Szerelmi és vitézi-hazafias versei
Szerelmi és vitézi-hazafias versei
Élete korábbi (körülbelül a Bocskay-szabadságharcig terjedő) szakaszában Rimay költészetének tematikája a magyar reneszánsz líra hagyományos témakörében mozgott: vallásos énekek mellett ő is szerelmi és vitézi verseket írt. Első költői kísérleteit – Balassi mellett – alighanem a szerelmi témakörben folytatta.
A Tiszába veszett kéziratban feltehetőleg nagyobb számú szerelmes vers lehetett; ma mindössze tízet ismerünk. Kettő közülük egy-egy ciklusnak a kezdetére vall, így a Kiben azt írja meg, miképpen hódoltatta őtet Venus az ő zászlója alá, egy kegyest égérvén neki, kit ő Lídiának nevez című, amely már teljes érettségében mutatja Rimay allegorikus, mitológiai vonatkozásokkal túlterhelt, választékos, tudós stílusát: Pallas készíti fel Venus szolgálatára is, minden tudománnyal bőven felékesíti, hogy "ésszel, okossággal, vidám 22józansággal" élvezze a szerelmet. Az Én édes Ilonám, tizedik bölcs Muzsám… kezdetű másik cikluskezdő vers "egy könyvre" utal, amin az antik és humanista szóhasználat szerint legalább 10–20 darabból álló gyűjteményt kell értenünk. Szorosan összetartozó egységet képez a Vajjon s de mi haszon és a Venus fajtalan hús kezdetű két vers, mely egy ovidiusi motívumokból felépülő Venus–Diana certamen. A további hat udvarló epekedő szerelmes vers közül csak a Ne csudáid szívemet kezdetű tekinthető bizonyosan a széthullott Lídia-ciklus darabjának, a többinek helyét a feltételezett nagyobb kompozícióban már nem lehet megállapítani.
A Balassiéhoz hasonló mély érzelmek közvetlen megnyilvánulását e szerelmi költészetben hiába keressük. Rimay számára a szerelmi téma csupán alkalom a tudós játékra, a rendkívül fejlett költői technika csillogtatására. Mint minden humanista költő-elődje, ő is a klasszikusnak elfogadott irodalmi példák szerencsés utánzására, a művészi imitatióra, a tudós költőtől megkövetelt műveltség és leleményesség bizonyítására törekedett. Rimay szerelmi költeményeiben ez az utánzó kedv a legérettebb, legcsiszoltabb daraboknál a legfeltűnőbb, mint például a két Petrarca-szonett motívumaiból felépülő Örülhetne szívem… kezdetű költeményben vagy a Balassira emlékeztető, bravúros rímelésű echós versben (Kiben Echotul veszen feleletet).
Pontos értelemben vett vitézi verset, a kor szóhasználata szerint "katona-ének"-et Rimay csak egyetlen egyet szerzett (Katonák hadnagya, Istennek jobb kardja…) a 15 éves háború első, még sikeres éveiben. A Balassi tavaszi énekének nótájára írt és stílusában is Balassira emlékeztető vers, bár Rimaynál soha vissza nem térő optimista hangulatot áraszt, nem éri el mintájának lendületét, sodró harcvágyát. A vitézi élet teljesen világi ujjongásából, halált megvető és igaz emberséget adó nagyszerűségéből – így láttuk Balassinál – fáradt, de istenben bízó örvendezés lett. Rimay katonaénekét a költő és törökverő Homonnai István kérésére írta, az Igaz általút… kezdetű verssel egyetemben. Nagyon jellemző, hogy e másik már határozottan istenes jellegű, akárcsak további kettő, melyek szintén a háború első éveiből valók és egy-egy magyar győzelem alkalmából íródtak (Minden dolgok között láthatsz viszáltatást… 1593; Jöjj mellém szent Isten… , 1595). A vitézi témakörben a katonaének-típus helyett Rimay ihletének inkább a vitézi fohász felelt meg.
Saját hangját azonban a legigazabban akkor tudja megütni, midőn a vitézi élet pátoszának immár teljes szertefoszlását kell átélnie. Az Ez világ mint egy kert… kezdetű, érett költőre valló költeménye, noha a vitézi költészet frazeológiája itt jelentkezik a leggazdagabban, a végvárak hősi világának és életformájának eltűnését ábrázolja. Szövegének kb. a fele ugyan nem egyéb, mint Balassi közismert katonaénekének átköltése, mégis Rimay legsajátabb versei közé tartozik. A végek dicséretének képei itt egyrészt a katonaélet nehéz, veszedelmes voltának szemléltetését szolgálják, másrészt pedig a 15 éves háború második szakaszára jellemző általános pusztulás ábrázolása mellett egy korábbi, jobb állapotra utalnak, valamint a költő-elődre, aki annak a szerencsésebb időnek énekese volt. A szebb múlt és a lesújtó jelen egymásba ötvöződött képei –, anélkül, hogy a szerzőnek ezt tézis-szerűen is ki kellene fejtenie – a minden világi dolgok változó, mulandó voltát hirdető sztoikus tanítást szemléltetik, logikusan előkészítve a megfontolt, bölcs életvitelre és helytállásra intő végső konklúziót.
23Míg Rimay egyrészt lezárja a 16. századi vitézi poézis történetét, a 17. századra jellemző politikai töltésű lírának ő lett a kezdeményezője. A hazafias mondanivaló a 17. század első éveiben már nem katonai, hanem politikai vetületben jelentkezik; de miként amazt áthatotta az általános keresztény érzület, a vallásnak itt is uralkodó szerepe van a komor protestáns dac formájában. Rimay eleinte a zsoltárparafrázis keretét használja fel az ellenreformációval karöltve jelentkező Habsburg-elnyomás elleni tiltakozásra (Kegyes Jehova, tekints reánk mennyből… Tarts meg uram engem… stb.). Különösen az utóbbi fenyegeti kemény hangon az egyház (protestantizmus) ellenségeit, egészen konkrétan utalva a szabadságharc felekezeti hátterére.
A Bocskay fellépését megelőző évek szorongattatásának rendkívüli intenzitása kellett ahhoz, hogy ez a vallásos és sztoikus elme – ha csak egy alkalommal is – a nyíltan világi, tisztán politikai költészet nagyhatású kezdeményezője lehessen. Oh szegény megromlott s elfogyott magyar nép . .. kezdetű verse a század egyik legszebb hazafias költeménye, a Bocskay-szabadságharcot megelőző idők politikai elkeseredésének megrázó kifejezése. Formai szempontból szerzője legjobb műveinek színvonalán áll, más verseivel ellentétben érzelmi-gondolati tartalma is meglepően egységes. A katonáskodó magyar nemesség elszegényítését, megnyomorítását kifejező, naturalisztikusan konkrét, nyers képekben gazdag hat strófa után a vers befejezését alkotó hazafias hitvallás a közvetlenül kirobbanó érzelem Rimaynál rendkívül ritka megnyilvánulása:
Oh kedves nemzetem, hazám, édes felem,
Kivel szerelmetes mind tavaszom s telem,
Keseregj, sírj, kiálts Istenedhez velem!
Nálad, hogy szeretlek, legyen ez vers jelem.
Kivel szerelmetes mind tavaszom s telem,
Keseregj, sírj, kiálts Istenedhez velem!
Nálad, hogy szeretlek, legyen ez vers jelem.
"A magyar nemzet romlásáról s fogyásáról" írt költemény megrázó invokációjával, a megalázottság reális tényeinek nagy erejű ábrázolásával a nemesi-hazafias és politikus költészet alaphangját úgy tudta megütni, hogy hatása a kuruc költőkön, Kölcsey Hymnusán át egészen Petőfiig nyomozható.
