Pap család. (Kézdi-vásárhelyi.)
Pap család. (Kézdi-vásárhelyi.)
Eredeti ős székely család, mely a „Pap” nevet valószinűleg a XVI. század elején egy pap eldődje után vette föl, előbbi neve „Borsoly” volt. Ezt mutatja egy 1509. jan. 20-án kelt, a családi iratai közt létező végrendelet magyar nyelven.*
Családi közlés szerint.
Az armalis levelet kezdi-vásárhelyi Pap István, a görgényi fiscalis urodalom igazgatója és testvérei tiszteletes Pap János, András és Sámuel mint már előbb is nemesek, 1682. febr. 16-án Apaffy Mihály fejedelemtől Lugosy Ferencz titoknok ellenjegyzése mellett nyerték mind két ág örökösei és maradékaira nézve.
Czímerök a paizs kék udvarában zöld halmon őrt álló daru, egyik fölemelt lábával kövecset tartva.
A fennevezett Pap Jánostól egyenes leszármazását okadatolva bemutatta a család a nemes Háromszék és törv. egyesült Miklósvár székek gyrás széke előtt, mely is azt 1845. máj. 31-én tartott ülésében 1011. sz. alatt elösmerte s hiteles jegyzékben kiadta. E hiteles kimutatás szerint Pap Jánostól egyenes vonalban eredt az ötödik nemzedékben IV. Pap Mihály, ki k.-vásárhelyi k. perceptor és az 1791. évi erdélyi országgyülésen k.-vásárhelyi követ volt. A további leszármazás következő:
IV. Pap Mihály Perceptor s követ † 1796. (ns. Bertalan Anna † 1852); V. Mihály szül. 1784. nyug. cs. k. őrnagy (b. Schirding Vilma); Józsiás † 1843. cs. k. főhadn. székely katonai ügyész (Hanko Ráchel); Vilmos sz. 1818. (cs. sz.-mihályi Sándor Julia); Károly sz. 1819.; Lajos sz. 1825.; Józsiás.; Ferencz.; Adolf.; Mihály.; Vilma.; Eliza.
A táblázaton álló V. Mihály, három fiával együtt 1848. és 1849-ben a magyar hadseregben mint törzstisztek harczolván, ezért volt cs. kir. tiszti rangjok és vagyonuk vesztése mellett mind kötél általi halálra, utóbb kegyelem utján összesen 35 évi várfogságra itéltettek, melynek nagy részét (összesen 23 évet) szigorú várfogságban ki is szenvedték.
Nevezett V. Mihály 1848. előtt nyugalmazott cs. k. székely őrnagy, a forradalom alatt honvéd alezredes, a háromszéki harcznak 1848-ban tevékeny nestora, 1848. dec. 6-án árulás folytán Köpecznél a császáriak által elfogatott; s Szeben bevételekor 1849. mart. 11-én Bem által nehéz fogságából kiszabadítatott ugyan, de csak is hogy a forradalom legyőzése után a 70 éves agg bajnok hadi törvényszék elé hurczoltassék, tiszti rangja és vagyona elvesztése mellett kötél általi halálra ítéltessék, mely kegyelem utján 8 évi várfogságra szállítatott le, és melynek folytán 1854. évig Gyulafejérvárott raboskodott. 1861-ben Három és Miklósvár székek számfölötti táblabirája és a k.-váráshelyi város tiszteletbeli tanácsosa. Fiai következők:
1.) Vilmos, már a forradalom előtt cs. k. százados, az első székely ezrednél, s mint ilyen 1848-ban egy székely zászlóaljjal kiment a Bácskába, és részt vett a római sánczok és az aradi vár ostromlásában. 1849. januárban visszatérvén a zászlóaljjal együtt Erdélybe, és részt vett a piskii csatában, hol őrnagy, és a további harczokban Erdély lefegyverzéseig, jun. 1-én alezredessé, és Czecz helyébe szebeni főhadparancsnokká lett kinevezve. A forradalom után kötél általi halálra itéltetése 8 évi várfogságra változtatott, melynek folytán Gyulafejérvárott 1855-ig ült a kórházi börtönben. 1861-ben Alsó-Fejérvármegyének rendes székbirája.
2.) Károly, 1844. óta nyugalmazott cs. k. hadnagy, 1848-ban a XII. zászlóaljnak háromszéki hadfogadó biztosa; s mint ezen zászlóaljbeli főhadnagy, s utóbb százados részt vett a k.-vásárhelyi, háromszéki, és borgói csatákban, hol magát kitüntette. 1849-ben az orbai széki nemzetőröknek és a muszkák betörése után egy bihari és csíki századokból alakúlt honvéd zászlóaljnak őrnagy parancsnoka lett. Zsibónál kapitulált, és a szebeni haditörvényszék által 5 évi várfogságra itéltetvén, 1853-ig Jozefstadtban börtönben ült. 1861-ben ns Három és Miklósvár széknek számfölötti táblabirája, és a k.-vásárhelyi tanácsnak levéltárnoka.
3.) Lajos, 1848-ban az I. Oláh határezredben cs. kir. hadnagy, innen a X. honvéd zászlóaljban főhadnagy és századparancsnok lett, és a bánsági sereghez menvén, a perlaszi sánczok megrohanásakor első tört be a szerb sánczokba. Mint táborkari százados Kiss Ernő és Vetter tábornokok mellett a Bánságban minden csatában kitünő részt vett 1848. végeig, mikor is elsőbben Szegedre egy hadi gőzhajó parancsnokául, azután 1849. elején Aradra az ostrom munkálatok vezetésére, majd Debreczenbe a hadügy ministerium táborkari osztályába rendeltetett, hol martiusig szolgált. Vetternek fővezérré lett kinevezésével mint annak vezérkari törzstiszte a fősereghez ment, hol Görgey alatt is hason minőségben Budavár bevételéig maradt. Ekkor saját kérelmére Erdélybe tétetvén át Bem mellé, a muszkák bejövetele előtt egy figyelő dandárt vezényelt önállólag a Rikán. A szemeriai győzedelmes csatában Clam-Gallas túlnyomó serege ellen a centrumot vezényelte; a segesvári csatában mint Bemnek vezérkari főnöke közvetlen mellette működött, Szeben bevételénél aug. 5-én a balszárnyat vezényelte Haasford orosz tábornok ellen, és ennek megkerülése által biztosította és siettette a győzedelmet; aug. 6-án Lüders muszka főserege ellen födözte egy zászlóaljjal Szerdahelyig Bemnek visszavonulását; miért is azonnal táborkari alezredesnek lön kinevezve. – Az erdélyi déli sereg maradékaival Déváig visszavonúlván, miután a világosvári catastropha után a harcz folytatása lehetetlenné vált, és Bem, Guyon, Stein és számos tiszt és katonák Törökországba menekülendők Déváról elutaztak; – aug. 18-án Beke ezredessel együtt a tábor meghatalmazása folytán Lüders muszka vezértábornokkal a piskii hidnál levő vendégfogadóban megkötötte az úgynevezett dévai capitulatiot, melynek erejével a Dévánál álló magyar sereg azon föltételek alatt, hogy a személy és vagyonbátorság biztositása mellett a tisztek kardjok és székely huszároknak lovaik meghagyatnak, – letette. Azonban e föltételek ellenére besoroztatván, a volt cs. kir. tisztek is haditörvényszék elé állítattak. Igy P. Lajos vagyon és képzelt cs. kir. tiszti rangja vesztése mellett kötél általi halálra, majd kegyelem utján 14 évi várfogságra itéltetett, melynek folytán 1857. jun. 19-ig a kufsteini várban szigorú fogságot, és pedig a három utolsó évben magán-rabságot szenvedett, összesen 8 évig raboskodván; mely idő alatt anya és nő csekély birtokától megfosztva, idegen hajlék alatt gyászolta, és segélyezte nekie már elveszett férjét és három fiát, páratlan önmegtagadással szenvedvén övéiért. P. Lajos 1861-ben Három és Miklósvár székek tiszteletbeli főjegyzője, Udvarhely szék tiszt. jegyzője, Felső-Fejér vármegye számfölötti táblabirája, és K.-Vásárhely város tanácsosa.
