Kolosváry család. (Máskép Saltzer).
Kolosváry család. (Máskép Saltzer).
E családnak, mely Trencsin megyében a XV. században tünik fel, eredete és oda származása homályban rejlik ugyan, de a történelmi viszonyok összevetéséből még is Erdélyből történt származására némileg alapos következtetést vonhatunk, ha visszaemlékezünk V. László király 1454-ik évi azon rendeletére, melynél fogva Hunyadi János akkor az ország főkapitánya oda utasitatott, hogy a vágvölgyi várakat őrséggel és várnagyokkal lássa el; és igy fölszerelve e várakat a királyi kézre való átadásra elkészitse. E czélra Hunyadi valószinűleg több erdélyi családot is felhasznált, és igy kerülhetett eme vidékre a Kolosváry család. Legalább annyi bizonyos, hogy ez időben találjuk e családot a vágvölgyi váraknál feltünni, névszerint pedig Kolosváry Lőrinczet, ki 1455-ben már mint Trencsin vára várnagya, 1463-ban pedig mint zabláthi birtokos is előfordul. 1482-ben (in vigilia nativitatis Domini) Mátyás király a Kolosváry családot, névszerint Lőrinczet és Mátyást mint sz. kir. Trencsin városa polgárait a zabláthi birtokba beiktattatni rendeli. E két testvér az előbb emlitett Lőrincznek fia lehetett, minthogy ama 1455-ben élt I. Lőrincz, azon II. Lőrinczczel, ki 1500-ban s az utána következő években mint Trencsin és Bajmócz várak várnagya fordul elő, és csak 1525-ben mint már Trencsin megyei alispán halt meg, a kor-távolság miatt egy személy nem lehetett.
A fölebb idézett Mátyás királyféle adomány-levélben Lőrincz és Mátyás testvérek egyenesen Kolosváry-aknak (de Kolosvár) neveztetnek minden melléknév nélkül. Igy fordul elő ismét Lőrincz (de csak egyedül maga) 1482-ben az ugróczi birtokszerzési oklevélben is, pusztán Kolosváry névvel; sőt igy találjuk Lőrinczet még 1487-ben is Trencsin sz. kir. város levéltári okmányában nevezetesen Orell (Ölvey) Vitus kegyes alapitványában egyedül Kolosvárynak irva.
Mikép történt, hogy későbbi időkben nevezetesen már 1401-ben s az az után következőkben Lőrinczet Saltzer, Saltzher Solár, Záblátszky, Hrussóy, Hrusovszky-nak, sőt Trenchinyi-nek is találjuk neveztetni, iratni, sőt magok által is magukat igy irni; – azt későbbi hivataluk vagy foglalkozásuk, és birtokaik, sőt székhelyük ismeretéből lehet leghelyesebben megfejteni. És pedig a Saltzer, Sltzher, Solár természetes elnevezés onnan származhatott, minthogy a trencséni várnagyság, melyet Lőrincz a bajmóczi és brodárféle (Morva országban) várnagyságokkal együtt viselt, össze volt kötve a kamarai só egyedárússága, és e kincstári jövedelem kezelése is, melynél fogva a nép által méltán Saltzer stb.-nek neveztethetett, és főleg e néven ismertethetett, mely tekintet Lőrinczet arra birhatta, hogy maga is e nevet használja. Igy van ő aláirva nevezetesen azon nyugtatványban, melyet 1500-ban mint trencséni és bajmóczi várnagy bizonyos adósság letisztázása iránt Bánffy Jánosnak ad *. 1491-ben ezen Lőrincz Zamaróczy Imrétől egy Zamardféle curiát szerzett meg, és ezen a nyitrai káptalan előtt tett örök felvalló levélben „Laurentius Zolár de Kolosvár“-nak neveztetett. A mint később 1492-ben szent Borbála szűz és vértanu napján ezen zamárdi curiára királyi adomány-levelet nyert, ebben meg már Zolár máskép Hrusovszky Lőrincznek neveztetik. 1494-ben ismét Trencsinben házát Nemeskynyi Györgynek eladván, ezen okmányban Saltzár Lőrincznek iratik. Hasonlóan fordul elő egy másik ugyan ekkor ns Rozsony Kelemennek és Lászlónak ugyan Trencsinben egy másik eladott háza iránti szerződésben is; sőt ugyanott egy harmadik házát is eladván Czrmanszky Tamásnak, már ebben meg „zábláthy Saltzer Lőrincznek“ iratik neve. Mint Trencsin megyei alipsán többnyire Zábláthy és Záblátszkinak irta magát nevezett Kolosváry Lőrincz, és ama néven jő elő a trencsinmegyei alispánok névsorában is 1491–1525-ig. Még egy negyedik házát is Trencsinben 1512-ben Kuncz Vencziszló rokonának adományozván, ebben már egyedül Zábláthy Lőrincz névvel neveztetik. Azonban még itt sem volt még megállapodás a nevezetben; végre még Ugróczinak is nevezé magát. Igy sz. Szaniszló napján Ribár helységbeli birtokát testvére Mátyás fiainak Jakabnak és Jánosnak ajándékozván, már ittan Zábláthy és Ugróczy Lőrincznek nevezé magát.
Az eredeti a báró Mednyánszky család beczkói levéltárában.
Mily hatalomra emelkedett és mennyi birtokot szerze Kolosváry Lőrincz, mutatja azon három rendbeli, trencséni, bajmóczi és brodai várak várnagysága. Birtokai kiterjedését mutatják Trencsin sz. kir. városbeli házain kivül az 1463-ban a zábláthi, 1481-ben a hrussói, 1482-ben az ugróczi, 1492-ben ismét a zábláthi birtokszerzemények. 1504-ben Sárkány Ambrustól szerzé Gencsicz, Sitva, Keresztúr, Posztetna, és Lehota helységbeli birtokait. Meghalt 1525-ben az ugróczi várban.
A Trencsényi nevet leginkább a Kolosváry leányoknál találjuk; igy Zsófiánál, ki 1491-ben ákosházi Sárkány Ambrusnak, – és Annánál, ki Kosztka Miklósnak volt neje. – A Kaziwoda név pedig csak Kolosváry Lőrincznek Jeromos fiától származott Mátyás unokájánál vehető észre; ki is e név alatt Trencsin városa levéltári okmányaiban többször eléfordul.
Ezen följebb nevezett Mátyás Trencsin sz. kir. város tanácsnoka, és harminczados volt; és birt Trencsin városban egy házat, melyet 1591-ben Birovszky Sámueltől, Miklóstól és Annától vett meg. Testvére Mihály 1563- és 1577-ben mint zábláthi és hrussói birtokos fordul elő.
Kolosváry Lőrincznek egyenes férfi ivadéka kihalt a harmadik ízen, és csak nő ágon unokájában Margitban állott fen. Ezen Margit hornspicki és szvetlovai Szvetlovszky Pál-Stielfriedhez menvén férjhez, mintegy fiusitva Saltzer név alatt folytattatott tovább a családi leszármazás, miután Schellendorf-Szvetlovszky gyermekei nem az atya, hanem anyjok neve után Saltzer néven neveztettek; és e néven még azután négy ízen át élt a család.
A Kolosváry családnak Trencsin városában leélt szerepéhez még hozzá adhatjuk azon adatokat, hogy még 1600-ig különféle nevek alatt több házat birtokoltak; azonban az 1600-ik év után már egynek neve sem jő elő a város jegyzőkönyveiben s ház-lajstromaiban.
A Trencsin városi kriptában is több Kolosváry családbeli találta földi maradványainak nyugalmát. Ide temettettek a következők: 1690. april. 30-án Erzsébet özvegy Kolosváryné. – 1704-ki jul. 28-án Kolosváry Istvánnak fia Ferencz. – 1705. april. 3-án Ferencz Kolosváry Istvánnak testvére.
Melyik Kolosváry családból származhatott azon Kolosváry Pál, ki 1726-ban mint jesuita a „Curia Judicum Regni Hungariae virtutibus et meritis illustris“ czimű munkában mint bölcsészeti tudor fordul elő? – nem tudhatni.
A zábláthi Kolosváryak, vagyis Saltzerek, Hrussovszky-ak, és Záblátszky-ak czimere egy függőlegesen kétfelé osztott paizs; a jobboldali udvart rézsutosan egy széles szelemen (fascia) osztja kétfelé, és azon három rózsa látható, a szelemen fölött és alatt hatszögletü csillag ragyog; a baloldali udvarban egy hátra felkondorított farkú oroszlán ágaskodik. A paizsfölötti sisak koronájából két kiterjesztett sas-szárny között szintén egy hatszögletű csillag szemlélhető *.
Sztárek Lajostól közli Szontagh D.
A család leszármazási kimutatása ez:
Kolosváry Lőrincz Trencsényi várnagy † 1525. (Tőkés-ujfalvi Margit); Saltzer Mátyás 1487. †; Saltzer György; János 1499. (Schellendorf Anna); Saltzer Márton 1491. †; Zsófia (Sárkány Ambrus) Jeromos (Korlátkőy Borbála); János † 1559. (1. lévai Cseh Fruzsina. 2. Majthényi Anna. 3. Podmaniczky Anna); Mátyás Kaziwoda 1588. (Franta A.-Maria); Mihály †; Gáspár.; Mártha (bessei Farkas Ignácz); Lőrincz †; Margit 1542. (Schellendorf Burián Pál-Stielfrid Hornspick és Szvetlov ura); Saltzer János; György; János 1702.; Mária (Balogh Mih.); Anna (1. Ocskay Ján. 2. Spáczay Péter); Ferencz.; Mihály; Saltzer Mihály; János; Mihály.; Zsuzsa (Sandrik Pál); Jusztina (Gellér János) Zsigmond; Mária (Bossány Mihály); Kata (Bossány György).; Jusztina (Chery István); Anna (Beznák János); Borbála (Lubomirszky Szaniszló); Anna (Kosztka Miklós); Julia (Forgách Miklós); Márta (Turóczy Miklós); Márta (Nyáry Lőrincz);
A másik ág, mely Kolosváry Lőrinczczel testvérétől Mátyástól szakadt le, és mely ág leginkább megtartá a Kolosváry nevezetet, következő:
Kolosváry Mátyás a belei birtokot szerzi 1487.; Jakab 1535. ribári birtokot elzálogit.; János. 1525. Ribáron.;
Ezek egyikétől, ki ugylátszik Nagyváthyné özvegyet vett nőül, származott Kolosváry Miklós, ki 1590-ben törökfogságban volt; ennek anyúl testvére Nagyváthy Pál. Kolosváry Miklósnak gyermekei István 1670-ki máj. 25-én bérmáltatik, K. Ignácz bérmáltatik 1672. junius 7-én, s végre Mihály. Nevezett Istvánnak fiai István meghalt 1705-ben, és Ferencz.
