Rosty család. (Barkóczi.)

Teljes szövegű keresés

Rosty család. (Barkóczi.)
Vas, Fejér, Békés, Pest stb. megyei régi birtokos nemes család.
Ha a név hasonlatoság szokásos fonalán a történelmi adatok alkalmazhatóságát teljes hitelűnek tartanók, lehetne a Rosty családot az okleveleinkben gyakran eléforduló genus Rosd vagy Rusd-ból származtatni, melyet Horvát István már a 108 magyar gyökeres nemzetség egyikének állított.*
Horvát István Magyarorsz. gyökeres nemzetségeiről.
Megjegyzésem daczára is nem lesz itt érdektelen eléadni a Rusd nemzetségre szóló adatainkat:
1221-ben a nagyváradi tüzpróbájú törvényszék 366-ik peres esetében Dionisius de genere Rusd volt a pristaldus.*
Regestrum de Várad. Lás Endlicher Monumenta Arpadiana. pag. 736.
1237-ben Dionisius Toch de genere Rusd szintén pristald volt.*
Fejér, Cod. dipl. tomo IV. vol. 1. pag. 97. Kézainál is editio Horányaiana eléfordúl a genus Rusd, de ez sajtó hibából, mert, Endlicher kiadásában pagina 123. világosan de genere Kusd-nak iratik.
1295-ben Demetert, az ismeretes zólyomi főispánt, Feszler szintén Rusd genusbeli-nek irja.*
Fessler Feschichte II. 277. – Úgy látszik – Fessler itt hibáz.
1320-ban Michael de genere Rosd az esztergami káptalannak eladja Csiv helységet.*
Fejér, Cod. dipl. tomo VIII. vol. 2. p. 269.
Mi a Rosty nemzetség eredetét illeti, az a XV. század közepéig viszi fel családfáját. Állítólag Rosty Miklós 1459-ben kapta Vasmegyében Hadnperget a Stajer szélek közelében beiratképen Ujlaky Miklóstól, és arra Mátyás királytól megegyező adomány levelet nyert.* Ennek fiáúl iratik Lőrincz, ki 1496. körül halt meg, ennek Bertalan, ki állitólag Mohácsnál esett el, ennek fia lett volna Endre, ennek Mihály a XVII. század végén munkácsi várnagy.*
Egy jegyzet szerint Zsigmond királyt a kosztniczi zsinatra két Rosty is kisérte volna, kik vissza nem tértek volna. Ettől vélelem szerint egy szászországi család vette volna származását, s köztök egy bibornok. Nincsenek róla adataim. Az bizonyos, hogy nem csak Rosty hanem Roszty család is van, sőt hazánkban is, mire a rokonság megalapitásnál figyelni kell.
A munkácsi várnagyságra nézve a forrást nem ismerem.
Mihálynak Hosszutóty Borbálától fia volt Miklós, ki a XVII. század első felében élt, és sok viszontagság után Vas megyei ősi jószágait 1630. körűl vissza perelni kezdte, hanem nem sokára igyekezeteibe bele halt. Feleségétől Petretich Ilonától fia János a pereket folytatván, miután nemessége kétségbe hozatott, azt igazoló okmányai felterjesztése mellet uj czimeres nemes levelet nyert 1632. october 31-én, mely Vas vármegyében 1633. maj. 30-án kihirdettetett; e nemes levélben rokonai Rosty Péter és Mihály, kik a nemesség gyakorlatából kiestek, nemességökben szintén megerősítettek.
Nevezett János pereivel nem boldogulhatván, a gr. Batthyány családtól 4000 ftért Rohonczon, Stanóczon, és Alsó-Rőnökön akkoriban tetemes birtokrészeket vett, melyeket utóbb, egy század mulva az örökösök a Batthyány családnak vissza bocsátottak.
Jánosnak nejétől Kelcz Annától két leánya Erzsébet Szijártóné, és Zsuzsánna Fabianné és két fia II. Miklós és I. István maradtak. Miklós viszonyai ismeretlenek. I. István a családnak mai napig terjesztője lőn.
I. István a XVII. század végén élt és gróf Batthyány Ferencz és Zsigmond árvák javainak kormányzója lett, ezektől 1692-ben kapott feloldó levelében fáradságos s hűszolgálatai háladattal ismertettek el. Kétszer nősült, első neje Kalocsányi Judit volt, kinek halálával feleségűl vette Jobbágyi Reginát, a ki egy gazdag, beteg s magszakadó rokonát Saukovics Ádámot huzamos időkig híven ápolván, ennek Nagy és Kis-Barkócz, Murai-Szombath, Korongh, Tót-Keresztúr, Hadnperg, Poppendorf, Alsó- és felső-Rőnök és Fűzesben fekvő tetemes részjószágait részint ajándékúl nyervén, részint vétel utján megszerezvén, azokra királyi megegyező adomány levelet vitt, s azokba a vasvári káptalan által 1695. évben minden ellentmondás mellett be is iktattatott. Ez idő óta István maradéki „Barkóczi” előnevet vettek fel. István, ki 1718-ban halt meg, a vagyonosság mellett tíz jól nevelt gyermeket hagyott maga után, négy leányt úgymint Máriát Csákvárynét, Krisztinát Talliannét, Erzsébetet, Rozinát Csernyánszkynét; és hat fiút ugymint 1. Zsigmondot, ki mint kőszeghi városi tanácsnok és főbiró magnélkül halt meg, 2. Ferenczet, ki Belgrádban a Würtembergi herczeg mellett volt hadsegéd 1730-ban nőtlenűl halt meg, 3. Ádám, 4. III. Miklóst, 5. I. Lászlót és 6. II. Istvánt, ki mind a négyen külön ágat terjesztettek; kikről ágankint külön szólandunk.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT