Gyulay család. (Maros némethi és nádaskai, gróf). «»

Teljes szövegű keresés

Magyarországból szakadt Erdélybe a nemzeti fejedelmek korában. Történetileg ismert első törzse Gyulay Ferencz előbb dévai, utóbb jenei kapitány és zarándi főispán lőn, és Pethneházi Istvánnak Jenő körül fekvő javai neki adattak zálogos beiratképen (inscriptionaliter). Ekkor kapta Kasza, Kalodva, Kazmér és Martonos helységet is *. 1651-ben pedig Váradra alkapitánynak tétetett *. – 1652-ben vonakodott Rákóczy II. György ellen *. Ennek fia István Kemény János fejedelem asztalnoka, jelen volt 1662-ben a nagyszőllősi ütközetben, hol lovát akará a fejedelem alá adni, de a sokaság ott érvén, a fejedelem a harczon elesett *. Elvevén Pécsi Simon kanczellárnak leányát Pécsi Margitot, ezzel is szép vagyonra tett szert.
Fabian G. Arad várm. 7. lap.
Szalárdy: Siralmas krónika 253. 254. 257. – Hogy Gyulay Ferencz Váradon csak alkapitány volt, kitünik Szalárdy munkája 629. lapjáról, hol alkapitány-nak iratik. Különben is tudni való, hogy váradi főkapitány ekkor Teleky Mihály volt. V. ö. Vay László: Német Hivség 686. lap.
Szalárdy Siralmas krónika 340–348.
Szalárdy Siralmas krónika 629. – Mikola: Historia geneal. Transylv. p. 32. Ez Istvánról irja, hogy „Varadinensi Praefectura fuit praemiatus“; de ez nem áll. – Kővári pedig udvarhelyi királybirónak irja, de is alig volt. Fiáról Ferenczről tudjuk (Kállay és illetőleg Bethlen Miklós önéletirása szerint) hogy udvarhelyi királybiróságot viselt.
A család leszármazási fáját a legujabb időkig mutatja a következő táblázat:
I. Ferencz 1651. váradi alkapit.; István 1662. asztalnok. (Pécsi Margit); II. Ferencz udvarhelyi főkirálybiró. 1694. báró. 1701. gróf. (1. Barakonyi Klára. 2. Kapy Mária); István; Krisztina (gr. Gyulaffy László); Judit (Angyalosi István); 1-től III. Ferencz tábornagy 1707–1729. (Bánffy Mária); 2-tól III. István tábornagy 1735–1759. (Bánffy Judit); I. Sámuel tábornok 1773–1802. (b. Bornemisza Anna); IV. Ferencz tábornok. (gr. Haller Karolina); József kővári kapit. (b. Jósika Mária); László †; Kata (Alvinczi Gábor); Kata (gr. Bethlen Ádám); István (gr. Bánffy Bora); V. Ferencz cs. kir. kam. 1805. (Kacsándy Zsuzsa); Lajos szül. 1800.; Karolina (b. Frimont Péter); Francziska (gr. Vas György); Konstanczia (gr. Kun László); Anna-Mária †; Ignácz szül. 1763. † 1831. táborszernagy s horvátországi bán. (b. Edelsheim Julia); II. Sámuel 1790. (Bornemisza Bora); I. Albert al-tábornagy szül. 1766. † 1835. (gr. Wynants Julia. † 1824.); VI. Ferencz szül. 1798. táborszernagy s főparancsnok. (gr. Wratislaw Mitrovsky Antonia); III. Sámuel szül. 1803. cs. kir. kam. s altáborn. (Hoffmeister Hermin); Albert szül. 1805. cs. k. kam. Bécsben.; Lajos udv. consil. † 1845.; Jozefa (gr. Haller László küküllői főispán); Ignácz-Ferencz szül. 1839. dec. 24.
II. Ferencz az udvarhelyi főkirálybiró (és Kővári szerint küküllői főispán) 1694-ben báróságot, és 1701-ben pedig magyarországi és osztrák örökös tartományokra nézve grófi rangot nyert. Első nejétől Barakonyi Klárától III. Ferencz, második nejétől Kapy Máriától pedig III. István született, kik által a család két ágra oszlott. Amaz az idősb, az utóbbi a fiatalabb ágat alapitá. Nézzünk végig előbb az idősb ágon.
III. Ferencz cs. kir. altábornagy, és az 51. számú gyalog ezrednek 1707–1729-ig tulajdonosa volt. Nejétől Bánffy Máriától egyetlen fia
Sámuel szintén cs. kir. altábornagy, horvátországi Károlyvár határszélnek vezénylő parancsnoka, és a 32. számú m. gyalog ezrednek 1773–1802-ig tulajdonosa volt. Kitünteté magát a hét éves háborúban. Báró Bornemisza Annától fiai:
a) Ignácz szül. 1763-ki sept. 11-én Szebenben. 1781-ben hadi szolgálatba állott, 1790-ben már al-ezredes lőn, és egy szabad csapatot vezérlett, mely nevét viselé. 1793-ban Wurmser táborához küldetett a Rajna mellé, hol a weiszenburgi vonal megvételénél, és a schweigenheimi ütközetben magát kitüntetvén, Mária Terézia rendjét nyerte. 1796-ban szabad csapatával a Kinzig völgyébei hátravonulást fedezte Moreau ellen, mely után főherczeg Károlytól azon nehezen kivihető parancsot vette, hogy a főhadsereg és Frölich tábornok osztálya között az összeköttetést tartsa fel, de a melynek Gyulay a főherczeg megelégedésére felelt meg. E közben Memmingennél 1200 emberrel 6000 franczia ellen nyolcz óra folytáig tartotta meg a csatahelyet. 1797-ben tábornokká neveztetvén, az osterach és stokachi ütközetekben különös dicsérettel emlittetik. Kevéssel ezután Gründlingennél egy csapat francziát támadott meg, s azt nagy veszteséggel visszanyomta. 1800-ban Morauval állott szemben, s annak előnyomulását hatalmasan gátolta. Visszavonulás közben a sereg jobb szárnyának fedezése lévén reá bizva, azt nagy ügyességgel teljesitette, egy franczia colonnet hátulról támadott meg, azt szétverte, s sokat fogolylyá tőn. Ekkor altábornagy lőn, s Mária Terézia közép-keresztjét nyerte el; és a 60. számu gyalog ezred tulajdonossága is reá ruháztatott. – 1805-ben Ferdinand főherczeg táborában volt. 1806-ban val. belső titk. tanácsosnak, és Horvát-, Tót-, Dalmátország bánjának neveztetett ki. 1809-ben Olaszországban egy külön hadtestet vezérlett, és midőn János főherczeg visszavonult, e hátravonulást ismét ő fedezé. Dresdánál a harmadik hadtestet vezénylette, mely három osztályból állott, és kemény tüznek volt kitéve. Lipcsénél a Blücherrel való összeköttetést kellett feltartania, és Libenaut megtámadnia, melyből az ellent ugyan ki nem verheté, de elvette tőlök Schönaut, Leutschot és Kis-Zschokkert. A francziák visszavonulásakor Bertranddal kemény harczba keveredett, mely káros kimenetelü lett volna különben, hanem az elválasztó pillanatban, midőn Bertrand túlnyomó erővel a balszárnyat akará megtámadni, egy csapatot vitt ellene, s feltartóztatá. Ezek után több erősséget részint megszállott, részint elvett. Mindazáltal legnagyobb érdeme volt a briennei győzedelem, melyért a Leopold nagykeresztjét nyerte, és a többi szövetséges fejedelmektől is hasonló kitüntetésekben részesült. 1813-ban lett táborszernagy, 1823-ban Csehország vezénylő tábornagya, végre 1830-ban a cs. kir. udvari hadi tanács elnöke lőn. Meghalt 1831-ki nov. 11-én. Nejétől báró Edelsheim Juliától (szül. 1779-ki febr. 17-én, meghalt 1830-ki febr. 26.) egyetlen fia maradt, a most élő VI. Ferencz, ki 1798-ki sept. 1-jén született; és jelenleg szintén táborszernagy (Feldzeugmeister), s Olaszországban a császári hadsereg fővezére.
b) II. Sámuel (Ignácznak testvére), ki 1790-ben bevádlá gróf Bethlen Sámuelt, és fricsi Fekete Ferenczet, mintha ezek kijárván Magyarországba, ott az unio ellen izgattak volna *.
Kővárinál 1790-ki országgyülés jegyzőkönyve 108. lap.
c) I. Albert szül. 1766-ban. Meghalt 1835-ben. Szintén katonai pályára lépvén, altábornagy, val. belső titkos tanácsos, és a 21. számú gyalog ezred tulajdonosa volt. Neje gróf Wynants Jusztina meghalt 1824-ki mart. 29-én, kora 54. évében. Ettől négy gyermeke maradt:
1) III. Sámuel cs. kir. kamarás és altábornagy, szül. 1803-ki aprilben. 1838-ban vett nőül Hoffmeister Herminét, ki 1823-ban született. Fia Ignácz szül. 1839-ki dec. 24-én.
2) II. Albert szül. 1805-ben. Cs. kir. kamarás.
3) Lajos cs. kir. udv. tanácsos. Meghalt 1845-ben.
4) Jozefa-Anna gr. Haller László küküllői főispán neje volt.
Az ifjabb ág törzse
III. István szintén cs. kir. altábornagy, és az 51. számú gyalog ezred tulajdonosa volt 1735-től 1759-ig. Bánffy Judittól következő négy gyermeke született:
a) IV. Ferencz hasonlóan tábornok volt. Gr. Haller Karolinatól gyermekei nem maradtak.
b) László magnélkül halt el.
c) Katalin Alvinczy Gábor neje volt.
d) József kővári kapitány volt. Nejétől báró Jósika Máriától három gyermeke maradt: Kata, István és
V. Ferencz cs. kir. kamarás, kinek kohányi Kacsándy Zsuzsannától négy leánya, és egyetlen fia
Lajos él; szül. 1800-ban *. Birja Erdélyben Marosnémethet, és nőtlen lévén, benne valószinüleg ez ág ki fog halni. 1841-ben midőn az erdélyi országos Muzeum alapuló félben volt, szép gyüjteményeit ő is felajánlotta.
Nevelője Döbrentey Gábor volt.
A család grófi czimere – mint fölebb látható – egy négyfelé osztott vért. Az első osztály vörös mezejében zöld téren koronás oroszlán áll, első jobb lábával kivont kardot, a ballal egy zöld koszorút tartva. A második osztály kék mezejében zöld térből egy ezüst félkerék látszik ki, és abból koronás oroszlán emelkedve ki, első lábaival arany kettős keresztet tart. A harmadik osztály kék mezejében arany koronából két arany szárny között egy pánczélos, sisakos, vörös tollas vitéz áll, kezeivel a szárnyakba fogódzva. A negyedik osztály vörös mezejében hullámzó viz-szinen egy koronás szirén emelkedik, jobb kezében kigyót, bal kezével farkát tartva. A vért aljáról kúp-alakban felnyuló arany osztályban farkát szájában tartó koronás kigyó látszik. A középvért arany udvarán C. VI. betűk (VI. Károly császár neve) látszanak. A vértet grófi korona födi, és azon három koronás sisak van. A jobboldalin a vértbeli koronás oroszlán karddal és borostyán-koszorúval, a középsőn a két sas-szárny közt álló pánczélos vitéz, és a bal-oldalin a kettős keresztet tartó oroszlán szemlélhető. Foszladék a jobb-oldali sisak körül arany-vörös, a bal-oldali és középső sisak körül arany-kék. A vértet telamonok gyanánt két arany örves fehér vizsla-kutya tartja, fejeikkel kifelé fordulva *.
Adami Scuta gentil. tom. III. És Burgstaller Collectio Insignium nob. famil. Hung. – Hist. heraldisches Handbuch. Gotha 1855. 290. – Ellenben a Goth. geneal. Taschenbuch de gräfl. Häuser auf das Jahr 1859. 328. lapon a következő czimert irja a Gyulay grófok családi czimereül: a négyfelé osztott vért, az első és negyedik osztály kék mezejében vörös mezü kar kivont kardot tart. A második és harmadik osztály vörös mezejében fehér sziklahegyen fehér galamb áll, csőrében zöld olaj-ágat tartva. A közép-vért ezüst mezejében egy koronás kétfarkú oroszlán áll hátulsó lábain, első lábaival egy vas sisakot tartva, melyből három fekete strucz-toll emelkedik ki, két kiterjesztett fekete sas-szárny között. A vért fölötti sisak koronájából a leirthoz mindenben hasonló oroszlán emelkedik ki. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös. A vértet kétfelől két oroszlán tartja. – Ugyan ily czimert közle velem Heyer Frigyes, cs. kir. hadnagy a Thun-Hohenstein nevü 29. sz. gyalog ezredben, kinek állitása szerint e czimert viseli a család, s ugy látszik, ő küldé be az idézett Almanachba is ez ujabb leirást.
A marosnémethi Gyulay család a mult században birtokos volt Komárom megyében is. 1733-ban báró Gyulay Ferencz emlitett megyei Lábatlan és Piszke helységbeli rész iránt per-alkut kötött a Nedeczkyekkel *.
Fényes: Komárom várm. 182. 186.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages