Ugocsamegye. ifj. báró Perényi Zsigmondtól
Ugocsamegye.
ifj. báró Perényi Zsigmondtól
ifj. báró Perényi Zsigmondtól
Ott, a hol a nagy Alföld termékeny rónái véget érnek és az Erdős Kárpátok vadregényes, erdőborított bérczei kezdődnek: Bereg, Szatmár és Máramaros megyék közé beékelve fekszik a kis, csak 1191 négyszögkilométernyi terjedelmű Ugocsamegye. Egyike azon terűleteknek, a hova honfoglaló őseink a Névtelen Jegyző szerint legelőször jutottak el s telepedtek le, és innen vonúltak aztán tovább a nagy Alföld felé. A tatárjárás a megye lakosságának legnagyobb részét elűzte, kiirtotta. E nagy pusztítás lezajlása után szászokat és szlávokat telepítettek az üresen hagyott helyekre. Ugocsamegye aranykora az Anjouk idejében esik, a mikor Nagy-Szőllős gazdag és tekintélyes város volt, miről ma már csak nehány itt-ott kiásott régi fundamentum tanúskodik. Ugocsából több nevezetes emberünk származott; a legkiválóbb közöttük Verbőczy István, az aranyszavú nádor és jogtudós, a ki Verbőcz községben született 1460–70 között. A török világban a megye sok harcznak, sok véres csatának volt színhelye, s mikor időnként Erdély magyarországi részeihez tartozott, élénk részt vett az erdélyi fejedelmeknek harczaiban. II. Rákóczy Ferencznek különösen számos híve és követője volt az ugocsai nemesség közt.
A régi időkből vajmi kevés történeti becscsel bíró emlék maradt. A valaha nagyobb számú várakból is ma már csak Kankó- és Nyalábvár romjai látszanak. A megyének legnagyobb és legnevezetesebb vára Nyaláb vár, mely a Királyháza község mellett emelkedő dombon állt és a Tisza völgye fölött uralkodott. IV. László király idejében már szerepel a nyalábi uradalom, mint az Ubulfiak birtoka; majd a Tamásfiak szerzik meg, míg 1378-ban Nagy Lajos a Drágfiaknak adományozza. 1405-ben Zsigmond király elveszi tőlük és Perényi Péter országbírónak adja, a miből nagy viszály és 100 éves pör keletkezett, mely végre is a Perényiek javára dőlt el. Itt lakott a mohácsi csatában elesett Perényi Gábor özvegye, Frangepán Katalin, és fiának, Jánosnak nevelője, Komjáthy Benedek ez időben fordította magyarra Szent Pál apostol leveleit, mely fordítás 1533-ban Krakóban kinyomatván, mint első nyomtatott magyar könyv ma is nagy becsű. Nyaláb várának utolsó birtokosa Perényi István özvegye, Dobó Anna volt.
Van Ugocsának egy történeti nevezetességű emléke, az az ismeretes mondás, hogy: „Ugocsa non coronat”. Mindenki hallott róla, de senki sem tudja, hogy honnan származott. Némelyek azt állítják, hogy a mikor az országgyűlésen 1722-ben a pragmatica sanctiót s azzal együtt a magyar koronának leányágon való örökölhetőségét is tárgyalták, úgy történt a szavazás, hogy „coronat”, „non coronat”, és az ugocsai ellenzéki követek voltak az egyedűliek, a kik, „non coronat”-tal szavaztak. Azóta maradt volna rajta Ugocsán, hogy „non coronat”. Innen azonban már csak azért sem eredhetett, mert sokkal előbb, 1635-ben is használták ezt a mondást. Mindenesetre valószinűbb az a másik vélemény, hogy Ugocsa I. Ferdinándnak írta volna ezt válaszúl, a mikor 1527-ben a rendeket koronázására meghítta.
Ugocsamegyének változatos fölszíne van. Keleti és éjszaki része hegyes-dombos vidék tölgyes és bükkös erdőkkel; nyugat és dél felé az erdők ritkábbak, a hegyek halmokká szelídűlnek, míg végre teljesen eltűnnek s a lapályos vidék a nagy Alföldbe olvad át.
A hegyek két külön csoporthoz tartoznak. Az éjszakkeleti hegycsoport a máramarosi trachit hegyek legdélibb nyúlványa, a keleti hegyek pedig a szatmári Avas-hegység folytatásai s általában a közép és alacsony hegyek közé tartoznak; a legmagasabbak is csak 827, illetőleg 878 méternyire emelkednek. Nevezetesebbek a Nagy-Szőllős keleti oldalán, 568 méter magas Feketehegy, a Kis-Rákócz község mellett emelkedő, 878 méter magas Tupoj és a Tiszától délre húzódó Avas hegységnek Siroki Verch (805) és Frosin nevű (827 méter magas) hegycsúcsai. Az ugocsamegyei hegyek főleg trachit és riolith kőzetből állanak. Sok helyütt találnak porczellánföldet, kitűnő, cserépedénykészítésre kiválóan alkalmas szürke és vörös agyagot. Szórványosan előfordúl arany és ezüst Nagy-Tarnán és Turczon, a hol minden jel arra mutat, hogy ott valamikor nagy bányászat volt. Jó minőségű barna széntelepeket sok helyen találunk, így különösen a rákóczi, tarnai, turczi és kirvai hegyekben.
A nagy-szőllősi kastély.
Révész Imrétől
A megyét a Tisza derékban szeli majdnem két egyenlő részre. A Tisza itt hajdan rendkivűl bővölködött halakban; ma is fognak még galóczát, kecsegét, harcsát és más halakat, de a halászat szemlátomást hanyatlik, mert a halak száma évről-évre fogy. A Tiszán kivűl nagyobb folyóvizek éjszakon a Borzsa és mellékfolyója, a Szalva, délen a Batár és a Túr, melyek jó darabon természetes határai a megyének.
Ugocsamegye éghajlata enyhe, mérsékelt, körűlbelűl 5 fokkal melegebb a szomszéd Máramarosmegyéénél, a minek oka főleg az, hogy a keleten és éjszakon emelkedő hegyek megvédik a hideg szelektől. Főterményei: a tengeri, mely a népnek fő élelmi czikke, továbbá a búza és zab; ellenben jóval kevesebb a rozs, árpa és burgonya.
Ugocsamegye állat- és növényvilága azonos a szomszéd megyékével; általában sík része vadakban szegény vidéknek mondható, de már a szőllősi és salánki hegyekben rókát, őzet és vaddisznót nagyobb számban találhatni, míg a turczi és tarnai bérczeken elvétve medve is kerűl.
A megye lakóinak száma 1891-ben 75.461 volt. Ezeknek körűlbelűl fele rutén, a többiek magyarok, oláhok és németek.
Beregből jövet, a mint a Borzsa folyónál átlépjük Ugocsamegye határát, az első község a vasút mentén, a Tisza balpartján Tisza-Újlak, melynek lakosai nagyobbára magyarok. Ez egyike a legvagyonosabb községeknek, mely csekély kiterjedése mellett is nagy élénkséget és forgalmat mutat. Csinos, tiszta házai vannak; fő útczáján aszfaltburkolatú gyalogút van. Élelmes kereskedők és ügyes iparosok lakják, a kik nagy vidék szükségleteit látják el. A tiszaújlaki népes vásárokat a szomszéd Bereg és Szatmár megyékből is sokan látogatják. Egyik nevezetessége a tiszaújlaki bajúszpedrő, melyből még Amerikába is szállítanak és melyet annak idején III. Napoleon franczia császár is használt.
Kilátás a Hark-hegyről a Tisza völgyére.
Révész Imrétől
Tisza-Újlakról vasúton egy rövid félóra alatt Nagy-Szőllősre, a megye székhelyére érünk. 5.187 lakosa van, kik részben magyarok, részben rutének. Termékeny lapályon fekszik a Feketehegy és a Tisza közt. Templomain kivűl nevezetesebb épűletei: a megyeháza, a Ferencz-rendű barátok zárdája és a báró Perényi család kastélya. A megyeháza nagy, kastélyszerű épűlet. A már ódon épűletet 1898-ban megújították és meg is nagyobbították úgy, hogy jelenleg az összes hivatalos helyiségek elférnek benne. Szép nagy gyűlésterme van, melynek falait a megye főispánjainak és híresebb fiainak képei díszítik. A megyeházán túl a hosszú fő útczán egymás után következnek a református, római katholikus és görög-katholikus templomok. Legnagyobb és legrégibb a római katholikus templom. Valószinű, hogy már a XIV. század végén fönnállott. A reformáczió idejében a Nagy-Szőllősön akkor többségben lévő reformátusok használták, míg 1690-ben a Ferencz-rendű barátoké lett. 1748-ban Barkóczy egri püspök a fancsikai róm. kath. parochiához csatolta. Ennek emlékéűl ma is látható a templom fő bejárata fölött az egri püspök czímere. Szemben e templommal van a Ferencz-rendű barátok zárdája. Most már csak egy barát lakik benne; a nagy épűlet többi helyiségeit bérbe adják. A város vége felé, a Feketehegyhez közel húsz holdas parkban áll a Perényiek kastélya, melynek földszinti része a család levéltárában levő adatok szerint a XVI. század derekán épűlt, mikor Perényi Ferenczet a császári hadak a szomszéd Kankó várából kiűzték és a várat lerombolták. A XVIII. században négy saroktornyú eredeti elrendezését megtartva, barok izlésű emeletet építettek rá. Ebből az időből valók belsejének díszítményei, jelesűl falfestményei. Az emeletén levő, körűlbelűl 18 méter hosszú nagy terem mennyezeti festménye, mely 1780-ban készűlt, Ahasverus és Eszter lakodalmát ábrázolja. A terem falain számos régi családi arczkép és történeti jeleneteket ábrázoló festmény függ.
A Feketehegy alatt levő dombon szőlőktől környezve omladoznak a középkorban kolostorúl szolgált Kankó várának romjai. A hegy tetején egy pinczealakú, vízzel telt barlang van. Erről azt tartja a nép hiedelme, hogy aranynyal, drágakövekkel és egyéb kincsekkel van tele, melyeket valamely tatárjárás alkalmával az oda menekűlt nép hordott volna össze. Többször próbáltak e barlangba behatolni és titkait kifürkészni, de sikertelenűl. A számos villaszerű borházzal díszlő Feketehegyen kitűnő bor terem; különösen a nagy-szőllősi rizling és bakator borok erő és zamat tekintetében a leghíresebb magyar pecsenyeborokkal vetekednek. A Feketehegyet nyugatról megkerűlve, barátságos mezők és árnyékos erdők közt megy az országút a Hark-hegy tetejére, a honnan kígyódzva ereszkedik le a túlsó oldali Veresmart községbe. Itt igen csinos gör.-kath. templom van, melynek szép falképeit Roskovics Ignácz festette. A Hark-hegyről gyönyörű kilátás nyílik az alatta elterűlő termékeny síkra, az ezüstszalagként csillogva ide-oda kanyargó Tiszára, meg a félkörben húzódó kirvai, veréczei és tarnai hegyekre. Szemközt Huszt vára látszik. Az itteni kilátás Ugocsamegye egyik nevezetessége. Ő Felsége a király 1852-ben erre útaztában szintén megtekintette. A hegy alatti völgy közepén emelkedik egy domb, melyen már csak romok regélnek a hajdan híres Nyaláb vár dicsőségéről.
Tiszai halászat.
Révész Imrétől
Nagy-Szőllőstől nyugatra általában elég jómódú és nagyobbára magyar ajkú lakosságot találunk. E vidéknek legcsinosabb és legnagyobb községe Salánk, mely a megye éjszaknyugati sarkában a hegyes háromszögalakú s 372 méter magas Hömlöcz- vagy Helmecz-hegy alatt elterűlő dombos vidéken fekszik. A Hömlöcz-hegy, melyet hatalmas tölgyes erdő borít, jelenleg nagyobbára gróf Zselénszky Róbert birtoka; déli oldala szőlővel van beültetve. Salánk község II. Rákóczy Ferencz birtoka volt, s Rákóczy itt tartotta kormánytanácsával utolsó gyűlését 1711-ben.
Salánktól keletre hegyes, dombos vidékre, a rutének közé érünk, hol a szegény lakosságú falukban a jobb építésű paplakon kivűl többnyire csak fa és vályogkunyhókat találunk, melyek szalmával vannak födve.
Újabban a kormány és a társadalom vállvetve igyekeznek a rutének helyzetén segíteni. Egyelőre a házi ipar fejlesztésén fáradoznak. Így Ölyvös községben gyapjú-előlegező telepet létesítettek. Az itt hitelbe kapott gyapjúból a nép gubákat, szőnyegeket készít, melyek eladása után elég pontosan és lelkiismeretesen fizeti vissza a kapott gyapjú árát. Veresmart, Sásvár és Péterfalva községekben kosárfonásra tanítják a népet. Ebben különösen a gyermekek már nagy ügyességre tettek szert, kik a Tisza partján bőven termő fűzvesszőkből igen használható és csinos gyümölcsszállító kosarakat készítenek. Ezenkivűl még fazekas-iparral, kapa-kaszanyelek, seprők, lapátok készítésével foglalkoztatják a népet; a készítmények értékesítéséről egy szervezett iparfejlesztő bizottság gondoskodik.
A ruténség legkiválóbb községe Magyar-Komját 2.800 lakossal, kik a község nevével ellenkezőleg majdnem mind rutének. A község több dombon fekszik; alatta a Borzsa termékeny völgye terűl, melynek egy része már Beregmegyéhez tartozik. Új gör.-kath. temploma legnagyobb a megyében. Komját mellett terűl a fűzesekkel és nádasokkal borított, mintegy tíz négyszögkilométernyi Vidrás nevű mocsár, melyen keresztűl folyik a Beregmegyéből erre futó Ilosva patak. A Vidrásban sok rákot és csíkot fognak, vadkacsákra, vadludakra és vidrákra vadásznak. Magyar-Komjáttól éjszakkeletre fekszenek Nagy-Rákócz és Kis-Rákócz községek.
Nagy-Szőllősről a feketehegyi szőlők alatt vaspálya és e mellett jó országút visz a Tiszához, melyen két hatalmas híd vezet keresztűl, keletre Királyháza, délre Tekeháza felé.
A vasúti hídon túl néhány percz alatt Királyházára robog velünk a vonat, a hol, mint a Debreczen és Szerencs felől Máramaros-Szigetre menő vasútak találkozó pontján, szép nagy állomás van. Királyháza község a már említett nyalábi várdomb alatt nyílt térségen fekszik. Nevét onnan nyerte, mert a hagyomány szerint II. Ulászló király hosszabb ideig tartózkodott itt, mint Nyaláb vár urainak vendége.
A Tisza, Batár és Túr mentén igen jó minőségű, homokkal kevert agyag és tiszta agyagföldeket találunk és itt már a lakosság is, mely jó részben magyar, nagyobb jóllétnek örvend.
Királyházához közel van Tekeháza, mely község régebben a Tisza partján feküdt, a hol a gyümölcsös kertek nyomai még ma is láthatók. 1840-ben azonban a Tisza áradása elpusztította és akkro a Tiszától nehány kilométerrel odább építették föl. Egy egyenes hosszú útczából áll csinos tiszta házakkal; közepén egymással szemben áll az út jobb és bal oldalán a gör.-kath. és a református templom. Az országút mentén egymásután következnek Szászfalu és Fekete-Ardó községek. Szászfaluról azt mondják, hogy ott állott volna hajdan Ugocsa vára; de csak az a bizonyos, hogy III. Endre király szász jövevékenyeket telepített ide s a falu azoktól vette nevét. Most magyarok és rutének lakják.
Fekete-Ardó 1.500 lakosú helység valaha királyi birtok volt. Régi, csonkatornyú róm. kath. temploma az Árpádok korából való, s a XIV. század végéről származó falfestmények láthatók benne. A Fekete-Ardóval szomszédos Csepe községen túl, melyben több szép úri lak van, nyugatra csaknem tiszta magyar a vidék, hol Tivadar és Péterfalva a legcsinosabb községek. A megye délnyugati szögletében, a vasút két oldalán, egymással szemben találjuk Kökényesd és Halmi községeket. Halmi a Tiszán túli járás szolgabírói székhelye. Fő útczáján városias épűleteket láthatunk.
A Tiszától délre, a megye nyugati határa mentén húzódik az igen festői Avas hegység részint egyenes vnalban, részint szabálytalan hegycsoportokban. Sűrű tölgy-, bükk- és helyenként gyertyánfa-erdők borítják. E hegyláncz alján fekvő szegény falvakban rutének és oláhok laknak.
Az Avas-vidéki községekből megemlítendő Nagy-Tarna, mely Királyházától délkeletre, a nyalábi hegyek szép völgyében fekszik a Tarna patak által átszelve. A patak mentén árnyékos erdők közt haladva érjük el egy gyönyörű völgyecskében a megyének egyedűli gyógyfürdőjét, a szénsavas-vasas vizű tarnai fürdőt. A fürdőtelepet körűlölelő hegyek magaslatai gyönyörű kilátást nyújtanak egyik oldalon a hatalmas máramarosi havasokra, a másikon a Tisza völgyére.
Nagy-Tarnától délre fekszik Turcz 3.000 lakosságú oláh község. Népe sok szilvát termeszt, a miből kedvező esztendőben 80–90.000 forintot is bevett már a község. Turczczal szomszédos a két (Kis- és Nagy-) Gércze, szintén oláh lakossággal. A gérczi hegyekben ered a Túr patak, melynek mentén a Halmitól délkeletre fekvő Túr-Terebes község 3.200 lakosával a megyének Nagy-Szőllős után legnépesebb és legvagyonosabb községe. Lakói legnagyobb részt teljesen megmagyarosodott svábok. Nevezetesebb épűletei: róm. kath. temploma és a Perényi-féle, most gróf Hessenstein birtokában levő emeletes kastély, mely, mint a körűlötte elterűlő parkban még látható sánczok mutatják, valamikor meg volt erősítve.
A Túr mentén kitűnő búzaföldeket és nagy erdőséget találunk. Túr-Terebestől délnyugatra Szatmár felé haladva, csakhamar elhagyjuk e kis, de természeti szépségekben gazdag megye határát.
