Szapolyai család. (Szepesi)

Teljes szövegű keresés

A Szapolyay * ház eredete, mely János királyban a magyar trónra emelkedett, jó formán ismeretlen. Felmer * szerint eredetöket Bosnyák országból vették volna, és nevöket annak Zapolya mvárosáról, egykor pedig Diákó helységéről pedig a Deák nevet. Az első állítás is bizonytalan, a másik pedig épen valótlan, mert a Deák nevet, egyedűl Szapolyay Imre, mint „literatus”, azon kor szokása szerint irástudása által érdemlette és tudtunkra egyedül viselte. Wagner Károly, * a különben szemes tudós még inkább téved, midőn a Szapolyay családot a Kaplai és Kapolyai családdal és ezek őseivel igyekszik összekötni; nem azért, mintha a czímer külömbség tenné valószinűtlenné az állítást, noha abban az időben oly magos méltóságbeli személyeknél a czímer külömbözés sem eshetett oly könnyen meg, mint az utóbbi századokban kisebb jelentőségű családoknál, melyek gyakran puszta szóbeli leirás után is vésették nyomóikat, és még gyakrabban rosszul tudták saját czímeröket; – hanem megdől ez állítás a két család név közti erőltetett hasonlítás által, mely összeköttetés azontúl semmi más adattal nem támogatható. De ez állítás valószinűtlennek tetszett már, a különben nem igen válogató Lehoczki előtt is, ki ez egyszer jól sejté, hogy a Kaplai család inkább a Ratold genus sarjai közé sorozandó. *
A család magát „de Zapolya” irta az akkori ortographia szerint. Lásd Teleki Hunyadiak kora XI. köt. 75. lap. Hogy pedig „Szapolyay”-nak hangoztaták e nevet, sőt irák is az avatottabbak, és pedig egykorúak, mint Brodarics, Heltay, Gercséni Ambru
s, Valkay stb., kimutatta már Jászay Pál „A m. nemzet napjai a mohácsi vész után” 14 lap. 2. jegyzetben.
Felmer M. Primae Lineae Transylvaniae Histor. 1780. 73. és a II. kiadás is.
Wagner Analecta Scepus. IV. 6–45. Különben id. h. Szapolyai István nádor 1495. és György 1524. évi czimereiket is egymással ellenkezőknek állítja. Igaz, amazéban egyszarvú, emezében farkas, van, de ennek oka szerintem az, mivel mindketten a czimerből csak egy részt vésettek ki nyomóikra, mint alább az egész czimerből látni fogjuk.
Lehoczky Stemmat. II. 437.
Istvánffy * a Szapolyaiak ősi fészkét Pozsega megyében Chasma és Velika helységek közé helyezi, hol feküdt volna a nevet adó Szapolya helység. Legyen bár miként, annyi bizonyos, hogy a család szerény állásából kiemelkedése I. Mátyás király korára esik, a midőn a két testvér: Szapolyai Imre és István, a szintén szerény családból emelkedett nagy király alatt magas méltóságokra jutva, és nagy nevű családokba házasodva, családjok emelkedésének alapját megvetették. Szirmay szerint Tokaj várát Szapolyay Imre 1469-ben kapta. * Lehoczky szerint 1459-ben.
Istvánffy libro IX. et XIII. p. 138.
Szirmay C. Zemplin not. top. 136.
* Honnan merité ez oklevél kivonatát Lehoczky, feltalálni nem birtam. Szerinte ez okmányban, mely Szapolyai Imre és ennek testvérei Miklós és István részére szól, említetik atyjok László és nagyatyjok János is, ki a ruthenok vajdája (Russiac vajvoda) volt.
Lehoczky id. h.
Wagner Szapolyay Imrének és Istvánnak atyját és nagyatyját szintén Lászlónak * és Jánosnak nevezi, azonban ezeket az általa közlött oklevelek de Kapolya-nak nevezik; vagy hibásan olvasva tehát az okmányok, vagy nyilván más családot illetnek, és ezen utóbbi esetben a Wagner által közlött Kaplai János országbiró pecséte nyomán (ha csak ez is roszúl nem olvastatott) az országbirók névsorából is kitörlendő az 1392–1396. évre tett Szapolyai János és helyébe Kaplai János teendő.
Vagy Leustach-nak is. És épen ezen Leustach-nak Lászlóval azonositásán fordúl meg Wagner okoskodása, mert oklevelében így említtetik, László pedig elé sem fordúl, és így azon oklevelek más családot illetnek.
A Szapolyai család származtatásában Budai Ferencz Wagnert követi. Rajcsányi gyüjteményében * Imre és István atyjáúl László, nagyatyjáúl névtelenűl csak vajda iratik. *
Deductiones genealogicae II.
Deduct. és Tabellae a nzti Muzeumban folos lat. IV. 213., azonban atyjok Miklós szepesi grófnak és bosnyák kormányzónak iratik.
A legáltalánosb és legvalószinűbb is tehát, hogy a család törzse János volt, kinek életkora Zsigmond király idejébe esik. Ennek fia László, (ki nem tudni mily családbéli) Dorottyától nemzé gyermekeit Imrét, Istvánt és talán Mikót, meg Orsolyát Derencséni Imre bán nejét.
Mint emlitém, a család emelkedését Mátyás királynak köszönheté, a ki Szapolyay Imrét és testvérét Istvánt egyszerű körükből magas polczokra emelé; mire nézve utóbb hatalmas családokba történt beházasodások is nagy emeltyűűl szolgáltak.
Imre, az idősb, mint tanult ember litteratus (deák) * mellék névvel jelöltetett kortársai által. Fiatal korában Hunyadi János alatt tanúlta a fegyverforgatást, ennek halála után már 1459-ben az összes sókamrák grófja (Comes) volt. * Öt évvel utóbb 1464-ben már a bosnyák országi kormányzóságban, és a Horvát, Tót, Dalmátország báni méltóságban találjuk, valamint ekkor már Szepesi örökös gróf * és főispán is volt. 1465-ban – úgy látszik – a boszniai kormányzóságtól megfosztatott. Nőűl a pelsőczi Bebek családból Imrének leányát Orsolyát vévén, ez által is tetemes vagyonhoz jutott, és ez úton sógorának Pelsőczi Pálnak örökségét is igyekezett meg szerezni. Azonban miután 1468. táján a szép jövedelmű harminczad főigazgatói tisztét is a király rendeleténél fogva Csáktornyai Hampó-nak volt kénytelen át engedni, és nevezett sógora utáni örökség megszerzésére nézve is némi nehézségek gördítettek elébe, Mátyás királylyal, jóltévőjével feszes viszonyba esett. * Utóbb azonban ismét a király kegyébe jött, és több hadjáratban és békeszerződésekben vett részt. 1485-ben Nádorrá választatott. Meghalt 1487-ben. Eltemettetett Szepesen. Ő kapta Tokajt és a hozzá tartozó uradalmat. Ő, ki még 1459-ben csak „vitézlő” (egregius) volt, emelte családját a főrendek közé. Gyermeke nem maradt. Testvére
Csak is az ő nevénél fordúl elő a „deák” nevezet, még pedig latinúl „literatus” alakban és igy tévedés ez uton a Szapolyay családnak valamely „Deák” nevű nemzetséggel erőszakolt összeköttetését csak hinni is.
Teleki Hunyadiak kora X. 613. lap.
1465-ben lett szepesi örökös gr. L. Cat. Mss. Széchenyi I. 708. és Kaprinai Mss. B. tomo L. pag. 139. 250.
Teleki Hunyadiak kora IV. 3–4
István eleinte Esztergam várkapitánya, innen bátyja Imre tanátsából Mátyás udvarába ment, hol esze és vitézsége által magát kitüntetve, bátyja helyébe a felső megyék főkapitányának neveztetett ki, 1471-től kezdve részt vett folytonosan Mátyás király minden hadjáratában. Tetemes része volt neki Bécs város megvételében is, és 1489-ben Bécs város kapitánya és Ausztria kormányzója lett. Mátyás királytól 1476-ban kapta Trencsin várát és uradalmát. A nagy király halála után is a fő-rendek reá bizták Bécset és Ausztriát, melyet azonban nem sokára elég könnyen át engedett a németeknek. Az uj király választásnál már roppant, mondhatni, döntő befolyással birt, és nem sokára 1492-ben nádorrá választatott. 1495-ben lépett Somlyó birtokába. * Meghalt 1499-ben. * Eltemettetett Szepesen. Roppant birtoka hetven két várat számlált Magyarországban és Illiriában. Első neje homonnai Drugeth Simon leánya (tán Kata) volt, ettől születhettek leányai Margit, vagy is jobban Krisztina, ki 1495-ben jegyeztetett el homonnai Drugeth Jánosnak * és Veronka Buthkai Péternek feleségeik. Második neje Hedvig tescheni herczegnő volt, († 1521. april. 6.) kitől születtek gyermekei Borbála, János, György és Magdolna.
Pray Mss. IX. pag.10.
Kaprinai Mss. B. tomo LII. p. 53–59. És végrendeletét ott B. tom. 53. p. 9.
Leleszi Convent.
Borbála a lengyel királyhoz Zsigmondhoz ment férjhez, meghalt 1514-ben.
János, mint legjobban hihetni, 1487-ben született. Már az 1505. évi országgyülésen, mint gyermek jelen volt. 1511-ben erdélyi vajda lett. 1514-ben ő mérte az utolsó csapást a Dósaféle fölkelésre. 1518-ban II. Lajos mellé egyik tanácsosnak rendeltetett. 1526-ban a mohácsi vész után magyar királylyá választatott és koronáztatott, mint a történelemből bőven tudható. Meghalt 1540-ben jul. 22-én. Eltemettetett Sz. Fejérvárott. Nejétől Izabellától fia
János-Zsigmond szül. 1540. jul. 7-én. Előbb anyja és néhány tanácsos gyámsága és a török szultán pártfogása alatt állt. Anyja halála után Erdély és Magyarország részeit birá, és „választott király” czímmel élt. Meghalt nőtlenűl 1571. mart. 14-én. És benne a Szapolyay ház kihalt.
György, István nádornak fia, János király testvére, Szepesi gróf, az ország egyik főkapitánya és a mohácsi ütközetben 1526-ban, hol elesett, egyik fővezér volt. Mint nőtlennek gyermeke nem maradt.
Magdolna szintén István nádornak leánya, mint hajadon halt meg, és Trencsin várában ékes sirkő alá temettetett. *
Tudományos gyüjt. 1818. évi IX. k. 3. l.
A Szapolyai családnak ősi czímere – úgy látszik – az angyal által tartott egyszerű paizs udvarában egyszarvú volt. Így találjuk azt István nádornak 1495. évi pecsét nyomatán. * Ennek György fia 1524. évi pecséten Wagner szerint a hasonló paizsban farkast viselt. Noha Wagner ezen közlött metszvénye világosan kettős farkú oroszlánt mutat, * és igy vagy a metszvény rosz, vagy pedig a pecsét nyomat, melyről a rajz vétetett, oly elmállott lehetett, hogy a farkas oroszlánnak is nézethetett, de ezen esetben lehetett az egyszarvú is. Hogy pedig a homályosan kivehető pecsét nyomatok után téves rajzok készülhetnek, mutatni látszik Wagner ellenében azon pecsét rajz is, mely Szapolyay István nádornak 1492. évi pecsét czímerét tünteti fel, * a hol a keresztvágással négyfelé osztott paizs minden udvarában egy oroszlán áll, világos tanúságáúl, hogy az a pecsét nyomatról hibásan észleltetett, miután a családi czímerleirás mindenütt egyszarvút és farkast említ. A Szapolyay család czímere már 1492-ben is négyfeléosztott paizs volt, mint itt a metszvény is mutatja, – az 1. és 4. udvarban hármas hegy középsőjéből éhes farkas emelkedik ki, előtte félhold, hátúl csillag ragyog; a paizs tetején akkori szokás szerint szárnyas angyal látható, mintegy kezeivel maga elő tartva a czimert. Igy találjuk ezt leghitelesebben Jászaynál Szapolyay János királynak mind gyűrű, – mind pedig 1527. évi királyi titkos pecséte közepén. * Az udvarok színeit nem tudjuk, erre nézve még a család lappangó czímeres levele adand egykor biztos felvilágositást, mert azon véleményben vagyok: a Szapolyay-ak ősi czímere az egyszarvú lehetett, és Imre vagy valamely testvére (tán István) nyerte a czímer bővítést Mátyás vagy II. Ulászló királytól 1492. előtt, ide mutatnak az eddig ismert pecsétnyomatok összehasonlításai.
Wagner Analecta Scepus IV. 44.
Ilyennek nézte ezt Lehoczky is. Lásd Stemmat II. 437.
Battyán Leges Ecclesiasticae I. 528. – Fugger, Ehren-Spiegel 733. lap közölve van Szapolyay Imre czímere: vörös udvarban hármas halomból kinövő farkas.
Jászay P. A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után 289. lap.
A családfa következő:
János; László; Miklós †; Imre szepesi gróf 1465. nádor † 1487. (pelsőczi Bebek Orsolya); István nádor † 1499. (1. Drugeth N. 2. Tescheni Hedvig); Orsolya (Derencséni Imre); 1-től Krisztina (Drugeth János); Veronka (Buthkai Péter); 2-tól Bora † 1514. (Zsigmond lengyel király); János magyar király †; 1540. (Izabella); György hadvezér † 1526.; Magdolna; János-zsigmond vál. király † 1571.*

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT