Pataki család. (Sárospataki)
Erdélyi család, Sárospatakról származott Erdélybe, előbbi neve Bojsza volt. Első ismert törzse Péter, kinek nejétől Bonyha Katától született fia István 1630-ban költözvén Erdélybe, ott kolosvári polgárrá lett. Tőle ivadéka ily renddel származott:*
Kővári L. Erdély nev. cs. 201.
I. István 1638. (Kőrösi Anna); Kata (Butyka György); II. István † 1710. görgényi lelkész. (1. Miskolczi Judit. 2. Nagy Kata); Bora (Tolnai István); István sz. 1677. † 1766. magyarósi pap. (Zilahy Krisztina); I. Sámuel † 1766. orvos dr. (Dálnoki Mária); Ferencz (Kádár Zsuzsi); Ferencz.; Miklós.; I. Dániel (Kecskés Ilona); II. Dániel 1750. (Vásárhelyi Éva); Mihály; József.; Mihály.; III. Dániel (Balog Erzse); Mózses; Sára (Radnótfai); Mária (Viski István); Sára (Incze Mihály); II. Sámuel † 1804. orvos és tanár (1. Verestói Erzse. 2. szathm. Pap Sára); IV. Sámuel.; István; János.; IV. Dániel b. szolnoki alispán, 1862. főispán (Bartos Anna); Mihály sz. 1780. † 1843. kolosvári főbiró (Titkos Róza); III. Sámuel † 1824. protomedicus (Mauks Zsófia); Anna (Blási András); Ferencz.; Sándor.; Gyula.; Dániel.; Luiza (Pataki Sándor); Emilia.; Anna (Szabó Kálmán); Kata..; V. Sámuel orvostanuló † 1820.; V. Dániel orvos dr. (Fölcs Amália); Sándor törv. tanácsos (Konrád Emilia); Sándor.; Sámuel.
A családfa élén álló I. Istvánnak fia II. István t.-szentgyörgyi, utóbb görgényi lelkész volt, és egy családot alapított, mely a mult század elejétől mostanig Erdélyt nemzedékről nemzedékre jeles orvosokkal látta el. Ilyen volt
I. Sámuel, (szül. 1692. jan.1.) mint tanuló gr. Teleki Ádám nevelője; 1726-ban végezte a külföldi egyetemeken tanulmányait, előbb dézsi, utóbb kolosvári orvos. Meghalt 1766. oct. 8-án vizkórban kora 75. évében. Irt orvosi munkát is.* Fia
Veszprémi Medicorum Biograph. III.
II. Sámuel (szül. 1731. mart. 20.) orvos tudor lett 1758-ban a külföldön, s visszatérvén hazájába, orvosi gyakorlata mellett a kolosvári ref. kollegiumban a math. és philosophia tanára is lön. Meghalt 1804. sept. 10-én. Három kis munkát adott ki.* Fia
Benkő Transylv. gen. II. 275. 326.
III. Sámuel (szül. 1765. febr. 16-án) orvosi pályáját 1794-ben kezdé meg. Szép tehetség és finom társalgó – irja róla Kőváry. A himlőoltást ő kezdte meg Erdélyben. 1794-ben Kolos vármegye főorvosa. 1812-ben országos főorvossá neveztetett, majd kir. tanácsosi czimet nyert; ő volt Erdély első főorvosa, ki a főkormányszék üléseiben kezdé előadásait. Meghalt 1824. május 7-én mellviz-kórban 59 éves korában. Irt két munkát 1. a skarlatról, és 2. az erdélyi ásványvizekről. Fia
V. Sámuel szül. 1797. nov. 14-én, szép tehetség volt, vegytani értekezéseit párisi folyóiratokban közlé franczia nyelven, még mint orvos növendék, és mint ilyen halt meg 1820. május 20-án. Halála után testvére Dániel, ki már a főkormányszéknél elkezdte hivatalos pályáját, tán hogy a család az orvosi pályán továbbá is képviselve legyen, az orvosi tudományokra adta magát és 1820-ban orvosi diplomát nyert; 1861-ben erdélyi főorvossá neveztetett. Két munkát is közrebocsátott, az egyik inanguralis értekezése, a másik a koleráról 1832-ben jelent meg. Testvére
Sándor 1834-ben az erdélyi kanczellariánál kezdett hívatalkodni, 1843-ban fogalmazó, 1850-ben cs. kir. törvényszéki tanácsos lett.
A másik ágból, mely I. Dánieltől jő le, s melynek Dézs lakfészke, volt Mózses, b. Wesselényi Miklós derék nevelője, kit Wesselényi család sirboltjába temettetett. Mihálynak fia József 1794-ben a tartományi főbiztosságnál irnok. II. Dániel Belső-Szolnok vármegyének egykor alispánja, majd (1854.) Dézs város főbirája, jelenleg (1862-ben) az ideiglenes rendszer alatt B.-Szolnok vármegye főispáni helyettese. Ennek fia Ferencz részint saját, részint „Mányai” álnév alatt a lapirodalomban több czikket közölt.
