Esterházy család. (Galanthai, herczeg és gróf).
Az Esterházyak országnagyaink egyik legfényesb nevü és legvagyonosb családa. Eredetére nézve az Illyésházyakkal együtt a Salamon nemzetség (genus) közös sarjadékául tartatik. A Salamon nemzetségből, – melynek a Csallóköz birtokosai közt már a XII. században előfordul okleveles nyoma *, 1238-ban osztoztak meg Salamonnak fiai Péter és Illés atyai birtokaikban, s akkor ez az Illyésházy, Péter a Szerházy család-ágnak törzse lőn *.
Fejér: Cod. Dipl. tom. II. p. 228. továbbá ugyanott tom. IV. vol. I. pag. 149. stb.
Igy irja minden forrás-idézés nélkül B. Mednyánszky A. Taschenb. f. d. vaterl. Geschichte 1821. 288. és 1830-ki évfolyam 11–13. l. – Téves állitás az, mintha (a Fejér: Cod. Dipl. tom. X. vol. VII. p. 830. és tom. X. vol. VIII. p. 662. nyomán) már Zsigmond király korában Esterházy Bálint nevü élt volna, és hogy Zsigmond király Esterházy Andrásnak s fiainak 1436-ban czimert adott volna? – E botlást az idézett Cod. Dipl. követé el, midőn az érdeklett 1436-ki armalis levélnek kivonatát a Catalogus Manuscriptorum Bibliothecae Nat. Hung. Szécheny. regnicol. tom. I. 584-ik lapjáról gyüjteményébe a vezeték-név elferditésével átvette, mert a Catalogusban ez áll: „1436. Sigismundus arma confert Andreae Vesterhazo.“ Én ugyanis az érdeklett Catalogus utasitása nyomán fölkeresvén a nemzeti Muzeumban az 1283. számu Quart. lat. kéziratot, melynek czime: „Collectionis Diplomatum, Privilegiorum ac reliquorum quoque scriptorum ad Historiam Patriae, Jurisprudentiam forensem etc. illustr. facientium tomus I. congestus ab Anno 1766–1769. Csetnekii et Sopronii. Per Jonatham Wietoris.“ – Ebben az 1436-ki Zsigmond királytól adott armalist egész terjedelmében fölleltem; és itt az oklevélben is világosan igy áll: „Tibi fideli nostro Valentiuo Literato filio Andreae de Vesterhazo, és tovább: Tibi et per Te Johanni fratri Tuo cornali, item Sebastiano de Bogod, ac Osvaldo, Valentino, Nicolao, et Marco filiis ipsius Sebastiani, nec non Petro et Sigismundo filiis Georgii de eadem Bogoth“ etc. Világos tehát, hogy a Fejér Cod. Diplomaticusában is Vesterházi-nak kellene állani Esterházy helyett, és még meg kellett volna emlitetni a Bogodyaknak is, kikkel együtt nyerte Vesterházi a czimert, melynek kár, hogy alakját le nem levén irva az oklevélben (az eredetiben lefestve volt) nem tudhatjuk, hacsak egykor az eredeti – melyről Wietoris Gömörben másolatát vette, elő nem kerül. Mindezekkel azonban azt, hogy a Vesterházi név idővel nem változhatott-e Esterházy-vá, nem akarjuk tagadni. – A mi végre az Estoras nevet, az Esterházyaknak Nimrodtól Atillától izről izre származtatását illeti, az ezt oklevelekkel állitó „Trophaeum Domus Estorasianae 1701.“ czimü munka hitelességét a történeti critica rég elvetvén, szólanunk fölösleges.
A Szerházi (vagy Serházi) ágból 1549-ben élt Benedek, kinek nejétől galanthai Bessenyey György leányától Ilonától két fia született; az egyik az 1596-ban Keresztesnél elesett István, ki fiában Tamásban kihalt. A másik
Ferencz, ki előbb Szenczen harminczados, utóbb 1584-ben Pozsony vármegye alispánja volt, anyja után örökölvén (vagy legalább részben szaporodást nyervén) a galanthai birtokot, első irta nevét Esterházy-nak galanthai előnévvel, és családja egyik legidősb és kétségkivül legjelesb fia Miklósban ennek szerencsés házassága, és kitünő észtehetsége és érdemei által a legnagyobb és maig virágzó polczra emelkedett.
Ferencznek nejétől Illyésházy Zsófiától született több gyermeke között a nevezett Miklóson kivül még Dániel és Pál is maig virágzó családot, és pedig Dániel a cseszneki grófi vonalt, Pál a zólyomi grófi vonalt alapitá, ez okból előbb a fraknói vagy herczegi vonalt az I. és II. táblán, a csesznekit a III-dik, és a zólyomi vonalt a IV. táblán látandjuk.
Ferencztől kezdve a családfa következőleg származott le:
I. tábla.
Fraknói vonal.
a) Herczegi vagy idősb ág.
b) ifjabb vagy grófi ág.
Cseklészi ág.
II. Cseszneki vonal.
Zólyomi vonal.
Hallewyl vonal
