Tarnóczy család. (Alsó-Lelóczi és Jezerniczei) «»

Teljes szövegű keresés

A család legrégiebb törzs-őseit Orosz-lengyelországból eredezteti. Ezen származtatás szerint a családnak magyarországi ismert őse a honfoglaló Árpád hadával beköltözött és Moson megyében Oroszvárott (Karlburg) telepedett rutheneknek főnöke (Wladikja) volt. E férfiú IV. Béla király korában élt és több jeles érdemei közt a tatárok elől futó IV. Béla királynak, midőn ennek Fridrik herczeg vendégsértő letartoztatásából mindenéből kifosztva menekülnie sikerült, 30 marka aranyat kölcsönzött; ezen érdemek jutalmáúl IV. Béla király – mint az oklevél mondja * – nevezett Ruthen Wladiknak Túrócz megyei Tarnouch földjét adományozta, és azt 1266-ban ujra megerősíté; 1381-ben pedig Széchi Miklós országbiró itélőlevelében ezen adományozott birtokot mindkét ágra szólónak nyilvánítá. Ezen adományleveleket a nevezett törzsnek utódai, kik magokat előbb Tarnovszkynak, utóbb Tarnóczy-nak nevezék, névszerint pedig Tarnóczy Jánosnak és Istvánnak (Joan. et Steph. de Tarnouch) leányai Anna, Erzse és Kata 1391-ben Bebek Imre országbiró birtokjog vizsgáló törvényszéke előtt is felmutatták, és birtok jogaikat igazolták. * Idővel azonban e birtok nő ágra szállt. Ugyan e megyében fekszik Jezernicze helység is, és tőszomszédja Markovicza, * hajdán amannak is neve, honnan a család mint régi birtokáról előnevét írta. Már a XVI. század hajnalán Túrócz megye virágzó családai sorában találjuk a Tarnovszky vagy Tarnóczy nevet, midőn abból Tarnóczy Kristóf mint azon megyének követe 1505-ben a rákosi híres országgyűlésen vett részt. *
Az országos levéltárban.
Regestrum de Thuroch, Engelnél Monumenta Ungrica p. 99. valamint Bel M. Notitia nova Hung. II. pag. 330. hol azonban Wladik helyett Mladik Ruthenus olvasható.
Bel M. Notitia nova Hung. II. pag. 344.
Kovachich M. Suplementum ad Vestigia Comitiorum II. 335. Jászay Pál, A magyar nemzet napjai a moh. vész után. 157.
Még régebben élt Tarnóvszky Bálint, kinek életkora a családfai viszonyok öszszevetése folytán a XV. századba esik. Ennek három fia I. János, Albert és László családi értesítés szerint II. Lajos királytól 1517-ben adományt nyertek. Ezek közűlé I. János II. Lajos kir. kamarása, 1526-ban Mohácsnál esett el, I. Lászlótól egy ágon a családnak leszármazása napjainkig * következő:
Családi közlés. Ezenfölűl Rajcsányi Deduct. geneal. II. 181. lap. – mint látszik – igen hiteles családfa stb.
Bálint.; I. László Tarnovszky.; I. János 1517.; I. Albert 1517.; II. János 1528. Tarnovszky de Markovics; István Tarnovszky; Zsigmond 1528. (Tholt Bora 1538.); László 1561.; I. Felix 1543. (jesztrebi Jancsár Ilona); Tamás; László.; Uriel 1556.; Dániel 1561.; I. Márton Tarnovszky de Jezernicza alias de Markovicz, et in A.-Lelócz. (1. n.-zerdahelyi Zerdahelyi Zsófia. 2. Szeptencz Ujfalussy Kata); Uriel.; III. János.; Kristóf.; Mátyás Tarnóczy Szalavári convent jegyzője 1564.; Kristóf (Szelesényi Jusztina 1595.); Felix 1601.; IV. János Nyitrai szbiró 1617–22. (Viszocsányi Ilona); András Tarnóczy de A.-Lelócz (pribóczi Hroznóvszky Kristina); Mátyás váczi püspök † 1655.; I. György Turóczy alisp. 1624–36. (Plathy Zsófia); II. András; Ilona (gal. Balog János); Miklós.; Ferencz piarista.; Balogh Miklós sz. 1625. † 1689. váczi püspök.; II. György (Beniczky Anna); Menyhért (Simonyi Klára)
Menyhért (Simonyi Klára); I. Imre Nyitra megyei főadószedő végr. 1754. (Apponyi Teréz); Pál 1729. nyitrai kanonok † 1753.; II. Imre (Brogyány Magdolna); Anna-Krisztina 1762. (Bacskády Jánosné); Flóris 1803. 37. (Viszocsányban); Károly szül. 1765. cs. k. kam. 1810. (Detrich Rozália); Antónia cs. k. hölgy (1. gr. Batthyány Ernő 2. gr. Batthyány József); Kázmér sz. 1804. Bars v. főispán (Majthényi Amália) lak Laszkáron Nyitra); Gusztáv Nyitra m. főjegyző 1861.; Béla Bars v. főj. 1861. (Vojnich Riza); Kázmér.; Malvina (gr. Niczky István); Antónia.; Etelka (gr. Batthyány Béla); Amália.; Ilona.; Kázmér szül. 1864.
A családfán álló I. Felixnek egyik fia Mátyás 1564-ben a szalavári conventnek jegyzője volt. Ennek egyik fia János, 1617–22-ben Nyitra vármegye szolgabirája volt; * ennek nejétől Viszocsányi Ilonától született fia II. Mátyás, a papi pályára lépvén, előbb ? czímzetes, utóbb 1648-tól csanádi és 1651-től váczi megyés püspök és szepesi prépost volt. Meghalt 1655-ben. *
1618. 49. és 1622. évi 36. törv. cz. és Acta Diaetae Anni 1662. Kézirat.
Pray, Specimen Hierarchiae I. 355. 356. II. 303. Wagner Analecta Scepus II. 107.
A családfa szerint I. Márton már birt Alsó-Lelóczon Nyitra vármegyében, hová a család ez ága azután áttelepedett, és mely helység jelenleg is a család birtoka. I. Mártonnak második neje özvegy Boronkayné született Szeptencz-Ujfalussy Kata volt, ki magtalanúl halt meg. Előbbi nejétől maradt fia András, kinek Hroznóvszky Krisztinától egyik leánya Ilona galanthai Balogh Jánosné, lett anyja galanthai Balogh Miklósnak, a váczi püspöknek, ki 1689-ben halt meg. * Andrásnak fiú gyermekei közűl I. György, Turócz vármegyének 1634–36-ban alispánja volt. * Ez nejétől nagy-palugyai és turócz-divéki Plathy Zsófiától nemzé II. Györgyöt.
Wagner Analecta Scepusii II. 122.
Bel M. Notitia nova Hung. II. 312.
II. Györgynek nejétől beniczei Beniczky Annától fia volt Menyhért, ennek simonyi Simonyi Klárától I. Imre és Pál, ki 1729-től nyitrai kanonok volt. Meghalt 1753.
I. Imre Nyitra megyének erélyes főadószedője volt, kinek megyei életéből a főispánnal gr. Eszterházy püspökkel történt összetűzése érdekes jelenetet képez. Nejétől nagy-apponyi Apponyi Teréztől három gyermeke maradt; ezek közűl.
II. Imre nőűl vévén brogyányi Brogyányi Magdolnát, ezzel nemzé fiát Károlyt, ki Viszocsányban született 1765. nov. 8-án. Nyitra vármegye táblabirája és 1810-től fogva cs. kir. kamarás. Alsó-Lelócz és Jezerniczei birtokára 1805-ben új királyi adományt vitt, egyuttal Szent-Mihály úr, Besze, Vecse és Mártonfalva ura volt. Nejétől Benedekfalvi Detrich Rozáliától két gyermeke maradt: 1. Antonia csillag ker. hölgy, előbb gróf Batthyány Ernőnek, utóbb gróf Batthyány Józsefnek özvegye és 2. Tarnóczy Kázmér.
Kázmér szül Alsó-Lelóczon 1804. mart. 2-án. Közpályára lépvén, ezt 1823-ban mint Pozsony megye tiszteletbeli aljegyzője kezdte meg. 1824-ben már Bars megyének első al-, 1828-ban főjegyzője, és Szepes megyébe kiküldött országos összeirója. Az 1832/6. évi országgyűlésen mint Bars megye követe a szabadelvű ellenzék sorában tünt föl, hol egyik beszédében a felső tábla jogi túlterjeszkedéseit elemezvén, ezért ellene roszaló kir. leirat érkezett, mely azonban a rendek táblája által nem pártoltatván, az országgyűlés végeig a két tábla közti vita tárgyává vált. Azalatt gr. Keglevich János Bars megye főispánja megyéjében tisztujjítást tartva, a rendek ellenzése daczára, helyébe mást nevezett főjegyzőül, mely tüntetés ellenében viszont az országgyűlési rendek táblája által kerületi jegyzővé választatott. Az országgyűlés végével buzgó küzdelmeiért megyéje ezüst diszkarddal sietett elismerését tanusítani, a kardra vésett ily felirattal: „Haza és haladás ügyében mutatott férfias hűség elismerése jeleűl Tarnóczy Kázmér 1832/6. országgyűlési követjöknek Bars megye rendei.“ Ez időtől 1844-ig több megyében mint a szabadelvü párt tevékeny tagja működött, midőn a Nyitra megyei administratio ellen föllépett megyei nemesség és ennek élén álló számos főrendek által az első alispáni hivatal elvállalására szólíttatott, minek elfogadása által egy oly mérvű választási harcz keletkezett, melynek pártoskodási tevékenység, erély, az elköltött összegek nagysága tekintetében az általános korteskedés idejében sem találtatott mássa, s mely hosszú küzdés után megválasztatásával végződvén, a megye egész közigazgatása más alakot vőn, és megyéje által oly nagyra becsültetett, hogy 1847-ben betegség okozta távollétében is újra egyakarattal alispánná és nem sokára orsz. gyűlési követté választatott, mely országyűlésen gróf Széchenyi István mellé állván, az akkori viszonyok közt mérséklete és utasításához való hüsége által tűnt ki. Ő indítványozta az urbéri kármentesítést, és azt keresztűl vitte. Az 1848. évi pesti nemzetgyűlésre ismét Nyitra vármegyéből a nyitrai választó kerűlet képviselőjévé választatott, a m. kir. kormány által pedig Pozsony és Nyitra megyékbe és ezek terűletén fekvő sz. kir. városokban az itt-ott történt izgatások és lázongások megfékezésére teljhatalmú kormánybiztosnak neveztett ki, mely küldetésében úgy a közcsend és rend fentartása körűl erélyesen, valamint a felízgatott kedélyek lecsendesítésében mérséklettel és eszélyesen működött. A pesti nemzetgyűlésen az 5. osztály elnökévé választatott. Beállván a harczok, magány életbe vonúlt. 1859-ben a nyitrai gazdasági egylet alakító közgyűlése ideiglenes elnökévé választá, mig az 1860. év mint Bars megye főispánját ismét a közpályára hívá, mely tisztében a megye átalános szeretetét víván ki, ennek elismeréseűl arczképe a megye teremében felállítani határoztatott. Mint főispán az 1861. évi országgyűlésen a felső házban vévén részt, a két ház összhangzó egyetértésére nézve nem csekély tényezőűl szolgált. Az országgyűlés feloszlatása után ismét Laszkári magányába vonúlt. Nejétől kesseleőkeői Majthényi Amáliától három fia és négy leánya élnek, a két idősb fiak Gusztáv és Béla az 1861. évben Nyitra és Bars megyében tiszt. főjegyzőséget viseltek, utóbbi 1864-ben nőűl vette bajsai Vojnich Rizát; a leányok közűl Malvina gr. Niczky István özvegye költőisége által az irodalmi téren is ismeretes. Etelka 1864. nov. 26-án lőn neje gróf Batthány Bélának.
A családfát teljesnek nem mondhatjuk. Arról nem csak a régiebb időkből, de a mostaniból is többen hiányzanak. A család egyik mellékágából Bars megyében Nyitraszegi birtokos Gábor, fiai Ernő és Andor.
A régiebb időkből, azok közűl, kiket a táblán nem tálálunk, elésorolhatjuk: Tarnóczy Andrást, ki 1549-ben Gyöngyösön több társával a törökökkel bizonyos dolgok eligazítására volt kiküldve, 1551. táján két török hajót fogott el a Dunán, utóbb kassai Praefectus volt. Meghalt 1565-ben. * Özvegyének körmendi háza miatt gr. Erdődy Péterné elleni panasza az országgyűlés elé került. * Leánya Katalin Dersffy István neje lett, kinek leányát Borbálát osgyáni Bakos János birta feleségűl. *
Budai Fer. Hist. polg. lexikon. III. 388. Lehoczky Stemmat. 385.
1578. évi 23. törv. cz.
Lehoczky Stemmat. 385.
Tarnóczy Farkas a hadi pályán tűnt fel, pápai, majd kanisai alkapitány, 1593-ban Veszprémnél török fogságba esett. *
Pethő Gergely, M. krónika 135.
Tarnóczy (vagy mint írva van: Tarnovszky) Miklós 1618-ban Turócz vármegye alispánja. Meghalt azon évi december 16-án. *
Bel M. Notitia nova. Hung. II. 312.
Tarnóczy István tudós jezsuíta (sz. 1626.), 1678-ban kiadott „Titkos értelmű Rósa“ czímű, Fodor Jánosnak ajánlott, 1679-ben pedig Nagy-Szombatban: „Nagy mesterség a jólét“ Bercsényi Miklósnak ajánlott műveiről stb. ismeretes. Meghalt 1690-ben.
Gábor 1734-ben szintén a jezsuiták közt állott, és bölcsészeti tudor volt. *
„Dissertatio de Nobilitate romana.“ könyvben említve.
Továbbá e család egyik ágából való lehetett a következő töredék nemzékrend is. *
Rajcsányi Deduct. geneal. II.
Tarnóczy Bálint (Dávid Éva); István (Rajcsányi N.); Mihály Nyitrában (Bossányi Kata); György Balaton melléken. (Vály Kata); Róza Hontban (Óváry Mártonné); Kata Nyitrában); Judit Pozsonyban (Bajnovicsné); Imre.; János.; Róza.; József.; Antal.; Márk.; József.; Éva.
Végre e családból eredt azon Tarnóczy András is, kinek nejétől Szádeczky Zsuzsától leánya Anna Dubniczky Istvánné volt. És Anna 1760. Baloghy Miklósné.
A család czímere – mint fölebb a metszvény is ábrázolja – vízirányosan két felé osztott paizs, a felső kék udvarban menő grif, előtte csillag, háta mögött félhold ragyog, az alsó vörös udvarban nyillal átlőtt futó nyúl látszik. A paizs fölötti sisak koronájából első lábával liliomot tartó grif emelkedik ki. Foszladék a vért körűl aranykék és aranyvörös.
E czímerben a hold és csillag jelvényeket a család, mely a Lengyel Leliva gróf Tarnovszkyakat egyik rokon ágának tartja, ezen összeköttetésre mutató ősi czímereűl igényli. A futó s nyillal sebzett nyúl pedig a Fridrik herczeg által IV. Béla király személyében megsértett vendégjogra vonatkozó emléknek tartatik.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages