Nadányi család. (Körös-Nadányi.) «»
Ősrégi birtokos nemes család, mely a család nevét és előnevét adó Békes megyei Kőrös-Nadány helységet állitólag az első foglaláskor nyerte birtokúl; míg a XVI. században részint a török foglalások, részint utóbb a családból Nadányi Gergelynek szerencsétlen esete által az utódok a birtokból kimaradva, az ősi birtok több egyébbel az annyi ősi jogot kivetkeztető neo-aquistica utján idegen kezekbe jutott; és utóbbi időkben folytatott perrel a már hatalmasabbak kezeikben adományzás utján került s értékesebbé vált birtokokat nem sikerülhetett vissza szerezni.
Békes megyén kivül már régenten – mint a XVI. századbeli adatok mutatják, – birtokolt a család a szomszéd Bihar, Arad, Zaránd megyékben is, mint alább látandjuk, sőt Erdélyben is, hol a családnak egy része a XVI. és XVII. században szerepelt. A Bihar megyei birtokokból nehány, mint a P.-kovácsi, Fekete-győrösi stb. mostanáig birtoka maradt a családnak.
Első tudható törzse a családnak Oper, ki II. András és IV. Béla király korában 1230–1250. körül élt. Tőle a család mai napig szakadatlan lánczolatban következőleg sarjadzott le:
I. tábla.
Oper 1230–1250.; Borsa 1268.; István 1290–1305.; I. Miklós 1337.; László 1377. erdélyi vajda.; I. Mihály; Márk 1433. 1444.; János 1480.; Demeter 1488. (Csegedy Ilona); László 1505-ben Békes v. követe; II. Miklós.; Jób.; II. Mihály (Lelfűi Kata); Gyárfás 1552.; Berdina (Massayné); I. Gergely; Mátyás; István 1552.; III. Mihály 1561. (Ábrahámfi N.); László; János; Massai Margit (Pázmány Miklós); János 1561.; Zsigmond 1605.; Pázmány Péter érsek † 1637.; II. Gergely, ki Báthorit megöli † 1613.; III. Gergely †; IV. Mihály erdélyi itélőmester lefejeztetik 1658. (váradi Gargócs Erzse); III. Miklós nógrádi főkap. 1654–1663. 1659-ben báró (Mindszenty Magdolna); István † tatár fogságban (Hodossy Zsuzsa) †; János történet iró és pap. (Munkácsy Erzse † 1729. jan. 16.); V. Mihály 1671. lévai kapit. †; Bora (Sándor István); Kata 1671. (Pyber István); Erzse-Zsófia (1. b. Ghillányi György. 2. Sigray Ferencz); IV. Miklós szül. 1691.† 1755. (Halász Sára † 1761.); Margit.†; Mária.†; Miklós szül. 1722. jun. 24.†; Rebeka sz. 1724. april. 23.; Julianna sz. 1726. oct. 2.; Sándor sz. 1728. † 1796. (Fekete Várady Krisztina † 1794.); Folyt. II. táblán. Zsófia sz. 1730. sept. 6-kán; Gábor sz. 1733. febr. 25. (Csanádi Erzse); Erzsébet (roffi Borbély Mihály).
II. tábla.
Sándor, ki az I. táblán. sz. 1728. † 1791. (Várady Krisztina); Klára sz. 1761. aug. 14. † 1763. sept. 10.; Julianna sz. 1764. febr. 5. † febr. 13.; László sz. 1765. † 1818. (Fráter Ágnes); Zsuzsi sz. 1767. máj. 1. (Fényes Antal); Julianna (Balku Imre) sz. 1769 jul. 28.; Antal sz. 1771. † 1827. (Porcsalmy Zsuzsa); Bora (Csapó Ferencz) sz. 1773. nov. 13.; József sz. 1775. † 1821. (Kondor Éva); Lajos sz. 1780. † 1852. (Kos Kata); Rozália él. (Fekete Imre); László (Nadányi Zsuzsi); Albert †; Bora (Sisary Lajos); Teréz (Vincze Péter); Ágnes (Tussay János); Gyula (Boronkay Emma); Albert.; László.; János.; Károly.; Lajos.; Gergely.†; Károly (Csoma Bora); Rozália (Nadányi Imrené); Miklós.; Teréz (Sissary Gyula); Bora.; Imre lak. P.-Kovácsiban (Nadányi Róza); Gábor (Budaházy Róza) †; Piroska † 13 éves.; Karolina (Sántha Imre); József † kora 31. év.; Piroska.; Kálmán † kora 28. év.; Gábor.; György.; Eugen.; Róza.; Ferencz lak. F.-Győrösön (Sissary Janka); Sándor Debreczenben (Notl Anna); Lajos. †; Mihály (Lovász Róza); Zsuzsi (Nadányi Imre); Róza Vidovics László); Teréz (Fráter Elek); Julianna †; Ákos.; Kornél; Lajos.
A családfán látható I. László, ki 1377-ben erdélyi vajda volt.* Ennek egyik fia Márk Olaszországban harczolt és Olaszország Siena városában érdemet szerzett, mint Zsigmond királynak 1433-ik évben kelt oklevele bizonyítja; ugyan ezen Márk 1444-ben aláirta az országgyülési végzeményt.* Ennek fia László az 1505-ki rákosi országgyülésre Békes vármegye követe.*
V. ö. Éder.
Kovachich, Monumenta legislationis veteris Seg. I. monum. II. 30. Sylloge I. 74. Teleki, Hunyadiak kora I. 378.
Kovachich, Suppl. ad. vestigia Comitior. 266–268.
Lászlónak fia Gyárfás 1552-ben birt Bihar megyében Fekete-Győrösön 5 portát, vagyis az egész helységet, Kövesden 6 1/2 portát,* 1561-ben özvegye birt Békes megyei Méhes helységben 11 portát,* Póhalmon 9 portát; ugyan ott Nadányi János 10 portát.*
Bielek Majores Hungarorum p. 153.
Tudományos gyüjtemény 1832. X. köt. 34.
Tudományos gyüjtemény 1832. X. köt. 36.
Nadányi István a reformatio buzgó terjesztője 1552-ben birt Biharban Kovácsiban két portát.* Ennek unokája Zsigmond, II. Gergelylyel együtt Bocskai idejében Barbiano császári tábornok ellen Henczidát védte.*
Bielek id. h. 114.
Nadányi, Florus Hung. 339.
Nadányi Mihály és László 1561-ben birtak Békes vármegyében Pázmán helységben 15 portát.*
Tudományos gyüjtem. 1832. X. k. 37.
Arad megyében 1561-ben birtak a Nadányiak Keresztúrott, Nadányi Györgynek özvegye Gyula-Varsándon, és Lajosnak özvegye Keteziben.*
Fábián, Arad várm. 24. 29. 30.
II. Mihálynak tóthi Lelfűy Katától született leányát Berdinát egy – Bihar és Békes megyében gazdag birtokú nemes Massay vevé nőül, és ettől született Massay Margit, a ki a hires bibornok Pázmány Péternek anyja volt.
III. Mihálynak fia volt II. Gergely, Báthori Gábor Erdély fejedelmének előbb egyik hive s vitéze. Miután a nevezett fejedelemnek zsarnoksága és vásott élete a kedélyeket ellene mindinkább felbőszíté, többen elhatározták láb alúl eltételét. A gyilkos merény szövői; Giczy András, Abaffy Miklós tokaji várnagy s többen voltak, kik Szilassy János lovas parancsnokot és társát Nadányi Gergelyt is a szövetségbe keríték. Nadányi Gergely részint a sokáig szenvedett száműzés, részint felesége javainak elkobzása miatt Báthorira boszús lévén,* a haza javát hitte az elkövetendő véres csiny által eszközölhetni. A vész napja 1613. oct. 27-ke volt, midőn Báthori Várad várából kikocsizván, a velenczei utczán megrohantatva, Szilassy János és Nadányi Gergely vezérlete alatt meggyilkoltatott. Némelyek szerint Nadányi a gyilkolásnak tétlen nézője volt, mások szerint ő is sujtott Báthory fejéhez.* A következő évben Szilassy és Nadányi a medgyesi gyülésre idéztetvén, ott miután a felzúdult boszú elől a toronyba menekültek, onnan hosszas küzdés és ostrom után agyon verve, lehányattak.*
Böjthi Gáspár Engelnél Monumenta Ung. 355. 357. 359. Kemény önéletirása 32. lap. – Sepsi Laczkó Máté Kronikájában (gróf Mikó Imre Erd. tört. adatok III. köt.) 141. lapon Nadányi Gergely neve hibásan Ladányinak van irva, valamint több helyen eléfordúl e hibás betü-csere.
Nadányi Joann. Florus Hung. 356.
Böjthi G. id. h. 394. Ez évben Nadányi Gergely, Fekete Péter századossal Borsod vármegyében Görömbölyt beiratképen nyerte. L. Fényes Geographiai szótár II. 57.
Ez esemény után Nadányi Gergely három fia Mihály, Miklós és István atyjokfiához Pázmán Péter utóbb esztergami érsekhez futottak. Szilassy Jánosnak jószágai elkoboztattak, az ártatlanabb Nadányi Gergelynek fiai kegyelmet nyertek. Mihály és István ősi vallásukhoz, a reformálthoz, hívek maradtak.* Miklós jeles, tanult vitéz, Magyarországban II. Ferdinand alatt kereste szerencséjét, és már 1638-ban Nógrád várának alkapitánya lett; innen Szécsény-vár alkapitánya, majd nem sokára Bars megyében a Verebélyi erősség fő, és utóbb 1653. táján Nógrád várának főkapitánya lett; és időközben mint nem csak vitéz, de eszes férfiu is, többször követségben is járt, nevezetesen a budai török vezirhez két izben egyedül, és harmadszor Graifenklein Györgygyel együtt küldetett el Esterházy nádor által.
Nadányi Florus H. 357.
Midőn Nadányi Miklós 1644-ben verebélyi főkapitány volt, a török Nyitra vidéket pusztítá; és a fölszedett zsákmánynyal, és rabszíjra fűzött foglyokkal már már elvonúl, midőn ennek N. Miklós hirét hallván, csekély őrségével és Érsekujvárból oda húzott, alig 500 főből álló segély-csapattal a vezekényi nagy mezőn a török sereget megtámadja, megveri, és elszéleszti, a foglyokat megszabadítja, kétszáznál több törökfoglyot ejt. E kudarczért dühös lön a török Nadányira, és várta az alkalmat a kölcsönt vissza adhatni. Nyolcz év után 1652-ben ismét Vezekény mezején állott a harcz a török és magyar között; négy Esterházy lőn áldozata; ott volt Nadányi Miklós is, s hősiesen harczolt, azonban karján sebet kap, lováról lehanyatlik, s már már az ellenség kezébe esik, egy török buzogány három fogát üti ki, de összeszedvén végső erejét, felugrik és szerencsésen kivágja magát. Ezen és több rendbeli vitéz tetteit és érdemeit I. Leopold király megjutalmazni kivánván, 1659-ben báróságra emelé maradékival egyetemben, és ősi nemesi czimerét, mely (mint följebb a metszvény mutatja) egy sárkánykigyó által körített paizs, és abban két könyöklő kar, két pontyot tartva, fölötte hold és csillaggal, – a bárósági diplomában* megbővíté, három kiütött fogat, és két oroszlánt adva hozzá.
A gróf Sigray-ak levéltárában van a bárósági diploma, lásd Békásy Ferencz, „Secura quies“ czimű báró Sigray János altárnok felett mondott halotti beszédet. Nyomt. Pozsony. 1763. 13–16. lap.
1663-ban Apaffy Mihály a törökkel jött Magyarországba, és Nógrád megyébe is Nógrád vára alá, és azt ostrom alá fogta, és kétfelől erősen lőtetvén, és rontatván falait, egy darabját fel is vetteté porral; a várkapitány Nadányi Miklós látván az őrség csüggedését, és a veszélyt, szabad menetre föladá a várat.* E szerencsétlen védelmet N. Miklós nem sokáig élé túl, mert legalább többé nevével nem találkozunk. Nejétől Mindszenty Magdolnától négy gyermeke volt: Mihály, ki lévai kapitánynak iratik,* fiatal korában halt meg, és három leánya, kik 1671-ben még – úgy látszik – hajadonok voltak, és következők: 1. Borbála Sándor Istvánné, 2. Katalin gyerkényi Pyber Istvánné, és 3. Erzsébet-Zsófia előbb báró Ghillányi Györgynek, utóbb Sigray Ferencznek hitvese. – Ezekben a bárói-ág kihalt.
Czeglédi István naplója Apaffi 1663-ki hadjáratáról. Új M. Muzeum. 1859. I. 61. – L. Ortelius redivivus Kriegs Emporungen Nürnberg 1665.
Lehoczky Stemmatogr. II.
II. Gergelynek másik fia István, ki tatár rabságban veszett el, nejének Hodossy Zsuzsannának Szinyér-várallyai curiája és Szatmár megyei egyéb jószágai végett Perényi Gábor elleni ügyét az 1649-ki országgyülés vette elintézés alá.*
1649: 61. törv.
II. Gergelynek harmadik fia IV. Mihály szintén szerencsétlen volt. 1659-ben lett itélő mester, mint ezt egy kortanú* következőleg irja le: „Ugyan ezen gyűlés alatt Váradon lakó körös-nadányi Nadányi Mihály, Nadányi Gergelynek fia, ki felől ottfen Báthori fejedelem krónikájában emlékeztünk, itélőmesterré tétetett vala; ki, noha deáki tudományára nézve nem szintén elégségesnek itéltethetnék, de különben a haza törvényeit jól értvén, hogy eszes, okos, bátor, szókimondó ember is volna, abbéli hibája akadályúl nem állíttatott vala. Kinek hogy személye az atyja cselekedeteiért is, az előttis főképen Rákóczi fejedelmek előtt majd kedvetlenségben lött volna; abbéli állapotjában valamint az országnak használhatott, szolgálhatott volna, de azon tiszti magának sokkal nagyobb ártalmára, veszedelmére lett vala; mind ide alább megértethetik.“ Ugyan is – mint Szalárdy folyatja* N. Mihály Barcsay Ákos részén állván, miután Rákóczy György ez ellen indult vala, a Barcsay párt ezt megértvén, „Nadányi Mihályt, itélő mestert, azért segítség szorgalmaztatásáért nagy hamar a havasallyi Minnye vajdához küldötték vala“. Minnye a választételt halogatá:* de az alatt Barcsai Ákos ügye roszúl menvén, Rákóczi által a sept. 24-én Marosvásárhelyen tartott gyülésben Nadányi Mihály megnótáztatott;* mely elől menekülni ohajtván, noha egy részről kegyelmezés végett nejét a fejedelemasszonynál S.-Patakon is járatá, midőn szabadulásán igyekeznék, elfogatott és Fogarason feje vétetett.* Feleségétől váradi Gargócs Erzsébettől egy fia maradt:
Szalárdy János Siralmas m. krónikája. Pest 1853. 431.
Szalárdy id. h. 450.
Szalárdy id. h. 451.
Szalárdy id. h. 453.
Szalárdy id. h. 465.
János, ki szerencsétlen atyja halála után papi pályára adván magát, iskoláit nagybátyja Miklós segélyével külföldön végzé be, és 1663-ban Amsterdamban adta ki „Florus Hungaricus sive rerum hungaricarum compendium“ czimű könyvecskéjét, melyet gróf Rhédei Ferencz bihari és máramarosi főispánnak és nagybátyjának báró Nadányi Miklós nógrádi kapitánynak ajánlott.* Haza kerülvén, tanárságot vállalt a híres n.-enyedi reform. collegiumban, hol azonban - úgy látszik - idegzetes természete miatt nem maradhatván, Biharba N-Bajomba jött lelkészül. Élt még 1703-ban is, a midőn az ősi vagyonról a nagybátyja után maradt leányutódokkal osztályos egyességre lépett. Nejétől Munkácsy Erzsébettől, ki özvegységében 1729. jan. 16-kán kora 72. évében halt meg, Miklós, Margit és Mária nevű gyermekei maradtak.
Nagybátyjának ily czimzet mellett tevé az ajánlatot: „Spectabili ac Magnifico Baroni D. Nicolao Nadányi de Keres-Nadany: Equiti aurato, Sacrae Caesareae Regiaeque Majestatis arcis et praesidii Nogradiensis Gubernatori supremo; Patruo observando.”
III. Miklós 1691-ben született; lakott Tordán. 1718. febr. 18-án nőülvette a 15 éves Halász Sárát, kitől következő gyermekei születtek, mint bibliájába bejegyzé:
1.) Miklós szül. Tordán 1722. jun. 24.; meghalt két éves korában.
2.) Rebeka sz. Tordán 1724. april. 23-án.
3.) Julianna sz. Tordán 1726. octob. 2-án, meghalt egy éves korában.
4.) Sándor sz. Tordán 1728. aug. 22-én.
5.) Zsófia sz. Tordán 1730. sept. 6-án.
6.) Gábor sz. ugyanott 1733. febr. 25-én.
Nadányi Miklós meghalt Tordán 1755. mart. 17-én kora 64. évében és ugyanott 19-én eltemettetett; neje pedig Halász Sára meghalt 1761. dec. 11-én kora 58. évében Tordán, hol férje mellett szintén két halotti beszéd tartása mellett eltemettetett. Sándor és Gábor nevű fiai közűl, noha ez utóbbi is megnősült, elvévén Csanády Erzsébetet, de csak leánya Erzsébet roffi Borbély Mihályné maradván, kihalt, és igy a most is virágzó családnak csak Sándor lön terjesztője.
Nevezett Sándor 1761. aug. 20-án jegyzé el feleségül Fekete-Várady Krisztinát, kivel lakadalmát sept. 22-én Telegden tartotta. Sándor meghalt 1796. jul. 21-én, neje pedig ugyanazon évi május 12-én kora 54. évében P.-Kovácsiban. Gyermekeik következők születtek:
1.) Klára szül. 1762. aug. 14-én. Meghalt 1763. sept. 10-én.
2.) Julianna szül. 1764. febr. 5-én; meghalt febr. 13-án.
3.) László szül. Tordán 1765. jan. 14-én.
4.) Zsuzsánna, szül. ugyanott 1767. mart. 1-én.
5.) Julianna szül. Tordán 1769. jul. 28-án.
6.) Antal szül. Tordán 1771. nov. 18-án.
7.) Borbála sz. Tordán 1773. nov. 13-án.
8.) József sz. Tordán 1775. octob. 16-án.
9.) Lajos sz. Tordán 1780. január 22-én.
10.) Rozália.
Ezen tiz gyermek közűl jelenleg (1861-ben) csak a legifjabb Rozália, Fekete Imrené van életben. A többinek hites társát láthatni a táblázaton; a négy fiú mindenik külön külön ágat terjesztett; s most mindegyiknek fiai, sőt kis-unokái élnek; közűlök:
László, meghalt 1818-ban kora 53. évében. Nejétől Fráter Ágnestől származott fiai közül László lön a családág terjesztő.
Antalnak, ki 1821-ben 56 éves korában halt meg, Porcsalmay Zsuzsannától fia Károly, három gyermeknek atyja.
Józsefnek, ki 1821-ben kora 46. évében halt meg, hitvesétől Kondor Évától fia Imre jelenleg a férfi ág seniora, P.-Kovácsiban birtokos, volt táblabiró, ötven éves jeles agarász. Nejétől Nadányi Rozaliától fiai: József kora 31. és Kálmán kora 28. évében haltak el, mindkettőnek gyermekei maradván.
Lajosnak, ki 1852-ben kora 72. évében halt meg, Kos Katalintól három élő fia terjeszti ágazatát.
A család Bihar megyében jelenleg nagy részben a sárréti járásban fekvő P.-Kovácsiban ősi birtokán lakozik; honnan csak az utóbbi időben nehány tagja telepedett a megye más helyére.
A család czimerét leirva s a metszvényben följebb láthatni; a czimer – ugy látszik – Zsigmond király által adatott, valószinüleg Márknak, ki a sárkány rend vitéze lehetett; a czimer belső tartalma, a két pontyot tartó kar régiebb eseményre vonatkozik, állitólag a család egyik őse sz. László királynak – midőn azon vidéken járt – a Körös vizéből kifogott két friss potykával kedveskedett.
A család reform. vallásu.
