25. AZ UDVARI KÖLTÉSZET (BÁN IMRE)
25. AZ UDVARI KÖLTÉSZET
(BÁN IMRE)
(BÁN IMRE)
Zrínyi és Gyöngyösi mellett a 17. században a világi epikának, lírának és drámának számos főúri, illetve főúri szolgálatban álló művelője akadt, bizonyságául annak, hogy a barokk udvari környezet és életstílus egyenesen igényelte az anyanyelvű poézis reprezentatív pompáját. A barokk udvari költészetnek ez a széles folyama a reneszánsz hagyományokra épült s előzményei között – miként Zrínyinél és Gyöngyösinél is – Balassi, Rimay és a históriás ének a legfontosabbak. Sőt a másodvonalbeli költőknél sokszor jóval erősebb a hagyományok kötöttsége, mint a két kiemelkedő költőegyéniségnél, bár mondanivalójukat a kisebbek is mindig a korszerű barokk köntösbe öltöztették.
197A barokk elemek sűrűsödésének folyamatát nagymértékben elősegítette az ellenreformáció ösztönző ereje, valamint magának Zrínyinek, később pedig Gyöngyösinek a hatása. Ennek az igen gazdag s műfajilag rendkívül differenciált udvari szépirodalomnak az áttekintését a hagyományokhoz leginkább kapcsolódó költőknek, műveknek e tárgyalásával kezdjük, fokozatosan haladva – nagyjából a kronológiának is megfelelően – a teljesebben barokk egyéniségek és jelenségek bemutatása felé.
Beniczky Péter
Balassa Bálint gróf
Liszti László
Eszterházy Pál
Koháry István
Kőszeghy Pál
A verses udvari dráma
A Rákóczi-eposz
Az udvari költészet kiterjedése
Kiadások
Irodalom
