Fischer család. (Nagy-szalatnyai, báró).
Fischer család. (Nagy-szalatnyai, báró).
E család a IV. kötet 180. 181. lapján két családdá van osztva tévedésből, holott csak egy törzsnek két ágát képezi. A család ősei Fischer Boldizsár besztercezi harminczados és testvére György szintén beszterczei lakos 1603. mart. 7-én Rudolf királytól ujjitó czímeres levelet nyertek *, mely Zólyom megyében 1604. szent Vidor (Hilarius) ünnepe után ötöd nappal kihirdettetett.
Lásd ezen levelet Kaprinai mss. B. tom XIX. p. 76.
Az egyik ág, mely meg maradt a nemesi rendben, Moson megyében is lakott, innen ismét Zólyomba telepedett; a másik ágból, – mint emlitők I. Mihály a szepesi kamaránál igazgató lévén, 1692-ben I. Leopold királytól báróságot nyert, ( góthai Almanach hamisan teszi a nemesség évét 1556-ra, a báróságot 1652-re). Nevezett Mihálytól kezdve mostanáig a báró ágnak, (melynek birtoka és lakhelye Bacskó és Galszécs) következőleg jő le:
I. Mihály, 1692. báró (1. Klobusiczky Julianna, 2. Kimberg M. Janka); II. Mihály 1699. József 1760–70. kam. igazg. (b. Perényi Erzse); Charitas (Vitalis János.); István sz. 1754. † 1822. egri érsek.; Imre 1810–25. cs. k. kam. tanácsos.; Mihály sz. 1781. jászói conv. levéltár őre.; József sz. 1787. (b. Orbán Luiza); Amália sz. 1800. (b. Pongrácz János.); Lajos sz. 1801. cs. k. ny. kap. Gálszécsen.; Sándor sz. 1811. ezredes (gr. Serényi Erzse.); Gusztáv † 1841. (Buday Mária).; Adalbert sz. 1805.; Anna sz. 1823.; Arnold sz. 1824.; Kálmán sz. 1826.; Emerika sz. 1827.; Gejza sz. 1830.; Ferencz sz. 1837.; Ilona sz. 1835.; Mária sz. 1836. (gr. Sztáray Béla.); Gusztáv sz. 1841. főhadn.; Lajos sz. 1855.; Béla sz. 1858.;
Nemesi czímerök jobbról balra rézsutosan szelt paizs, az alsó vörös udvarban syrén, a felső aranyban nyúl, a paizs fölötti sisak koronáján szintén syrén látható.
A család bárósági czímerét: a tojásdad paizs kék udvarában arany koronából kiemelkedő szirént az idézett kötetben közlöttük.
