Kegyességi és népnevelő irodalom

Teljes szövegű keresés

Kegyességi és népnevelő irodalom
Medgyesi Pál s a főként szervező munkájáról nevezetes Tolnai Dali János mellett a prédikátorok egész sora vállalkozott népszerű angol puritánus művek lefordítására. Bár legtöbbjük munkássága csak egy-egy könyv átültetésére szorítkozott, tevékenységük összességében igen kiterjedt.
237A legtöbb természetesen a Praxis pietatishoz hasonló kegyességi kiadvány. William Perkins több ilyen tárgyú művének fordításai közül a legsikerültebb Iratosi T. János († 1648) Az ember életének boldogul való igazgatásának módjáról (Lőcse 1637) című, a helyes életre gyakorlati példák elemzése útján tanító könyve. A hasonló jellegű, ugyancsak "anglusból magyar nyelvre" fordított könyvek tartalmáról, jellegéről néhányuk címének a puszta felsorolása is jellemző képet ad. Ennek érdekében idézzük Felsőbányai S. Mihály A léleknek úti költsége (Utrecht 1651), Bökényi Filep János Mennyei lámpás (Utrecht 1652), Somosi Petkó János Igaz és tökéletes bódogságra vezérlő út (Sárospatak 1656), Nánási Lovász István Szű titka (Kolozsvár 1672) című, egyenként nem túl jelentős, de együttvéve egész nemzedékek gondolkodását és magatartását meghatározó kiadványát.
A puritánus mozgalom népnevelő céljainak legjobb összefoglalója Mikolai Hegedüs János (1617–1667) volt. Ilyen irányú elveit Biblia tanúi… (Utrecht 1648) című könyve előszavában fejtegette. Panaszkodik, hogy a "mi nyomorult nemzetünkben" nagyon nehezen terjed a "mennyei világosság", a nép nem ismeri a bibliát, "a szegény kösség sok helyeken majd többire csak hírét hallja, hogy vagyon biblia". Bátran felveti a felelősség kérdését, s főleg az urak és a "tanétók", azaz a papok, tudósok hanyagságát állapítja meg. Igaz, a nép is tunya, érzéketlen, de legalább mentheti magát "az ő Aegyptomi nagy ínségé"-vel. Nyomda, papírmalom, legfőképpen azonban "magyar schola" kellene: "Így vonolna el a tudatlanság köde, így nyílnék fel voltaképpen az Isten szent könyve nemzetünknek." Mikolai Hegedüs gondolatmenetében szinte kitapintható a vallásos puritánus agitációban ott feszülő gyakorlati célkitűzés: a polgárosodás és a nemzeti nyelvű művelődés ügye. Ugyanő Az mennyei igazságnak tüzes oszlopa (Utrecht 1648) című iratának toldalékában a filozófiai és teológiai szakkifejezések magyarításának kérdésével foglalkozott. Eszméivel és gyakorlati nyelvészkedésével egyaránt Apácai Csere János egyik előkészítője volt.
Irodalmi szempontból is kiváló figyelmet érdemel Diószegi Bónis Mátyásnak (szül. 1622) Az részegségnek gyűlölséges, utálatos és rettenetes állapotja (Leyden 1649) című traktátusa. Műve tele van a németalföldi festők pompás kocsmai ábrázolásaihoz hasonló életképekkel. Stílusának barokkos, egyben realisztikus bősége a puritánus írók legjobbjai között biztosít neki helyet. Egyébként azt állítja, hogy munkáját egy Iunius Florilegus Anglus nevű szerzőtől fordította, a filológiai kutatás azonban nem tudott kimutatni ilyen angol szerzőt. Valószínű, hogy Diószegi Bónis csak a merészen ostorozó, társadalombíráló szatíra némi leplezése végett folyamodott a fiktív angol név palástjához. Ez egyáltalán nem volt szokatlan eljárás; Mikolai Hegedüs a Biblia tanúi fentebb idézett előszavában egyenesen kijelenti: "én ha magam componalnék is valamit, nem szégyenleném fordításnak nevezni…"

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT