Melczer család. (Kellemesi.)
Melczer család. (Kellemesi.)
Sáros vármegye régiebb nemes családai közé tartozik. Hajdan előnevét Gönczről is írá, mint alább Mátyásnál látandjuk. 1526-ban már Melczer Boldizsár Eperjes város bírája volt. Ugyan ez időben nehány évvel később, 1532-ben Melczer András Kassa város jegyzője.* Ugyan ez időben gönczi Melczer Mátyás Kassán bíró, e városnak a Szapolyaiak részére történt átadására nézve fő tényezőűl íratik.*
Sperfogelnél, lásd Wagner Analecta Scepus II. 169.
Sperfogelnél, lásd Wagner Analecta Scepus II. 185.
1558-ban élt Melczer Kristóf, ki nejével Verner Sabinával Eperjesen volt házát eladá Tordai Zsimond atyafiának.* E Kristóftól kezdve a családfa részint perekben, részint cs. kir. czímer vizsgáló hívatal előtti kimutatás szerint következőleg igazoltatott:
Kovachich, Scriptores Minor. I. 112.
Kristóf 1558. (Werner Sabina.); Péter (Seldner Áfra.); I. János (Berzeviczi Klára.); II. János (Kékedy Kata.); III. János 1673. Heves v. alispán felakasztatott 1684. (Serédy Krisztina.); I. Pál kamarai tanácsos.; II. Pál kapitány. †; IV. János kapitány ungi követ 1712.; Mihály (Divény Zsuzsi); Mózses septemvir.; Antal.; György (Borsy Kata utóbb Fáyné.); Rozália (Gocsith-Károlyi Sándor.); György abaúji főjegyző. †; Ferencz (Szőlősy Teréz.); Mihály (jesuita.); Anna (Fáyné.); Ágnes (Zombory Zsigmond.); László septemvir † 1823. (gr. Majláth Mária.); Rozália (Bogáthy.); Mária (Okolicsányi.); Mária (gulácsi Farkas Antal ker. tábl. ülnök.); Ignácz kamarás huszár főhadn. †; Alajos Abaúj v. fősz.-bíró (Szentimrey Ludovika.) leányok.; I. András altáborn.; II. Andor.; János kamarás tart. főbizt. (Soós Franciska.); Flórián Borsod v. szbíró (Szentimrey Anna. †); István k. táblai ülnök.; Franciska (Szabó Imre pesti főtörv. tanácsos.)
Kristóf I. Ferdinánd királytól nyerte a czímeres nemes levelet. Ennek neje Werner Sabina, Werner Györgynek a hazai tudományosság történetében ismeretes „De admirandis Hungariae aquis“ munka szerzőjének, Sárosvár parancsnokának, és szepesi kamara tanácsosának fiusított leánya volt, mint ilyen szerzé Miksa király alatt, a Sáros megyei magyar-jakabfalvai, somi, és alsó-szalóki a Melczer család által jelenleg is birt jószágokat.
I. János Paduában tanúlt, s törvénykezési értekezést nyomatott; később Báthori István lengyel király alatt Litvaniában elesett.
II. János özvegye Kékedy Katalin, az utolsó Kékedy Balásnak fiusított leánya, szerzé gyermekeinek I. Leopold király alatt a család előnevét adó és maig birtokolt Kellemesi jószágot. Ez időtől írja magát a család kellemesi előnévvel, az előtt Eperjesről és némely ág Gönczről írván előnevét.
III. János 1673-ban Heves és Külső-Szolnok vármegyék másod alispánja, 1684-ben mint Tökölyi Imre hive, homonnai Drugeth Zsigmond által felakasztatott. Egyik fia I. Pál szepesi kamarai tanácsos fiában II. Pálban férfi ágon kihalt. Azonban ez ágnak fiúmaradékai vannak most is Szatmár vármegyében. III. Jánosnak másik fia IV. János, ki XIV. Lajos franczia király szolgálatában állván, huszár csapatot állított, de utóbb Eugen tábornagy fölhivására visszatért, és 1712-ben Ung vármegye országgyűlési követe volt, és már mint ilyen nyert a királytól amnestiát.
Mózses a hétszemélyes táblánál III. Károly király alatti szervezésekor az elsők közt mindjárt ülnökké neveztetett.
László 1790. és 1792-ben Borsod vármegye országgyűlési követe volt, s egyszersmind alispánja, 1796. részint királyi táblai ülnök, részint itélő mester 1810-ig; mint a hétszemélyes tábla ülnöke halt meg 1823-ban.* Több gyermeke életben van. Ezek közűl Andor 1848-ban magyar hadügy ministeri államtitkár, utóbb altábornagy, István előbb volt kir. táblai ülnök, jelenleg kir. személynök.
Lásd az országgyűlési naplókat az illető évekről 1790–1808. Ő volt egyik tagja a rendszeres országos munkálatokban is az iskolai ügyekre nézve kiküldött bizottságnak.
A család egyik ágából Melczer Lukács Krassó vármegyébe származott, hol Szepes megyétől 1798. jul. 17-én nyert nemesi bizonyítványát 1799. dec. 5-én kihírdetteté. Fia János Krassó megyei számvevő volt, utóbb Facsádon cs. kir. járásbíró.
Zemplín vármegyében, hol 1786-ban kellemesi Melczer Károly főjegyző volt,* hajdan a Serédy Krisztina jogán birt a család Egresen, és Kis-Újlakon e század elején pedig birtokos Rátkán és Banszkán.*
Szirmai C. Zemplin not. hist. 331.
Szirmay C. Zemplin not. top. 108. 164. 280. 284. 343.
Szatmár vármegyében e század elején M. György birtokos Tibold-Daróczon,* és Sárköz-Ujlakon.
Szirmay Szatmár várm. II. köt. 147.
Sáros megyében székhelye M.-Jakabfalva, Borsodban Sajó-Örs, Abaújban Alsó-Kéked.
A család czímere – mint följebb a metszvény ábrázolja – vízirányosan kétfelé osztott paizs, a felső vörös udvarban egy térdig látszó pánczélos vitéz, jobb kezében hétlevelű arany ágat, baljában kivont kardot tart. A paizs alsó fekete udvarában barna hármas halom fölött két rózsafej van. A paizs fölötti sisak koronájából arany grif emelkedik ki, szintén hétlevelű ágat tartva. Foszladék jobbról fekete-vörös, balfelől fekete-barna, (egykor ezüst?).
Van az országban más Melczer család is, de ettől különböző. Más Melczer család bírta Baranya megyében a Bakóczai javakat, melyeket e család kihaltával Majláth György egykori személynök nyert királyi adományban.
Trencsín vármegyében Melczer János armalisát 1660-ban hírdetteté ki, és 1686-ban Trencsín szkír. városban lakott.
