I. György ága.

Teljes szövegű keresés

I. György ága.
I. György (II. János dandárnok fia) született 1702-ben * april 17-én. A köz-ügyekben, csak mint mégei táblabiró vett részt. Meghalt 1767. évi nov. 1-én. Kétszer lépett házasságra, első neje: Görgey Johanna Mária Klára volt, ettől született leánya: Mária Prónay Mihályné. Második neje ráhoi Jánoky Katalin volt, kitől maradtak gyermekei: IV. János, kiről alább; Erzsébet Sándor Károlyné, mhalt 1803. mart. 8-án, és Zsuzsanna Sándor Pálné.
A mennyire az imakönyvi jegyzék elhalaványúlt irásából még kiolvasható.
IV. János szintén megyei táblabiró volt. Meghalt 1795. octob. 2-án. Felesége egymás után három volt; az első assakürthi Ghyczy Julianna, kitől következő három gyermeke született:
1. Karolina ozoróczi és kohanóczi Ottlik Józsefné.
2. V. János szül. 1776. körűl. Ifju korában a Barco huszár ezredben cadet, az 1809. évi nemesi insurrectioban kapitány, meghalt 1835-ben. Nejétől sédeni Ambrózy Klárától maradtak gyermekei: 1. Eduard volt m. kir. testőr, kinek nejétől Schleuering Máriától leánya Klára Boltizár Pálné, – és 2. Anna Madarassy Miksáné Guszonán.
3. Konstanczia előbb slavniczai Sándor Lászlóné, ettől elválva Hültl Fidél katona tiszthez ment férjhez, meghalt 1810. körűl.
IV. Jánosnak második nejétől budaméri Ujházy Erzsébettől fija
4. József szül. 1781. octob. 26-án. Nógrád megyének egyik előkelő táblabirája, tudományos miveltségű jeles férfiú; ki hites társától Gosztonyi Antoniától (mhalt 1840.) megyéje egyik legkitünöbb férfiát VI. Jánost nemzette és nevelte. Meghalt 1850. sept. 27-én. Nevezett nejétől meglett kort ért négy gyermeke következő: a) VI. János (Imre) szül. 1806. jan. 12-én. Jelesűl elvégezvén iskolai pályáját, és 1826-ban kitűnő ügyvédi vizsgálatot tévén, Nógrád megyénél mint tiszt. aljegyző kezdé meg hívatalos pályáját; és azon fáradhatlan szorgalma és beható éles tehetségének sokszerű jeleit adta. 1832-ben másod al-, 1836-ban első al-jegyzőnek fő-jegyzői ranggal, 1838-ban pedig valóságos főjegyzőnek, 1839-ben a legáltalánosabb elismerés mellett másod-alispánnak választatott. Azonban alispán társának hosszas betegsége alatt és 1841-ben be is következett halála után a megye kormányzatát teljesen ő vitte; és tulzás nélkül mondhatni, első hívatalos belépésétől idejét s tehetségét a megye dolgainak szentelve, mint kezdő jegyző a legfárasztóbb, tiz év óta elmaradt tisztviselői jelentésekről és teendőkről a megyei jegyzőkönyvekből kimutatást készitett. 1831-ben részt vett az országgyülési munkálatok szerkesztésében. A nógrádi nemzeti intézetnek 8 éven át munkás titoknoka volt. És ő kezdte meg első az országban mint alispán a megye egész évi beligazgatásáról, és legelőször is 1828-tól kezdve adott ily jelentést, mely ki is nyomatott. Műveltsége és képzettsége, mely a jogi és a politikai tudományokban alapos és teljes volt, kiterjedt a müvészetekre és nyelvekre is, tudott guitározni, zongorázni, a magyar, latin és német nyelven kivűl kitünőleg francziáúl, olaszúl, sőt spanyolúl és angolúl is folyvást beszélni, és Sheridan, Byron, Shakespeare, Mirabeau, Cervantes, Tasso, Goldoni s többek munkáiból sokat fordított. Mit lehetett vala még utóbb tőle remélni, mutatja jeles publicistai dolgozata, mely halála után „Visszaemlékezések” czim alatt jelent meg. De a folytonos munka korán sírba dönté a páratlan tiszta jellemű, lángeszű és nőtlen férfiút 1842. mart. 27-én kora 33. évében, azon alapos és biztos reménynyel együtt, mely benne egy ritka nagy ember és hazafi elvesztének megsiratására jogositott. – b) Horácz szül. 1814-ben april 24-én, megyéjének szintén egyik jeles müveltségü volt táblabirája; kinek nejétől ebeczki Tihanyi Ilonától egy fia és négy leánya él: 1. Alfréd, (szül. 1845. febr. 1.) 2. Malvina b. Podmaniczky ifj. Lászlóné. 3. Metella, 4. Natalia, 5. Camilla a táblán láthatók. – c) Teréz Sréter Miklósné, – és d) Aglája Révay Károlyné.
IV. Jánosnak harmadik feleségétől kubínyi és bertelenfalvi Kubínyi Rozáliától fija
5. László szül. 1784. oct. havában. Nógrád megyénél hivatalos pályára lépve, már 1809-ben ennek fő szolgabirájává választatott, és e tisztet dicsérettel hosszú időn át viselte 1828-ig, egyszersmind a nógrádi evang. főesperességnek is főfelügyelője volt. Meghalt 1863. évi martiusban. Nejétől Beniczky Évától, ki 1813. dec. 31-én halt meg, következő hat gyermeke maradt:
a) Miklós, ifju korában 1828-tól – 1832-ig Nógrád megyének tiszti alügyésze.
b) Franciska Mocsáry Imrének volt hitvese.
c) László Nógrád megyének 1842-től főbiztosa, 1846-tól másod alispánja, és 1848-ban országgyülési képviselője; az ellenzéki pártnak szilárd elvű híve volt, és 1849-ben Debreczenben is végig következetes kitartással képviselő maradt. Nejétől Hanzély Apolloniától fia Ferencz szül. 1848. aug. hóban.
d) Rozália mikófalvi Bekény János neje.
e) Kálmán 1836–39-ig Nógrád megyének volt rendszerinti esküdtje.
f) Lajos 1848-ban a 12. számu Nádor huszár ezredben cs. kir. kapitány; a forradalom kezdetén Lengyel országból, hol ezrede feküdt Dessewffy Dénes hadnagyával együtt századát a magyar kormány szolgálatára haza vezette, és a forradalomban mint ezredes szolgált. 1849. elején Windschachtnál karján erősen megsebesülve, a forradalom végén folytonosan üldöztetve, csonka karral Belgiumba menekült.
A családfa következő:
I. tábla.
Sréter N.; I. János 1569.; Gáspár 1569.; Menyhért 1569.; N. N.; N. N.; II. János Tűzér dandárnok, ezredes Zólyomi alispán † 1714, (Bezegh Éva); I. Ádám szül. 1690. (Lipszky Julianna); Folyt. III. táblán.; III. János Nógrádi alispán 1733. (1. Gerhard Anna 2. Moller Kata); Folyt. II. táblán.; Imre szül. 1697. †; Éva sz. 1697. (Gosztonyi János); I. György sz. 1702. † 1767. (1. Görgey Janka 2. Jánoky Kata); Folyt. II. táblán.; Mária sz. 1707. †
II. tábla.
1. Ádám, ki az I. táblán. sz. 1690. (Lipszky Julianna); I. Mihály Nógrád v. főpénztárnok 1762. (Bossányi Johanna); Éva (1. Plathy Imre 2. ócsai Balogh Péter főisp.; II. Ádám szolgabiró 1792. †; II. Mihály 1792. aljegyző (los. Gyürky Klára; István (Berhelyi Clementina); Péter (nőtlen) †; Mihály 1828. szbiró (nőtlen); Éva (Dubraviczky N. 2. Szontagh Sámuel); Miklós † 1840. (Sréter Teréz † 1833.); Teréz (Vox. Horváth Tamás); Petronella (Losonczy László); Klára (Borbély Miklós); Amália (Fazekas Károly)
III. tábla.
III. János, ki az I. táblán. Nógrádi alispán 1733. (1. Gerhard Anna 2. Moller Kata); 1-től II. György 1755. †; I. Pál 1755 (Radvánszky Erzse); Janka (Földváry Györgyné); 2-től I. István †; III. György 1809. ins. őrnagy (Szentmiklóssy Zsófia); Dénes (Batta N.) †; Katalin (Korodinyi János); Ferencz †; Antal.; István (Korodinyi Bora) †; IV. György †; II. Pál (Muzay Krisztina); Alojzia (Orczy István); Victoria.; Adalbert Csesztvén.; Lidia (Gyürkyné Becskén.); Gusztáv Pesten ügyv. (Fésüs N.); N. leány
IV. tábla.
I. György, ki az I. táblán. sz. 1702. † 1767. (1. Görgey Janka 2. Jánoky Kata); 1-től Mária (Prónay Mihály); 2-tól János mhalt 1795. (1. Ghyczy Julia 2. Ujházy Erzse. 3. Kubinyi Róza); Erzsébet † 1803. (Sándor Károly); Zsuzsi (Sándor Pál); 1-től V. János insur. kapit. sz. 1776. † 1835. (Ambrózy Klára); Karolina (Ottlik József); Konstanczia (1. Sándor László 2. Hülltl Fidél); 2-tól József sz. 1781. † 1850. Nógrádi tbiró (Gosztonyi Antonia); 3-tól László sz. 1784. † 1863. nógrádi fő sz. biró (Beniczky Éva); Eduard sz. 1803. (Scheuering Mária); Anna † (Madarassy Miksa); VI. János sz. 1806. † 1842. Nógrádi alisp.; Horácz sz. 1814. (Tihanyi Ilona); Teréz (Sréter Miklós); Aglája (Révay Károly); Klára (Boltizár Pál); Alfréd sz. 1845.; Malvina (b. Podmaniczky László); Metella Natália Camilla; Miklós v. alügyész; Fáni (Mocsáry Imre); László Nógrádi alisp. képv. (Hanzély Apol.); Ferencz sz. 1848.; Rozália (Bekény János); Kálmán volt. r. esk.; Lajos volt forrad. ezredes.
A család czimere – mint a metszvény mutatja, – égszinű paizs, melynek alján hármas csúcsú halom áll, ennek középső magasabb hegyéből három fehér virágzó liliom emelkedik fel, a középsőn természetes szinű tengelicz (carduelis seu achantis avicula) ül, fölötte a paizs udvarában jobbról arany nap, balról ezüst félhold ragyog, a paizs fölötti sisak királyi arany koronájából szintén a leirthoz mindenben hasonló hármas liliom virit (madár nélkül). Foszladék jobbról ezüstvörös, balról aranykék (vagy inkább szürke).
A család ős eredetére és nevére vonatkozva meg emlithetjük még, hogy az, az 1569-ben beszterczei előnévvel magyar nemességre történt emeltetése előtt jóval előbb meghonosulva, előbbi hazájában szintén nemesi rangban állhatott, ide mutat előbbi német „Wohlgemuthsheimi” előneve, melyet noha a „beszterczei” és utóbb az adományos jogú „szandai” előnév teljesen kiszoritott, még egyes ágainál a XVII. században is ismeretes volt. *
Bel M. Notitia Nova Hung. IV. p. 260.
A családnév az 1659-ki nemes levélben „Schretter” alakban fordul elő; 1680–88-ban minden okmányokban, valamint az 1696. 1698. évi nádori és királyi adományokban állandóan „Sréter”-nek iratik. Az 1701. évi királyi adományban felváltva kétszer „Schretter”, többiszer mindég „Sréter”-nek van irva. II. Jánostól 1680-tól kezdve általában a családnév mind maga a család, mind mások által mai alakjában iratott; csak elvétve idegenek, és némely iróink, mint Bel Mátyás, irták Schrötter, – de legtöbbnyire Schretter és Schreter alakban a meghonosított nevet.
A család eredetileg és máig is protestans ágost evang. vallású, kivévén III. János ágát, melyen III. György által ezen ágból Gusztáv a kath. vallásban maradt.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT