Pázmándy család. (Szomori és somodori.)
Pázmándy család. (Szomori és somodori.)
Komárom és Fejér vármegye egyik nevezetesebb családa. Eredetéről és leágazásáról a családtól adatokat nem nyerhetve, csak a következő adatokra támaszkodhatunk.
Már 1513-ban Paznandi Györgyöt a Krakóban tanuló magyar ifjak közt találjuk,* ki valószinűleg a Pázmándy család őseinek egyike volt.
Regestrum bursae Cracoviensis 28.
A XVII. század elején élt Pázmándi Gábor, ki 1603-ban: Feleletet irt Magyari Istvánnak az országok romlása okairól irt könyvére. Nyomt. N.-Szombatban.
Már a XVII. század első felébem Komárom megyében birtokos volt a család. Egyik Pázmándynak neje Blasy Katalin 1638-ban szerzé a Farkas családtól az egész kömlődi pusztát.*
Fényes Komárom várm. 155.
Egyik legnagyobb szerző-őse volt a családnak Pázmándy György, ki 1672-ben az elődje által szerzett kömlődi pusztára Farkas Imrétől örök bevallást szerzett,* noha ennek a másik testvére Farkas Ádám elentmondott. – Ugyancsak Pázmándy György 1673-ban Gyárfás István és Miklóstól megszerzé zálogjogon az apáthi pusztabeli birtokrészt.* Ugyan ő nejével Csapó Zsuzsannával együtt 1671-ben megvette örök áron az illető birtokosoktól az egész parnaki pusztát 1600 m. forintért.* 1717-ben Pármándy Gábor határpert indított az Eszterházyak ellen Nagy-Igmánd helység és Csepi pusztára nézve.*
Fényes Komárom várm. 155.
Fényes Komárom várm. 158.
Fényes Komárom várm. 155.
Fényes Komárom várm. 152.
1737-ben Pázmándy István ellen a kömlődi puszta iránt folytatott perét Farkas Pál bizonyos peralku miatt elvesztvén, miután 1743-ban némely Farkas örökösök részeiket b. Sándor Mihálynak eladták, 1744-ben a Pázmándyak nevezett báró Sándor Mihálylyal peralkura léptek a kömlődi birtok iránt. Ugyan ekkor egyességre lépett a Pázmándy család a nevezett báróval Szomor helységbeli, és Somodori pusztai birtok iránt is, mely két utóbbi helyről a család adomány folytán előnevét irja, és melyben jelenleg is a gr. Sándor családdal együtt birtokos.*
Fényes Komárom várm. 155. 187. 195.
A Pázmándy család egyik tagja Ferencz 1705-ben Rákóczy híve és Bercsényi egyik törzstiszte volt.
A Pázmándy család több jeles embert mutatott fel, igy a már említett Gábor tudóson kivül Pázmándy Sámuel ügyvéd s Fejér megyei táblabiró a magyarok eredetéről roppant olvasottságot tanusító, de a század akkori szelleme szerint gyümölcstelen szófejtegetéseken alapuló latin munkát adott ki Pesten 1786-ban.* Pázmándy János magyar grammatikát irt 1794-ben.*
Czíme: Schaediasmata praeludialia cognitationum conjecturalium circa originem, sedesque antiquas, et linguam uhro-magarum populorum etc. Pest 1786.
Magyar irók II. 250.
Többen megyei hívatalt viseltek részint Fehér, részint Komárom vármegyében.
Fejér megyében Károly főszolgabiró, utóbb táblabiró volt. Lakott Baracskán, meghalt 1826. évi jun. 11-én kora 49. évében. Nejétől Bay Borbálától gyermeke nem maradt.
Komárom vármegyében Pál 1810. máj. 8.-án másod alispán lett. S az volt – úgy látszik – 1817-ig.*
Fényes Komárom várm.
Ugyan ott kezdé hívataloskodását idősb Dienes (szül. 1781. mart. 10-én Kömlődön) már 1810-ben főszolgabiró egész 1817-ig; 1828–1836-ig alispán; az 1825. 1830. 1832. és 1839. évi országgyüléseken Komárom vármegyének jeles követe, és egyik jelesebb ellenzéki szónok. 1837-ben a dunántúli reform. egyházkerület világi főgondnoka. 1848-ban a m. ministerium alatt Fejér megyei főispán és felső házi tag. Meghalt Baracskán 1854. febr. 1-én kora 74. évében. Nejétől Pély Nagy Judittól fia ifjabb Dienes Kömlődön született 1816. april 7-én. Életiratából* jellemzésére elég lesz e nehány sort idézni: „Atyja nyomdokain járván, s annak vállain emelkedvén, már első fölléptekor nehány fejjel nagyobb volt sok másoknál, s már ifju korában (1844. mart. 29-én másod, 1847-ben első) Komárom megyei alispán, és (1843. 1847-ben) országgyülési követ és mint ilyen, az ország egyik kitünőbb egyénisége lett.” Mint ellenzéki szónokot éles logicája, elmés polemiái, a külpolitikában jártassága tünteték ki. Az 1848-ki pesti nemzetgyülés képviselő házának elnöke lett, utóbb parlamenti ügyessége miatt a frankfurti szövetségi gyülésre egyik követűl küldetett. Utóbb vissza jövén, békes elnöksége nem sokáig tartott, a forradalom bonyolultával septemberben már be volt végezve szerepe, azontúl a szellemével ellenkező forradalmi hullámzásoktól távozva, magánéletet élt. Meghalt Fejér megyében Szent-Iványon 1856. jan. 24. 39. éves korában. Nejétől Domonkos Lidiától gyermekei a táblázaton láthatók.
Lásd ujabb ismeretek tára VI. 1–3. lap.
A táblázaton álló József szintén egyházkerületi világi főgondnok volt.
Ezen ágnak töredék nemzékrende ez:
Pázmándy N.; János 1794. (baracskai Szücs Teréz); József egyház ker. főgond.; Károly Fejér v. főszbiró † 1826. (Bay Bora) †; Idősb Dienes sz. 1781. † 1854. Fejér v. főispán. (Pély Nagy Judit); ifj. Dénes sz. 1816. † 1856. alispán, követ. (Domonkos Lidia); Vilma (Lónyay Ödön); Szeréna.; Béla.; Dénes.; Gejza.
A másik ágnak töredék nemzékrendét képezi a következő táblázat:
Pázmándy N.; Lajos (Pázmándy N.); Eszter.; Janka (Czike Károlyné); Karolina (Véghely Imrené); Lajos 1848 61. Fejér v. főszbiró (nőtlen); Erzse (Konkolyné)
Idősb Zsigmond 1841-ben Komárom vármegye fősz. birája.
Lajos 1844-ben Komárom vármegye alszolgabirája, 1861. főszolgabirája volt.
Ugyan e családból származtak még: Pázmándy Erzsébet Balassa Péterné, Zsófia Baky Antalné, kik a mult század végén és ennek elején éltek.
A család czímere – mint felebb a metszvény mutatja – a paizs kék udvarában zöld tér felett hátulsó lábain álló medve, első lábait ragadozásra kinyujtva. A paizs feletti sisak koronáján egy zöld leveles szálon három kinyílt liliom (vagy tulipán) szemlélhető. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról aranykék.
