60. HAZAFIAS PANASZ-KÖLTÉSZET (VARGA IMRE)

Teljes szövegű keresés

60. HAZAFIAS PANASZ-KÖLTÉSZET
(VARGA IMRE)
A 17. század utolsó és a 18. század első évtizedeinek zavaros viszonyai, háborús eseményei, egyéni és közösségi tragédiái, a bujdosó-sors keservei s a vereségek, valamint a bukott szabadságharc feletti fájdalom a népszerű panasz-költészet minden korábbit felülmúló kivirágzását eredményezték. Az egyéni élmény, a személyesen átélt szenvedés most is erős közösségi érzéssel telítődött, sőt általánossá válik, hogy az énekszerzők panaszaikat a szűkebb közösségen túl a tágabbnak, a hazának távlatából és szemszögéből fogalmazzák meg. Az előző periódusok hasonló énekeinek hagyományát folytatva, a költők gyakran valamely konkrét esemény elmondása keretében adtak kifejezést elesettségüknek. De az ilyen versek sem tekinthetők epikus alkotásnak, mert az elbeszélő elemeket lépten-nyomon megszakítják, át- meg átszövik a lírai kitörések, jajongások. A századforduló gazdag panasz-költészetének éppen ez a mindent elborító líraiság a legfőbb értéke; esztétikailag legfejlettebb darabjai a magyar líra legszebb alkotásai közé tartoznak.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT