Tárczay család. (Tarkeői stb. †)
Tárczay család. (Tarkeői stb. †)
Sáros vármegyének ősrégi kihalt családa, mely a Berzeviczy családdal (mint e munka II. köt. 39. lapján kijelölve van) egy közös törzstől Rutkertól származott.
Rutkernak egyik fia Comes Rikolf de Scepes öt fiút és két leányt nemzett. Ezek közűl János a Berzeviczy család törzse lett, a többinek ága részint bennök, részint fiaikban kihalt, kivévén II. Rikolf mestert, ki miután testvéreivel 1306-ban megosztozott, a neki jutott Tarkő-ről neveztetett. * Ezen II. Rikolf lett tehát közvetlen törzse a Tarkői és Tárczay családnak.
Tarkő 1266-ban csere utján a Keechi családtól jutott a Rutker ivadék kezébe, nevezet szerint I. Rikolf fiai Kakas és János Abauj megyei Gibártot adták érte.
Nevezett II. Rikolf a hadi pályán mint I. Károly híve Csák Máté ellen nevezetes érdemeket szerzett, melyekről 1312-ben Tarkő és Vörösalma birtokokra szóló királyi adomány nyilván tanúskodik. * Ugyan ő maradékai számára is 1325-ben pallós jogot és más kiváltságokat nyert. * Tizenkét fia maradt; ugymint: I. István, III. Rikolf, II. János, I. Péter orodi prépost, I. Miklós, Kelemen, Gergely, Lőrincz, Jakab, Domonkos, Henrik és László. Ezekből csak Kelemen, Henrik és II. János, (másoknál e helyett III. Rikolf) ágán terjedt hosszabb nemzedéksor, mint a táblázaton * láthatjuk:
Wagner, Dipl. Sáros 318.
Wagner Analecta Scepus II. 122.
L. Wagner Tabulae geneal. tab. LVII., mely legrészletesebb lévén, Wagner tekintélye folytán itt leginkább elfogadhatónak látszott, különbözik tőle a Geneal. auth. I. kötetében álló, mennyiben ez a Fogas-oknak nevezett tárkői Rikolfiakat III. Rikolf utódainak teszi, ellenben Wagnernél ezek II. Jánostól erednek. Átalában – úgy látszik – a XV. századbeli okmányok hiánya okozza e századi összeköttetésekben a kétes habozást, és e részben Berzeviczy Edmundnak a Tarkőiekről írt derék és bő tanulmányozása (Vasárnapi Ujság 1864. 22. 23. sz.) sem nyújthatott elegendő adatokat.
I. tábla.
Rutker; Hermán stb.; I. Rikolph Comes 1246. 1282. de Szepes.; Kakas 1296. 1315. (Alajth filia Helbrandi Comit. de Leucha); János 1296. a Berzeviczy cs. őse F. II. köt. 39. lapján.; Henrik; Markolf Moko. (neje Chala); II. Rikolf mester de Tarkő 1296. 1325.; Margit (Tornallyay Felícian); Erzse (Zkárosi Tóbiás); Anna 1321. (Semsei Tamás); Kata.; Tamás; Miklós.
II. Rikolf mester de Tarkő 1296. 1325.; István.; III. Rikolf 1328. 60. de Tarkő Rikolfi.; Margit.; Klára (Zéchi Tamás); II. János 1336. 37. Rikolfi; Péter orodi prépost 1361.; Miklós Comes de Orbáz (neje Anna); Jakab 1313. (Korintniki Erzse); Gergel.; Lőrincz 1337. (neje Erzse) de Tárcza; Kelemen 1337. de Tárcza.; Domonkos.; Henrik 1330. de Tarkő Rikolfi (Idai Anna) Folyt. II. táblán.; László 1337. udv. katona.; Tamás.; Ilona (Zéchy Mihály); Tamás. 1398.; Lőrincz.; Leukus.; Verona (Somosi Kajal Istv.); Péter.; Miklós.; János.; István 1374.; Pál.; János Fogas név.; Miklós.; Péter Fogas név.; János 1441.; László Liptóujvár kap. 1435.; Anna (Semsei Frank); Tárczay. János.; Pál esztergomi prépost 1405.; Kata (Kapy Poháros Miklós); Márta.; Márta (Svábi Antal 1481.); László.; Zsigmond 1461. (neje Kata); János.; Tamás.; István 1470.; László.; Péter.; Bertalan.; Miklós.; László.; János.; Miklós 1515. Szepesi kanonok.; Tamás sz. 1470. † 1493. (1. Modrár Bora 2. N. Kata); Miklós (N. Zsófia); Pál 1466.; László 1466.; Miklós † 1526. Mohács. Sárosi főispán (Lindvai Bánffy Dora); Kata † 1512. (Warkóch Kristóf); György utolsó elesett 1557. N.-Szőllősnél.; Anna † 1567. (homonai Drugeth György); Erzse Kékedy Gáspár)
II. tábla.
Henrik, ki az I. táblán. 1330. Rikolfi de Tarkő (Idai Anna); László 1405. (1. N. N. 2. N. N.); János 1433. (Kapy Kata); IV. Rikolf; Margit (Pászthói Imre); Apolló (Rozgonyi János); Miklós.; György 1450. erdélyi alvajda.; Simon (Modrár Margit); Konis.; Tóbiás.; Adriga (Beztei Benedek); László; András.; György.
II. Rikolfnak tizenkét fia közűl II. János és Henrik ivadéka Tarkői, Kelemen ága pedig Tarczay nevet viselt.
1337-ben II. Rikolf mesternek fia kir. udvari katona Károly királytól a Mussina patakfeu melletti erdőséget kapta adományba. * Közte és a Mychk bán fia Loránd között Jakabfalva és Ujfalu közt fekvő föld iránti viszályt Miklós nádor kiegyenlíté.
Wagner Dipl. Sáros p. 337.
1339-ben II. Rikolf és fiai László és Kelemen kir. udvarnokok (aulae familiares) és a többi meg nem nevezettek Heves megyei Kemlen helységet nyerték kir. adományban. 1345-ben ugyan csak II. Rikolf fiai Kelemen és Lőrincz jobbágyaikra nézve kiváltságokat nyertek. *
Fejér, Cod. dipl. tomo IX vol. 1 p. 529.
1361-ben Péter orodi (aradi) prépost, és Kelemen az egri káptalan előtt óvást tettek, hogy testvérök Lőrincz kevéssel közös atyjok halála után Tarkő várát minden okiratokkal együtt, sőt magtalanúl elhalt László testvérök birtokrészeit is erőszakkal elfoglalta.
1398-ban Tarkői Lőrincz fia Tamás henning pusztát kapta adományban Zsigmond királytól. *
Wagner Dipl. Sáros p. 351.
II. János ágán, mely tarkői Rikolfi nevet viselt, és a hol nevezett II. Jánosnak fia János és Péter „Fogas“ melléknévvel neveztettek, ez utóbbi Jánosnak fia László 1435-ben Borbála királyné kegyéből Liptó-ujvár parancsnoka lett, és 1440-ben I. Ulászló királytól Liptó megyében a nagyvári várat 16 faluval és Árva megyében két helységgel együtt adományban kapta. 1441-ben pedig már mint Liptó megye főispánja, midőn az országgyülésen is jelen volt, testvérével szintén Fogas-nak nevezett Jánossal Liptó megyében Ujvárt nyolcz helységgel és Árva megyében két faluval adományban kapta.
A hatalomra kapás féktelenségekre ragadta a Tarkői-eket, 1439-ben már hűtlenségi bélyeggel kelle őket sujtani, hogy lecsendesedjenek. 1447-ben mindkét testvér Tarkői Rikolfi János és László amnestiát nyertek ugyan az akkori kormányzótól Hunyaditól, és Liptó megyei Ujvár és Nagyvár is kezöknél maradt, de László csak úgy részesülhetett a fölmentésben, ha ama várakat leromboltatja és oda hagyja.
Nevezett Lászlónak fia Zsigmond 1464-ben ama várak és jószágokra uj kir. adományt nyert; de nem soká birhatá, mert 1470. táján Komoróczi Péter foglalta el, és ennek megtörése után Mátyás király hatalmába esvén, másoknak adományoztattak, hiába tiltakozván az iránt Zsigmond és fia István, kinek fia Miklós azután (1515-ben) mint Szepesi kanonok élvén, a Tarkői Rikolfiak ezen ágát bezárta.
Míg a Tarkői-ek ezen ága eképen virágzott, addig a hasonló nevű rokon ág, mely Henrik-ről eredt, (lásd II. táblán) Jánosnak Kapy Katalintól született fiában Györgyben szintén magasra emelkedett. E György 1450-ben erdélyi alvajda volt.
Ez időben Tarkő várát, a hozzá tartozó Sáros megyei 26, Szepességi 6 helységgel, úgy Hevesben Kömlő helységet a Tarkői nemzedék öt ágbeli tagjai birták, azokra V. László királytól adományt nyertek és 1456-ban a közös birtoklásra Palóczy László országbiró közbejöttével egyezségre léptek. Azonban nem sokára már csak azon ágak sarjadékait látjuk fényleni, melyek Tarczay neven voltak ismeretesek.
Itt Kelemen ága lépett történeti szerepre. Péternek fia Tamás fiatal korában Mátyás udvarában kir. udvarnok, már 1468-ban Tarkő várát és tartozékai harmadrészét adomány mellett, utóbb 1477-ben a meg fogyott Tarkőiek javainak legnagyobb részét megszerezte, és Mátyás kir. alatt fényes hadi érdemeket gyűjtött az 1479. és 1480. évi karantáni és stajer hadjáratokban. Meghalt 1493-ban. * Két neje egyikétől fia Miklós már az ország bárói közé emelkedett. 1510-ben kir. kamarás, 1519-ben főkamarás, és Sáros vármegye főispánja volt. Elesett Mohácsnál 1526-ban. Nejétől lindvai Bánffy Dorottyától két leánya és egy fia György maradt. Ezt atyja halála után mostoha atyja a lengyel Loboczky Mátyás Tarkő várától a Szapolyay párt segélyével megfosztá, azonban 1535-ben a Bánffyak közbejárásából és I. Ferdinand kegyéből vissza kapta. Erre György János király özvegye Izabella részére állott, és midőn ennek csillaga hanyatlott, vele Lengyelországba vonúlt uj hadak gyűjtése végett. Az alatt várait nővére Anna homonnai Drugeth Györgyné védelmére hagyva, ki azokat, főleg Tarkőt hősiesen is véde, mig 1556. a túlnyomó erőnek fel kellett adnia. A hősnő 1567-ben halt meg * valószinűleg szenvedett fogság után. Győrgy pedig továbbá is buzgón fáradozott királyasszonya ügyében, 1557-ben Bebek Ferenczczel követségben járt a török portánál, onnan vissza térve elesett Nagy Szőllős ostromában, és a Tarczay-ak ágát sirba vitte. Már 1558-ban a Tarkői uradalmat Dessewffy János kamarai elnök és érdektársai nyerték adományban. *
A héthársi templomban fennálló vörös márvány síremlékét közli Berzeviczy Edmund az id. Vasárnapi ujság 1864. 23. számában.
Kovachich Scriptores minores I. 127.
Wagner Dipl. Sáros. 85–89.
Györgyben a Tárczay-ak családa kihalt. Azonban még megkell említenünk némelyeket, kiket a családfán kijelölni nem tudunk, és kik szintén szerepet vittek.
Ilyen volt Tarczay Márton 1487-ben az erdélyi só kamarák ispánja *
Teleki, Hunyadiak kora XII. köt. 381. lap.
Ilyen volt János, ki Tóth-Selymes-ről irta előnevét. A XV. század végén Zemplini főispán, Mátyás királynak brukki parancsnoka, mely várat azonban vigyázatlansága mellett elvesztett. 1505-ben a Székelyek grófja (Ispánja) volt, a midőn II. Ulászló királytól Hunyad megyébe Al-Gyógyot kapta adományban * nejével Sárával (Bethlen Domokos leányával) és gyermekeivel György, Leustak, Ferencz, Kata, Bora, Zsófia és Lúcziával. Utóbb az al-gyógyi uradalomra Ujlaky Lőrincz szerezvén adományt, beiktatásánál ellene mondott Tarczay György 1508-ban. * E Tarczay Jánosnak, kinek nevét többször Tarcsai-nak is találjuk irva, családja így áll.
Wagner Dipl. Sáros p. 397. Az oklevélben Al-Diód áll, és Berzeviczy is így irta Vasárnapi ujság 1864. 23. számában, de Hunyad megyében most csak Al-Gyógyot találunk, és Al-Gyógy áll Kállay-nál is Székely nemz. 215. lap Al-gyógy-nak tartá Katona is. Hist. critica XVIII. 412–413.
Gyulafejérvári kápt. C. Hunyad 1. fasc. 1. nro. 50. – Pray Mss. XIV. p. 55. – Szirmay, C. Zemplin not. top. 44. Catalog. Mss. Biblioth. Széchényianoregnicolaris. I. 409.
János Székely ispán 1505. (Bethlen Sára); György.; Leustak.; Ferencz; Kata (Podmaniczky Mihály); Bora.; Zsófia; Lúczia (Hagymásy Miklós)
Tán az e táblán álló György volt az, ki Szalay Ferencznek Ördög Katától való leányát Szalay Katát vévén nőűl, ezzel Doboka megyében is birt. * Azonban ha a Dobokában birt Tarczay György csak ugyan 1628-ban élt, úgy ez egy még későbbi Tarczay családbeli nemzedék lehetett.
Hodor, Doboka várm.
A család czímere – mint Tarczay Tamásnak 1493. évi sirkövén láthatni, a paizs udvarában két magas fenyő fa közt hátulsó lábain ágaskodó és első lábaival a fákat megragadó medve. Ugyan ez alak ismétlődik a vért fölötti sisak koronáján is.
