Palóczy család. (Palóczi †.)

Teljes szövegű keresés

Palóczy család. (Palóczi †.)
Történelmi nevezetességű család, mely sirját Mohácsnál lelé utolsó sarjadékában. Nevét Ung vármegye Palócz nevü váráról irta a XIV. század óta, minthogy e várat Robert-Károly király adományozta a család őseinek, a kik osztályos atyafiságban állottak a ruszkai Dobókkal, honnan alaposan következtethetni Wagner szerint*, hogy ezen családdal egy közös törzsből eredtek.
Wagner Dec. II. 83.
Családfájukat V. István király koráig birjuk fölvinni. E király alatt élt oklevelesen kimutatható törzsük Péter nevezett Petyna v. Pethene, kit 1263-ban nevezett király hűséges szolgálataiért Zemplin vármegyében Zomotor nevű földdel megadományozott. Ennek fia volt
II. Péter (nevezve de Panky.) Ez 1306-ban szolgájának Ábrahámnak, Koch fiának Zemplin megyében Palánka birtokot adta. Azonban később néhány évvel hűtlenségbe* esvén, több jószága közt Purustyán várától is megfosztatott 1321. (IV. Idus Febr.) kelt okmányban.
Elészámlálja ezek eseteit az oklevél kivonata Wagnernél id. h.
II. Péternek hű fiai (Pethew) vagy is III. Péter dictus de Thuz, és Máttyus (vagy is Máté) ugyan csak Robert-Károly király kegyelméből Palócz (vagy régi irásmód szerint Palowch) helységet kapták adományban; és miután e helyre várat építettek, és utódaik azt időről időre épületekkel, és erődökkel bövítettek, elhagyván a Panky nevet, Palóczról Palóczy-aknak kezdték magokat irni és neveztetni. Ezen vár végett ugyan sok perük volt, nevezetesen 1333-ban a Sáros megyei Sebesi család ősei közűl Synkának fia Péter támasztott ellenök pert, a nevezett helységet magának igényelvén, de perét több törvényszéken is át meghurczolva, elveszté, és a Panky most Palóczy család birtokában megerősítetett.
Máttyusnak vagy Máténak következők voltak gyermekei: IV. Péter, András, Domokos és tán János, a kinek fia Imre 1400-ban az egri megyében pap, szatmári esperes volt. – Domokos szintén papi pályára lépett és leleszi prépost, és egyszersmind drivesti (máskép roszúl dani) czimz. püspök volt; meghalt 1403-ban. Halála után testvérétől IV. Pétertől származó unoka öcscsei Imre és II. Máté 1403-ban nevöket örökre megbélyegző garázdálkodást és erőszakoskodást követtek el, a leleszi Convent levéltárát s egyházát több czimborájokkal kirabolván.*
Fejér Cod. dipl. tomo X. vol. IV. p. 272.
Andrásnak két fiát tudjuk, azonban az egyik nevét a megrongált okmányból már Wagner sem olvashatta ki; a másik Miklós volt, ki 1417-ben is élt, de utóbb örökös nélkül múlt ki. A családot tehát tovább IV. Péter terjeszté. Ennek meglett korra négy gyermeke jutott: 1. Máttyus vagy II. Máté, 2. György, 3. Imre és 4. Hedvig, úgy látszik – Perény Miklós házas társa. Ezek közűl II. Máté és Imre leleszi tetteikről már emlékeztünk fölebb.
Imre Zsigmond király kedves embere, udvari hadi tiszt, testvére Máté által nyert adománynak részese, két gyermeket nemzett: Annát és Lászlót. Ez atyja nyomdokaiban járván, szintén udvari katona, Zsigmond király útaiban is, főleg Rómában, kisérője volt; miután egyik szolgája Szentgyörgyi Imre ott kapta Zsigmond királytól nemes levelét. Élt még Palóczy László, I. Ulászló király alatt is mint kir. udvarmester, V. László és Mátyás király alatt pedig országbiró volt; meghalt 1470-ben.
György papi pályára lépvén, szepesi prépost, majd erdélyi püspök, s végre 1424-ben esztergami érsek és primás lett, meghalt 1439. Ő koronázta meg Albertet magyar királylyá, s ő kapta az érsekség számára Drégely várát, és az esztergami egyház jogainak megerősítését nyerte.
II. Máté 1418-ban Szabolcs, Abauj és Borsod vármegye főispánja, Dios-Gyewr vár kapitánya, Munkács vár alól fölmentett némely helységeket nyert uj adomány czimen testvéreivel együtt. 1426-ban mint országbiró kapja Zemplin vármegyében Ujhely és Patak várát. 1435-ben nádorrá lett, e méltóságban két évet töltött t. i. 1437. évig, a midőn kimúlt. Neje Agatha volt, (családnevét nem tudjuk), ettől négy gyermekét ismerjük: 1. Veronikát pelsőczi Bubek Imrénét, 2. V. Pétert 1436-ban s.-ujhelyi plébánost, 3. Simont és 4. II. Jánost.
II. Jánosnak, ki 1451-ben Ungh vármegye főispánja volt, nejétől Margittól két fia maradt, ugymint: II. Imre és Zsigmond. Ez utóbbit 1475-ben a szerémi püspökségben leljük, azonban négy év után ez egyházi méltóságban már mást lelvén, Zsigmond ezen idő alatt meghalt.
II. Imre, Mátyás király kedves embere, és fő pohárnok mestere, egy izben valamely kedvetlenségbe esvén, e méltóságától megfosztatott, de nem sokára ismét kegyelembe jött, és főlovászmester lett; mely méltóságban leljük meg 1482-ben is*, a midőn Palóczy Istvánnal, unoka testvérével, Mátyás királytól ótalom-levelet nyert, hogy bárhol fekvő javaik a gyakori katonai szállásolások által a kártételektől megóvassanak, és megszállás esetében a zsarolt élelmet, és okozott kárt a hadak kapitányai kifizessék. Egy leányát találjuk Annát 1489-ben emlitve, de sorsáról mitsem tudunk.
Teleki J. Hunyadiak kora XII. 234. Ez adatot Wagner nem ösmerte.
Simon, (Jánosnak és V. Péternek testvére) I. Ulászló király alatt fő lovász mester és a hadakban a király kisérője, jelen volt 1444-ben a gyászos várnai ütközetben, melyből a király eleste után szerencsésen haza érkezvén, többször Giskra és a cseh rablók ellen harczolt. Mátyás király alatt más hivatal nélkül találjuk. Halála éve ismeretlen. Egy fia volt István, kiről fölebb emlékeztünk, és ki 1489-ben is élt, ennek Perényi Erzsébettől három gyermekét emlithetjük: 1. Antalt, 2. Mihályt, és 3. Katalint, előbb Csáholyi Imre, utóbb Ráskay György hitvesét, ki Palócz várát a Palóczyak kihalása után a ruszkai Dobó-knak bevalván; arra János király megerősitést adott.
Antal testvérével Mihálylyal együtt II. Ulászló királytól (az 1501–1510. év közben) a leleszi prépostságra kegyúri jogot kapott, de azzal alig élhettek, mert Mihály a XVI. század elején főpohárnok, 1514-ben fő komornok mester nem sokára mag nélkül halt meg; testvére Antal pedig, Zemplin vármegyének főispánja, 1526-ban a végzetes mohácsi ütközetben lelte magtalan halálát. Siremlékük a sárospataki parochialis egyházban állt s áll tán mai napig.
«»Családfájuk ez:
Péter mest. de Pethene 1263.; II. Péter 1306. de Panky; Péter (Pethő) dictus Thuz kapja Palóczot.; Máttyus (Máté) kapja Palóczot 1833.; IV. Péter 1380.; András; Domokos leleszi prépost †1403.; János?; N.; Miklós 1417. †; Imre szatmári esperes.; György esztergami érsek † 1439. Imre 1403.; II. Máttyus nádor 1435. † 1437. (N. Agatha); Hedvig (Perény Miklós); Anna.; László országbiró † 1470.; Veronika (Bubek Imre); V: Péter ujhelyi plébános.; Simon főlovász elesett 1444. Várnánál.; II. János ungi főisp. 1451. (Margit); Antal zemplini főispán † 1526. Mohácsnál.; Mihály főkomornok 1514. †; Kata (1. Csáholy Imre 2. Ráskay György); II. Imre főlovászm. 1482. (Rozgonyi Dora); Anna.; Zsigmond szerémi püsp. 1475.
A család czímere a paizs (mily szinű?) udvarában koronából kiemelkedő, szakállas öreg ember, ölében könyvet tartva. Ugyan ez alak látható a paizs fölötti sisak koronáján is, mint ezt I. Mátyásnak 1435-ki pecsétén láthatjuk.* Palóczy László országbirónak 1465. évi oklevélen látható pecséte is e czímert mutatja, hanem a paizs fölött egy melléig látható egyfejű sas kiterjesztett szárnyakkal (bizonyosan csak a metsző szeszélyéből) szerepel.*
Lásd Wagner Dec. II. fig. 7.
Batthyány Leges Eccles. I. 504. kiadva. Vesd össze Kaprinai Mss. B. tomo L. p. 53.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT