A politikai propaganda verstípusai

Teljes szövegű keresés

98A politikai propaganda verstípusai
Az időszerű politikai mondanivaló hatásos kifejezésére való törekvés a legnagyobb műfaji tarkaságot eredményezte, az azonos formákon belül pedig a legkülönbözőbb tendenciák megszólaltatását tette lehetővé. A Mostoha anyátul pogány dajkaságra jutottál Magyarország… (1605. Kuun-k.) kezdetű költemény, amely Habsburg-hű szemszögből a törökkel való szövetkezést támadja, formailag a Militaris congratulatiónak az ellenséggel vitatkozó részeihez hasonló. Ugyanilyen verses publicisztika az Oh keserves szívvel ki most veszni tértél, valjon s nem búsulhatsz-é…, (1605. Detsi-k.) kezdetű terjedelmes vers is, mely Bocskayt és Bástát szeretné összebékíteni, az Illésházy által óhajtott kompromisszum szellemében.
A legnagyobb előszeretettel a halotti búcsúztatót alkalmazták propagandacélokra. Debreceni versén kívül Bocskay haláláról további négy ének maradt fenn; szemléletük, állásfoglalásuk azt mutatja, hogy ezeket is olyan típusú egyházi vagy világi értelmiségiek szerezhették, mint amilyen Debreceni S. János volt. Az énekek közül kettő teljes egészében Kátai Mihályról, a fejedelem megmérgezésével vádolt és ezért felkoncolt kancellárról szól (Én, Kátai Mihály, velágnak nagy példa…, Detsi-k.; Ha kérdi Isten, Kátai, tetőled…, Szepsi Laczkó-kr.). A két ének igyekszik minél gyűlöletesebb színben feltüntetni őt, kigúnyolva humanista műveltségét és katolikus voltát. E versek közvetve azoknak a főuraknak is szóltak, akik az erdélyi fejedelmi abszolutizmus kialakulásának csaknem fél százada állandó akadályai voltak és véresen megtorolt összeesküvések sorozatában próbálták az erdélyi fejedelem uralmát megtörni. Az egyik Kátai-ének az állítólagos gyilkos szavaival, annak gyónásaként adja elő mondanivalóját; ugyanez a formai megoldása az egyik Bocskayt sirató éneknek (Az felséges Bocskai Istvánnak meghalásáról, Szepsi Laczkó-kr.) is, melynek versfői az elhunyt fejedelem nevét adják. Báthori Gábor búcsúztatójában (Tündérhez hasonló pártolkodó ország… ) szintén a halott bizonyítja politikai akcióinak helyességét. Legszebb strófájában a hajdúktól búcsúzik:
Megoszlott seregek, csataűző rendek,
Szerelmes vitézim, szabad jó legények,
Hegyen, völgyön, vizen jártam tivéletek,
Diadalmas csatán forgottam köztetek.
 
Bethlen Gábor halálát három ének gyászolja; az előbbiektől eltérően, ezeknek nincs közvetlen politikai tendenciája. A Nemzetünk virága, életünk világa… kezdetű a prédikátor-költészet stílusában szól; ismeretlen szerzője Keserüi Dajka János református püspöknek Bethlen felesége halálára írt és az Exequiae principales (1622) című kötetben megjelent búcsúztató versét alakította át. Váradi K. Mihály Bethlen-siratója ugyanabban a versformában van írva, mint Debreceni S. János Bocskay-búcsúztatója (Prodromus funestus (Korai gyász), Debrecen 1629).
99A 16. században divatos különböző gúnyversek nyomán ekkor válik a politikai versszerzés legsajátabb műfajává a paszkvillus. Az egyes személyeket, közösségeket kipellengérező korábbi deák-paszkvillusok után most elsősorban az országos politika eseményei válnak témájukká. A politikai paszkvillus fő formája a politikai élet szereplőinek egyenkénti jellemzése, mely már a históriás ének műfajából alakult politikai éneknél is jelentkezik. Ennek a típusnak első képviselője az 1608. évi pozsonyi országgyűlés résztvevőiről szól (Pasquillus anno 1608. 21. januarii Posonii, in domo Forintos-ház vocata, per Joannem Bolgó conscriptus (Politikai gúnyirat, melyet Bolgó János írt 1608. január 21-én Pozsonyban, az úgynevezett Forintos-házban)). Az országgyűlések ettől kezdve két évszázadon át a paszkvillusok fő témái. Ugyanilyen formai felépítéssel készült a kor többi paszkvillusa is: Körmendi Lukács 1621-ben írt verse, mely Habsburg-katolikus oldalról támadja Bethlent és az őt pártoló nyugat-magyarországi főurakat; majd a Bethlen halála után, 1630-ban szerzett paszkvillus, amely viszont az erdélyi párt szempontjait érvényesíti. Művészi szempontból jelentéktelenek, az irodalmi élet afféle hulladékai. A kéziratos énekeskönyvek összeírói sem tartották őket feljegyzésre érdemesnek, nyomtatásban sem jelentek meg. Vagy a szétküldött példányokból maradt meg néhány, vagy krónikaírók másolták le történeti forrásként. (Az 1608-it Szepsi Laczkó Máté írta be krónikájába, az 1630-it Kraus György segesvári jegyző.)
A paszkvillushoz hasonló formai megoldással készült a Habsburg-ellenes politikai meggyőzést szolgáló Sebes agynak késő sisak című verssorozat is. A Balassi-strófákban írt rövid versek a harmincéves háborúban résztvett személyeket és országokat jellemzik egyenként, nagyobbrészt külföldi források alapján. A sok mitológiai utalással telezsúfolt versek között akad néhány egyszerűbb, sikerültebb hangú is, ilyen a Magyarországról és a Bethlen Gáborról szóló darab, melyek valószínűleg eredeti alkotások. A Bethlen tetteit lelkesen magasztaló költemény Debreceni S. János Bocskay-üdvözletének dicsőítő strófáival hozható rokonságba; Bocskay egyes epitetonjai, a bibliai Gedeonhoz való hasonlítása itt Bethlenre alkalmazva tér vissza.
*
Bethlen halála után – leszámítva néhány paszkvillust – a politikai életnek sokáig nincsen költői visszhangja, s így az új műfajok, verstípusok kialakulása is átmenetileg elakadt. A politikai költészet késő-reneszánsz kori kezdetei – ideértve Rimay János híres költeményét is – azonban biztos alapot jelentettek a nemzeti mozgalmak jegyében később újra felvirágzó politikai énekszerzés számára. A németellenesség, a hazafias érvelésnek a protestáns publicisztika frazeológiájával való ötvöződése és a szegényebb néprétegek nevében való megszólalás pedig már a régi magyar politikai költészet csúcsának, a kuruc költészetnek előzményeit jelentik.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT