A történetírás

Teljes szövegű keresés

A történetírás
Kezdettől fogva megvolt az igény a szabadságharc történetének a kuruc politikai álláspont szellemében való megírására. Erre a feladatra ketten is ajánlkoztak. Egyikük, Reviczky Imre († 1707) nagyszőllősi harmincados, Ugocsa megyei főjegyző, 1705-ben Szatmár kapitulációjakor állott a kurucok közé s történetírói ambícióit a szatmári német helyőrség hadműveleti naplójának (1703–1704) latinra fordításával és rendkívüli érdekű okleveles anyaggal való kiegészítésével árulta el (Diarium Reviczkianum). 1706-ban Károlyi Sándorhoz írt egyik levelében fejezte ki készségét egy "generalis historia" megírására, tervében azonban halála megakadályozta.
A Rákóczi-szabadságharc első történetét így nem ő, hanem a vitairatairól már ismert Brenner Domokos írta meg. Brenner győri polgárcsaládból származott, Franciaországban töltött hosszabb időt, s veszprémi kanonok volt, mikor 1705-ben a kurucok oldalára állt. Mint Bercsényi jelentette róla, a fejedelemnek – "hívségét historizáló pennájával" akarta bizonyítani, s olyan javadalmat kért, "hol csendesen írhasson". A nyugodt történetírói munkára azonban egyelőre kevés lehetősége adódott, mert Rákóczi lengyel, vatikáni, francia, orosz diplomáciai feladatokkal s publicisztikai művek írásával bízta meg a latinul, franciául, németül jól tudó s a tollat ügyesen forgató abbét. Az emigráció éveiben a fejedelem pénzügyeit kezelte Párizsban, s itt maradt rezidensként Rákóczi Törökországba való távozása után is. Ura bizalmas politikai levelezését azonban később kiszolgáltatta a francia külügyminisztériumnak, majd pénz- és értékpapír-üzletekbe bonyolódva eljátszotta Rákóczi egész vagyonát. 1721-ben a párizsi adósok börtönében, a Bastille-ban öngyilkos lett.
Történeti munkájának erőteljes folytatására a jelek szerint a francia emigráció éveiben került sor. Kéziratát átadta vagy Törökországba küldte Rákóczinak, aki valószínűleg az egészet átnézte és javított rajta, rodostói francia titkára, Bechon pedig szebb franciaságba öltöztette. A hat kötetes mű Histoire des révolutions de Hongrie (A magyarországi forradalmak története) címen jelent meg Hágában, 1739-ben. Az első kötetben, amely 1699-ig írja le Magyarország történetét, a Rákóczi-család múltja kap különös hangsúlyt; a második kötet 1705-ig, a harmadik 1706-ig, a negyedik 1711-ig ismerteti az eseményeket. (Az V–VI. kötet Rákóczi 370 Emlékiratait és Révérend abbé fiktív Bethlen Miklós-önéletrajzát tartalmazza.) Brenner művében a Rákóczi-kor hivatalos, kancelláriai történetszemlélete érvényesül: a németellenesség, a nemzeti összetartozás és a nemesi-rendi szabadság tisztelete, a harc jogosságának igazolása. A szerző azt bizonyítja, hogy 1526 óta megszakítás nélkül tart a németellenes forradalom a magyar nemzet szabadságának és függetlenségének helyreállításáért, s ez a harc a Rákóczi vezette fölkelésben érte el tetőpontját.
Említésre méltó, hogy a Rákóczi-szabadságharc külföldi népszerűsítése terén sokat tettek a hazai politikai irodalom anyagát felhasználó francia publicisták is, különösen Eustache Le Noble (1643–1711), a kor egyik legismertebb közírója. Az ő munkája a Histoire du Prince Ragotzi ou la guerre des mécontents (Rákóczi fejedelem szabadságharcának története), (1707) című első Rákóczi-életrajz. Bár sok benne a pontatlanság és a hiba, komoly értéke, hogy először próbált hű képet adni Rákócziról az osztrák sajtó külföldön terjesztett koholmányaival szemben.
*
A politikai irodalom termékeinek egyes csoportjai műfaji tekintetben erősen különböznek egymástól, hang, stílus, irodalmi és politikai célzat szempontjából azonban a legszorosabban összetartoznak. A magyar királyi kancellária latin stílusának, az erdélyi fejedelmi kancellária latin–magyar írásbeliségének s a jezsuita és a protestáns-nemesi retorikának a hagyományait egyaránt magába olvasztotta Rákóczi kancelláriájának irodalmi gyakorlata. A politikai mondanivaló hazafias-kegyes-személyes barokk stílusban szólalt meg, szerencsésen ötvözve a retorikus és érzelmes elemeket.
A Rákóczi-kor politikai irodalma hatalmas feladatot vállalt és a harc végéig következetesen képviselte a fejedelmi kancellária ideológiáját, modern irányba tapogató történetszemléletét. Rákóczi publicisztikája méreteiben és műfaji gazdagságában, irodalmi szintjében túlszárnyalta a magyar politikai irodalom hagyományait, ha olyan nagy egyedi alkotást nem is hozott létre, mint Zrínyi Áfiuma. De azáltal, hogy Zrínyi művét is beillesztette a kuruc publicisztika irodalmába, kapcsolatot és eszmei folytonosságot teremtett a régi magyar politikai publicisztika irodalmi és ideológiai szempontból is legkimagaslóbb alkotásával.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT