Pompéry család.
Pompéry család.
Ősei Görögországból költöztek be, s Miskolczon telepedtek meg, ezek utódai közűl ott lakott Pompéry György, ki e század első felében a nemzetgazdászat érdekében kereskedelmi téren szilárd működése által fontos érdemeket szerezvén magának, Bihar vármegyében fekvő Vallány helység fele részére királyi adományt és nemességet szerzett; melyről utóbb közbejött halála miatt özvegye hernád-szentandrási Szonte Mária kérelmére az ünnepélyes – és a váradi káptalan által beiktatással végrehajtott – királyi adomány-levél, úgy a külön kelt czímeres nemes levél a boldogult szerző egyetlen fiának Jánosnak nevére V. Ferdinand király átal 1847. april. 29-én magyar nyelven kiadatott, és a következő évben febr. 12-én Győr vármegyének közgyülésén kihirdettetett.
A család czímere az előttem fekvő eredeti diploma szavai szerint következő: „szélent* osztott álló vitéz vért, felső arany osztályában fekete sasszárnynyal, alsó kék osztályában pedig egy sorban ragyogó három, hatágú csillaggal. A vérten felűl bíborral bélelt, aranynyal szegett arany lánczon függő nyak-ékességgel diszített s nemesi szokásként jobbra hajló rostélyos lovagsisak van, királyi pártával körítve, melyből arany markolatú görbe kardot tartó, arany szegélyű pánczélos hajlott kar tűnik könyökénél fogva elő. A sisak csucsáról a vért aljáig jobbról arany és fekete, balról ezüst és kék öszvehangzólagos takarók ömlenek gazdagon alá, s díszesen ékesítik az egészet.”
diagonaliter = vizirányosan.
Említett Györgynek özvegye Szonte Mária meghalt Miskolczon 1856. nov. 15-én kora 56. évében. Egyetlen fiok János (szül. Miskolczon 1819-ben) fiatal korában 1841-ben az irodalmi térre lépett, utóbb mint hirlapiró, nevezetesen 1856. dec. óta mint a „Pesti Napló”-nak, majd az általa 1860-ban alapított „Magyarország” czimű politikai lapnak szerkesztője, végre 1862. octob. havától az „Ország” lapnak kiadó tulajdonosa s mint fő-munkatárs működik. 1859-ben a m. tud. akademiának is tagjáúl választatott.*
Olv. életéről L. Jelenkor pol. és társasélet Encyclop. Pest 1858. 214. lap. és Danielik m. Irók I. 369.
