Fejedelmi tükrök

Teljes szövegű keresés

41Fejedelmi tükrök
Lackner munkáihoz hasonlóan sajátos átmenetet képeznek az államelméleti irodalom és az erkölcsfilozófiai elmélkedés között a késő-reneszánsz idején népszerűvé vált fejedelmi tükrök, a középkori királytükör műfajának kései leszármazottai. Terjedelme, népszerűsége és művészi színvonala tekintetében egyaránt kiemelkedik a spanyol Antonio Guevara 1529-ben megjelent fiktív Marcus Aurelius-életrajzának magyar változata. Guevara munkája Magyarországon természetesen nem spanyolul, hanem Johann Wanckel Németországban többször is kiadott, igényes latin fordítása útján vált ismeretessé Horologium principum címen. Hazai népszerűségét mutatja, hogy Lackner Kristóf a belőle válogatott aforizmákból külön kis latin antológiát állított össze (Aphorismi politici…, Tübingen 1625), s hogy fordítására ketten is vállalkoztak. Elsőnek egy katolikus főnemes, a horvát báni méltóságot viselt Draskovich János († 1613), Istvánffy Miklós veje, ültette át magyarra a könyv második részét A fejedelmek órájának második könyve (Grác 1610) címen. A hiányzó első és harmadik részt a kálvinista Prágai András († 1636), Rákóczi György szerencsi udvari prédikátora fordította le, s a Draskovich által tolmácsolt részt munkájába beolvasztva a teljes művet Fejedelmeknek serkentő órája (Bártfa 1628) címen adta ki. A hatalmas kötet kiadásának költségeit patrónusa, a későbbi erdélyi fejedelem viselte, sőt a fordítás nehéz munkájára is ő ösztönözte Heidelbergben tanult tudós papját.
Draskovich, Rákóczi és Prágai a Guevera-fordítás révén az udvari élet kódexét kívánták a művelt magyar olvasók, elsősorban az udvari emberek kezébe adni. A Horologium principum erre a célra mind tartalmát, mind pedig stílusát tekintve rendkívül alkalmas is volt. Bár Guevara könyvének édeskevés köze van a benne szereplő filozófus császár történelmi alakjához, morális célzata erősen sztoikus jellegű, stílusa révén pedig a manierista próza egyik korai s Európa-szerte példának tekintett alkotása. Műfaját tekintve a középkori királytükrökhöz kapcsolódik: Marcus Aureliusnak és költött környezetének fiktív szónoklatai, elmélkedései, levelezése, anekdotái és történetei a bölcs és igazságos uralkodói magatartásra, az udvari nevelés követelményeire és a fejedelmi erényekre oktatják az olvasót. Erénytana a legkülönbözőbb vallásos és világi forrásokból származó vulgáris életbölcsességek gyűjteménye, amelynek érvényét az olvasó érdeklődésének fokozása céljából helyenként meglehetősen frivol eszközökkel bizonyítja. Az egykorú ízlés számára a legfontosabb stilisztikai követelmény a rerum et verborum copia: a dekoratív funkcióban hasznosítható tudós ismeretek, a történelemből, mitológiából, irodalomból, vulgáris természettudományból származó példák, hasonlatok, anekdoták és a nyelvi kifejezések korlátlan bősége, változatossága és bonyolultsága. Guevara e követelménynek hiánytalanul eleget tesz, művét 17. századi magyar olvasói joggal tekinthették a divatos udvari ékesszólás iskolapéldájának.
Prágai András magyar fordítása nemcsak Guevara művének szórakoztatva oktató tartalmát, hanem fejlett manierista stílusát is híven tolmácsolta. Prágai teljes gazdagságban adja vissza az eredeti mű stílusékítményeit, sőt bővítéseivel azokat helyenként még szaporítja is. Nemcsak átveszi Guevara stílusát, hanem élvezi és fölényesen játszik is vele; nem okoz számára nehézséget a frappáns ellentétek sokasága, a bonyolító jelzőhalmozás, a szokatlan epitetonok 42özöne, s a labirintushoz hasonló végeérhetetlen mondatszövevények. Fordítása méltán vívta ki a kényes ízlésű Rimay János elismerését, akinek – mint láttuk – éppen Prágai könyve szolgáltatott alkalmat stilisztikai-retorikai elvei kifejtésére.
Irodalmi, stiláris szempontból kevésbé kiemelkedő a fejedelmi tükör műfajának két másik emléke; mindkettő – Prágai művéhez hasonlóan – kálvinista prédikátoroknak főúri és nemesi olvasók számára készített alkotása. Az elsőnek fordítója Szepsi Korotz György, mielőtt papi pályára lépett volna, Homonnai Bálintnak, illetve urának Bocskay mellett való vezérkedése idején magának Bocskaynak udvarában szolgált "pennájával és elméjével", "sok nemes ifjakkal együtt", tehát az értelmiségi munkakörben dolgozó, alacsonyabb beosztású nemesi familiárisok között. Heidelbergben elkészült munkáját is Homonnai Istvánnak, a már elhunyt Homonnai Bálint kiskorú fiának dedikálta. Műve, a Βαδιλιχον δωρον (Bazilikon dóron – királyi ajándék) (Oppenheim 1612), a meglehetősen szűk látókörű I. Jakab angol király fia számára írt intelmeinek a fordítása. A könyv az abszolutizmus politikai elméletével foglalkozó kiterjedt irodalom primitívebb termékei közé tartozik, hazai tolmácsolója azonban az abban foglalt tanácsokat a "nagyuraknak és minden nemes rendeknek" ajánlja figyelmébe, s a rendi állapotoknak megfelelően ezektől reméli országa felvirágzását.
Értékesebb és korszerűbb Pataki Füsüs János ungvári prédikátor 1622-ben írott, Justus Lipsius műveinek ismeretéről tanúskodó, Királyoknak tüköre (Bártfa 1626) című munkája. A szerző könyvét Bethlen Gábornak dedikálta, s benne a sztoikus államelméletekhez hasonlóan a fejedelmi erényekről értekezik. Bizonyos közvetett értelemben politikai propaganda-műnek is felfogható: a magyarországi protestáns főnemességet igyekszik Bethlen hűségében megtartani, illetve megnyerni az erdélyi fejedelem törekvéseinek. Bethlen politikája csak Erdélyben volt abszolutisztikus jellegű, hiszen a magyarországi nemesség támogatását a Habsburgok ellen folytatott háborúiban csak úgy szerezhette meg, ha maga is a rendi jogok védelmezőjeként lépett fel, s ezeket Erdélyen kívüli birtokain kénytelen is volt óvatosan tiszteletben tartani. Pataki Füsüs politikai erkölcstanában ennek megfelelően ellentmondás van: hosszan elmélkedik a fejedelmi hatalom törvényes, tehát magyarországi viszonylatban rendi korlátairól, hallgatólagosan fenntartva annak lehetőségét, hogy a "kegyes" fejedelem ezeket, ha az érdekei szerint értelmezett vallási törvényekkel ellentétesnek érzi, semmisnek tekintheti. A mű kompozíciója egyébként bonyolult erkölcstani konstrukción alapul: a fejedelmi erények rendszerét, amely meghatározza a fejezetek sorrendjét és összefüggéseit, csak a könyvhöz mellékelt táblázat segítségével lehet áttekinteni. E skolasztikus erkölcsfilozófiai rendszerezést manierista szimbólumok rendszere díszíti. A királyi ékszerek: a korona, a kormánypálca, az aranyalma a vallást, a törvényt és az igazságot jelképezik. A tizenkét fejedelmi erény szimbóluma tizenkét drágakő. A manierista ízlés hatása azonban mélyebbre nem hatol, a könyvben a prédikátori szerzőknél szokásos, 16. századi hagyományokra épülő kiegyensúlyozottabb stílusú előadási mód az uralkodó.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT