Teljes szövegű keresés

The Hungarian national bibliography informs on all printed works published in the territory of Hungary and provides hereby a general survey about Hungarian life and culture. Hence its self-evident importance and usefulness for scholars at home and abroad, which stimulated all bibliographers of past and present to make this bibliography as complete as possible.
For the regular listing of new works serves the current national bibliography, which has repeatedly been started since the thirties of the last century, alternately by booksellers and librarians and with varying methods. Unfortunately these initiatives were mostly shortlived, the different periods were not connected. Without continuity a general survey on the literature of the past was made impossible. This situation lasted until 1946 when the National Széchényi Library engaged in the regular publishing of the monthly (since 1962 fortnightly) periodical „Magyar Nemzeti Bibliográfia” (Bibliographia Hungarica).
Hungarian publications issued in former times are covered by retrospective bibliographies embracing longer periods. At the beginning bibliographical surveys were linked with the biographies of authors. The first methodical work appeared in 1711 under the title ”Specimen Hungariae Literatae” by David Czvittinger. The next important works was that of Károly Szabó, who edited in 1879 his „Régi Magyar Könyvtár” (Old Hungarian Books–Bibliographia Hungarica Vetus) listing printed works in Hungarian language from 1531 until 1711. This handbook copes even today with scientific requirements. Szabó's second volume (1885) covered a similar period (1473–1711) but contained works printed in Hungary in languages other than Hungarian.
The bibliography of the next period was provided by Géza Petrik in his four volume work „Magyarország bibliographiája 1712–1860” (Bibliography of Hungary) edited during the years 1888–1892. Petrik continued his work in 1885 when he edited „Magyar könyvészet 1860–1875” (Hungaian Bibliography) which in his turn was followed by Sándor Kiszlingstein's bibliography of the period 1876–1886, published in 1890. It was again G. Petrik who cared for the bibliography of the years 1886–1900 in two volumes published in 1908 and 1913. As an untiring bibliographer he even registered the printed works published during 1901–1910. The first half of this cycle appeared in 1913, the second in 1928, with the assistance of Imre Barcza who finished the work after Petrik's death. The „Magyar Könyvészet 1911–1920” was edited in two volumes (1939 and 1942) by Sándor Kozocsa.
Unfortunately no comprehensive bibliography covers the decades 1921–1944. Works are going on in the National Széchényi Library to fill this gap. Some compilations nevertheless appeared even in the said period e.g. the „Magyar Könyvészet 1921–1923”, edited by Blanka Pikler in 1926 as well as the bibliography of Pál Gulyás on the year 1930, edited in 1932. The National Library itself issued the period 1936–1941, but only in annual volumes.
The so far last work in this sequence of retrospective national bibliographies has been edited by the National Széchényi Library during recent years (1964–1968) under the title „Magyar Könyvészet 1945–1960”. This five volume basic reference tool surpasses all former compilations both in quality and in quantity.
The above described comprehensive compilations of the Hungarian retrospective national bibliography appeared during a time of about ninety years. As a consequence there are obviously great differences concerning the completeness and accuracy of the said publications, especially between those edited in the early periods. That is one of the reasons why the edition of entirely new compilations has been felt justified and necessary. The first volume of a new work „Régi Magyarországi Nyomtatványok” (Old Hungarian Books) is already under press, it covers t he 15th and 16th centuries, and has been prepared with modern methods. The materials of the 17th century will follow in the next volumes and a long term programme has also been established to list the printed works published in Hungary during the 18th century. All these further volumes require, however, considerable work and thus it seems impossible to publish them in the next future. The above mentioned bibliographies are notwithstanding of utmost importance for all historical researches in any branch of science and are constantly consulted both in Hungary and abroad. Unfortunately the majority of these reference works are completely out of print and unavailable in the second hand market. For this reason the National Széchényi Library took the decision to re-edit the different cycles of the Hungarian national bibliography in a facsimile reproduced form.
As a frist result the volumes of Petrik's „Magyarország bibliographiája 1712–1860” will be edited, this work being the most important and valuable reference tool besides Szabó's „Régi Magyar Könyvtár”.
„Those who probe into the past of Hungarian books and periodicals appeared during the 200 years which elapsed since the freedom fight of Rákóczi, reach their hands after Petrik, this other threasury of Hungarian book history and bibliography” (Béla Kőhalmi in „Könyvtáros” – The Librarian, 1956, 185–187 pp.).
The bibliography of G. Petrik was published in four volumes during the years 1888–1892. The first volume bears the date 1888, the second that of 1890 and the third that of 1891. The three bulky volumes were followed by a much thinner „Supplement” as 4th volume. This volume contains a Slovak part collected by Ludovit' V. Rizner as well as the alphabetical index to all four volumes.
This important work of 2910 pages gives bibliographical references of about 50 000 printed works published in Hungary and on Hungary in foreign countries. According to the own words of Petrik in the introductory lines of the first volume the compilation required the strenuous work of 10 years.
The collection of materials was accomplished mainly in the Library of the National Museum, in today's National Széchényi Library. („I used in most cases the library of the National Museum„ – writes the author – „I thought to pay some of the tribute to the generous founder, Count Ferenc Széchényi when I dedicated my work to his memory”). He examined thoroughly also the University Library, the Library of the Academy, the Library of the Association of Natural Sciences, all in the capital, but expanded also his activity to the Premonstrant Library of Jászó, Archiepiscopal Library of Kalocsa, Primatical Library of Esztergom, and to important school libraries in Miskolc, Nagykőrös and Sárospatak.
Succeeding generations can think only with gratitude and recognition to Géza Petrik, who explored an important period of the Hungarian cultural history. His excellent zeal is especially admired by scholars, bibliographers and librarians for whom „Petrik” means the everyday use of an essential bibliographical tool and who actually are, due to their own experiences in the position to appreciate how exhausting this immense work must have been, how much persistence was needed to its completion and how much worry it must have caused to its editor.
G. Petrik was born in 1845 in the village Alsószeli near Pozsony as the son of a Lutheran pastor. The father became later the director of the secondary school of Sopron and the son was educated in the same school. When he finished studying in 1861 he chose the profession of the bookseller.
After a short period of practice in Sopron he left this town for Budapest where he worked in the shop of Ignác Lauffer and later in that of Károly Osterlamm. He later took over himself this bookstore, became an antiquarian, but gave up this profession in 1879. In the nineties he had been working succesively as editor in chief in the Pallas Publishing Company, as the chief bookseller of the Luther Society and the business manager of the Könyves Kálmán Company. After this last job he retired in pension. In all these years he simultaneously edited the periodical „Corvina” and had an active part in the life of the Association of Booksellers. The real goal, however, and true content of his life, especially from the mid-seventies until his death, hade been focussed in his bibliographical activity.
By compiling bibliographies he originally intended to render services for the book trade and he had business aims in mind when he took in hand the collection of materials to his first work „Magyar könyvészet 1860–1875”. He met with succes and was entrusted to finish the uncompleted work „Magyarországi német könyvészet” (German Bibliography of Hungary) by Károly Kertbeny. Further developments were related by Sándor Szilágyi, director of the University Library of Budapest and the later literary adviser of Petrik: „Mr. G. Petrik fulfilled his task in such an excellent way that his excellency, the Minister thought to find in him the mostly qualified and particularly suitable person to accomplish the other big project: to compile Hungary's bibliography for the period 1712–1860 (Magyarország bibliographiája. 1712–1860. Vol. I. III. p.).
When this masterpiece of his life was finished he suffered the slight that the next cycle of the bibliography (1876–1885) was committed to the charge of somebody else. Notwithstanding he was not disappointed, and edited repertories to two periodicals (Századok 1867–1890, Néptanítók Lapja 1868–1890) and a literary guide (Kalauz az újabb magyar irodalomban. Budapest, 1893). After all he was just the same charged to prepare the bibliographies of the forthcoming periods (1886–1900 and 1901–1910). In that time he was recognized „as the best expert in this field who enjys a high reputation even in the world of scholars”.
He could not finish his last work dedicated to the memory of his father. David Havran, his contemporary writes on him (Magyar Könyvszemle, 1925, 156–159 pp.): „He used to be an everyday guest of our National Library who accomplished his work with much devotion and insistence. His energy tried to brave the weakness of the advanced age. In the last time he was dependent on the help of his daughter…”
Géza Petrik died in the year 1925 in Budapest at the age of 80.
Nearly 80 years elapsed since the publication of Géza Petrik's principal work „Magyarország bibliographiája 1712–1860”. Since those times the pretentions raised to bibliographies grew much bigger. It is e.g. today questionable whether the dividing-line of 1711 and 1712, used generally since K. Szabó's activity, should be considered as a decisive turning point that deserves to be kept? On the other hand it is beyond doubt that the year 1860 can by no means accepted as a date closing up some kind of period in the book history. (The subsequent volumes of the Hungarian Bibliography are clear proofs of the fact that Petrik and his contemporaries never had in mind to take 1860 as an important date.)
The contents of the notion „hungarica” has undergone a change as well. Petrik extended his work to the territory of Croatia and Slavonia and included also foreign languageworks of foreign authors containing elements of Hungarian concern. On the other hand it should be considered as an imperfection that he consulted mostly those libraries where the very aboundant Transylvanian materials were only modestly represented.
Petrik's bibliography has the special merit of having analysed the contents of work-collections, series and some periodicals. Today's practice is different, as periodicals are mostly treated sperately in bibliographies prepared specially for that purpose.
He prepared his entries with much exactitude including all references necessary for the identification of the books. On the other hand the users of today have some difficulties because of his method of using in the case of anonymous works the first nominative as a title heading instead of the first word of the title.
When performing his basic work, Petrik could not rely on predecessors whose results would have been of any use to him, he was a true pioneer in the period he processed. Besides some „instructions” and adviser's assistance of Sándor Szilágyi he had to carry out the whole work entirely alone. Let these circumstances be said in his excuse for those imperfections – inseparable concomitants of large bibliographies anyway – (gaps in collecting materials, repetition of identical works under different authors, etc.) which are to be found here and there even in Petrik's work.
Many books came into public property during the fifties in Hungary. One of the divisions of the National Library has been charged to distribute this material between libraries. Among the thousands of books originating from the period 1712–1850 many turned out to be lacking in Petrik's bibliography. Numerous items did not figure at all, others were registered but proved to be other editions. In the holdings of the National Library itself many volumes were found which were not listed because Petrik did not come across them or because they were later acquisitions. That is why the Library established within the division mentioned above a working group with the mission to explore systematically all gaps in Petrik's bibliography.
As a beginning the working group dealt with materials from the period 1712–1800. A similar work is planned for the periods 1801–1880 and 1851–1860. Researches concerning the printed works of the 18th century were based mainly on the holdings of the National Library but have been later extended to the stocks of other important libraries and to some basic bibliographies. Principles of collecting and processing slightly differed from those of Petrik. Hungary was interpreted as including Transylvania and Fiume but excluding Croatia and Slavonia. From among printed works published abroad only those written in Hungarian were entered.
The working group was of the opinion that bibliographical processing of the periodical literature should be considered elsewhere and thus disregarded the registration of serial works and newspapers. On the other hand the group listed all printed works (serial items without individual titles, yearbooks, directories, calendars) uncovered by the bibliographies of periodicals. From among prints the engravings without printed texts as well as juridical and administrative archivalia have not been included.
As the result of this systematic activity pursued since June 1958, about 6000 Hungarian printed works from the 18th century could be identified as lacking in Petrik's bibliography. These titles have been listed and added as a 5th volume to the four reprinted volumes of the original work.
During the last 80 years the alphabetical arrangement of Petrik's bibliography has been repeatedly criticised. In the words of József Fitz: „Petrik sweard by the alphabetical system. He doubles his own method by adding to his alphabetical bibliography instead of a chronological index an alphabetical one!” (A magyar nyomdászat, könyvkiadás és könyvkereskedelem története. – The history of Hungarian book printing, publishing and trade. Vol. I. Budapest, 38–39 pp.).
The second part of the new fifth volume tries to remedy to a certain extent this insufficiency at least concerning the 18th century by adding an index of the 18th century Hungarian printing and publishing places in the alphabetical order of their contemporary names. Within the communities the printers and publishers are named in chronological order. This index covers the materials of all five volumes and will help researches on local history and might be used as a basis for chronological analysis.
Information on the structure of the new, fifth volume is given in its introduction.
When the National Széchényi Library launches this new edition of Petrik's bibliography it has not only the users in mind but bows also head in admiration before the great Hungarian bibliographer. The new edition is an appreciation of his big work and the newly added fifth volume has also the intention to make even more complete and comprehensive the composition he once created.
A magyar nemzeti bibliográfia feltárja a Magyarország területén megjelent nyomtatványokat. Ezzel alapvető áttekintést nyújt a magyar életről és kultúráról. Így magától értetődik fontossága és hasznossága, amelyet minden hazai és külföldi kutató vagy érdeklődő számára jelent. Ez a felismerés sarkallta azokat a bibliográfusokat, akik a múltban a magyar nemzeti bibliográfia minél teljesebb összeállításán fáradoztak és akik a jelenben hasonló munkát végeznek.
Az újonnan megjelenő művek rendszeres regisztrálása, a kurrens magyar nemzeti bibliográfia, amely részben könyvkereskedői, részben könyvtárosi kezdeményezésekre tekinthet vissza, a múlt század harmincas éveitől kezdve több alkalommal és különböző módszerekkel indult meg, de általában nem volt hosszú életű. Így az általuk feltárt időkörök összefüggéstelenek, ami lehetetlenné teszi a szükséges perspektivikus áttekintést. Ennek az állapotnak csak 1946-ban szakadt vége, amikortól az Országos Széchényi Könyvtár szerkesztésében a „Magyar Nemzeti Bibliográfia” (Bibliographia Hungarica) rendszeresen megjelenik.
A korábban megjelent magyarországi kiadványok egyes időszakokra történő összefoglalása a retrospektív nemzeti bibliográfia. Ezek eleinte a szerzők életrajzi adataihoz kapcsolt bibliográfiai áttekintések voltak, amelyek sora David Czvittinger 1711-ben megjelent „Specimen Hungariae literatae” című művével indult meg. Az első rendszeres, a mai tudományos igényeket is kielégítő munka Szabó Károlyé volt, aki 1879-ben „Régi Magyar Könyvtár” címmel megjelentette „az 1531–1711. megjelent magyar nyomtatványok kézikönyvé”-t. Ezt egészítette ki 1885-ben a „Régi Magyar Könyvtár” második kötetével, amely „az 1473-tól 1711-ig megjelent nem magyar nyelvű hazai nyomtatványok könyvészeti kézikönyve”.
A következő korszak „könyvészeti kimutatásá”-t Petrik Géza végezte el „Magyarország bibliographiája 1712–1860” című négykötetes munkájában (1888–1892). Ugyancsak Petrik műve 1885-ből a „Magyar Könyvészet 1860–1875”, amelynek folytatását az 1876–1885 időkörről 1890-ben Kiszlingstein Sándor adta ki. A „Magyar Könyvészet” 1886–1900 korszakát ismét Petrik Géza gondozta, és két kötetben 1908-ban, ill. 1913-ban jelentette meg. A fáradhatatlan bibliográfus az 1901–1910 közötti magyarországi kiadványok regisztrálását is elvégezte, amelynek első fele 1917-ben, a második – amelyet halála után Barcza Imre fejezett be – pedig 1928-ban látott napvilágot. A „Magyar Könyvészet 1911–1920”, amelyet Kozocsa Sándor rendezett sajtó alá, két kötetben 1939-ben és 1942-ben hagyta el a sajtót.
Az 1921–1944 időkörről, a nagy, évtizedeket átölelő áttekintés hiányzik. Ennek pótlására a munkálatok az Országos Széchényi Könyvtárban folynak. Ebből a korszakból csak néhány évről készült összeállítás. Így 1926-ban megjelent Pikler Blanka szerkesztésében a „Magyar Könyvészet 1921–1923”. A sűrűbb megjelenésű kurrens nemzeti bibliográfia és a most felsorolásra kerülő nagy, korszakos összefoglalások között hiánypótló módon kezdtek feltűnni az éves kötetek. Ilyen a Gulyás Pál szerkesztésében készült „Magyar Könyvészet 1930”, amely 1932-ben jelent meg. Az Országos Széchényi Könyvtár szerkesztésében „Magyarország Évi Könyvészete” sorozatban hat kötetben az 1936–1941 közötti időszak nyert feltárást.
Az időrendi sort a „Magyar Könyvészet 1945–1960” című és a korábbi összefoglalásokat mind mennyiségileg, mind minőségileg messze túlszárnyaló öt vaskos kötete zárja, amelyet az Országos Széchényi Könyvtár 1964–1968 között adott ki.
A retrospektív magyar nemzeti bibliográfiának a fentiekben ismertetett nagy összefoglaló ciklusai mintegy kilencven év alatt láttak napvilágot. Így nem csodálható, hogy az egyes kiadványok között mind a teljességet, mind a feltárás igényességét illetően jelentős különbségek vannak. Különösen áll ez a korábbi korszakokra. Ezért azok újabb, korszerű feldolgozása indokolt és szükséges. Így már nyomdában van „régi Magyarországi Nyomtatványok” címmel a XV. és XVI. századot tartalmazó első kötet, amelyet a XVII. század anyaga követ majd három részletben. A további tervek között szerepel a XVIII. században Magyarországon nyomtatott kiadványok korszerű feltárása is. Azonban ezek a munkálatok roppant munkaigényesek, így belátható időn belül történő megjelentetésükre nem lehet számítani. Ezzel szemben, amint erről a fentiekben már szó esett, a már korábban kiadott ciklusbibliográfiák alapvetően fontosak valamennyi tudományág történetével kapcsolatos minden kutatásnál. Ezért azokat mind Magyarországon, mind külföldön állandóan használják és egyre keresik. Sajnos a kötetek többsége ma már a könyvkereskedelemben szinte teljesen hozzáférhetetlen. Ezért döntött úgy az Országos Széchényi Könyvtár, hogy a retrospektív magyar nemzeti bibliográfia korábbi ciklusait hasonmás-utánnyomat formájában ismét megjelenteti.
Ennek keretében most Petrik Géza „Magyarország bibliographiája 1712–1860” kötetei látnak napvilágot. Ez a mű Szabó Károly „Régi Magyar Könyvtára” mellett becses és nélkülözhetetlen része a retrospektív magyar nemzeti bibliográfiának. „Aki a Rákóczi szabadságharc utáni magyar irodalom kétszáz éve könyv- és folyóirattermésének adatai után kutat, az a könyvtörténet és bibliográfia másik magyar kincsesháza: a Petrik után nyúl. A Petrik a forrás …” – írta Kőhalmi Béla (A Könyvtáros 1956, 185–187.).
Petrik Géza bibliográfiája négy kötetben 1888–1892 között jelent meg. Az I. kötet az 1888, a II. az 1890, a III. az 1891. évszámot viseli. Az első három testes kötetet 1892-ben követte IV. kötetként a lényegesen vékonyabb „Pótlék”, amelynek szlovák nyelvű anyaga Ludovit' V. Rizner gyűjtéséből származik. E kötet tartalmazza az egész mű betűrendes szerzői névmutatóját is.
A bibliográfia négy kötete, összesen 2910 lapon, mintegy 50 000 „Magyarországban s hazánkra vonatkozólag külföldön megjelent nyomtatványoknak” címleírását foglalja magában. Összeállítása – Petrik saját közlése szerint (az első kötet bevezető sorai) – tíz esztendő fáradságos munkáját igényelte.
Az anyaggyűjtés legfőbb színhelye a Nemzeti Múzeum könyvtára, a mai Országos Széchényi Könyvtár volt. („Legtöbbet használtam a nemzeti muzeum könyvtárát” – írta a szerző – „A kegyelet némi adóját véltem tehát annak nemeslelkű alapítója, gróf Széchényi Ferenc iránt leróni, midőn munkámat az ő emlékének ajánltam.”) Átkutatta Petrik budapesten az egyetemi könyvtárat, az akadémiai könyvtárat és a Természettudományi Társulat könyvtárát is, de kiterjesztette munkásságát a jászói premontrei könyvtár, a kalocsai érseki könyvtár, az esztergomi prímási könyvtár, valamint a miskolci gimnázium, a nagykőrösi gimnázium, a sárospataki ref. főiskola könyvtári anyagára is.
Hálával és elismeréssel kell Petrik Gézára gondolni, aki áldozatos munkájával a magyar kultúrtörténet egyik fontos korszakát tárta fel az utókor számára. És különös csodálattal kell emlékezniök a kutatóknak, a bibliográfusoknak és a könyvtárosoknak, akik naponta használják „a Petriket”, s akik saját személyes munkatapasztalataik alapján fel tudják mérni azt, hogy milyen fáradságot, kitartást és mennyi gondot jelenthetett egyetlen ember számára ennek a hatalmas anyagnak szakszerű feldolgozása.
Petrik Géza 1845-ben, a Pozsony megyei Alsószeliben született, ahol atyja evangélikus lelkész volt. Az apa később a soproni evangélikus líceum igazgatója lett, és ebben az iskolában végezte a középiskolai tanulmányait fia is, aki iskoláztatása befejeztével 1861-ben a könyvkereskedői pályát választotta.
A rövid soproni gyakorlati idő után Petrik Géza csakhamar Pestre került, ahol előbb Lauffer Ignác, majd Osterlamm Károly üzletében dolgozott. 1869-ben átvette ez utóbbi könyvesboltját, majd antikvárius lett, de 1879-bn már felhagyott a könyvkereskedéssel. A kilencvenes években a Pallas Irodalmi Részvénytársaság kiadóhivatali főnöke, később a Luther Társaság könyvkereskedésének vezetője, majd nyugdíjazásáig a Könyves Kálmán Rt. üzletvezetője volt. Közben mint a Corvina szerkesztője tevékenyen részt vett a Könyvekereskedők Egyesületének érdekképviseleti munkájában is. De életének célját és tartalmát – a 70-es évek derekától haláláig – bibliográfusi működése adta.
Ez irányú tevékenységével tulajdonképpen a könyvkereskedelemnek akart szolgálni, amikor üzleti, gyakorlati célból fogott hozzá első műve, a „Magyar könyvészet 1860–1875” anyagának összegyűjtéséhez. Munkája sikert aratott. Megbízást kapott Kertbeny Károly félbemaradt „Magyarországi német könyvészt”-ének folytatására. A továbbiakat Szilágyi Sándor, az Egyetemi Könyvtár igazgatója és Petrik későbbi lektora így mondta el: „Feladatát Petrik Géza úr oly jól oldotta meg, hogy a minister ő exja benne vélte feltalálni azt az embert, ki előismereteinél fogva is a legalkalmasabb megoldani azt a másik nagy feladatot: hazánk 1712–1860 közti könyvészetét összeállítani.” („Magyarország bibliographiája 1712–1860” I. kötet III. lap).
Petriket élete e főművének elkészülte után az a mellőzés érte, hogy a „Magyar Könyvészet” 1876–1885 szakaszának összeállítását másra bízták. Mégsem kedvetlenedett el. Két folyóiratrepertóriumot (Századok 1867–1890, Néptanítók Lapja 1868–1890) és egy irodalmi tájékoztatót (Kalauz az újabb magyar irodalomban. Bp. 1893) adott ki, míg végül mégis rábízták a „Magyar Könyvészet” következő ciklusainak (1886–1900 és 1901–1910) bibliográfiai feldolgozását. Ekkor már elismerték, hogy „a kartársak között első ezen a téren s jóhangzású a neve a tudósok előtt is”.
Utolsó munkáját, amelyet atyja emlékének szentelt, már nem tudta befejezni. A kortárs Havrán Dániel (Magyar Könyvszemle 1925, 156–159) ezt írta róla: „Könyvtárunknak [az Országos Széchényi Könyvtárnak] mindennapos vendége volt, munkáját szeretettel, kitartással folytatta. Nagy akaratereje dacolni próbált a magas kor gyengeségével. Utolsó időben már leánya támogatására szorult…”
Petrik Géza 1925-ben halt meg Budapesten, 80 esztendős korában.
Közel nyolcvan esztendő telt el Petrik Géza főműve, a „Magyarország bibliographiája 1712–1860” megjelenése óta. A bibliográfiákkal szemben támasztott igények azóta rendkívül megnőttek. Így ma már vitatható, hogy könyvtörténeti és kultúrtörténeti szempontból helytálló-e a Szabó Károly óta általánossá vált 1711/1712. évi, korszakválasztónak nem mondható időhatár fenntartása. Az viszont vitán felül áll, hogy az 1860. év semmiképpen sem könyvtörténeti korszakot lezáró időpont. (A „Magyar Könyvészet” következő kötetei bizonyítják, hogy ezt az évet Petrik és kortársai sem tekintették ilyennek.).
Megváltozott a hungarika fogalmának értelmezése is. Petrik adatgyűjtését Horvát-Szlavonországra is kiterjesztette, és a külföldön megjelent nyomdatermékek között feldolgozta azokat is, amelyek külföldi szerzők idegen nyelvű műveiként magyar vonatkozásokat tartalmaznak. Ezzel szemben gyűjtésének hiányosságául kell betudni, hogy elsősorban olyan könyvtárak állományát tárta fel, amelyekben az igen gazdag erdélyi anyag csak szerényebben volt képviselve.
Petrik bibliográfiájának különös érdeme a gyűjtemények, a sorozatok és egyes periodikumok tartalmának elemző feltárása. A könyvek és periodikák feldolgozásában ma már bizonyos korszerű szakosodás érvényesül, aminek következtében általában külön sajtóbibliográfiák készülnek.
Címleírásai általában pontosak és mindazokat az adatokat tartalmazzák, amelyek a könyvek azonosításához szükségesek. Azonban az a módszer, amely szerint a szerző nélküli műveknél címrendszónak nem a cím első szavát, hanem annak első, alanyesetben levő főnevét vetítette ki, a kötetek mai haszunálóinak sokszor problémát okoz.
Petriknek hatalmas munkájában nem voltak olyan elődei, akinek eremdényeire akár tartalmilag, akár formailag támaszkodhatott volna. Műve úttörő volt. Tevékenységét – eltekintve Szilágyi Sándor „utasításaitól” és lektori közreműködésétől – teljesen egyedül kellett végezni. Ez a körülmény szolgál mentségeül azokért a hibákért (hiányos adatgyűjtés, eltérő szerzői nevek alatt ismétlődő azonos címek stb.), amelyek – mint a bibliográfiai munkák törvényszerű velejárói – hellyel-közzel nála is előfordulnak.
Amikor az ötvenes években a köztulajdonba került könyvanyag feldolgozásához és a könyvtárak közötti szétosztásához fogtak, az a részleg amelyre az 1712 és 1850 között megjelent nyomdatermékek gondja hárult, lépten-nyomon találkozott Petrik bibliográfiájában nem szereplő címekkel. Sorra kerültek elő ismeretlen művek, vagy a már ismertnek eddig elő nem bukkant más kiadásai. Az egyidejűleg végzett tájékozódó kutatások azt mutatták, hogy az Országos Széchényi Könyvtár anyaga is számos olyan címet rejteget, amelyek nem kerültek be Petrik bibliográfiájába, vagy mert Petrik nem találkozott velük, vagy mert később szerezte meg őket a könyvtár. Így merült fel az a gondolat, hogy az Országos Széchényi Könyvtár említett részlegének dolgozóiból munkaközösség alakuljon a Petrik bibliográfiájából hiányzó tételek tervszerű feltárására.
E munkaközösség első lépéseként az 1712–1800 közötti anyaggal foglalkozott, de tervei között szerepel az 1801–1850 és az 1851–1860 között megjelent hungarikák későbbi időben történő hasonló feldolgozása is.
A XVIII. századi anyagot feltáró kutatómunka elsősorban az Országos Széchényi Köynvtár állományában indult meg, de kiterjeszkedett később néhány fontosabb budapesti és vidéki könyvtár, valamint néhány jelentősebb bibliográfia anyagára is.
A munkaközösség adatgyűjtési és feldolgozási szempontjai némileg eltértek attól a gyakorlattól, amelyet egykor Petrik követett. A hungarika fogalmának területi értelmezésénél Magyarországot Erdéllyel és Fiuméval, de Horvát-Szlavonország nélkül vették figyelembe. A külföldön megjelent nyomdatermékek közül csak a magyar nyelvűek kerültek feldolgozásra.
Minthogy a magyarországi időszaki sajtó bibliográfiai feltárása külön munkaterüelt, a munkaközösség nem foglalkozott a hírlapok és folyóiratok számbavételével. Felvette azonban bibliográfiájában mindazon nyomdatermékeket (rész címnélküli sorozatok, évkönyvek, schematizmusok, naptárak stb.), amelyekre az időszaki sajtó bibliográfiája nem terjed ki.
Az aprónyomtatványok közül a szedett szöveg nélküli metszetek, valamint a levéltári gyűjtőkörbe tartozó nyomtatott bírósági és közigazgatási iratok nem kerültek feldolgozásra.
Az 1958 júniusa óta folyó módszeres munka mintegy 6000, Petriknél nem szereplő XVIII. századi magyarországi nyomtatványt tárt fel. Ezekből a címekből készült az a pótlás, amely e hasonmás-utánnyomat kiadásához csatlakozólag új, ötödik kötetként első ízben lát napvilágot.
Az elmúlt 80 év során sokan kifogásolták Petrik bibliográfiájának betűrendes szerkezetét. Fitz József szerint Petrik „esküdött a betűrendre” s „a maga egyetlen nyilvántartását megduplázza: negyedik kötetében betűrendes művéhez nem kronológiát, hanem betűrendes indexet fűz!” (A magyar nyomdászat, könyvkiadás és könyvkereskedelem története I. Budapest 1959. 38–39.).
Az új, ötödik kötet második része – legalább a XVIII. századra vonatkozóan – Petriknek ezt a hiányosságát igyekszik bizonyos fokig pótolni. Mutatót közöl, amely a korabeli magyar névalak betűrendjében sorolja fel a XVIII. századi magyarországi nyomda- és kiadóhelyeket, majd azokon belül időrendben az ott működött nyomdákat és kiadókat. A mutató nemcsak az új, ötödik kötet, hanem az I–IV. kötetek anyagát is felöleli.
Ez a mutató nemcsak a helytörténeti kutatásokhoz jelent segítséget, de alapul szolgál az időrendi elemzés számára is.
Az új, ötödik kötet szerkesztési szempontjait annak bevezetése tartalmazza.
Amikor az Országos Széchényi Könyvtár a jelen bibliográfiát újra megjelenteti, nemcsak annak használóira gondol, hanem kegyeletes emlékezéssel hajtja meg zászlaját a nagy magyar bibliográfus, Petrik Géza előtt is. Az ő nagy munkáját értékeli ez az új kiadás, amelyhez csatlakozó ötödik kötet is azzal a szándékkal készült, hogy azt, amit Petrik alkotott, még teljesebbé, még átfogóbbá tegye.
Szabó Károly «Régi magyar könyvtárának» megjelenése (1872.) bibliographiai irodalmunkban forduló pontot képez. Bármily becsesek voltak is az előmunkálatok, melyek e téren azelőtt világot láttak, azok nem nyujtanak biztos alapot egyes fölmerült kétes esetek eldöntésére sem a könyvkedvelőnek, sem a tudományos kutatónak, sem a nyilvános könyvtárak tisztviselőinek. Azonban irodalmunknak legalább egy szakára és ágára nézve meg volt a biztos alapvető munka e könyvvel, melynek azóta II-ik kötete is világot látott. Az örvendetes mozgalomnak, mely e téren beállott, legpraegnansabb kifejezése volt a «Könyvszemlének» megindulása 1876-ban, mely azóta állandó találkozási helye mind azoknak, kik bibliographiai irodalmunkkal foglalkoznak, s fenállása óta tartalomban és magvasságban folytonosan nevekedve, állandóan sikerrel szolgálja az ügyet, melynek apostolává szegődött. S bizonynyal sok és jelentékeny része van a Könyvszemlének abban a fényes sikerben, melylyel az 1882-iki könyvkiállitás könyvészeti csoportja mglepte még a legvérmesebb reményű szakembereket is.
De mennél meglepőbb eredményeket tud az «új élet» felmutatni irodalomtörténetünkben és bibliographiánkban, annál kiterjedettebb mérveket öltenek az új kutatások e téren, s mennél nagyobb lendületet vett a nyilvános és hivatalos könyvtárak rendezésének ügye hazánkban, annál sajnosabban kell tapasztalnunk, hogy tudományos bibliographiánk, ott hol Szabó Károly Régi magyar könyvtára véget ért, 1711-el megszakad.
Az országos statistikai hivatal a mult évben Magyaroszág köz- és magánkönyvtárairól a hivatalos apparatus felhasználásával egy nagy és terjedelmes munkát adott ki, melyben constatálta, hogy hazánkban 1400 köz- és 1000 magánkönyvtár van. Bizonynyal nehezen nélkülözi e könyvtárak jelentékeny része, hogy Szabó Károly bibliographiájának nincs folytatása egész 1860-ig, mely éven kezdve Petrik Géza «Magyar könyvészete» biztos kaluzul szolgál, s ha valami korábbi datumú, de 1711-en innen való bibliographiai kérdés vár eldöntésre, a régi segédforrásokra van utalva.
Sándor István «Magyar könyvesháza»* 1800-ban megszakad, de ez különben is csak a magyar munkákra terjed ki, – a Kertbeny-Petrik-féle «Magyarországi német könyvészet» ennek különben sem képezte folytatását. A Denis által a Széchenyi könyvtárról készitett catalogus* bármily kitűnő s berendezés tekintetésen példányszerű is a maga nemében, valamint a gróf Teleki könyvtár catalogusa* már e század derekán megszakadnak, s ezek épen ugy mint Cornides*, Bél* és Schmeizel* catalogusai csak egyes magános emberek könyvtárait képezik. Bod Péter*, Wallaszky*, Weszprémi*, Horányi*, Haner*, Csevapovich*, a korábbi időkből, Magyar Mihály*, Eggenberger* és Heckenast* ujabb catalogusai sok becses anyagot tartalmaznak ugyan, de ma már hozzá férhetlenek, nehezen kezelhetők, valamint a koronként megjelenő egyes szakcatalogusokkal: Szinnyei-től a Természettudományi és mathematikai könyvészet*, a Seivert* és Trausch-féle Lexikon* együtt véve sem pótolják egy rendszeres s az újabb tudományos igényeknek megfelelő bibliographiai szerves munka hiányát, s nem képeznek mást, mint becses előmunkálati anyagot, már csak azért sem, mert különböző s egymástól eltérő rendszer szerint vannak készitve.
Sándor István. Magyar könyvesház. Győr, 1803.
Catalogus bibliothecae hung. comitis Francisci Széchenyi. 4 ptes et indices. Sopronii, 1799–1803.
Bibliothecae Samuelis com. Teleki de Szék partes IV. Viennae, 1796–1819.
Cornides, Dan. Bibliotheca hungarica. Pestini, 1792.
Catalogus librorum Caroli Andreae Bel. Lipsiae, 1784.
Catalogus scriptorum, qui res Hungariae, Transilvaniae, Valachiae, Moldaviae, Croatiae, Dalmatiae, vicinarumque regionum et provinciarum illustrant et in biblioth. Martini Schmeizel adservantur. Halae, 1744.
Bod Péter. Magyar Athenas. H. n., 1766.
Wallaszky, Paul. Conspectus reipublicae litterariae in Hungaria. Edit. 2. Budae, 1808.
Weszprémi, Steph. Succincta medicorum Hungariae et Transilvaniae biographia. Lipsiae, 1774–1781.
Horányi, Alexius. Memoria hungarorum et provincialium scriptis editis notorum. 3 ptes. Viennae 1775–77. – Nova memoria hungarorum. Pars I. Pestini, 1792 – Scriptores piarum scholarum liberaliumque artium magistri. 2 ptes. Budae, 1808–9. Haner, G. Jerem. Scriptores rerum hungaricarum et transilvanicarum. 2 ptes. Viennae, 1777. Cibinii, 1798.
Haner, G. Jerem. Scriptores rerum hungaricum et transilvanicarum. 2 ptes. Viennae, 1777. Cibinii,1798.
Csevapovich, Greg. Synoptico-memorialis catalogus Observantis Minorum Prov. S. Joannis a Capistrano, olim Bosnae Argentinae. Budae, 1823.
Magyar Mihály. Az 1849–1857. évi magyar könyvészet. Tudom szaksorozattal kiadja Demjén József. Pest, 1862.
Honi irodalmi hirdető. 1842–48.
Bibliographiai értesítő Magyarország és Erdély számára. 2 évfoly. Pest, 1840–41.
Szinnyei József. Magyarország természettudományi és mathematikai könyvészete. 1472–1875. Budapest, 1876.
Seivert, Joh. Nachrichten von Siebenbürgischen Gelehrten und ihren Schriften. Pressburg, 1785.
Hiányzik a 18. faximile "eredetin"!!!
Talán felesleges is mondanom, hogy az eredmény, melyet az országos statistikai hivatal által kiadott munka hazai könyvtáraink létszámát illetőleg constatált, mindenkire nézve egyaránt meglepő volt. Jelentékeny része az e munkában felsorolt könyvtáraknak nem uj keletű: megvoltak azok már a múlt században is, sőt nem egy régibb időre is visszavihető. S ha ezekben a könyvtárakban gazdagon van képviselve a külföld irodalma, feltalálhatók azokban a hazai könyvsajtó termékei is. Vajjon nem fényesen bizonyit ez amellett, hogy az a folytonosság, mely az első magyar munka megjelenése óta megvolt az irodalomban, feltalálható a könyvolvasó világban is?
De hát amint idők folytán alakul, fejlődik az irodalom, változik a közönség izlése is. A korábbi idők sok közkedvességű munkáját elévültté teszik az ujabban megjelentek. Igy lesznek egyes könyvek keresett irodalmi ritkaságokká, sőt azok közül nem egy el is kallódik, ugy hogy utóbb az irodalomtörténet irójának olykor-olykor mondhatni fel kell fedezni a régibb idők olvasóinak nem egy kedvencz munkáját.
A bibliographiai irodalom mai fejlettsége mellett ez már lehetetlenség. Hogy ilyesmi többé ne történhessék, arról gondoskodnak az évenként megjelenő könyvészeti catalogusok. De irodalmunk másfél századára nézve teljesen hiányzik a régibb és ujabb időt összekötő rendszeres és kimerítő catalogus.
Pedig egy ilyen munkára irodalmunknak égető szüksége van. Iróknak és könyvtárnokoknak egyaránt. Vajjon felmentheti-e magát iró – legyen az tőrténész vagy természettudós – attól a kötelezettségtől, hogy a tárgynak, melyet tollára vett, irodalmi előzményeit ne ismerje? Vajjon nélkülözheti-e a könyvtárnok azt az alapvető munkát, mely neki lehetővé teszi, hogy az irodalmi tudakozódásokra gyors és kimeritő választ adjon?
Kétségtelenül hazánk könyvészetének ilyetén kiegészitése lebegett Trefort Ágoston vallás és közoktatási minister ur ő exja szemei előtt, midőn Kertbeny Károlynak megbizást adott egyes bibliographiai munkák elkészitésére. Kertbeny egészen csak egy munkával készült el: a XVI-ik századi magyarországi vonatkozású német röpiratok összeállitásával. Másik idevágó munkájának elkészitése előtt meghalt – s a cultusminister a félbemaradt munka kiegészitésével Petrik Géza urat bizta meg, kinek eddig megjelent bibliographiai munkái nyujtottak garantiát, hogy bir a szükséges előismeretekkel, e munka befejezésére s kiegészitésére. Feladatát Petrik ur oly jól oldotta meg, hogy a minister ur ő exja benne vélte feltalálhatni azt az embert, ki előismereteinél fogva is legalkalmasb megoldani azt a másik nagy feladatot: hazánk 1712–1860 közti könyvészetét összeállitani.
Igy történt aztán, hogy Petrik ur e nagy munkának elkészitésére is megkapta a megbizatást. Ugyanakkor ő exja hivatalos állásom következtében engem tartott megbizandónak a szükséges utasitások elkészitésével s az ellenőrzés vezetésével. Azon időtől fogva összeköttetésben levén Petrik urral, tanuja voltam annak a lelkiismeretes buzgalomnak s fáradhatatlan szorgalomnak, melylyel Petrik ur feladatát mennél jobban megoldani igyekezett. A hivatalos támogatás megkönnyítette munkáját s lehetővé tette, hogy azon forrásokhoz, honnan szükségkép meritenie kellett, hozzá juthasson.
A munka ma már készen van. Dobrowsky urban áldozatra kész kiadóra talált. Irodalmunknak s tudományos életünknek minden barátja kész örömmel fogja azt fogadni, mint praegnans bizonyitványát annak az igazságnak, hogy a tudományos és irodalmi élet hazánkban soha sem szünetelt.
Budapest, 1888. junius 4-én.
az egyetemi könyvtár igazgatója.
Szilágyi Sándor úr bevezető sorai után nekem már csak a hála s köszönet kifejezése marad, melylyel tartozom mindenek előtt néh. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi minister urnak a több éven át nyújtott jelentékeny állami segélyért, a mely nélkül talán sohase fordíthattam volna munkámra a kutatáshoz szükséges időt; – továbbá Szilágyi Sándor urnak támogatásáért, a melylyel több mint tiz éven át segítségemre volt; – s végre számos nyilvános és magánkönyvtárnak, különösen pedig a m. k. tud. egyetem s a nemzeti muzeum könyvtárának, a hol évek során át tartott anyaggyüjtésem alatt mindenkor szíves támogatásban részesültem. Fogadják mind legőszintébb köszönetemet.
Legtöbbet használtam a nemzeti muzeum könyvtárát. A kegyelet némi adóját véltem tehát annak nemeslelkű alapítója, gróf Széchenyi Ferenc iránt leróni, midőn munkámat az ő emlékének ajánltam.
Budapest, 1889. május 20.
Petrik Géza.
az I. kötetben jelzett könyvtárak rövidítéseit illetőleg:
A = Akademia könyvtára. – E. = Egyetemi könyvtár Bpesten. – J. = Jászói premontrei könyvtár. – Kl. = Kalocsai érseki könyvtár. – M. = Nemzeti muzeum könyvtára Bpesten. – Mk. = Miskolci ág. hitv. gymnasium könyvtára. – Nk. = Nagykőrösi főgymn. könyvtára. – Pr. = Primási könyvtár Esztergomban. – Sp. = Sárospataki ref. főiskola könyvtára. – T. = Természettudom. társulat könyvtára.


Agnes die standhafte Dulderin, oder Kraft der Religion und des Gebets, schwere Leiden zu lindern. (8-r. XX, 240 és 2 l.) Leutscha… Agnethler, Mich. Gottl. Bibliotheca b. Joh. Henr. Schulzii, cum praefatione Sigism. Jac. Baumgarten. (8-r.) Halae, 1744. Agnethler, Mich. Gottl. Zwo kurze Nachrichten vom Schulzischen Münz-Kabinett. (4-r.) Halle, 1746. Agnethler, Mich. Gottl. Nachricht von des seligen Herrn Prof. Schulzens deutschen Uebersetzung von Plutarch's Lebens-Beschrei… Agnethler, Mich. Gottl. Nvmophylacivm Schvlzianvm digessit descripsit et perpetvis insigniorvm rei nvmariae scriptorvm commentari… Agnethler, Mich. Gottl. Bibliotheca b. Martini Schmeizelii. Accedit antiquorum et recentiorum quorundam numismatum descriptio. (8… Agnethler, Mich. Gottl. Syrakusanische Könige und Tyrannen aus griechischen Münzen, zum sechsten Theile der allgemeinen Welthisto… Agnethler, Mich. Gottl. Schreiben an Herrn D. Baumgarten, in weichem der s. Prof. Schulze gegen ungegründete Auflagen des berühmt… Agnethler, Mich. Gottl. Beschreibung des Schulzischen Münzkabinets. Entworfen und mit kurzen Anmerkungen begleitet. 4 Thle. (4-r.… Agnethler, Mich. Gottl. Commentatio de rarioribus thesauri Schulziani numis (4-r.) Halae, 1751. Agnethler, Mich. Gottl. Index bibliothecae, res Hungariae, Transilvaniae vicinarumque provinciae illustrantis quam M. G. A. codic… Agnethler, Mich. Gottl. Dissertatio solemnis de Lauro. Pro obtinenda doctrinae salutaris laurea, a. d. 31. Jan. 1751. defendit … … Agolka, vagy-is pásztor ének. T. Jakabffi Kristóf ur halálának emlékezetére 1805. Éneklette a meg boldogúlt Urnak egy igen meg sz… Agorasztó, Const. Theses ex scientiis juridicis et politicis, quas in c. r. sc. universitate Pestana superatis examinibus rigoros… Ágoston. Poenitentia az-az: Szent Á. hipponiai püspök elmélkedései, és lelkinek Istennel magánossan-valo beszélgetésinek könyvei.… Ágoston. Szent –, hármas levele, mellyeket meg-magyarázott és oktató fejtegetésekkel eléadott a romai közönséges hitüeknek lelki … Ágoston. Szent –, vallomásainak 13 könyve. Ford. Pongrátz József. (8-r.) Veszprém, 1842. 1.20 Ágoston. Szent, – hippói püspöknek magánbeszédei vagy a lélek istenneli magánbeszédeinek könyve. Ford. Babócsay Pál Ágoston. (8-r… Ágoston. Szent –, az Isten városáról írt XXII. könyve. L.: Munkálatok a pesti növendékpapság iskolájától. XXIII. Ágoston Antal. Magyar oskola, mellynek tárgya a magyar nyelvnek anyai természete és a magyar szóknak értelmek. I. rész. Az eredet… Ágoston János. Főtiszt. Fangh István ur a károly-fehérvári főtemplom nagy prépostyának stb. neve ünnepére áldozza szüz havának 20… Ágoston János. Nagyméltgú Csik-Mindszenti Mártonfi Jósef ur Erdély ország püspökének neve ünnepére Mártiusnak 19. napján, 1811. e… Ágoston János. Méltgs és Ft. Keresztszeghi gróf Csáky László urnak tiszteletére, midőn a békési e. kerületet törvényessen megjárn… Á(goston) J(ános.) Vizsgálása azon prédikátziónak, mellynek czímje ez: Lehet-e? Van-e? egyedül idvezítő ekklesia. Ha lehet, s van… Á(goston) J(ános.) Megbővíttetett mágnes, vagyis: Kifejtése azon tiszta igasságoknak, mellyek indító okúl szolgálhatnak minden ke… Ágoston Jósef. (I.) Szomorú alagya, mellyet Prusinszky Jósef urnak, Aprilis 21-dik napján, lett gyászos halálára szerzett, a sopr… Ágoston Jósef. (I.) Gyász-oszlop, mellyet Méltgs Festetits szül. Bossányi Julia gróf aszszonyságnak utolsó tiszteletére zokogva e… Ágoston Jósef. (II.) Felelet maithsteini nemes Wildner Ignácz… bizonyos magyar váltójogi kérdés feletti őszinte véleményére. (8-r… Ágostonnak, ama szentséggel és bölcsességgel tündöklő Hipponi püspöknek Szent –, istennel-való magános-lelki bezsélgetesi, mellye… Ágozati, a magyar nyelvnek fényre bocsátott –. Németül irt munkáját magyarázván P. (8-r. 152 l.) Béts, 1833. Strausz özv. bet. 2.… Agriae civitati archi-episcopali patriae suae J. T. (2-r. 2 lev.) Agriae, 1804. Typ. lycei Agriensis. M. Agriae civitati archi-episcopali gymnasium regium dicat. (12-r. 2 lev.) Agriae, 1804. Typis lycei. M. Agride, Maria. Xivot majke boxje, kraljice, i gospoje nasse prisvetedivice Marie popraviteljice gria eve, i povratiteljice milost… Agripina. Nuvela. Sujet original. (8-r. 22 l.) [Brassó] 1847. Tip. Ion Gätt. Agyagos Molnár Sámuel. A megtért moór, históriai dráma négy felvonásban. (8-r. 174 l.) S. Patakon, 1826. Nyomt. Nádaskay András á… Agyagos Molnár Sámuel. Latin nyelvtani ékes és képes szókötéstan. A harmadik és negyedik nyelvészeti osztály számára. (8-r. 62 l.… Agyich, Steph. Bucolicon in auspicatissimum adventum Dni Pauli Ladislai e comitibus Eszterházy de Galantha Quinque-Ecclesarium ep… Agyich, Steph. Carmen in festam inaugurationem Dni Francisci Győry de Radvány, i. comitatus Tolnensis supremi comitis celebratam … Agyich, Steph. Carmen in festam inaugurationem Dni comitis Georgii Niczky de Eadem i. comitatus Verocensis supremi comitis celebr… Agyich, Steph. Carmen amplissimis honoribus Dni Francisci de Paula e comitibus Balassa de Balassa Gyarmath, dum in pro-regem regn… Agyich, Steph. carmen honoribus Rev. Dni Andreae Szabó abbatis de S. Joannis Bapt. de Buda etc. delatum 1786. (8-r. 3 lev.) [Quin… Agyich, Steph. Saeculum liberatae a tyrannide turcica civitatis Quinque-Ecclesiensis amplissimis honoribus Dni comitis Francisci … Agyich, Steph. Carmen ad regiam academiam Quinque-Ecclesiensem amplissimis honoribus Dni comitis Josephi Teleki de Szék … pro evo… Agyich, Steph. carmen in obitum clariss: Cornidis insignis vetustatum hungaricarum perscrutatoris, amici, et familiaris sui. (8-r… Agyich, Steph. Carmen illustri genti baronum Splényi de Miháldi, quum D. Francis. Xav. l. b. Splényi de Miháldi antistes Vaciensi… Áhitat gyakorlatai, imák és énekekben a róm. kath. ifjuság épülésére. (12-r. 167 és 5 l.) Sátoralja-Ujhely, 1855. Weiss Móricz tu… Áhitat hangjai ő cs. kir. apost. Felsége és legmagasabb családja üdveért. 1855-ik évi márczius hó 5-kén szerencsésen történt Aust… Áhitatosság, a Jésus társaságából való szerzetes papok által mondatni szokott –. L.: Jésus. Áhitatosság, buzgó –, mellyet bóldog Calasanctius Jósef a Matre Dei az ahitatos oskoláknak, és azokra gondot viselő szerzetes fia… Áhitatosság, Jézus kínszenvedő szívéhez. (12-r. 2 lev.) [Eger, 1858.] M. Áhitatosság, gyakorlási az anyaszent-egyház lelke szerint. (12-r. 138 l., 3 lev. s 1 cimk.) Győrött, (é. n.) Schatten József köny… Áhitatosság, óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozditására. 8 rész. (n. 8-r. XX, 2 és 578; 581 és … Áhitatosság, zsengéi. Keresztény kath. imádságos könyv az ifjúság számára. Készítette a pesti nevendékpapság magyar iskolája Csaj… Áhitatosságnak, a kegyes –, tárháza. Magyarra ford. Bielek László. Egy képpel. (8-r. XVI, 454 és 8 l.) Vátzon, 1803. Ny. Máramaro… Ahn F. gyakorlati franczia nyelvtana, mellyet a magyar nyelvhez alkalmazott s franczia olvasási szabályok vázlatával és ahoz tart… Ahn F. gyakorlati tanmenete a franczia nyelv gyors és könnyű megtanulására, melyet a magyar nyelvhez alkalmazott Mutschenbacher A… Ahrens H. Természeti jog vagy jogphilosophia. E tudomány állása szerint Némethonban franczia nyelven irta A. H. A 2. bővitett kia… Aichlburg, Joseph Freyherr v. Ueber die Knechtschaft. Bey Gelegenheit seiner öffentlichen Vertheidigung aus der Staatswissenschaf… Aigl, Glyzerius. An den Hochwohlgebornen Herrn Jakob von Pethő, k. k. Oberaufseher der nationalschulen im Ofnerbezirke, … zur Neu… Aigl, Glyc. Ad Rev. Dnum Philippum Wohlgemuth cathedr. eccles. Zabrabiensis canonicum kalendis Januariis 1790. (8-r. 2 lev.) Pest… Aigl, Paulus. Historia venerabilis capituti cathedralis ecclesiae Quinque-Ecclesiensis a prima ejusdem origine usque finem anni 8… Aikin, C. R. Kurze Uebersicht der wichtigen Erfahrungen über Kuhpocken. Aus dem Englischen. (8-r.) Pesth, 1802. Bey Joseph Leyrer… Ainsworth, W. H. Der Verschwender. Eine Erzählung. Aus dem Englischen von A. Kretschmar. 3 Thle. (k. 8-r. 515 l.) Pest, Wien u. L… Ainsworth, W. H. Mervyn Clytheroe's Leben und Abenteuer. Deutsch von dr. Emil Steinmann. 4 Thle. (k. 8-r. 798 l.) Pest, Wien … Aitatosság, igaz és köteles szűv-béli –, a szentséges szűz Mária szűvéhez, ugymint ezen szentséges szűv titulussa es oltalma alat… Aizinger, Andreas. Emphysema. Specimen inaugurale, qoud… pro gradu dris med. rite obtinendo conscripsit. (8-r. 31 és 1. l.) Budae… Ája, a szemérmes –. Vagy is: a szemérmetességéből kitetszett ártatlanságára nézve haláltól megmenekedett hertzegi kisaszszony. (8… Ajáki. Legszebb dalok magyar és német nyelven. 1. füzet. Az első gyermeki kornak 6–9. évig. – Schönste Liederverse in ungarisch- … Ajáki. Iskolai és házi kis biblia. 2 rész. – Kleine Bibel für Schule und Haus. (8-r.) Pest, 1853. Heckenast Gusztáv. –. 24 p. M. Ajáki. Első magyar-német és német magyar hangoztató és olvasókönyvke. – Erstes ungarisch-deutsches und deutsch-ungarisches lautir… Ajáki. Magyar-német és német magyart olvasó, tan- és gyakorló könyvke, vagy az első hangoztató és olvasókönyvkének további folyta… Ajáki. Új magyar-német képes olvasókönyv 6–10 éves gyermekek számára. – Grosses ungarisch-deutsches Bilder- und Lesebuch für Kind… Ajándék, szép-literatúrai – a tudományos gyüjteményhez. 1821. I–VII. eszt. folyamat. (8-r. 192 l. folyamonként.) Pesten, Trattner… Ajándék, Ujj esztendei –; a jó igyekezetű fiú gyermekeknek ajándékozza egy gyermekek baráttya P… J… (8-r. 4, 88, 4 l.) Kolosvár, … Ajándék, Ur-napi –, az az az Emmánuel Isai. 7. 14. velünk lakozó, de el-rejtett Isai. 45. 15. Istennek inneplő köszöntése, imádás… Ajándék, MDCCCXII-ik új esztendői – mellyel magyar nyelven olvasó ember- és keresztyén-barátainak közönségesen, a Páhi pusztáról … Ajándék, Magyar almanach. 1846. (k. 8-r. XXIV, 270 l. és 5 acélmetszetsz.) Pesten, Heckenast Gusztáv. Kötve 3.– E. Ajkay, Lud. Dissertatio inauguralis medico-philosophica dignitatis culturae medicae. (8-r. 44 l.) Viennae, 1840. Typ. Ferd. Ullri… Ajtai, Andreas. Dissertatio medica theoretica de medicinae et doctrinae, moralis nexus quam praeside Mich. Alberti publ. disquisi… Ajkay, Michael A. Dissertatio theologica de mora Dei, tanquam elaterio oeconom, gratiae, et cunctatione, ceu anima spiritvs fidei… Ajkay, Michael A. grammatica latina nova ac naturali methodo adornata. Scholis Coronensibus accommodata. (8-r.) Coronae, 1750. Ty… Ajkay, Michael A. Oratio, quam super tristissimis exequiis Dni Gabrielis Alvintzi lib. Bar. de Borberek dixit anno 1751. die 25. … Ajkay, Michael A. Dissertatio prophetico-typico emblematico-theologica ex Zach. IV. 2. 10. de septem oculis Domini perlustrantibu… Ajkay, Michael A. Oratio super funere Ill. Dni Samuelis comitis de Betlen, junioris. Dicta publico in templo magna in solemnitate… Ajkay, Michael A. Szent beszélgetés, mellyet néh. Gróf Gyulai Kata aszszony néh. Méltgs. L. B. Alvintzi Gábor el-maradott özvegye… Ajkay, Sámuel. L. Ajtay. Ajtatos-gyakorlások. Mindennapi –, mellyben reggeli, estvéli imádságok és énekek foglaltnak,. Hit, remény és szeretet. (32-r. 108… Ájtatosság, Bucsujárati –, szent Anna asszony tiszteletére. (12-r. 30 l.) Pest. 1856. Szt.-István-társ. –.4 Ájtatosság, Ditsöséges Sz. Gyula mártyrnak tiszteletére egymás-után folyó nyóltz napok alat tartandó –. (16-r. 12 lev.) Nagy-Szom… Ájtatosság, Énekes és imádságos –. A vátzi megyebéli közönséges keresztény híveknek számokra. (k. 8-r. 272 és 4 l.) Vátzon, 1817.… Ájtatosság, Gyónás és áldozási –, gyermekek számára. (12-r. 32 l.) Pest, 1851. Szt.-István-társ. –.4 Ájtatosság, halottak napjára. (n. 8-r. 2 lev.) [Pesten] nyomt. Beimel. E. Ájtatosság, Jézus kínszenvedő szívéhez. (k. 16-t. 2 lev.) Az egri érseki könyvny. 1859. M. Ájtatosság, a Jesus társasságból-való szerzetes papok-által mondani szokott –. L.: Jésus. Ájtatosság, Kedre rendeltetett –, avagy dütsősseges Szent Anna aszsz. tisztelete alatt, Aba-Újvármegyében Rudnokon fellül a jásza… Ájtatosság, Keresztény –, melyben mind Istenhez, mind B. Sz. Máriához való külembféle könyörgések, s üdvességes indulatok, foglal… Ájtatosság, Kilentz-napi –, Serafimi szűz Szent Klárának, Serafim Szent Ferentz első szerzetes leányának, s az egész keresztény v… Ájtatosság, Minden –, e rövid fohászkodással kezdődik és végződik. Dicsértessék édes Jézusnak szent neve… (16-r. 6 lev.) Nagy-Szo… Ájtatosság, Szent Anna asszony tiszteletére. (16-r. 15 l.) Székesfehérvárott, 1860. Özv. Számmer Pálné bet. M. E. Ájtatosság, Szent Mihály főangyalról a sz. Ferencziek templomába. (k. 8-r. 8 l.) Pesten, 1854. Ny. Bucsánszky Alajosnál.


A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban