Tisza család. (Boros-jenői)
Tisza család. (Boros-jenői)
Bihar vármegye egyik előkelő, tekintélyes régi birtokos nemes családa azon családcsoportból, melyek mint Boros-Jenőn birtokosak, erről vették előneveiket.
A boros-jenői Tisza család szerepét a XVII. közepétől ismerik krónikáink, főleg azon időtől, midőn 1658-ban Jenő várát a török elfoglalván, ősi fészkét a család elhagyni kénytelenűlt. Ez idétt Tisza György a jenei várnak kimélése iránt egyik követül * járult a török vezér elé, ki azonban aug. 29-én körűlkerítvén Jenőt, azt sept. 2-án elfoglalta.
Szalárdy Siralmas M. krónika 380–382.
Nevezetesebb szerepet vitt Györgynek rokona (tán testvére) Tisza István, ki már 1651-ben Bihar megye részéről az erdélyi fejedelemhez követségbe küldetett. * Ügyessége, a közügyekben tapasztalt jártassága Rákóczy II. György előtt is feltünvén, már 1656-ban ennek több ideig a török udvarnál képviselője (kapikihája) volt, a midőn elég jókor tudosítá fejedelmét, hogy a lengyel expedítiót hagyja abba. * Már 1660-ban, mielőtt a török Váradot megszállta, Tisza István is Váradon székelt, és Várad meghagyása iránt Ali pasához követségbe küldetett, * utóbb pedig a védelmi készűlődések alkalmával az aranyas bástya védelmével, majd ismét alkudozásokkal bizatott meg. * Várad eleste után Debreczenben egy ideig a harminczadra ügyelt, majd még azon évben Erdélyben Kővár kapitányává tétetett. * Igy szakadt be vele Erdélybe is a család. Két rendbeli házasságából két gyermeke maradt; egy leánya Sára Alvinczy Andrásné és fia II. István, * kinek Bakó Katalintól Klára leányán kivűl fia György Torda megye alispánja volt. Ennek Bihari Zsuzsannától négy gyermeke közt fia
Fábián G. Arad várm. 86. és utánna Mogyoróssy J. Gyula leirása 237.
Szalárdy Siralmas M. krónika 296. 301. Kemény János, Önéletirása 501. 502.
Szalárdy Siralmas M. krónika 482. 515. 529–530.
Szalárdy Siralmas M. krónika 539. 571. 580.
Szalárdy Siralmas M. krónika 598. És Kemény Jos. Notitia Capituli Albensis II. 263.
Apor Péter, Synopsis Mutationum 292.
I. László, ki miután ősi terjedelmes birtokait, melyek már idegen kezekben és nagyrészben a modenai herczeg birtokában voltak, akkori hires ügyvéd Lehoczky Dániel ügyes védelme folytán nyerte; * ismét gazdaggá lőn. 1761-ben vette nőűl a régi bályogi Hégen nemzetségből Szénásy Rebekát, kitől három fia maradt, u. m. III. István, (szül. 1761. † 1800 körűl) II. László és József, (szül. 1768. meghalt magnélkül). Ezek közül
Kölesy Vincze és Melczer, Nemzeti Plutarkus III. köt. 111–112. lap.
II. László 1765-ben Bihar megyénél kezdé hívatalos pályáját, melynek főjegyzője és országgyűlési követe volt. Utóbb cs. kir. kamarás lett. Meghalt 1831-ben. Nejétől széki gr. Teleki Katalintól *, kit 1796-ban vett nőűl, kilencz gyermeket nemzett, mint a táblázat mutatja. Ezek közűl
Gr. Teleki Kata sz. N.-Szebenben 1777. oct. 24. Meghalt 1820. Fölötte halotti beszédet mondott „A vallás diadalma“ czím alatt Zilahi József, és Szoboszlai Pap István. Nyom. N.-Várad 1820.
I. Lajos szül. Nagy-Váradon 1798. aug. 5-én. Iskolái bevégeztével, a szokott törvényes gyakorlat után 1825-ben mint Bihar megye aljegyzője kezdé meg közpályáját, 1829-ben azon megye főjegyzőjévé, 1831-ben a nagy szalontai ref. egyházvidék segéd gondnokává, vallása és egyháza őrjévé s kormányzójává, 1832-ben ismét alispánná választatott. 1841-ben Bihar megye főispáni helytartója lett és az volt 1848-ig. Egyszersmind cs. k. kamarás volt. Meghalt 1856. évi aug. 23-án, eltemettetett Geszten a családi sirboltba. * Nejétől széki gr. Teleki Juliától, kit 1825. mart. 7-én vett nőűl, és ki 1863. febr. 20-án kora 56 évében halt meg, hét gyermeket nemzett, kik közűl az első szülött László kisded korban, a másod szülött Lajos, továbbá Béla szintén, Domokos, pedig a nagy reményű költő 1856-ban elhalván, * csak László, Kálmán, és Lajos maradtak, mind hárman az 1861. évi gyűlésen jeles képviselők, és közűlök Kálmán országgyűlési első alelnök és az egyik pártnak vezére. Ennek és testvérének Lászlónak gyermekei a táblán láthatók.
Révész Bálint, Gyász ünnepély czímű fölötte mondott halotti beszéd; és Emlék beszéd Osváth Imrétől. Nyomt. Debreczen 1857.
Magyar Irók, Életrajz gyűjt. II. 421.
A családfa következő:
István Kővári kapit. 1660. (1. Doczó Zsuzsi 2. Móré Zsófia); 1-től II. István (Bakó Kata); Sára (Alvinczy András); György Tordai alispán (Bihari Zsuzsi); Klára (1. Nagy Zsigmond 2. Horváth Ádám); I. László (1761. Szénásy Rebeka); Krisztina (Pataky Sámuel); Sára (Fogarasy János); Anna (Mohay Sándor); III. István sz. 1761. † 1800. k.; II. László sz. 1765. † 1831. bihari főjegyző s követ cs. k. kamarás (gr. Teleki Kata); I. József sz. 1768. †; Karolina sz. 1797. (b. Egloffstein Albert); I. Lajos sz. 1798. † 1856. Bihari főisp. helyt. cs. k. kam. (gr. Teleki Julia); II. József sz. 1799. †; Amália sz. 1803. (b. Léderer Károly altábornagy.); Vilma sz. 1803. (b. Lusénszky Pál); Károly sz. 1808. †; Ferencz sz. 1811. †; Paulina sz. 1812. (Sóos Tamás); Imre sz. 1815. †; László sz. 1826. †; Lajos sz. 1827. †; László sz. 1829. v. képviselő (1852. Holles Ottilia); Kálmán sz. 1830. alsóházi alelnök (1860. gr Degenfeld Ilona); Lajos sz. 1832. képviselő.; Béla sz. 1834. †; Domokos sz. 1837. † 1856. költő.; István sz. 1861.; Paulina sz. 1862.; Margit sz. 1854. †; Ilona sz. 1855.; Etelka sz. 1857.; Jolán sz. 1860.; Anna sz. 1862.
A család czímere – mint a metszvény fölebb ábrázolja – a vért kék udvarában zöld téren álló pánczél inges és sisakos magyar vitéz, jobb kezében kivont kardja hegyén törökfejet, balkezében három szál búzakalászt tartva. A vért fölötti koronás siak takarója jobbról aranykék, balról ezüstvörös.
