Katonai irodalom

Teljes szövegű keresés

Katonai irodalom
A szabadságharc katonai iratai, hadtudományi munkái a Zrínyi által megteremtett magyar katonai irodalom szerves folytatásai. Minthogy a kuruc hadsereg félig-meddig Zrínyinek az állandó hadseregről szóló elképzelését realizálta, a katonaság ügyeit szabályozó hivatalos kiadványok, valamint a hadtudományi elmélkedések, traktátusok is az ő szellemében készültek. Irodalmi szempontból azonban a Rákóczi-kor katonai irodalma alatta marad Zrínyi színvonalának, noha a nagy előd hatása nemcsak eszmei, hanem stiláris vonatkozásban is érvényesült.
365A kuruc katonai iratok legnagyobb csoportját a szabályzatok, vagyis a regulamentumok és ediktumok alkotják. Az előbbiek a csapatok szervezésére, anyagi körülményeire, fenntartására vonatkozó előírásokat foglalták össze, az utóbbiak pedig a kuruc katonák erkölcsi-politikai magatartását írták elő. A szabályzatok mindkét fajtájából több változat készült; a legelsők a felkelés első évéből valók. 1705-ben már nyomtatásban is megjelent a Ráday által fogalmazott, 12 fejezetből álló Hadi edictum (Debrecen 1705), melynek egyik célja: "vitézlő rendeinket az mindenkor hasznos kegyességnek útján egyenes nyomban járatni." A regulamentumok és ediktumok hosszú sorát az ónodi országgyűlésen elfogadott hadi törvénykönyvek zárják le: a Bercsényi szerkesztésében készült, latin és magyar szöveggel kiadott Regulamentum universale (Általános szabályzat), (Lőcse 1707), valamint az Edictum unicersale (Általános parancs), (Lőcse 1707). Ezeknek a gyakorlati célokat szolgáló hivatalos írásoknak inkább csak szép bevezetéseik révén van közük az irodalomhoz. A Regulamentum universale Zrínyi gondolatait sugározza bevezetőjében: Nagy Sándor és Julius Caesar világra szóló győzelmeiket csakis fegyelmezett seregekkel, szoros hadifegyelemmel és jó rendtartással arathatták, rendbe kell tehát foglalni a magyarnak "vele született, vitézkedő, vérmes indulatát"; elérkezett az idő, hogy a tanulatlan hadinép vitézlő renddé alakuljon át.
Készültek különleges szabályzatok is, mint például a várvédelemmel vagy a tábori élettel kapcsolatos különféle instrukciók. A legfontosabb az a négy szabályzat-tervezet, amely a Nemesi Társaság működését kívánta irányítani és a tisztikar magasabb katonai kiképzését, hazafias nevelését akarta elősegíteni. A Társaság iratai tartalmazták az avatószertartásokon elhangzott buzdító beszédeket, esküszövegeket, Rákóczi üzenetét stb. Ezek irodalmi, nyelvi formáltsága, oktató, nevelő célzata kiemelkedik a katonai iratok átlagából.
A szorosabban vett, elméleti igényű hadtudományi irodalomnak Forgách Simon és Rákóczi személyében akadt jeles művelője. Forgách Simon gróf (1669–1730) császári tábornok 1704-ben jött át a kurucok táborába. Bár képzett, tudós katona volt, összeférhetetlen természete és önfejűsége következtében kudarcok kísérték szereplését: koroncói csatavesztése (1704) a Dunántúl elvesztését vonta maga után; s bár mint erdélyi vezérlő generális számos várat és várost elfoglalt, 1706-ban az ő parancsszegése okozta Esztergom elestét. Emiatt a fejedelem elfogatta és a háború végéig fogságba tartotta. Ennek ellenére az emigrációt választotta a szabadságharc bukása után.
Az 1690-es években írta első hadtudományi traktátusát, a császári hadseregre vonatkozó Projectumot (Tervezet), "mi módon ő Fölsége az Ország conservatiójával continuálhatja az török ellen való hadakozást". 1705-ben, már mint kuruc tábornok, Rákóczinak nyújtott be hat fejezetből álló Emlékiratot "az hadakozásrul s mostani operatiokrul". Írásaiban Zrínyit követte, akit annyira tisztelt, hogy lemásolta Török áfiumát, beköttette arany nyomású bőrkötésbe és táborozásaira is magával vitte. Sőt Zrínyi művét 1705-ben Kolozsvárt, Tótfalusi Kis Miklós betűivel elsőként ki is nyomatta, s Rákóczinak ajánlotta, "aki a Nagyméltóságú Bánnak vére lévén, nemcsak igyekezik 366a jó militaris disciplinát béhozni, – sőt parancsolja s parancsoltatja máris". A lelkes és lendületes előszó szívvel-lélekkel hirdeti és népszerűsíti Zrínyi katonai alapeszméit. Az ő példájára írta 1710-ben, munkácsi rabságában legfontosabb művét, az inkább politikai elmélkedésnek tekinthető Discursusokat (Kassa 1710?). A magvas bevezető elmélkedésben a politica, az oeconomia és a bellica tárgyáról értekezik, majd 35 fejezetben fejti ki egy új Magyarország alkotmányáról, intézményeiről szóló nézeteit. Szenvedélyes dinasztiaellenes hangjával tűnik ki "Az Austriai Házrul" szóló 34. fejezet; az utolsó, "Az Hadakozásrul" való discursusban pedig "vitéz Zrínyi Miklós opiniojá"-t ajánlja elfogadásra. Forgách traktátusát – tévesen Rákóczinak tulajdonítva – 1848-ban is kiadták.
A hadtudományi irodalom művelését a fejedelem is igen fontos feladatnak tekintette. Elsősorban arra törekedett, hogy a kuruc tisztek számára átfogó katonai kézikönyv álljon rendelkezésre. Ennek érdekében Szent-Iványi János ezredessel 1708-ban magyarra fordíttatta Georg Andreas Böckler Schola militaris moderna (A modern hadtudomány iskolája), (1685) című népszerű munkáját, s egyidejűleg ő maga is hozzáfogott egy katonai traktátus megírásához. Műve, a Hadakozó embernek tanító scholája, melynek csak egy csonka kézirata maradt fenn, valószínűleg 1707–1708-ban keletkezett. Bevezetése s első két fejezete ("Az hadi disciplinárul" és "Az hadakozásnak fejérűl, az országló Fejedelemrűl") úgy látszik, Rákóczi eredeti munkája. A megmaradt további két fejezet ("Az Fű Generalisrul" és "A Táborozásrul") egy François La Valière nevű szerző 1643 körül készült s 1693-ban is megjelent munkájának (Pratique et maximes de la guerre (A hadviselés gyakorlata és elvei)) fordítása. Mondatról mondatra követi mintáját, de nem törekszik a szó szerinti tolmácsolásra, hanem világosan, rövidebben adja vissza a francia szerző helyenként bőbeszédű fogalmazását. Rákóczi szemmel láthatóan küzd kifejezésbeli, mondatszerkesztési nehézségekkel, de magyaros fordulatok és új műszavak alkalmazásáról s jó fordító erényekről is tanúságot tesz: a bátorság és a "buzgó indulat" okos próbára való, "az köz vitézlő rend" tehát "éljen azért ezekkel úgy, mint egy okos hajókázó, az ki vitorláit kieresztvén, csak annyi szélt fog, az mennyi hajójának jó kormányzására elégséges". Rákóczi nem elégszik meg a gyakorlati tartalmú francia szöveg lefordításával, hanem rövid bevezetőiben megmagyarázza a hadtudomány szükségességét, s megrajzolja az abszolút uralkodó eszményi alakját. Munkája így – híven a Zrínyi-hagyományhoz – az állambölcseleti szempontokat összekapcsolja a katonai szakkérdésekkel.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT