Brunswik család. (Korompai, gróf).
Brunswik család. (Korompai, gróf).
Családi hagyományok szerint Braunschweig-Brunswigból ered Henrik herczegtől, ki a keresztes hadak alkalmával két fia által kisértetve a szent földön járt. A két fiu egyike állitólag Magyarországban marad, és törzsévé lőn e családnak.
Bizonyos az, hogy a XVII. században már hazánkban virágzott a család, a midőn 1622–1625-ben Brunsvik Tamás Thurzó Szaniszló nádornak udvarnoka (Aulicus) volt*.
Lehoczky Stemm. II. 72. ki aligha nem egy Tóbiással, kiről alább.
A családot azonban legnagyobb fényre és méltóságra Brunswik Antal emelé, ki 1747-ben már kir. személynöki itélőmester és aranysarkantyus vitéz (Eques Auratus); – 1756-ban már nádori itélőmester és cs. kir. tanácsos is; 1770-ben pedig szent István kir. rend vitéze, Esztergam vármegye főispáni helytartója, és a magyar kir. udvari kanczellária előadó tanácsosa volt. 1775-ki oct. 7-én Bécsben kelt oklevélnél fogva saját személyére grófi rangra emeltetett. Adelffy Annától két fia maradt, II. Antal és József, kik 1796-ki nov. 8-kán a grófi rangot utódaikra is megkapták.
A család czimere négy részre osztott paizs, egy közép-vérttel. Az első és negyedik mező víz-szintesen kétfelé osztatik: a felső részben arany mezőben fekete egyfejü sas emelkedik ki; az alsó rész kék mezejében vörös-ezüsttel koczkázott szelemen (balken) látható. A második osztály vörös mezejében pánczélos kar három nyilat tart hegyeikkel fölfelé. A negyedik vörös mezőben zöld téren szintén pánczélos kar könyököl, kivont kardot tartva. A közép-paizs kék udvarán zöld térről egy gerezdekkel megrakott szőlőtőke emelkedik, és a felé egy aranyszarvu kos siet. A paizst grófi korona földi. (Eddig a metszvény). A koronán három koronás sisak áll, melyek közül a jobboldalin egyfejü sas kiterjesztett szárnyakkal; a középsőn két (ezüst-kék) elefánt ormány között a paizsbeli szőlőtőkével a leirt kos látható; a baloldali sisak fölött pedig pánczélos kar három nyilat tartva könyököl. A paizst telamonok gyanánt nemtők veszik körül, a jobboldali kivont pallóst tartva, a baloldali pedig egy eltört oszlopot érintve kezével.
I. Antaltól kezdve a családfa igy jő le napjainkig:
I. Antal kanczell. referendár. 1775-ben gróf. (Adelffy Anna); II. Antal septemvir 1787.; Mária Terézia szül. 1775.; Ferencz sz. 1776. † 1852. (Justh Szidon.); Mária sz. 1832.; Gejza sz. 1834.; Jozefin (1. gr. Deym) (2. b. Stakelberg); József országbiró † 1827. febr. 20. (Majthényi Mária Anna); Julia sz. 1787. (b. Forray András); Henriette sz. 1789. (gr. Chotek Herm.)
II. Antal a magyar kir. udv. helytartó tanács tanácsosa volt 1787-ben. Gyermekei közül
Mária Terézia szül. 1775-ben. Hazánk jelesb hölgyeinek egyike, ki a kisded-ovó intézeteknek hazánkban ugyszólván alapitója, s e téren annyi nemes buzgósággal, éles belátással, és minden nehézségeket leküzdő kitartással működött. A jeles delnő már 83 éves, s még lelkében mindég élénk és fiatal.
Ferencz (II. Antalnak fia) szül. Pozsonyban 1776-ban, kitünő gazda. Birtokán Fejér vármegyében Martonvásárán az egykor kietlen parlag pusztaságot különös szorgalommal és értelmességgel virágzó állapotra hozta, és mintegy paradicsommá varázsolta. A zenészetnek – a violoncellon maga is ügyesen játszván – különös pártfogója volt. Meghalt 1852-ki octoberben. Özvegyétől neczpáli Justh Szidonia csillagkeresztes hölgytől két gyermeke maradt.
Jozefine először gróf Deym, másodszor báró Stakelbergné.
József (I. Antalnak fia) 1786-ban már valós, belső titkos tanácsos, és a hétszemélyes tábla első tanácsnoka, később sz. István apostoli kir. rendje közép-keresztese, cs. kir. kamarás, Nógrád vármegye főispánja, és országbiró, meghalt 1827-ki febr. 20-án, kora 77-dik évében. Eltemettetett Korompán családi sirboltba. Özvegyétől kesselökeöi Majthényi Mária Anna csillagkeresztes és palota-hölgytől két leánya maradt:
Julia szül. 1787. csill. ker. és palota hölgy, és a nádorné főudvari hölgye, 1830-ki aug. 16-ka óta báró Forray András özvegye.
Henriette szül. 1789. oct. 12. szintén csillagkeresztes hölgy, 1813-ki január 22-től chotkovai gróf Chotek Herman cs. kir. kamarás és ezredes neje, 1822-ki april 25-től pedig özvegye. Ő festé saját kezével atyja arcképét le, mely Nógrád vármegyének gyülés teremében függött. Meghalt 1857-ki jan. 27. kora 69-dik évében. Eltemettetett Korompán.
A család a XVII. században még protestans*, később s jelenleg is katholikus vallásu.
Brunszvik Tóbiás szeredi ev. lelkész 1630-ban „Lelki gyötrelmiről való vallástétele“ czimü munkát nyomatott Szereden. – 1620-ban Br. Tóbiás dunántúli superintendensnek választatott. – L. Mss. Musaei fol. lat. 2340. sz. a. – És Cathal. Mss. Musaei Szécheny. I. 244.
