Torda-Arányosmegye. Téglás Istvántól
Torda-Arányosmegye.
Téglás Istvántól
Téglás Istvántól
Az egészében hegyes-völgyes Torda-Aranyosmegyét majdnem közepén a Keresztesmező nevű terjedelmesebb síkság osztja két, nem egyenlő részre. A keletre terjedő kisebbik rész a Mezőséghez tartozik. A Keresztesmezővel együtt ez a megyének a termékenyebb fele. Az éjszakra és nyugatra eső nagyobb rész mezei gazdálkodásra kevésbbé alkalmas hegyvidék. Ez mindjárt a Keresztesmező szomszédságában emelkedő meredek s 700 méter magas Köves bérczczel kezdődik, melynek folytatásáúl tekinthetők a Tordai erdő sziklás csúcsai, továbbá a festőien szép Székelykő (1130 méter), a Bedellőkő és a Vidaly nevű hegycsúcsok, majd távolabb a felső-podságai szoros egyik oldalát alkotó Vulturele (Keselyűkő) s a vele szomszédos, 1385 méter magas Szkerisora pompás mészsziklái. A megye legnyugatibb részében emelkednek a topánfalvi havasok, a melyek már a Bihar-hegységhez tartoznak. Legtekintélyesebb hegysége az Öreg-havas (Muntele mare), melynek dús legelőkkel borított erdőtlen hosszú háta a Bisztra, Jára és az Aranyos folyók völgyei között 1829 méter magasságban emelkedik; erdőkkel borított lankás oldalaiból számos patak ömlik az Aranyosba.
A megye fő folyója az Aranyos, mert a Maros csak a megye déli határát mossa egy darabon. Az Aranyos a megye legnyugatibb pontján a Bihar-hegységből ered Nagy- és Kis-Aranyos nevű két ágban, melyek Topánfalván felűl egyesűlnek. Az így egyesűlt folyó gyönyörű szép, hosszú völgyben nyugatról éjszak-keleti irányban folyik egész Tordáig, hol délkeletre kanyarodván, Vajdaszeg közelében a Marosba ömlik. Az Aranyos balról számos bő vizű patakot fogad magába, melyek közt legnagyobb a Jára, ezen kivűl számot tevők még a Hesdát és a Túri patak. A Marosba az Aranyos torkolatán felűl a Ludas és a Kapus patakok ömlenek.
Az éghajlat a megye egyes részeiben a vidékek fölszíne, valamint a völgyek iránya szerint nagyon különböző. Míg a Mezőségnek déli irányban húzódó völgyei, Torda környéke, a Keresztesmező és a Ludas patak völgye az erdélyi medencze legenyhébb éghajlatú vidékei közé tartoznak, addig a Tordától nyugatra eső Hesdát völgye s a túri völgy, melyet délről a Kövesbércz hegyháta zár el, annyira rideg, hogy ott már a szőlő nem érik meg. Föntebb pedig a Jára-völgy és Topánfalva közti nagy kiterjedésű hegyvidéken, különösen az Üreg-havas és a topánfalvi havasok között egészen havasias a természet.
Torda környékén és a Mezőségen június végén vagy július elején már aratnak; a topánfalvi havasok móczai vagy a járai hegyek mokányai ellenben csak szeptemberben aratják le sovány termésüket.
A megye középső és keleti részeiben a gabonaféléken kivűl kitűnő bor és zamatos gyümölcs is terem. A tordai, hadrévi, gerend-keresztúri borok mindig híresek voltak; a tordai, bágyoni, kövendi, kercsedi gyümölcs, úgyszintén a keresztesmezei vetemény messze környék piaczainak keresett árúja. A Keresztesmezőn s annak közelében fekvő községek székely lakói nemcsak szorgalmas földmívelők, hanem jó kertészek is lévén, e vidék valóságos élelmezője a megye nyugati havasi tájainak, hol a keskeny és mély völgyekben nagyon kevés a földmívelésre alkalmas föld. A hegyeken és fensíkokon azonban annál bővebben van erdő, havasi legelő és kaszáló; azért e vidékeken a lakosság fő foglalkozása a faipar, az állattenyésztés és több helyen a bányászat is.
Az Aranyos felső vidékén, az Öreg-havason és a Jára vizének eredete körűl rengeteg fenyűerdők vannak. E vidékek lakói különféle fakészítményeikkel gyakran messze vidékeken is élénk kereskedést folytatnák. A hegyek alsóbb részein és a fensíkokon bükk- és cserfaerdők díszlenek. De a síkság, sőt a Mezőség sem tekinthető teljesen fátlan vidéknek, mert a Keresztesmezőn és az Aranyos áradásainak kitett lapályos terűleteken szép számmal vannak fűz-, éger- és nyárfaberkek; a Mezőségen pedig helylyel-közzel terjedelmesebb ákáczfaligetekre bukkanunk. A megyének 336.000 hektár termő terűletéből 96.681 hektárt foglalnak el az erdők. Az utóbbi időkben a hegyomlások, kőfolyások és a mezőségi hegyoldalak befásítására kiváló gondot fordítanak a végett, hogy az erdők televényföldét megkössék.
Az országútak mentén is megkezdették a faültetést. E czélra azonban inkább gyümölcsfákat használnak. A gyümölcsfák így a megye terűletén egyre jobban szaporodnak. A megyei gazdasági egyesűlet nagyon sokat tesz a gyümölcs- és szőlőtermesztés érdekében. Ez egyesűletnek Tordán jól berendezett faiskolája van, melyből más megyékbe is sok ezer csemetét küldenek szét. A tordai állami kertmunkás-iskola és az állami szőlőtelep is nagyon elősegítik a gyümölcs- és szőlőtermesztés föllendűlését.
A megye állatországa elég gazdag. Havasaiban a medve kipusztúlt s a farkas is megritkúlt, de vaddisznó, róka és nyúl bőven van. Nehány év óta az Andrássy grófok dobrini (jára-völgyi) erdőségeiben a szarvasok és az őzek védelmére kiváló gondot fordítanak. Ez idő óta a dobrini erdővel összeérő Üreg-havasban és más erdőségekben is szaporodott e nemes vad. Az Aranyos mentén helylyel-közzel vidra is található. A ragadozó madarak között a keselyűk nagyon megritkúltak, ellenben sas, sólyom, ölyv, bagoly és egyéb kisebb ragadozó madár még mindig nagy számmal van. A havasi patakok s az Aranyos felső része meglehetősen bővelkednek pisztrángban. A Maros folyóban és a Mezőség tavaiban különösen a kapusi és záhi tavakban bőven van hal. A sziklás völgyek patakjaiban sok rák van.
A Jára völgye és a Dobrin- vagy Andrássy-havas. – A gróf Andrássy-féle vadászkastély.
Dörre Tivadartól
A megye nyugati része kövűletekben, kőzetekben és ásványokban nagyon gazdag. Igen sok kövűlet van a Hesdát-völgy felső részében és a Kis-Aranyos völgyében. A túri hasadék kövűlt jurakori halfogairól nevezetes. A bedellői barlangban megkövesűlt ős medvecsontra, Alsó-Detrehem, Décse és Felvincz határában mammuth-csontokra is akadtak. Torda tájától a konyhasó ismeretlen vastagságú rétegekben nyúlik át Kolozs felé. Koppánd, Szind és Mészkő vidékén a gipsz alkot vastag rétegeket. A megye nyugati részének hegységeit különféle sziklafajok, nevezetesen homokkő, agyagpala, konglomerát, mész, csillámpala, trachit, porphirit, gránit alkotják. A mészsziklák között fészkesen fordúlnak elő a vasérczek. A toroczkói hajdani vasbányákban ezüstöt és ólmot is találtak. A Jára völgyében Kisbánya szomszédságában, továbbá az Aranyos völgyében, Offenbánya közelében a sziklák aranyat is tartalmaznak. A Tordai erdőben fölhagyott mangán-bányák vannak. A szolcsvai patak medrében és környékén vastimgránát-kristályok is bőven fordúlnak elő. Az Aranyos folyó pedig aranytartalmú homokjától kapta nevét. Ásványos forrás kevés van. A tordai régi sóbányák beomlott és vízzel telt aknáiban sós tavak keletkeztek; ezek adtak létet a megye egyetlen ásványos fürdőtelepének. Az egyes helységek határában fölfakadó sósforrások pedig azt jelölik, hogy a föld mélyében a kősóréteg mely irányban húzódik.
A hajdani Tordamegye, mely egyike volt a legősibb erdélyi vármegyéknek, a bihari havasoktól a keleti Kárpátokig egész Erdélyen átnyúlt. A XIII. század közepén a tatárok a lakosság nagy részét kipusztították. Az elnéptelenedett vidékekre a tatárjárás után a kézdi székelyek egy része telepűlt le. E miatt e vidéket külön szakították a megyétől s mint ötödik székely széket Aranyos-szék névvel a Székelyföldhöz csatolták; lakosai 1764-ben, a székely kiváltságok ellenére, szintén kénytelenek voltak „fölvenni a fegyvert”, s ettől fogva a székely huszárezred első századát innét állították ki. Aranyosszék 1876-ban újra egyesűlt a régi megyével Torda-Aranyosmegye név alatt.
Az Árpád-házi királyok alatt a só- és vasbányák mívelésére német telepesek is jöttek e vidékre. Ez Ausztriából ide telepedett németek egy része (Toroczkó vidékén) később teljesen elmagyarosodott, más része pedig eloláhosodott vagy elpusztúlt. A XIV. századtól kezdve a betelepűlő oláhság is egyre jobban szaporodott. Ez idő szerint legsűrűbb a népesség a megye közepén, legritkább a magas hegyektől borított nyugati részben.
A lakosok vidékenként és nemzetiségök szerint több tekintetben különböznek egymástól. A régi szokások a régi népviselettel egyetemben már nagyobbára eltűntek. Az aranyos-széki székelyek ősi népviselete is csaknem egészen eltűnt, de építkezésökben, lakó telkök és házuk berendezésében még elég sok hagyományt megőriztek. Fából épített íves tornáczú házaik csinos külsejűek, melyek födelének útczára néző deszka-homlokzatára vágott füstlyukai a tulajdonos vallása szerint változnak. A reformátusoknál és az unitáriusoknál rendesen egy-egy kehely, a római katholikusoknál kereszt és a görög-keleti vallásúaknál a preszkura (a papnak ajándékúl adni szokott sütemény) körvonalai vannak kifűrészelve. Az udvarok úgy vannak beosztva, hogy a marhák részére teljesen külön bejárás és külön udvar legyen, s így a házhoz vezető udvart mindig tisztán lehessen tartani.
A románok közűl az Aranyos közép völgyében, meg a Jára, Hesdát és Rákos völgyében lakó mokányok őrizték meg leginkább régi viseletöket. A férfiak e vidékeken bocskort – csizmát csak ritkábban – fehér darócz nadrágot, bőrövet, darócz zekét, báránybőr sapkát vagy fekete nemez kalapot viselnek. Az ing nyaka és a kézelő színes fonállal szépen ki van varrva. Ingöket az övön alúl kieresztve viselik. A legények kerek pörge kalapja apró üveggyöngyökkel, kakastollakkal és csinált virágokkal van díszítve. Legczifrább darabja a mokány férfiviseletnek az irhával kivarrott vagy színes selyemmel hímzett bundamellény és a fehér daróczposztó zeke. A Hesdát, a Rákos és a Jára mellékvölgyeiben lakó mokányok fehér zekéinek újjain, szélein és zsebein a különféle színű posztóból rá varrt díszítések szép színvegyűletet mutatnak.
Torda.
Háry Gyulától
A mokány asszonyok viselete inkább csak az Aranyos félrébb eső közép völgyében maradt meg. Itt a mokány nők elűl-hátúl katrinczát (keskeny kötényt) viselnek. A hátsó kötény felső része kék, alsó, nagyobbik része pedig narancsszínű. Nyakukat színes üveggyöngysorok vagy ezüst pénzfűzérek ékesítik. A leányok hajukat két ágba fonva viselik, de az egyik ág elől a homlokon kezdődik. Az ing nyaka, karja és kézelője színesen van hímezve. A ránczba szedett ingmellre nagy gonddal alkalmazott hímzés, az úgy nevezett csupág, most már nagyon ritka.
A topánfalvi havasok községeiben laknak a móczok, a románságnak egy külön csoportja. Faiparral foglalkoznak és készítményeikkel az ország nagy részét bejárják. Építkezésök és ruházkodásuk sokban hasonlít a Székelyföld hegyesebb vidékeinek lakóiéhoz. Oka valószinűen az, hogy a topánfalvi havasok kincstári erdőségeibe idő folytán, mint famunkásokat számos székely családot telepítettek, a kik ugyan eloláhosodtak, de hatásuk meglátszik a móczok építkezésén és ruházkodásán.
A megye hat járásának székhelyei kisebb-nagyobb mértékben városias színezetűek; de az egész megyében csak egy város van, a megye székhelye, Torda; a többi mind kisebb-nagyobb falusi község.
Torda a Rákos pataknak az Aranyosba ömlésénél épűlt. A környező diluviális magaslatokat a hajdani Potaissa nevű római castrum és város romjai borítják. Alig van Tordán épűlet, melyhez ez elpusztúlt római város épűletanyaggal ne járúlt volna, alig van kapu, mely előtt római faragott kövek ne hevernének, sőt a vidék úri lakaihoz és parkjaihoz évszázadok óta hordják innen díszítésűl a domborműveket, szobortöredékeket, fölíratos és más faragott köveket. A mai Torda több község egyesűléséből alakúlt. Alsó része Ó-Torda, felső része Új-Torda nevet visel. Egykori külön állásukról még csak az itt is, ott is tartatni szokott országos vásárok tanúskodnak. Tordának összesen 12 082 lakosa van; ezeknek felénél több református vallású. A lakosság többi része a római katholikus, görög katholikus, görög keleti, ágostai evangelikus, unitárius és izraelita felekezetek között oszlik meg úgy, hogy a városban az erdélyi részeknek hét felekezete van képviselve egy-egy egyházközséggel és templomokkal. A megyének, számos hatóságnak és hivatalnak székhelye; van itt királyi törvényszék, járásbiróság, pénzügyigazgatóság, tanfelügyelőség, kir. ügyészség és sóbányahivatal. Közművelődési intézetei számosak. Van iparos- és polgáriskolája, három olvasó-egyesűlete, zene- és daltársasága, könyvnyomdája, helyi lapja, stb.
Torda, bár rendezett tanácsú város és megyei székhely, legnagyobb részt egyszerű földszintes házakból áll. Épűletei közűl magasan kiemelkednek a templomok, melyek között legrégibb az ó-tordai református templom. Eredetileg csúcsíves volt, de későbbi átépítések folytán sokat vesztett régi szépségéből. Díszesebb épűlet még a piaczon a római katholikusok nagy temploma is, mely a XV. század második felében épűlt. Ugyanezen időből való az új-tordai református templom is, de ez, szentélyét kivéve, teljesen át van alakítva.
A református templom, a róm. kath. templom és az egykori fejedelmi ház Ó-Tordán.
Háry Gyulától
Torda egyéb épűletei között legérdekesebb az úgy nevezett fejedelmi palota. A Báthoryak idejéből való s gyakran volt a Tordán időző vagy átútazó fejedelmek szálló helye. Ugyancsak a fejedelmek gyakori itt időzése s az itt tartott országgyűlések hosszú sora okozta, hogy az erdélyi főúri családok közűl igen sokan állandó szállást tartottak Tordán. A fejedelmi palota szomszédságában álla Wesselényi család háza is, melyen márvány emléktábla hirdeti, hogy 1794-ben falai között született Jósika Miklós báró, a híres regényíró. Régibb épűletei közűl figyelmet érdemel még a renaissance stilban épűlt régi városháza; az újabbak között pedig a megyeháza és a közkórház. A város végén az Aranyos folyón átvezető s egyetlen ívű födeles fahíd egyike a régebbi erdélyi hídépítés nevezetesebb alkotásainak.
E hídon visz át az út a szomszédos Keresztesmezőre. Ez az erdélyi medencze egyik legtéresebb rónasága, mely Várfalvától Aranyos-Gyéresig nyugatkeleti irányban 18 kilométer hosszú, Tordánál éjszak-déli irányban pedig 6 1/2 kilométer széles. A fejedelmek korában a Tordán tartott számos országgyűlés nagy része rendesen ezen a mezőn folyt le. Nehány országgyűlést azonban a piaczi nagy templomban, vagy a fejedelmi palotával szomszédos református templomban tartottak. A tordai országgyűlések közűl kétségtelenűl legnevezetesebbek a vallási szabadságot biztosító 1564-, 1567-, 1568- és 1573-iki országgyűlések voltak.
Valószínű, hogy Tordát és környékét a magyarság mindjárt a honfoglalást követő időkben megszállotta. Már az első Árpád-házi királyok idejéből nyomai maradtak a Tordán megtelepűlt magyarságnak. A XII. századbeli német telepítések idejében a sóbányák mívelésére Tordára is telepedtek németek, a kik századokon át saját törvényeik szerint, külön bíró alatt éltek és csak a XIV. század végén olvadtak belé a magyarságba. Torda több ízben elpusztúlt s e miatt lakossága is meg-megújúlt egy nehányszor; a XIV. és XV. században – mint az akkor épűlt meglehetős nagyságú három templom is bizonyítja – virágzó város lett belőle. Legtöbb csapás Tordát a XVI: és XVII. században érte. Básta császári tábornok Báthory Zsigmondnak Erdélybe való visszatértekor (1598) legtekintélyesebb polgárait az ó-tordai kastélyban és az új-tordai templom-erődben kardélre hányatta. Mihály havasalföldi vajda 1601-ben kétszer is fölgyújttatta a várost; ott ölette meg őt Básta a tordai táborban. A szétfutott lakosok csak Bocskay fejedelemsége idejében kezdettek visszatérni elhagyott tűzhelyeikhez. Báthory Gábor, hogy a város újabb gyarapodását előmozdítsa, 1609-ben a városnak újabb szabadalmakat adott. E szabadalmakat Bethlen Gábor 1614-ben megerősítette és a még mindig lakatlan Új-Tordába saját palotás vitézei közűl 332-t letelepített, kiket egyúttal nemesekké is tett. Az a török hadsereg, a mely 1658-ban a II. Rákóczy György szerencsétlen lengyelországi hadjárata után Erdélybe betört, Tordát földúlta s lakosainak jó részét rabszíjra fűzte. A következő évben a török dúlás ismétlődik, s Torda egészen elnéptelenedik. 1660-ban az országgyűlés, hogy Tordát hamvaiból föltámaszsza, a törököktől elfoglalt Lugos és Karánsebes elmenekűlt lakosait telepíti falai közé; 1665-ben pedig a szintén hasonló sorsra jutott nagyváradi őrséget telepítik le a részben még mindig üresen álló telkekre. 1668-ban Apaffy fejedelem ez új telepesekkel egyetemben az egész Ó-Tordát is megnemesíti. Ezeknek a megnemesített új telepeseknek utódai lettek Tordának úgy nevezett „kebeles polgárai”. Sokat szenvedett Torda még a II. Rákóczy Ferencz-féle kurucz mozgalmakban is. Rabutin hadai 1707-ben teljesen földúlták. Lakosai elmenekűltek és csak 1711-ben kezdettek visszaszállingózni. A szatmári béke után Torda lassanként újra megerősödött, s 1759-ben régi szép napjai még egyszer megújúlni látszottak, a mennyiben falai között tartották a 127-ik s egyúttal utolsó tordai országgyűlést is. Mai napság a város az erdélyrészi magyarság egyik erősebb támasza és góczpontja egy nagyobb vidék gazdasági és művelődési életének. Az unitáriusoknak itt gymnasiuma volt, melynek tanárai közt időnként több irodalmi férfi akadt. Ilyen volt Gyöngyösi János és Aranyosrákosi Székely Sándor, ki a XIX. század elején a magyar mythologiát először kisérlette meg költőileg értékesíteni „A székelyek Erdélyben” czímű kis eposzában. Az 1878-ban megszűnt gymnasium épűletében most állami polgáriskola van.
A tordai híd.
Háry Gyulától
Torda lakosai leginkább földmíveléssel, de részben iparral és kereskedéssel is foglalkoznak. Minthogy Torda a Mezőségnek és az Aranyos-menti havasoknak is piacza, a tordai iparosok készítményeiket az ottani lakosok szüksége és izlése szerint állítják elő, s ezért ez ipartermékek néprajzi szempontból is érdekesek. Helyi különlegesség a disznóhúsból sütött tordai pecsenye. Ennél is nevezetesebb a tordai pogácsa, mely igen jóízű mézes kalács-sütemény és a távolabbi vidékek piaczain is keresett czikk. A tordai vásárokat nagy vidék népe látogatja s így azokon a környék lakóinak viseletét nagy változatosságban láthatni. A gyáripart csak egy serfőzőház és egy cellulose-gyár képviseli.
Torda sóbányászata a messze őskor homályában kezdődik. A várostól keletre emelkedő magaslaton voltak a rómaiak sóaknái. Később, nevezetesen az erdélyi fejedelmek idejében az Új-Torda fölötti aknákat mívelték. Ma is a hegy e részében foly a bányamívelés öt aknában, melyekből évenként 20.000 métermázsa sót fejtenek 320.000 korona értékben. A rómaiaktól mívelt sóbányák helyén fekszik a város tulajdonához tartozó római vagy bánya fürdő. Ettől éjszakra mintegy 3/4 kilométer távolságban van egy másik, a fejedelmek idejében mívelt, de később beomlott aknák helyén a kincstár tulajdonában levő Akna fürdő. Ezt is Torda városa vette bérbe s mind a két helyen alkalmas fürdő-házakat és szállókat építtetve, csinos fürdőtelepet létesített. Mind a két fürdő vize a jelesebb konyhasós vizek közé tartozik, sőt az Akna-fürdő vize a legkitünőbb külföldi konyhasós vizek között is a legkiválóbbak sorában foglal helyet. Az abbahagyott és szárazon álló aknák közűl legnevezetesebb tizenhatszoros visszhangjáról az úgy nevezett József-akna.
Most Tordától a megye legnyugatibb hegyes részére, az Aranyos forrásvidékére, a Nagy-Aranyos zordon völgyébe vezetjük az olvasót, hol Szkerisora községet találjuk. Ez a Szkerisora nem is annyira község, mint inkább a havasok több ezer hold terűletén szétszórt lakások gyűjtő neve. Összesen mintegy 5621 lakosa van, de alig van benne oly házcsoport, a hol egy kilométernyi hosszúságban legalább 10–15 ház volna egymás szomszédjában. Ilyen nagyobb házcsoportok többnyire egy-egy mellékvölgynek a fő völgyhöz való csatlakozásánál találhatók. Ily helyeken rendszerint a templom és néhol az iskola is hirdeti, hogy ott van a község magva. Szkerisorát, valamint környékét, az egész topánfalvi járást móczok lakják. A község legnagyobb nevezetessége a határában levő jégbarlang, melynek mintegy 54 méter mélységű tátongó nyílásából egyszerre jéghideg fuvalom árad ki. A felűl 60 méternyi széles mélységnek három oldala függőleges és csak a lépcsőszerűen lejtős keleti oldalon mehetünk le egy darabig. Onnan korláttal ellátott falépcsőn haladhatunk alább. Leérve, éjszaki irányban egy 10 méter magas kapun egy 50 méter átmérőjű s 20 méter magas előterem sima jégpadlójára lépünk. A háttérben 3 méter átmérőjű s hat méter magas kettős jéghalmot látunk. E jéghegytől balra tátongó mélységben tűnik el az olvadó víz. Ha e mélységbe bedobunk egy követ vagy jégdarabot, mintegy 14 másodpercz múlva szilárd talajra ütődik, mit ágyúdörgésszerű puffanás ad hírűl. Az előcsarnoktól jobbra leszolgáló 14 méter széles, embermagasságú folyosón és jégtömegen haladhatunk 54 méter hosszúságban a jégbarlang legérdekesebb részébe. Legbámúlatosabb a templomnak nevezett csarnok, mely 21 méter átmérőjű és 22 méter magasságú üreg valóban olyan, mint valami ritka szépségű templom. Az újjnyitól derékvastagságig váltakozó jégoszlopok, a boltozat függő kárpítjából alakúlt oltár megvilágítva a legszebb márványműnek tetszik.
Szkerisorán alúl a Nagy-Aranyoshoz balról az albáki völgy csatlakozik. Itt fekszik a szétszórtságra nézve Szkerisorához teljesen hasonló Albák nevű község, melynek két népesebb házcsoportja Gura-Albák és Gura-Aradi nevet visel. Sátoros ünnepeken és vasárnapokon megélénkűlnek a havasi községeknek ilyen nagyobb házcsoportjai, mert a havasi lakók ilyenkor ezek valamelyikében szoktak lóháton és föltarisznyázva összeseregleni az isteni tiszteletre. A havasi templomok közelében többnyire egy-egy nyított szín van, melyben a vándor kereskedők rakják ki ily alkalmakra való árúikat, hogy az isteni tiszteletre érkezők egyúttal be is vásárolhassanak.
Az innen délre eső Kis-Aranyos völgye sokkal tágasabb mint a Nagy-Aranyosé. Alsó-Vidra, Felső-Vidra és Ponorel községek e völgyben a nagyobb telepek, melyek szintén szétszórtan építvék. Érdemes itt egy pillantást vetnünk az építkezésre. A mócz házak többnyire emeletesek. A földszint kőből, a csinos tornáczú emelet pedig fából készűl. A födél magas és meredek, hogy a hosszú tél havának sulya az épűletet ne rongálhassa. A ház azonban rendesen oly kicsiny, hogy mind földszintjén, mind emeletén csak pár szűk helyiség van.
A Kis-Aranyos völgyének legnagyobb nevezetessége a felső-vidrai Csigahegy, mely felső krétakorú homokkőből áll, telve a gyakran gyermekfej nagyságú Acteonella gigantea nevű kövesedett csigával. Szemközt a Csiga-hegygyel az Aranyos jobb oldalán magas mészkőfalak emelkednek az 1200 méternyi Piatra alba nevű fehér szirttel. Ennek oldaláról omlik alá a Piscsiora nevű vízesés. A völgy átellenes oldalán emelkedő mészszirtek egyik barlangjából előtörtető patak a szikla alsó fokán több ágra szakadva, nagy morajjal zuhog alá. A mésztartalmú víz mindent bevon mészréteggel s ennélfogva nagy mennyiségben keletkeznek benne a változatos szépségű mészkő-képződmények. A lakosok ezekből az ú. n. mésztufákból kereszteket fűrészelnek, melyek a templomok és útak mellett sok helyt láthatók.
Az Aranyos két ága Ponorelen alúl egyesűlve, mielőtt Topánfalvára érne, a Piatra Lucia nevű sziklaszoroson halad át, hol Alsó-Fehérmegye felé eső oldalban sötétlik az a barlang, a melyet Jókai Mór „Szegény gazdagok” czímű regényében a hamis pénzverők rejtekhelyéűl szerepeltet. Alább a csertési pataknak az Aranyosba ömlésénél fekszik a járás székhelye, a szétszórtan, de elég csinosan épűlt Topánfalva, 2440 lakosú nagyközség, melyet a móczok fővárosának szoktak nevezni. Rendes útczája csak egy van, melyben három templom és pár vendéglő áll. Itt van a 41.932 hold terjedelmű kincstári erdők gondnokságának épűlete is. A móczok szétszórt házai a kincstári erdők tisztásain feküsznek. Topánfalvával szomszédos Bisztra, honnan a Bisztra patakon úsztatják le a kincstári erdők fáját az Aranyosba.
Bisztrán alúl az út erdős magaslaton egy elhagyott kaluger-kolostor és egy kis templom mellett megy át Lupsa községbe, hol már a mokányok terűletére lépünk. A rómaiak idejében a völgynek itteni téresebb kiszélesedése az aranymosás egyik fő helye volt. Hajdani bányái jól fizettek, de ma már csak kevés aranyat adnak. Lupsának Lupsapatak nevű részét is elhagyva, Muncselen alúl az Aranyos jobbpartján fekvő s csinosan épűlt Offenbányára érünk, mely hajdan híres bányaváros volt, de ma csak kisközség 1090 lakossal. A hajdan dús jövedelmű bányák elveszett aranyereit mostanában egy társaság igyekszik újra megtalálni és kaliforniai mintájú zúzó-műveket is állított föl.
Offenbányán alúl omlásos hegyek és szakadékos vízmosások között elhaladva, Alsó- és Felső-Szolcsvára érünk. Az utóbbinak nevezetessége a község mellett levő patak völgyében bőven található vastim-gránát. Alsó-Szolcsván érdemes megnézni a búvó patakot. A ponori patak ugyanis Ponor falun alúl egy 430 méter magas sziklafal hasadékaiban eltűnik, de az alsó-szolcsvai határban újra előbukkan. Meredek szikla alján, 18 méter magas, merész kúpíves nyílásbál ömlik ki az elbújt patak. Érdemes továbbá megnézni azt a gyönyörű mészsziklafalat is, mely a község közelében kezdődik és az Aranyost irányából eltéritve, éjszak-kelet felé vonúl. A balparton mész- és konglomerát-sziklák emelkednek s együtt alkotják a szolcsvai szorost, melynek szépségét nagyon emeli a szolcsvai vízesés és a podságai völgy torkolatánál az Aranyos medrében heverő, óriási oroszlánhoz hasonlító Oroszlánkő vagy Boglyakő.
Aranymosók az Aranyos völgyében.
Dörre Tivadartól
A podságai völgy messze fölnyúlik az Öreg-havasba, hol Felső-Podsága községnek szerfölött elszórt házai épűltek. Alsó-Podsága felé a podságai patak festőien szép sziklahasadékon csörtet alá. E hasadékban tör elő a podságai időszakos forrás és közelében a Feredeu (Feredő) nevű bővízű forrás. E forrásnak a nép gyógyító erőt tulajdonít. A podságai pataknak az Aranyosba ömlésénél, az említett Boglyakő fölött, a mészsziklák 1170 méter magas tetejének szomszédságában látszik az Aranyos völgyéből megközelíthetetlennek tetsző bedellői csontbarlang kapuja. A szolcsvai szoros alsó bejáratánál van Lunka-Újfalu kisközség; ennek közelében emelkedik a gránit falú kopár Zsidovina hegy, melynek oldalában a toroczkóiak kőbányát nyitottak. A Zsidovina mögött az Üreg-havasról aláereszkedő patak völgyében van Nagy-Oklos. A szomszédos Runkon egy nagyobb és egy kisebb sziklahasadék érdemes a megtekintésre. E sziklahasadék éjszakkeleti oldalánál emelkedik a nagy Plesa hegy, melynek a kis-oklosi völgy felé lejtő tetőlapja borsó- és diónagyságú vasgömbökkel van tele hintve. Minden záporeső újabbakat sodor össze a vastartalmú talajon.
A kis-oklosi pataknak az Aranyosba ömléséhez közel, a Vidaly-kő lábánál, a folyó jobb partján épűltek Vidaly község szegényes fa kunyhói. Az Aranyos völgyében Szolcsvánál, de kiválóan Vidaly vidékén a korábbi erdőpusztítások következtében a meredekről alázuhanó kőfolyások és sziklaomlások gyakran az országútat is fenyegetik. Nehány év óta völgyzáró gátakkal és fásítással igyekeznek e bajon segíteni. Vidalyon alúl, a szűk völgy sziklái mellett Borév község épen ott húzta meg magát, a hol balról a Jára folyó és jobbról a toroczkói patak siet az Aranyosba.
A Jára vize az Öreg-havas éjszaknyugati oldalából ered. Szép fenyvesek s azok között dús hegyi legelők és kaszálók szomszédságában zúgva törtet alá. Itt, e félreeső helyen van a gróf Andrássy család kies fekvésű dobrini szép vadászkastélya és erdészlaka. A délkeletre kanyarodó kis folyó vize meredek szirtek és erdős hegyek között rohan lefelé. Bal partján egy meredek mészszikla tetejéről Létavár romjai tekintenek alá. 1456-ban e várhoz tartozott nemcsak az innen áttekinthető vidék, hanem a szomszédos Hesdát-völgy községeinek legnagyobb része is. János Zsigmond az ellene föllázadt Balassi Menyhértet itt ostromoltatta. A várat elfoglalván, leronttatta s az uradalmat hívei között szétosztotta. Így jutott a vár a fejedelemhez hű Kolozsvár birtokába. A későbbi időkben azonban még többször cserélt gazdát.
A várat körűlvevő mészsziklák között fészkesen itt-ott vas is található. A sziklákon túl Magyar-Léta község van, melyek 420 főnyi magyar lakosai kiváló famunkások. A magyar-létaiak öltözködése, építkezése és házi berendezése azonos a kalotaszegiekével. Szűk és sovány határukat néhol két méter vastagon is borítja a Szent László pénze néven ismeretes nummulit (foraminifera-kövűletek). Így van ez a szomszédos Asszonyfalván is. Alább a Jára vize Kis-Bányát érinti, melynek hajdani arany- és ezüstbányái most elhagyatva szűnetelnek. Kis-Bányán alúl kiszélesedik a völgy és a téres hely közepén a járás 1680 lakosú székhelyének, Alsó-Járának tornyai tűnnek föl. E községet 1848-ban a fölkelő románok majdnem teljesen elpusztították. Jelenlegi lakosai részben magyarok, részben románok. Az alsó-járai magyarok között sok a fazekas, s a járai fazekak az egész vidéken igen kelendők.
Borévnél ömlik az Aranyosba a toroczkói patak, melynek völgyét minden oldalról meredek falakkal kerített szép kerthez hasonlíthatjuk. A Toroczkó-Szent-György községtől nyugatra emelkedő sziklák közűl két patak törtet elő. A község fő útczáján, minden nagyobb vízválasztó nélkül az egyik délre, a másik éjszakra fordúl. Így támadt két völgyből egy, melynek ellenkező irányú két torkolata közűl az egyik éjszakon Borrévnél van, a másik pedig délen Nagy-Enyednél. A dél felé siető Szilas patak a megye határszélén kapuhoz hasonló szép sziklahasadékon: a Kőközön át hagyja el a megyét. A kőközi sziklahasadék felső kapujától pár kilométernyire, magas hegyek lábánál fekszik Bedellő nevű kis oláh falu. Határában szédítő magasban tátong a már említett bedellői barlang kapuja. A barlang belsejében hatalmas dudoros csepkövek láthatók. Az oszlopos és csapos képződmények semmivé vannak téve, csak a dudorok és tuskószerű stalagmitek kerűlték ki a pásztorok romboló kedvét. Fölásott fenekén a barlangi medve csontmaradványaira bukkantak a kutatók.
A Runk és Lunka-Lárga közti szoros.
Dörre Tivadartól
A toroczkói völgy téresebb helyén a 940 magyar lakosú Toroczkó-Szent-György tűnik szemünkbe. A községtől nyugatra emelkedő szikláknak egyik nyúlványán a vidék festői szépségét még inkább emelve, állanak a Thoroczkay család hajdani várának romjai. A községtől keletre a Székelykő délre húzódó nyúlványa s Hidas község mellett a roppant tömegű Geszteg hegy mészfala látszik. Emennek meredek oldalában barlangok nyílásai sötétlenek. A kurucz világban, mikor a Tiege csapataitól földúlt Nagy-Enyed lakóinak elmenekűlt része Toroczkó vidékére futott, a református kollégium tanulói és tanárai a toroczkó-szent-györgyi barlangban húzódtak meg. Toroczkó-Szent-György elég rendesen épűlt község. Csinos házai közűl a Thoroczkay család udvarházai és három templom (római katholikus, református és unitárius) emelkednek ki. Csak pár kilométernyire van ide Toroczkó nagyközség.
Toroczkó és Toroczkó-Szent-György lakói az Árpád-házi királyok idejében ide telepített eisenwurzeli német bányászok elmagyarosodott utódai. A hajdan virágzó vas- és ezüstbányákat ma nem mívelik. Toroczkó lakói most leginkább mint kőmunkások, vállalkozók és az Aranyos-völgy korcsmárosai keresik kenyeröket. Az 1395 lakosú község csinos kőházaival, kövezett útczáival és téres piaczával jó módú kis városnak tűnik föl. Szorgalmas lakóinak népviselete a legszebb és legdrágább magyar népviseletek közé tartozik. A leányok ünnepeken vörös és fekete selyemmel vagy fejtővel kivarrt s néha gyöngyökkel hímzett inget, színes gyöngyökből készített karpereczeket, sűrű ránczú fehér szoknyát s piros csizmát viselnek. Az eladó leányoknak aranyos pártájuk van s arról hátukra selyem szalagok omlanak alá. Zsinórból készűlt övükhöz selyem kendőt tűznek s vállaikra sötét színű, sűrű ránczú palástot borítanak. A fiatal asszonyok ingöket apró érczlemezekkel, az úgy nevezett islóggal ékesítik. A legdíszesebb női ruhadarab a kösnyőnek nevezett vállfűző, mert ez színes selyemmel és gyöngygyel a lehető legváltozatossbban van kihímezve. Az asszonyok sima fekete fejkötőt és fölötte fátyol kendőt viselnek. Felöltőűl nyáron egy kis irhabundát vetnek könnyedén a nyakukba. Ez alá télen báránybőrrel prémezett s oldalt gomboló posztó mellényt vesznek. Ünnepeken sötét színű posztóból készűlt, báránybőr prémes, zsinóros mentét viselnek vállra vetve. A hétköznapi viselet sötét-kék színű szoknya, széles kötény, rövid újjas és piros csizma. Fejöket hátúl, a konty alatt megkötött színes kendő borítja. A férfiak oldalt vörös zsinórral díszített fehér posztó nadrágot, csinos magyar csizmát, irhabőr mellényt, rókaprémes mentét, fekete nemez kalapot, télen pedig báránybőr sapkát viselnek. Ünnepeken fekete darócz zekét is akasztanak a nyakukba. A férfi-ing kézelője is vörössel vagy fehérrel hímzett. A fiatalok rendszerint színes nyakkendőt is kötnek. Szakállt nem viselnek. Buzgó templomba járók és tisztességtudók. A templom padjaiban kor szerint ülnek. Ünnepi alkalmakra az úgy nevezett somodi kalácsot készítik, melyet vajjal átitatott s jól megfűszerezett tésztából sütnek.
Toroczkó és a Székelykő.
Háry Gyulától
Toroczkótól éjszak felé vassalakkal kavicsozott út kanyarog alá a völgyön. A balra nyíló völgy végén, a Vidaly-kő közelében némán pihennek az egykor jóllétet árasztó vasbányák. Borévnél, a Kolczu Dászkáluj nevű szikla közelében, átmenve az Aranyos hídján, a völgy baloldalán zúgó vízesés mellett egy meredek út megy a hegyek között rejtőző Berkes községbe. Úgy ott, mint alább is, fészkesen található a barna-vasércz. Alább az Aranyos-völgy folyton szűkűl. Az erdős és sziklás hegyek mind közelebb nyomúlnak a folyóhoz. Az út csak a sziklákba vésve haladhat tovább. Az Örvénykő meredek falain alúl, a Tordai erdőben, a berkesi nagyobb patak vízesései és sötét szirtjei mellett a „kővé vált emberek” szikláinak konglomerát tömegei vonják magukra a figyelmet. Majd föltűnnek a várfalvi hegynek a folyó felé meredeken hanyatló sziklái, és alattuk a hatalmas gát a villamteleppel, a honnan a folyó erejével előállított villamerőt, dróton vezetik az ide tizenegy kilométerre fekvő tordai cellulose-gyárhoz. A gátnál a völgy kiszélesedik s ime elénk tárúl a székely falvakkal körűlvett szép Keresztesmező.
Az országúttól jobbra marad el az 1100 lakosú Várfalva és a vele egybeépűlt 900 magyar lakosú Aranyos-Rákos, a báró Jósika család kastélyával. Várfalva fölött a sziklatetőn egy római erődítés nyomai láthatók, a község erdőborította hegyei között pedig az egykori Fütyér-várnak ismeretlen korból származó maradványai. A Várfalva és Aranyos-Rákos között lefolyó kis patak fejénél, a Székelykő dél-keleti lejtőjén bővizű források mellé telepedett a kis Csegez község. Csegeztől dél-nyugatra a Geszteg hegy lajtha-mészkő-rétegeiben már a rómaiak idejében is kőbányák voltak, melyeket ma is mívelnek. E bányák közelében nagy tömegben fordúlnak élő gipsz-kristályok is. Az innen éjszakra s az Aranyos mellett szép tágas téren fekvő Várfalvával szomszédos Sinfalva egyike a szebb és rendezettebb magyar községeknek. Sinfalván és Mészkőn alúl Alsó- és Felső-Szent-Mihályfalva kettős község (összesen 1900 lakossal) három kilométer hosszúságban nyúlik el az országút mellett. A két községet, melyeknek két református és egy görög-keleti temploma, messze ellátszik a lapályon, csak egy út választja el egymástól: Szent-Mihályfalván a Wolff féle úrilak udvarában és parkjában a Keresztesmezőről kerűlt több római szárkofág látható. A község határának Torda felől eső részén vonúlt át egy római út, mely az innen délkeletre eső Harasztos község felé ma is útúl szolgál. Ennek közelében volt a potaissai római temető, hol, még ma is sok szárkofág rejtőzik a föld alatt. Harasztos határát érintve halad Gyérestől Maros-Újvár felé a magyar államvasút. Szent-Mihályfalvától dél felé Kövend és Bágyon csinos és népes községek feküsznek. Legnagyobb részt székely lakóik jó földmívelők és ügyes kertészek. Az aranyosszéki hajdani lustrák nagy részét e tájon tartották. Mihály oláh vajdát itt, a Keresztesmezőnek a Létom hegy felőli részén gyilkolták meg Básta vallonjai (1601). A Keresztesmezőnek Torda felé eső részét régebben Kis-Királyrétjének nevezték; ez az országgyűlésre érkezők, vagy itt táborozók lovainak szabad legelő helyűl szolgált. A Keresztesmezőnek Harasztos felé terjedő részén a háborús időkben egy pár község teljesen elpusztúlt. Ezek határait 1848 előtt, mint szabad földeket, Aranyosszék közbirtokának tekintették és külön szabályok szerint kezelték. E szabad földek öröklés tárgyai nem lehettek; ha haszonélvezőjük meghalt, a haszonélvezet joga arra a székelyre szállott, ki ekéjét leghamarább akasztotta a gazda nélkül maradt földbe. Sok versengésnek, összeütközésnek volt okozója ez a szokás. Innen éjszakra, az Aranyos közelében, Torda szomszédságában, bámúlatosan bő vizű források mellett fekszik Keresztes község és a vele szomszédos Aranyos-Polyán, melynek szintén bő vizű forrásait akarják fölhasználni Torda város tervezett vízvezetékéhez. Az Aranyos partján és még szintén a Keresztesmezőn terűl el Aranyos-Gyéres (1700 lakossal) és a vele összeépűlt Gyéres-Szent-Király (700 lakossal). Az utóbbi a birtokosok udvarházain és kastélyain kivűl csak nehány zsellérházból áll. Gyéres élénk forgalmú hely. Hajdani városi czímét és kiváltságait ugyan elvesztette, de vasúti állomása, három temploma, csinos házai, heti és országos vásárai mégis némi városias színezetet adnak neki. Gyérestől keletre a folyó bal partján fekszik Egerbegy harmadfélezer lakosú nagyközség két templommal és több udvarházzal. Régebben ez is város volt s határőr-katona lakosai némi kiváltságot. is élveztek. Itt szakad az Aranyosba a Mezőségről eredő csáni vagy Horgas patak, melynek szép szelíd völgyében és terjedelmes mellékvölgyeiben feküsznek: Mező-Nagy-Csán, Mező-Szent-Jakab, Mező-Böő, Mező-Örke, Alsó- és Felső-Detrehem népes községek.
Torockói népviselet.
Roskovics Ignácztól
Gyéres-Szent-Királytól délre fekszik Aranyos-Lóna község, pár kilométerrel alább pedig, szintén az Aranyos jobb partján Gerend népes község. A gerendi református templom egyike a megye középkori épületeinek, de nagyon át van alakítva. Gerenden, a gróf Klebersberg család terjedelmes kastélyán kivűl nehány csinosabb udvarház is van. Itt lakott és itt van eltemetve gróf Kemény József, a kitűnő történetbúvár. Gerendtől alig három kilométerre, a folyó balpartján, áradásoknak is kitett helyen fekszik a jó boráról nevezetes Hadrév község, szőlővel beültetett szép hegy alján. Innen délre s nem messzire már a Maros téres völgye következik. Oda siet az Aranyos is, mely Vajdaszegen felűl ömlik a Marosba.
Az Aranyos mellékvölgyei közűl nevezetesebb a már említett Hesdát völgye. A Hesdát vize fönn a megye éjszaknyugati havasaiban ered. Forrásához közel van Hesdát román község szegényes és szétszórt házikóival. Hesdáttal éjszakon szomszédos Kis-Fenes, a magyar lakosságú Torda-Szent-László. Ez utóbbi egyike a csinosabb és élénkebb községeknek 1400 lakossal, kiknek öltözete, szokásai, építkezése és házi berendezése azonos a kalotaszegiekével. A nők itt is szövik a híres fodorvásznat és hímezik a kalotaszegihez hasonló szép varrottast. A község házai közűl magasan kiemelkedik a gróf Mikes család csinos nyári laka.
A tordai hasadék.
Háry Gyulától
E községek határain, valamint tőlük déli irányban a Hesdát-völgy felső részében levő községek határain az altalaj mummulit mészkőből áll, melyben teménytelen a kövűlet. E kövűletek közűl kivált a Szent-László pénze nevű mummulit oly nagy mennyiségben fordúl elő, hogy 10 kilométer hosszúságban az út kavicsozására is azt használják. E mummulitokhoz egy néprege is fűződik. Szent László vitézei élén – mondja a néprege – itt vette üldözőbe az országban összerablott kincsekkel megrakodott kunok seregét. A menekűlő kunok, hogy üldözőiket visszatartsák, a rablott aranyokat eléjük szórták. A csel sikerűlt, mert a magyar vitézek a kunok üldözése helyett a szétszórt aranyakat igyekeztek összeszedni. A szent király fohászkodására azonban az Isten csodát, tett s az aranyakat kővé változtatta. Az így értéktelenné lett kincs már nem tartotta többé vissza a magyarokat az üldözéstől, a kik a kunokat aztán utólérték s le is vágták mind egy szálig.
A Hesdát völgyében fekvő községek lakói most csaknem mind románok, pedig a XVII. század vége előtt magyarok is szép számmal laktak e községekben, mint az akkor fönnállott unitárius templomok is bizonyítják. E községek között még Magyar-Peterd is inkább csak azért viseli a „magyar” előnevet, hogy össze ne téveszszék Közép- és Felső-Peterd községekkel. Itt törte át a Hesdát pataka a Köves-bércznek 300 méter magas sziklatömegét és alkotta a Tordai hasadék néven ismeretes sziklaszurdokot, melyen kőről-kőre szökdelve, közben apróbb vízesésekben a hasadék egész szélességét elfoglalva folyik tova. A hasadéknak Peterd felől eső kapuja közelében két, nehezen megközelíthető barlang van. Mind a kettőnek bejáratán lőréses falak láthatók. E barlangok hajdan menedékhelyűl szolgáltak a tordaiaknak. A nép Balika várának nevezi, mert a rege szerint Balika kurucz kapitány e barlangokból, mint megerősitett rejtekhelyéből, csapott le a környéket sanyargató labanczokra. Úgy a Balika vára, mint a hasadék más barlangjai, melyek a kőkorszakbeli ember tanyájáúl szolgáltak, ma vadgalambok, baglyok és tömérdek denevér tanyái, igazán nagyszerűek a Tordai hasadék meredeken fölnyúló sziklafalai és egyes kőszálai. Meglepően szép a 764 méter magas két Patkós-kő, melyekről még a keleti és déli határszéli havasok is láthatók. A Patkós-kő Torda város és Torda-Aranyosmegye czímerében is helyet kapott. A Tordai hasadékhoz is Szent László király nevét fűzi a néprege. Egy alkalommal – beszéli e néprege – Szent László csak kevés számú vitézétől kisérve, seregétől elszakadt az ütközetben és a kunok sűrű tömegébe jutott. A kunok rá rohantak a kis csapatra, hogy a királyt foglyúl ejtsék. A menekűlő Szent László Istenhez fohászkodott föl, a ki meg is hallgatta fohászkodását: a hegy Szent László és az üldöző kunok között kettérepedt s a kunok a mélységbe húllva elpusztúltak. A király és kisérői lovainak nyomai volnának a Patkós-kő tetején ma is látható lópatkó alakú mélyedések.
A Tordai hasadéktól éjszakra egy mellékvölgyben van Mikes 1200 lakosú község, melynek határában egy római épűlet maradványai omladoznak. A Kövesbércz lankásabb részein a Szent László kútja nevű forrás mellett halad el az út és Torda felé lejtve, a Túr völgyében fekvő Koppánd község határában bő vizű forrásokhoz ér. Ezek a koppándi források, melyeknek vizét a rómaiak föld alatti csöveken vezették Potaissába. A forrás ma is a rómaiaktól vésett sziklavályúban csörgedez s közelében nagy területen látszanak nyomai a római kőbányászat maradványainak. Koppándtól délnyugat felé Szind község közelében és a Tordai hasadék mellett a szépen rétegesedett konglomerátban a vésetek nyomai is fölismerhetők. Szind és Koppánd határaiban nagy tömegben fordúl elő a gipsz. Koppándon is lépten-nyomon találunk a rómaiak idejéből maradt tárgyakat. A görög-katholikus templom Legio Quinta Macedonica jegyekkel, vagyis az ötödik macedoniai legio bélyegeivel ellátott téglákkal van kipadlózva.
Koppándnál kezdődik a Tordai hasadékhoz hasonló, de annál sokkal kisebbszerű Túri hasadék. E szűk sziklahasadékon tört útat magának a Rákos patak, melynek apró vízesései és mélyedései meglehetősen nehézzé teszik a hasadék megjárását. A Rákos patak a Kolozsvár szomszédságában emelkedő Felek hegy közelében ered. Tágas völgyét szántóföldekkel és tölgyfaerdőkkel borított hegyek szegélyezik. A völgy alján, épen a Túri-kő felső kapujánál fekszik Torda-Túr község 1250 lakossal. Ehhez tartozik a völgy derekán egy rég elpusztúlt falu helyén levő Hármas nevű telep is. 1658-ban a II. Rákóczy György fejedelem ellen bejött tatár khán e völgy összes községeit földúlta és lakóikat nagy részt leölte. A magyarság ekkor pusztúlt ki innen. A Rákos patak völgyének egyik nevezetessége, különösen Bányabükknél és Feleknél a nagy számban előfordúló kerekkő, mely a népnél forogmány néven ismeretes. Ilyen concretio-képződmények másutt is fordúlnak elő, de ily nagyok (1–1.1/2 méter átmérőjűek) ritkaság számba mennek.
Az a termékeny vidék, mely a Rákos patak völgyétől és Tordától keleti irányban terjed, már a Mezőséghez tartozik. A Mezőségnek a megye keleti szélén Maros-Tordamegyével szomszédos pár völgyét Gorgánnak nevezik, melynek apró patakjai a Marosba ömlenek. A Mezőség déli határa a Maros, melynek termékeny völgyére a Mezőség omlásos hegyei, az úgy nevezett ripák (martok) tekintenek. A Maros mentén említendőbb községek: Maros-Lekencze, a Kapus patak torkolatánál, jó módú román lakossággal; ettől fölebb éjszakkeletre esik az 1260 lakosú Mező-Kapus, melyet nádszövő gyára tesz nevezetessé. A kapusi völgyben tavak és nádasak mellett egymás szomszédságában feküsznek Kis- és Nagy-Iklánd. Itt egyesűl a kapusi patakkal a bodoni csermely, melynek termékeny, de esős időben alig járható völgyében Mező-Bodon szalma- és nádfödelű kunyhói vonták meg magukat. Itt az állami iskola helyén állott épűletben tartotta menyekzőjét 1694-ben II. Apaffy Mihály fejedelem Bethlen Katával.
Iklándtól nyugatra egy csermely hosszú völgyében fekszik Mező-Keménytelke. Ettől délre a Maros mellett Maros-Dátos esik, hol a folyó merész kanyarodásaival egész sor félszigetet alkot. Egy ilyen félszigeten fekszik Maros- vagy Mező-Bogát 2500 lakosú község, hol hajdan a rómaiak egyik telepe volt, melynek romjaiból kikerűlt bélyeges téglákkal van kipadlózva a bogáti református templom. Csak pár kilométernyi távolságra van ide a járás székhelye, Maros-Ludas, a Ludas pataknak a Marosba ömlésénél, 2900 lakossal. Itt, ez egyre jobban emelkedő községnél csatlakozik a Mezőség leghosszabb völgye a Maros völgyéhez és innen ágazik ki az államvasútak székely-kocsárd–marosvásárhelyi ágából a Deés felé futó mezőségi vasút. Ezek a forgalmat Maros-Ludasra terelik, melynek élénkségét az itt állomásozó marosi tutajosok is emelik.
A Záhi vagy más néven Budatelki patak Kolozsmegyéből Mező-Méhesnél lép át Torda-Aranyosba. Hosszú völgyén jó megyei út és a mezőségi vasút halad végig. Mező-Méhesen a nagyobb birtokosok udvarházai s a gróf Béldi család kastélya tűnnek ki. Lakossága magyar és román. Déli irányban a völgyet nádasak és tavak borítják, melyek egyike egy mellékvölgyben keletre egész Mező-Sályig benyúlik. Ez a tó itt kiszélesedik s délre húzódva, Záhi tó nevet kap: Itt-ott nádból font vejszék (záhok) szakítják meg tükrét, melyen csak úgy hemzsegnek a vízi szárnyasok. Mező-Záh meglehetősen nagy község s 1300 lakosa között szép számmal vannak magyarok is. Szomszédságában fekszik nagy terűleten szétszórva Mező-Csikud. Alább a vasút mentén a lecsapolt tavak és nádasok helyét dús kaszálók foglalták el; itt Mező-Tóhát községnek hajdan terjedelmes tava maholnap teljesen eltűnik. Mező-Tóháton a báró Kemény családnak van csinos udvarháza. Tóháttól délkeletre van a Ludas patak és a vasút mellett Mező-Szengyel, mely a nagyobb birtokosok csinos udvarházaival, terjedelmes gyümölcsöseivel, ákáczültetvényeivel, valamint a római katholikusok és a görög katholikusok kiemelkedő templomával tetszetős külsejű népes község 1500 lakossal. Alább, Maros-Ludas közelében hatol a Mezőség dombjai közé a keresztúri völgy is, hol szép szőlők között Gerend-Keresztúr fekszik. A keresztúri pataknak a Marosba ömléséhez közel van Maros-Kecze község, mely Apaffy fejedelem idejében gyakran volt az erdélyi főurak gyűlőhelye. Maga a fejedelem is több alkalommal időzött itt kedves emberénél, Apor István kincstartónál, kinek itteni fényes kastélyában tartotta lakodalmát 1696-ban a történetíró Cserey Mihály is Kun Ilonával. Utóbb a fényes kastély s vele együtt a magyarság is eltűnt Keczéről. A völgy termékeny lapályán vaspálya halad Székely-Kocsárd 1550 lakosú magyar község felé, melynek határában római épűletnyomok láthatók. A székely-kocsárdi vasúti állomás a községnél valamivel alább, a 950 lakosú Székely-Földvár szomszédságában van. Innen ágazik ki az államvasútak marosvásárhelyi szárnyvonala. Székely-Földváron a gróf Zichy István kastélyának parkja közelében láthatók egy római castrum nyomai, mely a közelben levő maros-újvári sóbányák védelmére szolgált.
Székely-Földvárral szomszédos Veresmart kisközség mely mellett mindjárt Aranyos-szék hajdani székhelye, a 1900 lakosú Felvincz nagyközség tűnik föl a Létom patakának a Marosba ömlésénél, egy tágas völgy lankás oldalán. Magyar lakói leginkább földmívelésből, gyümölcs- és szőlőtermesztésből élnek. Nevezetesebb épűletei a római katholikus és református templomokon kivűl Aranyos-szék egykori székháza, melyben a járásbiróság, a szolgabirói hivatal és az állami elemi iskola van elhelyezve. Határában gyakran találnak római tárgyakat, nevezetesen az ötödik macedoniai legio L. V. M. bélyegével ellátott téglákat. Városi jogait János Zsigmond fejedelem 1568-ban megerősítette s ki is bővítette. A hadak gyakran pusztították s többször romba is dőlt. Legszörnyűbb volt azonban 1848-iki pusztúlása, mikor a fölkelő oláhok fölégették úgy, hogy hamvaiból csak évek során tudott ismét kikelni. Legutóbb (1897) a Létom patakának áradásaitól szenvedett nagy károkat.
A Létom pataka a Keresztesmezőre ereszkedő Létom hegy déli oldalából ered. Mellékvölgyeiben hajdan számos község virágzott, de most azok közűl csak Kercsed, Mohács és Dombró állanak. A kercsedi pataknak a Létomba ömlésénél terjedelmes tavak és nádasok vannak, melyeket a vízi madarakért a tordai vadászok nagyon látogatnak. Felvincz szomszédságában egy magaslaton a Zsidóvár nevű sáncz-erődnek ősrégi korból származó romjai láthatók. A megyének ezen az oldalon legszélső községe Maros-Décse csinos falu református és görög-keleti templommal, a Maros és a vasút mellett. Itt, az örményesi patakon átvezető híd mellett állanak a Jókai Mór egyik elbeszélésében megörökített nagy-enyedi fűzfák, melyekhez az a néprege fűződik, hogy egy nehány nagy-enyedi tanuló 1704-ben, mikor Tiege csapatai Nagy-Enyedet földúlták, a labanczokat Enyedről egészen a kollegium itt levő tanyájának kapujáig üldözte. A diákok más fegyver hiányában fűzfadorongokkal kergették a labanczokat és két diák az ellenség vérétől pirosra festett dorongját az örményesi patak partjába szúrta le. A dorongok megfogamzottak s a nagyenyedi diákok vitézségét hírdetve, ma is ott zöldelnek Torda-Aranyosmegye határán, Maros-Décse mellett, melyen túl már Alsó-Fehérmegye kezdődik.
