Középkori várak és városok.
Középkori várak és városok.
A Felvidéken az emberi lakóhelyek mesterséges védelmének nyomai visszanyúlnak a legrégibb időbe. Az ősrégészeti emlékeket ismertető czikk számos őskori erődítésnek a nyomát sorolja föl. Ezek mellett megemlíthetjük még Szepesmegyében a Gánócz melletti és Trencsénmegyében a Zsolnától Rajecz felé vezető út mentén emelkedő Hradek nevű halmot, Nyitramegyében Galgócz fölött Hradek községet. Pozsonymegyében Jókő vár alatt Hradist községtől nem messze egy árkot szegélyező földsáncznak a nyomai láthatók. A monda szerint Szvatopluk Nyitra mellett megerősített helyet talált. Liptómegyében Likava vár helyén szláv erődítmény lett volna. A magyarok bejövetelekor többek közt a Névtelen jegyző szerint már állott Szepes, Nógrád, a Vág mentén pedig Galgócz, Beczkó (akkor Bolondos) és Trencsén. E szerint a nevekben, a följegyzésekben és a hagyományokban rejlő nyomok, valamint az itt-ott előfordúló gyér maradványok szinte kétségtelenné teszik, hogy a honfoglalás előtt itt lakott népek nem elégedtek meg a természetes védelemmel, melyet e vidék legnagyobb részét borító hegyek, halmok és a sűrű erdőség nyújtottak; nagyobb biztonság kedvéért mesterséges védelemről is gondoskodtak, a folyókat követő völgyek, e természetes útvonalok mentén a halmok és a hegynyergek tetejét földsánczczal, vagy sövénynyel erősítették meg.
Csejte vár.
báró Mednyánszky Lászlótól
Lehet, hogy a honfoglaló magyarok a sánczvárakon és a sövénynyel megerősített helyeken kivűl itt-ott kőből épűlt erődítményeket is találtak, melyek a rómaiakkal érintkező népektől származhattak, s bizonyára nem vetették meg azt a biztonságot, melyet a kezdetleges és a tökéletesebb erődítmények nyujtottak.
De miként az ország egyéb részeiben, úgy a Felvidéken is a tatárjárás után kezdtek a nyugati országok példájára kőből várakat építeni. Emerész erődítmények a csúcsíves kori építkezésnek a templom után legtekintélyesebb alkotásai, bámulat és rettegés tárgyai voltak, uraik hatalmának biztos alapjáúl szolgáltak és fontos szerepet vittek az ország politikai történetében. Legnagyobb részük a XIII. század második felében és a XIV. század folyamán épűlt, a mi az építési tevékenységnek szinte mesés föllendűlésére vall. Nem említve azokat, melyeket csak hírből ismerünk, a többé-kevésbbé átalakítva föntartott, meg a romokban heverő várak száma jóval meghaladja a százat.
A hegyek borította vidékeken, hasonlag Felső-Magyarországon is a föld alakúlata, jelesűl a hegy- és a vízrajzi körűlmények voltak döntők a középkori várak helyének megválasztásánál. A fölvár az uralkodó, vízivár csak kivételképen találkozik. A hegyek szűk völgyeiben kanyargó folyók környékén a szabadon álló halmok, a hegycsúcsok, a meredek sziklaormok kinálkoztak védelem és támadás tekintetében egyaránt legalkalmasabbaknak. A vár lakói alig hozzáférhető és magas fallal övezett fészkükből már messziről szemmel tartották a fenyegető ellenséget, vagy a gyanútlanúl közeledő zsákmányt; jól elkészűlve fogadták amazt, biztos számítással, váratlanúl csaptak le emerre. Ugyanezen természetes közlekedési erek mentén telepűltek le, bizonyára nem pusztán ösztönszerűen, a régibb népek is, a miből szinte önként következik, de nyomok is bizonyítják, hogy akárhány középkori vár ama kezdetleges időben erődítményűl kiszemelt helyen emelkedett.
A Vág folyó környékét a Rajnáéval szokás összehasonlítani. A magyar folyó nemcsak természeti szépségeinél fogva állja ki ez összehasonlítást. Ott is, emitt is az egymást sűrűn követő váromladékok bizonyítékai annak, hogy minden időben a folyók medre irányította a népek közlekedését. De ez nem szorítkozik egyedűl a Vág mentére. Általán egész Felső-Magyarország fölötte érdekes és tanúlságos a várak elhelyezkedése szempontjából. Majdnem kivétel nélkül a folyók mentén csoportosúlnak azok úgy, hogy a vidék vízrajza és a várak helyrajza teljesen egybevágó. Alig van Európának más ekkora területe, melyen a várak a természetes útat kereső közlekedés egész múltját jellemzőbben tűntetnék föl.
Beczkó vár.
Háry Gyulától
Az éjszak nyugati Kárpátok tömegét nyugat és kelet felől közre fogó Vág és Hernád szabja meg az éjszakról dél felé irányúló közlekedésnek két fő irányát. A Vág menti közlekedés Vág-Újhelynél két ágra szakad: az egyik a víz folyása szerint halad, a másik a Kis-Kárpátok délkeleti lejtői alatt, Mátyus földjén át igyekszik a Duna felé, melyet Pozsonynál ér el. Másodrendű vonalként vele párvonalosan halad a Fehér-hegység és a Kis-Kárpátok éjszak-nyugati oldala mentén a Morva folyó völgye. A Magas-Tátra szomszédjában eredő Hernád a Tiszába ömlik. Másodrendű vonalként párvonalosan halad vele az Ondava, mely a Bodroggal egyesűl és szintén a Tiszába ömlik. E két folyónak: a Vágnak és a Hernádnak, meg azok mellékfolyóinak környékén legsűrűbbek a középkori várak.
A Vág menti vonal legfontosabb. Itt a közlekedés nyomai visszanyúlnak az ős időkbe; ennélfogva leggazdagabb várakban is. Hat megye, ú. m. Pozsony, Nyitra, Trencsén, Liptó, Turócz és Árva területén összesen 31-re rúg a számuk. A sort az ország nyugati határán, a Duna és a Morva összefolyásának szögében Dévény nyitja meg. Az ország legrégibb várainak egyike, talán már a rómaiaknak is volt e helyen Carnuntumnak őrszeműl szolgáló erődítményük; 1234-ben már említtetik; 1809-ben a francziák légbe röpítették. A romokon fölismerhető az eredeti elrendezés. Meredek szirten épűlt két része volt: a tulajdonképeni vár és egy kisebb sziklacsúcson a magában álló öregtorony. A Kis-Kárpátoknak a Morva völgyére néző oldalán egymást követik Pozsonymegyében: Borostyánkő, Detrekő, Korlátkő; a Fehér-hegységben, Nyitramegyében Oroszlánkő és Holics. Dévénytől lejebb a pozsonyi vár a Duna bal partján emelkedő hegyormon. Az Árpádházi királyok idejében már szerepelt. A tatárjárás után két tornyot építettek hozzá; ekkor nyerhette mai terjedelmét és szabálytalan sokszögű alakját. A közepén palota állott, melyet 1760-ban a vár többi részével együtt újjá építettek. 1811-ben tűz pusztította. Egyedűli megmaradt része a déli sarkon emelkedő toronynak a XV. században épűlt díszkapuja, mely az országban a késő csúcsíves világi építészet egyik legérdekesebb emléke. A Kis-Kárpátoknak a Vág felé vezető gerinczein következnek: Szent-György város fölött Fehérkő cserjével benőtt romjai, majd Szomolány, Vöröskő, Éleskő, Jókő.
Sztrecsnó vár.
Háry Gyulától
Lednicz vár.
Háry Gyulától
Vág-Újhelynél, a hol a folyó vize hegyek közé szorúlt szűk medréből zúgva, zajongva siet alsó folyásának sík vidéke felé, valamivel távolabb, hullámosan emelkedő halmok fölött uralkodó hegy tetején őrszemként áll egymással szemben Csejte és Temetvény vár. Amaz jobb felől, a Kis-Kárpátoknak idáig nyúló egyik kiágazásán, emez bal felől a Kis-Tátrának alsó nyúlványán őrzi a folyó szűkűlő medrének bejáratát. Lejebb már csak Galgócz vár volt, melynek helyén most kastély áll, továbbá a szered-semtei vízi vár, melynek helyét a XVIII. században épűlt Esterházy-féle kastély kertjében egy düledező négyszögű torony jelöli. Ezekhez csatlakoztak Csallóköznek csak hírből ismert síkföldi várai. Temetvény alatt, a folyó medréből szinte falként kiemelkedő nem magas sziklán áll Beczkó vagy másként Bolondócz (Bolondos) vára: Valamivel tovább a Kis-Fátrának a Vág bal partjánál meredek sziklafallal végződő nyúlványán Trencsén vár, mely a honfoglalás óta sokszor föltűnik a nemzet történetében. Fontossága 1708 óta szűnt meg, a mikor II. Rákóczy Ferencz és Bercsényi e vár környékén döntő csatát vesztettek. 1790-ben leégett és összeomlott. Azóta csak elhagyatott és folyton pusztúló romjai sejtetik, hogy a ma is fönnálló négyszögletű öregtorony volt a régibb várnak a magva. Ahhoz csatlakoztak a belső udvar körűl a XIV. és a XV. századbeli épületek, köztük a most szintén romban heverő csúcsíves várkápolna. A fellegvárat minden oldalról övező és a szikla aljáig lenyúló épületek, tornyok és bástyák a lövő fegyverek elleni védelműl a XVI. és a XVII. század folyamán keletkeztek, a mikor maga a fellegvár is többszörös helyreállításon ment át. Trencsén fölött a Vágtól beljebb eső mély völgy egyik kopár dombján falmaradványok jelölik a nemzeti mozgalom idejében Heister tábornok által földig lerombolt Kassza vár helyét. Fölfelé haladva, a mint a folyó medre szűkűl és vize rakonczátlanabbá válik, sűrűn követik egymást a Vág jobb partján Lednicz, Vág-Besztercze és Budatin. Ez utóbbi vízi vár. Régi árkának, melyben a Vág vize folyt, és kerítő falának némi nyoma látható. Területén a XVII. századi két emeletes, terjedelmes palota romban hever. Egykori fő erőssége, a hatalmas kerek torony még elég ép állapotban messzire ellátszik. A torony alját körűlfogó újabb épületek fölismerhetetlenné teszik a várterület eredeti elrendezését. A Vág bal oldalán hármas csoportot alkot: a parthoz közelebb Hricsó, attól valamivel beljebb Szulyó és Lietava. Lednicz, Hricsó és Szulyó egykor rettegett három rablóvárnak helyzete és nagy ügyességre valló építésbeli sajátsága vonja magára figyelmünket. A szulyói völgyben az égnek meredő, szeszélyes alakú dolomitsziklák majd emberekhez, állatokhoz, egyéb tárgyakhoz, majd meg épületekhez a csalódásig hűen hasonlítanak. A káprázatos tünemény körűl járva meggyőződünk, hogy itt minden csak szikla. Midőn aztán a völgy egyik magas sziklája tetején pillérként felszökő három sziklacsúcsra épített várat meglátjuk, azt szintén a dolomitsziklák szeszélyes alakzatának nézzük. A másik kettőnek idő megviselte és a sziklával egygyé olvadó falai is ilyen sajátos látványt nyújtanak. Hricsó vár körűl meredek, csupasz, itt-ott toronymagasságú sziklaormok mintegy pártázatot alkotnak, s közéjük, a hol csak sasok fészkeltek, szinte ember fölötti erővel, mesés kitartással, kihívó daczczal épültek a falak, a tornyok és az erkélyek. Lednicz vár két meredek csúcsban végződő, kúpalakú szikla előtt, egy ahhoz mintegy odatapadó alacsonyabb, de meredek sziklán áll. Ennek alsóbb fokát foglalja el az előudvarúl szolgáló alsó vár. Egyetlen megközelíthető oldalát erős fal védelmezi, melyhez sziklába vágott nyolczvan fokú szűk lépcső vezet. Szintén a sziklába vágott alagút köti össze az alsó várat a szűk fellegvárral, melynek romjai közűl komoran emelkedik ki a szintén düledező négyszögű öregtorony.
Budatin fölött a Vág egy hirtelen kanyarúlatánál Trencsénmegye területének mintegy kapujáúl szolgál az egymással szemben álló Sztrecsnó és Óvár. Ez utóbbi eredeti állapotában kicsiny terjedelmű, de daczos külsejű sasfészek volt. Liptómegyében a Vág legfelső folyása mentén van Likava és a Béla folyó partján, magasabb hegyek által három oldalról körűlzárt völgyben jól elrejtve Lipió-Újvár. A folyó közelsége és alacsony fekvése arra vall, hogy védelmében egykor a víznek is lehetett része; csak öregtornyát kimélték meg a későbbi átalakítások. A Vágba siető Árva folyó partján, hegyek övezte völgyben egy merészen felszökő sziklán áll Árva vára. A Felvidék középkori várainak királya; de hazánk határain túl is ritkítja párját. Kúpalakú hegy csúcsából egy vaskos kőszál szökik föl, s mintha nem elégednék meg meredek voltával, éjszaki oldalán szédítően kihajlik a folyó medre fölé. Tetején lebeg a fellegvár, mely két toronyból és ezeket összekötő hosszanti épületből áll. Az ismeretlen időbeli legelső letelepűlők is bizonyára a merész röptű sasokat magas tanyájukból kizavarva, itt kerestek biztonságot s a szikla könnyebben megközelíthető déli oldalának alját sánczczal és árokkal zárták körűl. Az erődítmény idővel a hegy déli lejtőjén lefelé bővűlt és egymás után keletkeztek a fellegvár alatt a mostani felső, majd a középső, végűl az alsó vár. Századokon át építették és folytonos helyreállítással útját vágták a pusztúlásnak. Ekként a fellegvárbeli épületek alapfalainak ismeretlen idejétől kezdve a legutóbbi századig az építészet minden korszaka hagyott rajta nyomokat, melyeket Thurzó György gróf nádor nemzetsége, az árvai uradalom közbirtokossága kegyelettel óv az enyészettől. A Vág felső folyásának egyik balparti ága, a Sztubnya folyó környékén; Turóczmegyében Znió, Szklabina és Blatnicza várral találkozunk.
Az éjszaknyugati Kárpátok keleti oldalának természetes közlekedési vonala, a Tiszába ömlő Hernád és Tarcza, továbbá a Bodrog és az Ondava melléke aránylag nem sokkal szegényebb várakban. A Hernád környékén délről éjszak felé egymás után következik: Abauj-Tornamegyében Boldogkő, Regécz, Göncz, Amadevára, Aba-Újvár, Fűzér, Kőszál és Szaláncz, Szepesmegyében Szepesvár, a Tarcza mentén Sárosmegyében Sóvár, Sáros, Kapivár, Sáros-Újvár, Tarkő. Zemplénmegyében a Bodrog partján fensíkszerű magaslaton áll Sárospatak, továbbá az Ondava mellett Csicsva és Sztropkó, végűl Sárosmegyében Zboró vára.
A Vág és a Hernád közé eső Kárpátaljának belterületi közlekedési vonalai a Tiszába ömlő Sajónak és a Duna három mellékfolyójának: az Ipolynak, a Garamnak és a Nyitrának irányát követik. Az Érczhegységet az Alfölddel összekötő Sajó környékének várai: Gömörmegyében Ajnácskő, Serke, Jolsva, Tiszolcz, Murány, Krasznahorka, Berzéte, Abaúj-Torna-megyében Torna és Szádvár; Borsodmegyében Dédes, a Szinva patak völgyében árokkal övezett alacsony halmon Diós-Győr vízi vár; továbbá a Sajó és Hernád egyesűlésénél Ónod.
Külön helyet foglal el nehány hevesmegyei vár: Szarvaskő a Tiszába folyó Eger patak mellett, valamivel lejebb, a Tarnapatak mellett Sirok és a tőlük nyugat felé egészen félre eső Kanázvár, a megye déli részében Pata, Hasznos vagy Cserteri, továbbá az ágási, a nánai és a markazi vár, végűl Borsodmegyében a Bükk hegységben Cserépvár és ettől nem messze Ódorvár.
Az Ipoly keletnyugati irányú folyása a Sajó vidékét és az Érczhegység alját a Dunával köti össze. Ennélfogva a Sajó környékével együtt társai közt legfontosabb, a mit Nógrád- és Hontmegye területén levő számos vár jellemzően tűntet föl. A Hatvan-Losoncz-Ruttka közti vasút mentén távolról köszönti az útast az Ipoly forrása környékén magasan fekvő Salgó vár, tőle valamivel távolabb és félre esve emelkedik még nagyobb hegytetőn Somoskő, majd egymást követik az Ipoly jobb parti ágainál Fülek, Sámsonháza, Gács, Divény, az Osztrovszka hegy kiágazásán Kékkő, Hontmegyében Bozók vízi vár és Csábrág, a balparton a Cserhát hegységben Hollókő, a félre eső Buják és Ecsegvár, az Ipoly alsó folyásánál Szanda, Drégely és Pogányvár. Külön helyet foglal el a Dunához közelebb fekvő Nógrádvár.
A Garamnak az Alacsony-Tátra és az Érczhegység közti völgyében három vár van: Szászkő, Lipcse és Dobroniva. Lejebb következik Zólyom-Óvár, majd a Garam és a Szalatna összefolyásánál Zólyomvár, a Szalatna patak balpartján pedig Véghles emelkedik. Lejebb következik Bars, Saskő és Revistye; a sort Léva fejezi be.
A Nyitra völgyének várai: Bajmócz, Kessellőkő, Ugrócz, Ghymes, Appony, Kővár. A Garam és a Nyitra közében fekszik Hrucsó.
A Magas-Tátrának éjszaki lejtőjén a Visztula magyarországi két ága: a Poprád völgyében Lubló és Palocsa, a Dunajecz völgyében Nedecz vár emelkedik.
A keleti megyékben a Tisza felső folyásának vidékén csak elvétve találkozunk várral. Ugocsamegyében Kánkóvár (hajdan Ugocsavár), Nyalábvár, Ungmegyében Ungvár, Neviczke és Szerednye, Beregmegyében Munkács, Máramarosmegyében Huszt, Szatmármegyében Kővár, a láptól környezett Ecsed, alább Erdőd.
Diós-Győr vízi vár.
Neogrády Antaltól
Világosan kiderűl, mely körűlmények voltak döntők a középkori várak helyének megválasztásánál. S minthogy a hegyes vidéken a mai közlekedési eszközök is kénytelenek ama természetes útakon haladni; a Felvidéket átszelő vasútvonalak érintik a középkori várak legnagyobb részét, vagy legalább oly közel járnak hozzájuk, hogy a vasúti kocsiból jól láthatók. A mikor tehát a robogó vonaton unalmunkat űzik az itt is, ott is föltűnő váromladékok, a regényes mesék mellett emlékezzünk meg az emberi műveltség fejlődését szabályozó törvényszerűségről is, mely már akkor is érvényesűlt, mikor ama névtelen, barbár népek megerősített telepeik helyét kiszemelték. Annál jobban sajnáljuk, hogy építésük egyéb körűlményeit sűrű homály födi. Csak találgatásra vagyunk utasítva. A XIII. század közepén a szláv népek lakta nyugati országokban is általános uralomra jutott a bajor-frank várak mintája. Szinte kétségtelennek látszik tehát, hogy a Felvidék várai, s pedig úgy azok, melyeknek bajor-frank származású, magyarra fordított nevük van, példáúl Hollókő (Rabenstein), stb., valamint azok is, melyek szláv nevet viselnek, a XIII. század második felében és a XIV. század folyamán szintén a német mintát követték. E szerint kerítő falból, a hely alakzatához mérten egy vagy több előudvarból, belső udvarból, mely néha magasabb fekvésénél fogva fellegvár jellegű volt, továbbá öregtoronyból állottak; az előudvarokban voltak az őrség házai és a gazdasági épületek, a belső udvarban a várúr lakóháza, a palatium; a nagyobb és teljesebb várnak külön női lakosztálya, lovagterme és kápolnája is volt. Azonban ilyetén egyszerű elrendezésű vár eredeti állapotában egy sem maradt fönn. A várak, melyek jobbára a tatárok második betörésétől való félelem hatása alatt épűltek, az ország politikai körűlményeinél, az oligarchiának azokkal kapcsolatos elhatalmasodásánál fogva a trónviszályok, a husziták betörései, majd a török világ, végűl a nemzeti mozgalmak viszontagságai közepett ötödfélszáz évig megtartották fontos szerepüket. Ekként mielőtt elérkezett volna az idő, a mikor fölöslegesekké váltak és elhagyattak, részint a lövő fegyverek, részint a fokozott kényelmi követelmények hatása alatt tetemesen átalakúltak. Mindazáltal van nehány, melyen későbbi keletkezésű toldalékok romjai közt többé-kevésbbé fölismerhető az eredeti elrendezés. Ilyen példáúl: Sztrecsnó, Óvár, Szaláncz, Fűzér, Torna, Sáros, Szepes és Zboró vára. A kettős várnak, melyben a védelemnek két fő pontja volt, jellemző példájaként szolgál Dévény és Lednicz.
A török uralkodás idejében a nemesi családok nagy számban a Felvidéknek abba a részébe vonúltak vissza, a melyet a török nem bírt állandóan hatalmába keríteni. E körűlménynyel kapcsolatban kezdődött több várnak olyatén átalakítása, mely a biztonság mellett nagyobb számú lakosságnak fokozottabb kényelmi követelményeit is kielégíteni törekedett. A XVII. század folyamán mind nagyobb mértéket öltött ez az átalakítás; a belső udvart a kerítő falhoz támaszkodó, részint arra épített két-három emeletes épületekkel övezték, a tornyot átalakították, ha az a kibővítés akadályáúl szolgált részben, vagy egészen lebontották. Ekként a Felvidéken a várnak egy egészen sajátos faja keletkezett. A vár csak kivűlről volt erődítmény, belűl nyoma sem volt a harcziasságnak. Ott nem emelkedett magas torony, mely ellenséget és zsákmányt kémlel; barátságos és kényelmes termek hosszú sorával kinálkozó kastély volt. Mintha nem is ellenséges támadás visszaverése lett volna a czélja; inkább kéjlakúl, mulatozásoknak a világ kiváncsi szemeitől jól elzárt helyéűl épűlt volna, a melynek ura tárt karokkal fogadta dús lakomára hívott vendégeit. E fajtának jellemző példái: Borostyánkő, Beczkó, Lietava, Likava, Csábrág és Hollókő.
A nemzeti mozgalmak alatt szenvedtek a várak legtöbbet. II. Rákóczy Ferencz ügyének vesztével, a XVIII. század elején szerepük megszűnt, uraik egyiket a másik után elhagyogatták, s immár majdnem kétszáz év óta némán, türelmesen várják, hogy az idő befejezze a rajtuk megkezdett romboló munkát. Egy nehány, így Vöröskő, Znió, Lipcse, Bajmócz, Ghymes, Nedecz, Kékkő, Krasznahorka, Gács, Sárospatak és Véghles akként kerűlte el a végenyészetet, hogy romjaik fölött a múlt században kastély vagy egyéb épület keletkezett. Véghles megőrizte a régi vár lovagtermét, mely négyzetes alakú és elég tágas, négy szakaszú keresztboltozata a közepén emelkedő pilléren nyugszik; most a kastély délkeleti szárnyába beépítve kápolnáúl szolgál. Több várnak romjai közt, rendesen a belső udvar kerítő fala mentén csúcsos ívű ablakok maradványai jelzik a kápolnát, melyet a későbbi átalakítások jobbára megkiméltek.
Sáros vár belseje.
Cserna Károlytól
A romok e sokaságában egyetlen egy középkori erődítmény áll fönn. Ez Zólyomvár. A hagyomány szerint ezt Nagy Lajos király építtette volna. Tulajdonképen vár módjára megerősített királyi lak, „domus regia”. Az idő is megviselte; egy s más átalakítást is szenvedett; újabb időben fogházúl szolgál, mindazáltal eredeti állapotát nagyjában megőrizte. Részben árokkal kerített alacsony domb tetején emelkedik. Kerítő fala szabálytalan sokszöget zár közre, melynek négy fő sarkán egy-egy kiszökellő kerek torony van; az ötödik sarkon egy négyszögú zömök torony aljában nyílik az egykor vonóhíddal ellátott kapu. Ez szűk előudvarba vezet, mely után a falak mentén a palotát körűlfutó egykor jól megerősített több udvar következik. A vártér közepén áll a mintegy 62 méter hosszú és 49 méter széles, szabályos négyszögű háromemeletes palota. Puszta falán csakis a később átalakított ablakok szabályos sora mutatja az emeleteket. Sarkain a második emelettől a födélig érő egy-egy toronyalakú zárt erkély szökellik ki. A harmadik emeletet egymást metsző félkörű ívekkel díszített párkány, e fölött pedig attika koszorúzza. Ennek hoszszában látható négyszögű nyílásokon egykor az öldöklő folyosó gerendái nyúltak ki. A legutolsó előudvarban a palota éjszaki hosszanti oldalának kellő közepén nyílik az egykor szintén vonóhíddal ellátott, nyomott csúcsívű kapu, mely a 34 méter hosszú és 22 méter széles udvarba vezet. A kapualjnak, úgy látszik, későbbi eredetű, dongaboltozatán falfestmények láthatók; két oldala mentén hengerrel és horonynyal tagolt párkány alatt három karajos és gazdagon tagolt csúcsívekből alkotott öv, ez alatt pedig kő pad fut végig. Az udvarban az éjszaki és a nyugati szárny mentén oszlopos folyosó emelkedik, mely átmegy a keleti szárnyra is. A déli szárny falában még láthatók a gyámok, melyeken egykor az emeleti folyosó nyugodott. A keleti szárnyban van a térséges várkápolna, mely egykor két egymás fölötti helyiségből állott, múlt századi átalakítás következtében azonban egészen elveszté eredeti jellegét. Az éjszaki szárny földszíntjén tágas terem van, melyet két zömök nyolczszögű pillér két hajóra és hat szakaszra oszt. Mostanában a zólyommegyei múzeum czéljaira helyreállították. A nyugati szárny földszíntjén egy hasonló helyiség van. Az udvar délnyugati sarkában kis csúcsíves ajtó egy fa lépcsőre szolgál, mely az emeleti tágas előcsarnokba vezet. Ebből egy nagyobb ajtó az egykori királyi terembe, egy kisebb a délnyugati sarokszobába, egy másik kisebb a kivűlről egykor legjobban megerősített déli szárny szobáiba nyílik. A termek egykori díszének alig van némi nyoma. Az árkádok és a földszínti helyiségek építészetét zömök részletek és nyers formák, a kápolna, meg a királyi terem ajtaját a csúcsíves művészet válogatottabb formái jellemzik.
Zólyom vár.
Rauscher Lajostól
A várakon kivűl kevés világi építmény maradt fönn a csúcsíves művészet idejéből. A német jövevények által alapított városok védelméűl eleinte a fából épűlt, sűrűn egymás mellé sorakozó keskeny és mély házak szolgáltak, melyek a többé-kevésbbé szabályos, hosszanti négyszögű, vagy kerek fő teret gyűrűként övezték. Innét van a fő térnek német elnevezése: Ring. Az ilyetén elrendezést több város ma is föltűnteti. Így példáúl Beszterczebánya, Körmöczbánya, Lőcse, Eperjes, Kassa, Rozsnyó, stb. Valamennyi közt legjellemzőbb és szabályosságánál fogva rendkivűl tetszetős Breznóbánya, melynek fő terén áll a templom és a városház. Később, a XIII. század második felétől kezdve a polgárság megizmosodásával a fa házakat kő házak váltották föl és a várost tornyokkal megerősített kő falak övezték. A bányavárosokban a jóllét hirtelen emelkedésével karöltve a keskeny házakat szélesebbek váltották föl, a mire példa Körmöczbánya, Selmeczbánya és Beszterczebánya terén ma is fönnálló több ház. Nehány megőrizte eredeti elrendezését; földszíntjüknek legnagyobb részét lapos boltozatú, tágas csarnok foglalja el, melyből lépcső vezet egy felől az emeletre, más felől a pinczébe, a fal mentén pedig fülkék s azokban kő padok vannak, egyébként idő folytán átalakúlást szenvedtek; Körmöczbányán több kapu, ajtó és ablak megőrizte bélletének tagoltságát. Szepes-, Abaúj- és Sárosmegye németek alapította városainak jobbára hosszanti fő terén áll a templom, ennek tövében a városháza, mint pl. Lőcsén és Bártfán; Késmárk fő terén egymagában van a városháza. A bányavárosok fő terén szintén áll egy-egy kisebb templom, vagy egyedűl a városháza, mint példáúl Újbányán, a templom pedig a város mellett emelkedő, a város váráúl szolgáló megerősített dombon épűlt. Majdnem mindegyik bányavárosnak volt ilyen vára. Legnevezetesebb Beszterczebánya és Körmöczbánya vára. Amannak erődítményéből csak egy torony maradt meg. Körmöczbánya magasabb várába meredek lépcsők vezetnek; kerítő fala s annak három tornya bár düledező állapotban, még fönnáll. A városok középkori megerősítésének legjellemzőbb képét nyújtja ma is Bártfa. Ezt három oldalán hármas fal, éjszaki oldalán pedig négyes fal és a két külső fal közt sánczárok övezte, a belső fal mentén tornyok emelkedtek és jól megerősített négy torony aljában nyíltak a kapui. A kerítő falak, azoknak tíz tornya és egy kaputorony megrongálódva még fönnáll. Hasonlóképen volt megerősítve Lőcse is. Ezeken kivűl több helyütt, így Körmöczbányán, Selmeczbányán, Beszterczebányán, Zólyomban, Breznóbányán, hol falmaradványok, hol még fönnálló bástyatornyok és kaputornyok őrzik a városi erődítmények emlékét. Késmárk vára, mely a város kettős kerítő falán belűl, de a várostól elkülönítve állott, valószínűleg a XV. században keletkezett. Selmecznek vára a város fölötti halmon levő csúcsíves templom átalakításával a XVI. század elején épűlt. Ugyanakkor keletkezett a város erődítményéhez tartozó Leányvár, kisebb négyszögű épület, melynek sarkain egy-egy kiszökellő kerek torony emelkedik.
A Felvidéknek talán legrégibb világi építménye a pozsonyi Kis-Prépostudvar, melynek párkányát román művészetű félköríves öv díszíti. Nagy-Szombatban ama ház földszíntjén, melyről azt tartják, hogy abban halt meg Nagy Lajos király, egymástól fallal elválasztott keresztboltozatú két kamra van. A boltozatnak bordái levágott élű hasábok, záró kövei lapos gombalakúak. Egyszerűsége daczára érdekes, mint a XIV. századi magánháznak maradványa.
A késmárki városház a XV. század közepén épűlt, de alig száz év múlva gyökeres átalakítást szenvedett; a lőcsei városház keletkezésének idejét nem ismerjük; középkori elrendezése és az 1615-iki átalakítás által megkimélt nehány részlete kétségtelenné teszi, hogy a csúcsíves művészet idejéből, valószínűleg a XV. századból való. Egyes hosszanti négyszögű szárnyból áll, tehát udvara nincs; földszíntjét hoszszában egy folyosó két részre osztja; emeletét a tanácsterem foglalja el, melynek csillagos boltozata három négyzetes pilléren nyugszik. Művészeti tekintetben nevezetes világi építmény a pozsonyi városház, melyen azonban nyomokat hagyott a renaissance hatása. Helyzete és elrendezése eltér a középkori szokástól. Nem szabadon áll, hanem a házak sorába illeszkedve csupán nyugati és éjszaki szárnyának van homlokzata; van udvara, mely szabálytalan négyszögű. Legnagyobb része a XV. században épűlt, de már e század és a XVI-ik folyamán tetemes átalakítást szenvedett. A térre néző nyugati emeletes homlokzata mostani, fölötte egyszerű alakját 1599-ben nyerte; mindegyik emeletének szabályos sorban elrendezett, egyenes zárású hat ablaka van. Valamivel előbb épűlt a homlokzat éjszaki szélén a kapu fölött gyámokon nyugvó, kevéssé kiszökellő erkély. A kaput és a kapualjat 1457-ben újra boltozták. Legdíszesebb a kapualja. Öt szakaszból áll, falait, melyeknek alján kő pad fut végig, hat-hat alacsony oszlop tagolja; lapos boltozatának hevederei és bordái egyszerű tagoltságúak; lecsüggő záró köveit faragott mellképek és czímerek díszítik. Említésre méltó részlet a déli szárny fölött emelkedő torony, a melyben egykor díszes ablakú kápolna volt. A tanácsterem renaissance mennyezetéről és az udvar árkádjairól alább lesz szó.
