Rozgony család. (Rozgonyi. †)

Teljes szövegű keresés

Rozgony család. (Rozgonyi. †)
Történeteinkből ismeretes, kihalt ős régi család, melynek eredetét okadatolva a XIII. század második feléig vihetjük fel. Abauj vmegyében a Tarcza vize mellett fekszik a trencsini Csák Máté ellen 1312-ben vívott döntő csatáról is nevezetes Rozgony helység, ettől vette a család nevét. V. István király alatt élt az ismeretes családtörzs, Raynald, királyi fő lovász mester, Szabolcs vármegye főispánja, és a király fiának László herczegnek főasztalnok mestere, ki a karantáni és csehországi háborúkban, úgy a görögországi hadjáratban szerzett hadi érdemeiért Abauj, Szabolcs és Zemplin vármegyei birtokokkal, köztök Rozgony helységgel is 1270-ben nevezett V. István király által meg adományoztatott.* Rajnoldnak fia* volt László; ennek Klára leányán kivül, ki Oltmányi Csamazhoz ment férjhez, fia volt I. Péter és talán I. Miklós és I. János.
Wagner B. Collectanea geneal. hist. dec. III. 74. s köv. lap. s utánna Budai Fer. Histor. lexikon III. d.
A „Geneal. auth.” kézirat I. kötetében foglalt Rozgony genealogia szerint Rajnaldnak Lászlón kivül három fia volt, ugymint: 1. Selamon de Bozteh, kinek fiai János, Pál, Gergely 1330–40. éltek. 2. Dyonisius de Bozteh, kinek fiai: Magister Lampertus de Bozteh, es ladislaus de Bozteh; – Lampertnak fiai Ioanes és Beskt de Bozteh; 3. Magister Andreas de Rozgon, kinek fiai ifjabb Rozgony András.
I. Jánosnak fia volt II. László, ki I. Lajos királyt a nápolyi hadjáratba kisérte, és az aversai táborban 1350-ben pallósjogot nyert. Három jeles fia maradt: I. Osváld, II. Lőrincz és II. János, kik mindhárman Zsigmond király alatt 1396-ban Nikápolynál hősileg estek el.
I. Péter 1334-ben élt, és nemzé I. Lőrinczet, kinek fia volt: III. János és Sebestyén. Amaz sárosi várnagy és főispán rokonával IV. Istvánnal Zsigmond király ellenében hűtlenségbe esvén, mindketten 1410-ben kegyelmet nyertek. III. János utóbb 1434-ben kincstartó tárnok mester, 1451-ben erdélyi vajda lett, és az volt 1458-ig, a midőn lemondott. Neje Tharczay Apollonia volt, gyermekeit tőle nem ismerjük. I. Sebestyén 1457-ben főlovász mester, 1459–1461-ben erdélyi vajda. A felsőrészek főkapitánya, már 1458-ban, midőn Mátyás király segélyére rendeli Bártfa városát* 1460-ban mint erdélyi vajda érdemei elősorolása mellett Gömör megyében kapja Bologh várát* Wagner szerint ennek fia lett volna V. László, ki 1482-ben halt meg, de Budai szerint ez II. Sebestyén fia volt, róla alább lészen szó.
Kaprinai Diplomat. II. 161. 168. 179.
Kaprinai Diplomat. II. 450.
I. Miklós I. Lászlónak fia volt; róla csak annyit tudunk, hogy neje szinyei Merse Anna volt, és ettől három fia maradt, úgymint: III. László, I. István és I. Simon. A középsőről nincs mit mondanunk; a másik kettő azonban két ágat alapított.
I. Simon testvérével III. Lászlóval együtt (kiről alább) részt vett az I. Lajos és Zsigmond királyok alatti olasz és török hadjáratokban, nevezetesen Tarvizo mellett 1357. táján sebet kapott, 1396-ban Nikápolynál harczolt, 1409-ben országbiró lett. Meghalt 1414-ben. Özvegyen hagyta nejét Dobi Hedviget, kitől három fia maradt:* II. Simon, III. István és György.
Tán leányai voltak Rozgonyi Margit Forgách Miklósné, és Anglis vagy Ágnes homonnai Drugeth Bertalan neje. Wagner dec. III. 92. jegyz. és Szirmay C. Zemplin not. top. 77.
II. Simon 1397–1411. esztergami kanonok* azután szepesi prépost,* 1429-ben veszprémi* és 1440-ben egri püspök lett. Elesett Várnánál 1444-ben. Palóczy prímás halála után Széchi Györgyre vagy reá nézett az esztergami érseki szék, de Erzsébet özvegy királyné az előbbit tette, azt mondván, hogy „míg ő uralkodik Magyarországon, addig Rozgonyi Simon érsek nem lesz.” Ezt hallván Rozgonyi, azt mondá: „hogy mig ő él, soha addig Erzsébet nem fog uralkodni.” Mindkettő teljesült. Simon II. Ulászló részére hathatósan dolgozott. Ugyan csak Simonnal még a Veszprémi püspöki székben ültekor történt a királyné koronázási jog feletti vita is.
Memoria Basilicae Strigoniensis. 127.
Memoria Basilicae Strigoniensis. 127. és Budai Fer. III. 192. de Wagner Analecta Sceptus. III. 40–60. a szepesi prépostok közt nem említi.
Pray Hierarchia I. 299. stb.
I. György I. Zsigmonddal járt a kosztniczi zsinaton, 1430-ban pozsonyi főispán, 1444-ben országbiró lett. Élt még 1452-ben is. Egyetlen leánya Ilona Szent-Györgyi Imre felesége volt.
III. István szintén I. Zsigmond király alatt szolgált, azzal volt a kosztniczi zsinaton, és egyebütt 1392-ben. 1412-ben kitüntette magát Dobor vára alatt. 1421-ben pozsonyi kapitány és ekkor vagy 1424-ben pozsonyi főispán is. Meghalt 1441. táján. Két gyermeke maradt: II. Sebestyén és Margit, előbb dengeleghi Pongrácz Mátyásné, 2-or Ujlaky Miklósné.
II. Sebestyén-ről nincs mit mondanunk, adatok hiányában azt sem dönthetni el, valjon a mit följebb I. Sebestyénnek tulajdonitottunk, nem inkább e II. Sebestyént illetik-e? – valószinűbb, hogy ez utóbbira illenek. E szerint ennek fia volt V. László, 1481-ben belgrádi kapitány, ki még 1491-ben is élt.*
Budai Ferencz szerint, Wagner szerint 1482-ben halt meg.
Visszatérünk I. Simon harmadik testvéréhez III. Lászlóhoz.
III. László 1357-ben élt. Fiai voltak: II. Péter, IV. János, II. István és II. Miklós. A második és negyedik gyermek korában halt meg.
II. Péter 1417-ben veszprémi, 1425-ben egri püspök lett. Ő alapitá az egervári b. sz. Mária prépostságát. Meghalt 1438-ban.
II. István essegvári várnagy, bakonyi főispán, 1410-ben temesi főispán, 1428-ban Galambócznál harczol, 1431-ben Diósgyőrt, Földest és Dédest kapja Borbála királynétól, 1458-ban fiaival V. Jánossal megerősitést kapott Mátyás királytól Tata, Vitán, Gesztes és Essegvárra, melyeket még Albert király és nejétől Erzsébet királynétól zálogba kapott.* Neje volt Szent-Györgyi Cziczelle, a hires galambóczi hősnő; ettől gyermekei: III. Lőrincz, V. János, IV. István, II. Rajnald és II. Osvald. Ezek közűl
Kaprinai id. h. II. 147.
III. Lőrincz Hunyady János alatt kapitány volt. Elesett a csehek ellen. Érdemeit elésorolja V. László királynak 1453. évi oklevele.
IV. István 1431-ben élt.
II. Rajnald 1442-ben Nógrád s Heves vármegye főispánja; 1448-ban részt vett a rigómezei harczban, 1459-ben már a székelyek ispánja, midőn János és Osvát testvérével együtt Tata várára királyi megerősitést nyertek.* 1461-ben János testvérével Bihar vármegyében Szent-Péterszegh és Szent-Miklós telkére, melyeket előbb Szilágyi Mihály birt, királyi adományt kap,* de a bodajki malom használatától ugyanazon évben tiltja őt a fejérvári keresztesek konventje.* 1471-ben már főtárnok mester volt. Meghalt nem sokára. Nejétől Maynberg Erzsébettől egy leánya maradt: Anna, 1477-ben Losonczi Istvánné.
Kaprinai id. h. II. 250.
Kaprinai id. h. II. 480.
Kaprinai id. h. II. 479.
II. Osváld 1453-ban székelyek ispánja, 1460-ban főlovász mester volt. Három gyermeke maradt: 1. V. István, kihalt, 2. III. Osváld, ki 1483-ban halt meg, egy leányt Dorottyát, Gyulaffy Istvánnét hagyván maga után; és 3. Dorottya Palóczi Imre felesége.
Következik II. István fiai közűl V. János, kit második helyen kellett volna emlitenünk. Ez 1458-ban erdélyi vajda volt, a midőn Borbála nejével, György, János és Jób fiaival a Timáryak donatiojának ellene mondott.* 1471-ben országbiró lett. Meghalt 1471-ben. Nejétől Borbálától gyermekei voltak VI. István, II. György, VI. János, Czecilia és Jób. Ezek közűl csak VI. Jánosnak, kiről alább, voltak gyermekei.
Kaprinai Dipl. II. 215.
VI. István 1490. de Mogyorós vagy inkább de Monyorós írta magát, jelen volt 1505-ben a rákosi országgyülésen.*
Jászai P. A Magy. Nemz. napjai a mohácsi vész után. 156.
VI. János kétszer nősült, első neje alsólindvai Bánffy Dorottya volt, a második Pethő Dorottya; első nejétől következő négy gyermeke volt:
1. VII. János, kinek 1481-ben özvegye Margit volt.
2. Klára, előbb Kanisai Györgyné, utóbb Egervári Lászlóné.
3. Apollonia (néhol hibásan Zsuzsanna) Csáki Benedekné.
4. Borbála Frangepán Mihályné.
Második nejétől születtek:
5. IV. Osvald és
6. VII. István, kire miután a többi Rozgonyi kihalt, feles szép birtokok maradtak, úgy hogy korában a leggazdagabb magyar főurak közé tartozott. Első neje Héderváry Kata volt; ettől születtek gyermekei VIII. János, III. Péter kik korán elhaltak, és Katalin ecsedi Báthori Andrásné; a második neje mesztegnyői Szerecsen Krisztina volt,* ettől egyetlen leánya Katalin korán elhalt. Látván eképen VII. István családjának fiágon bekövetkező enyésztét, nehogy roppant javai mind a koronára száljanak, II. Lajos királytól kieszközlé 1519-ben, hogy birtokai egy szép része (hat vár) vejére Báthori Andrásra átirattak; ezután meghalt 1523-ban, s benne az utolsó Rozgonyi sírba szállt.
Harmadik nejéül irják enyingi Török Orsolyát, de Wagner erről kétségeskedett.
A családfa következő:
I. Rajnald főlovász mest. 1270.; I. László; Klára (Oltmányi Chamaz); I. János; II. László 1350.; I. Péter; I. Lőrincz; I. Miklós (szinyei Merse Anna); I. Osváth † 1396.; II. Lőrincz † 1396.; II. János † 1396.; III. János erdélyi vajda 1458. (Tarczai Anna); I. Sebestyén; László †; I. Simon országbiró † 1414. (Dobi Margit); III. László 1357.; I. István †; Folyt. köv. ábrán.; Simon egri püspök † 1444.; III. István pozsonyi főispán † 1441.; I. György országbiró 1452.; Ilona (Szentgyörgyi Imréné)
III. László, ki az előbbi ábrán. 1357.; II. Péter egri püspök †; IV. János †; II. Miklós †; II. István temesi főispán 1410. (Szentgyörgyi Cziczelle); III. Lőrincz †; V. János országbiró † 1471. (N. Borbála); II. Rajnald nógrádi főisp. tárnok 1471.; IV. István 1431.; II. Osvald 1460. főlovász; Anna (Lossonczy István); V. István; III. Osvald † 1483.; Dora; Dora (Gyulaffy István); VI. István 1490. 1505. de Monyorós; II. György; VI. János (1. Bánffy Dorkó 2. Pethő Dora); Czeczilia; Jób 1458.; VII. János (Margit özv. 1481.); Klára (1. Kanisay György 2. Egerváry László); Apollónia (Csáky Benedek); Bora (Frangepán Mihály); 2-tól IV. Osvát †; VII. István † 1523. (1. Hederváry Katalin 2. Szerecseny Krisztina); 1-től VIII. János †; III. Péter †; Kata (e. Báthori András); 2-tól Kata †
A család czímere – mint följebb a metszvény egy régi hiteles festmény után* ábrázolja – a dőlt paizs kék udvarában fél testével, szétterjesztett s fölemelt szárnyakkal látható fehér hattyú, csőrében arany liliomot (vagy halat?) tartva, ugyan ily alak, (de csőrében semmit sem tartva), van a paizs baloldali szögletén álló sisakon, melyről két oldalról kék sisak takaró fodrozik le. És e czímer teljesen egyezik a Wagner által* kiadott két pecsét rajzzal, melyek egyike 1409-dik évből Rozgonyi Simon országbiró, a másik 1427-ből Rozgonyi György pozsonyi főispán pecsét czimerét mutatja.
Wenczel Gusztáv közléséből.
Wagner Dee. III. táblán. A Rozgonyi Sebestyén czímerét közli az „Ehren Spiegel” is pag. 642.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT