Régi jeles család, mely főleg a katonai pályán szerepelt. Eredetét Tirolban keresik. Már a XVI. században Magyarországban találjuk a reformatio első papjai közt. Ismert törzse Jakab.
A család leszármazása következő:
I. Jakab 1640. (Szkacsányi Dorottya); Illés 1655. † 1675. bártfai biró (Waghner Kata); Jeremiás 1655.; II. Jakab 1655. (Gladeczky Zsuzsa); Magdolna (Láni Zachár evang. super.); N. (Zabeler Jakab); I. László 1656. k. † 1730. tábornok (1. Gladeczky N. 2. Usz Anna. 3. Görgey György); II. Illés (Ujfalusy N.); Anna (Keviczky Ádám); József jezsuita sz. 1710. † 1773.; I. Gábor Antal sz. 1690. † 1762. lov. tábornok báró 1735. (gr. Berényi Kata); II. László sz. 1726. kör. tábornok (b. Mesko Anna); Ferencz sz. 1734. † 1795 váczi püspök; II. Gábor sz. 1728. † 1816. altábornagy (1. b. Orczy Zsuzsi 2. b. Ghillányi Julianna); Folyt. II. táblán.; Maria (gr. Klobusitzky); Zsófi (gr. Van der Náth Gerhard); Éva szül. 1735.; János sz. 1738. † 1798 ker. táb. ülnök (gr. Klosiczky Francziska); Mihály sz. 1740. † 1809. m. testőrségi alkapit.; II. József sz. 1744. † 1831. koronaőr (gr. Ujfalussy Gabriella); Folyt. III. táblán.; Mária Anna (b. Eötvös Miklós); Teréz (gr. Almásy Ignácz); Vincze. Ignácz ezredes; Mária (Ocskayné); Bora.; III. József sz. 1764. † 1808. cs. k. kapit. (Reisswitz Antonia); Kata (b. O'Nagthen Vilmos); Francziska.
II. Gábor, ki az előbbi lapon. sz. 1734. † 1816. altábornagy (1. B. Orczy Zsuzsi † 1783. 2. B. Ghillányi Julianna † 1814.); Magdolna.; Zsuzsi (b. Vécsey); II. Ferencz sz. 1774. † 1829. altábornagy (Macskásy Anna); Francziska (Dessewffy Sándorné); Kata (Zoltán Pálné); Petronella (gr. Van der Náth); Ignácz sz. 1779. † 1840. lovas táborn. (Szily Mária); István † 1799. kapit.; József sz. 1781. † 1849. alezredes.; Anna (1. Csörgő. 2. gr. Sztáray); Constanczia (Szirmayné); Amália (gr. Festetich Antal); Mihály őrnagy † 1849. (b. Kemény Kata); Amália; Sámuel sz. 1812. (b. Kemény Kata); Berta.; Emma.; Géza.; Paulina (b. Splényi Henrik); Mária (gr. Lázár Miklós); Mária (gr. Guyon Richard); Amália (gr. Beckers Alfonz); Sarolta (gr. Majláth Alajos); Augusta †; Jozéfa †; Lajos sz. 1817. † 1860.; Béla sz. 1819. (Coulon Ernestina); Geiza sz. 1820. † 1840. főhadn.; Pál szül. 1858.; Gabriela sz. 1859.; Ernő sz. 1861.; Sándor sz. 1863.
II. József, ki az I. táblán. sz. 1744. † 1831. korona-őr (gr. Ujfalusi Gabriella); Antal őrnagy †; 1797.; Károly sz. 1780.; cs. k. kapit. (gr. Toroczkay Jozéfa); I. Henrik sz. 1782. cs. k. kapit. (Kirchenbetter Izabella); Károly †; Zsigmond †; Albert sz. 1809. cs. k. kam.; Mária †; István kapit. †; II. Henrik sz. 1813 (b. Splényi Paulina); Antal sz. 1816. (Dániel Emilia); Ödön (Eugen) sz. 1842.
A család eredetére nézve hasonlít a gróf Brunswik és gróf Hadik családokéhoz, ezeknek is ősei protestans lelkészek voltak. A Splényi család törzs-őse Splény I. Jakab Liptó megyében Rozembergi evang. lelkész és a liptói kerület seniora (ven. contubernii liptoviensis senior) volt. Előbbi neve Neuszel volt. A jeles papnak nejétől Szkacsányi Dorottyától leányát Magdolnát Lányi Zakariás evang. superintendens birta nőűl. Ezen kivűl három fia volt: Illés, Bártfán biró, Jeremiás, és II. Jakab, kik mint már nemes szülők gyermekei ( nobilibus orti parentibus) a czímeres nemes levelet kapták 1655-ben III. Ferdinand királytól.
Illés Bártfán volt ev. tanár, jegyző, végre biró, meghalt 1675-ben. Leányát Zabeler Jakab vette nőűl.
II. Jakab Sáros megyébe Bártfára szakadt, ott hirdetteté ki nemességét is; nejétől Gladeczky Zsuzsannától nemzé II. Illést és László-Jakabot.
II. Illés a Szepességen lakott és Rákóczy Fer. forradalma ellen müködött, miért börtönbe került, de sikerülvén elillannia, Galicziába vonúlt a fölkelés végeig; utóbb Lublyóra haza térvén, ott halt meg. Két gyermeke maradt, azonban azokban ága kihalt, t. i. József, N.-Ardón született 1710-ben. Jesuita lett, és Egerben halt meg 1773-ban.
László-Jakab 1656. táján született; és a családnak alapitója lőn. Fiatal korában katonai pályára szentelvén magát, megkezdte fényes sorát azon nevezetes férfiaknak, kik családjában majd két századon át a legmagasb katonai méltóságokban ragyogtak. Mint hadnagy vett részt 1686-ban Buda ostrománál és ott kitüntette magát. Hasonlóan érdemeket szerzett Savoyai Eugen alatt a német- és olaszországi hadjáratokban, és 1705-ben már ezredtulajdonos volt, nem sokára pedig tábornokságra emelkedett. 1716–18-ban a török ellen harczolt Temes várnál és Belgrád alatt. Már fiatalabb korában Szepességben szerzett birtokokat, 1722-ben pedig III. Károly királytól Szabolcs, Szatmár és Zemplin megyékben terjedelmes birtokot nyert adományban, úgy a család előnevét adó Miháldi Szabolcs megyei helységbeli birtokát is. Ekkor emeltetett báróságra is, azonban a bárósági diploma, – melyben „celebris ab eximo militaris experientiae studio et heroico animo” neveztetik, – csak fiának adathatott ki. Meghalt 1730-ban. Első neje a Gladeczky családból, a második uszfalvi Usz Anna, a harmadik Görgey leány volt. A másodiktól maradt egyetlen fia Gábor-Antal.
Nevezett Gábor 1690-ben született. 16 éves korában atyja ezredébe lépett, hol fizetés nélkül szolgált kapitányságig, sőt mint ilyen is még hat évig. Ekkor alezredes lőn. 1733-ban a franczia háború alatt saját költségén huszár ezredet állitott, melynek élén Németországban harczolt, életét és vagyonát – mint a királyi okmány mondja – az uralkodó ház és az ország szent koronája javára szentelvén. Ez időben felesége, gyermekei is vele voltak. A katonai pályán III. Károly király és Mária Terézia alatt szolgálván, lovassági tábornokságig emelkedett s valós. b. titkos tanácsos lett. Jószágaira nézve azonban atyjánál kevesebb szerencsével birt, mert a terjedelmes javak, melyekből ezredet állitani volt képes, nagy részben fiskalitás lévén, tőle elpereltetett, egy részben pedig M. Terézia királyasszony hozzá intézett felszólitása folytán az illető családoknak visszaadattak. Ő kapta ki 1735-ben a bárósági oklevelet, melyet még atyja nyert. Meghalt 1762-ben rövid betegség után Ternyén Sáros megyében. Feleségétől gr. Berényi Katalintól következő tizenegy gyermeke maradt:
1. II. László szül. 1726. körűl, a katonai pályára lépvén, mint irják, tábornokságig emelkedett. Nejétöl b. Mesko Annától négy gyermeke maradt, úgymint: a) Vincze, b) Ignácz ezredes, c) Mária Ocskayné, és d) Borbála, kikben ága kihalt.
2. I. Ferencz szül. 1728. körül. A Jézus társaságába lépett és mint hittanár a bécsi Pázmáneum és Terezianumban a hittani tanulmányok igazgatója volt, azután tanár, majd 1764–1774-ig a lőcsei, utóbb a Nagy-szombati társház főnöke volt. A szerzett eltörlése után 1776-ban esztergami kanonok és honti főesperes, 1787-től pedig váczi püspök volt. Meghalt 1795-ben.
3. III. Gábor, kiről mint máig virágzó ág alapitójáról alább lészen emlékezet.
4. Mária gróf Klobusiczkyné.
5. Zsófia Gróf Van der Nath Gerhardné.
6. Éva született 1735-ben.
7. János szül. 1738. kör. Atyja halálakor kapitány volt, azután állami szolgálatba lépett, és fokonként a Galicziai kormányszéknél alelnökké, utóbb (1770. előtt) a Tiszántúli kerületi tábla elnökévé lett. Élete utolsó napjait bátyjánál a váczi püspöknél töltötte. Meghalt 1798-ban. Feleségétől Klobusiczky Francziskától két gyermeke maradt: a) III. József szül. 1768. ki mint kapitány 1808-ban halt meg, nejétől Reisswitz Antoniától leánya Francziska maradván és b) Katalin báró O-Naghten Vilmosné. Kikben ága kihalt.
8. Mihály szül. 1740. körűl. Szintén a hadseregben szolgált, s végre (még 1792. előtt) tábornok, egy magyar lovas ezred tulajdonosa, és a magyar királyi testőrség alkapitánya lett. Meghalt nőtlenül 1809-ben.
9. II. József, kiről mint máig virágzó család-ág alapitóról alább leszen szó.
10. Mária-Anna, báró Eötvös Miklósné.
11. Terézia gróf Almásy Ignáczné.