Koller család. (Nagy-mányai.)
Koller család. (Nagy-mányai.)
E család Tirólból származott I. Ferdinand alatt Ausztriába, és innen Magyarországba, hol Koller János-Kristóf mint királyi biztos az uralkodó ház iránt tanusitott hivségeért, és egyéb érdemeiért 1633-ki dec. 12-én II. Ferdinand királytól czimeres nemeslevelet nyert; mely nemeslevél Soprony megyének 1635-ki évben szent Ferencz napja után legközelebb eső második férián Uj-Kéren tartott közgyülésében kihirdettetett. Utóbb a család III. Károly király alatt tanusitott hűségeért Bars megyében fekvő nagy-mányai jószágot nyerte adományban.
Koller Ferencz Xavér udvari tanácsos 1752-ki mart. 16-án báróságra emeltetett. Már ifju korában jeles tudományossága által tünteté ki magát, s többek közt egy történelmi művet is irt latin nyelven, melyet az uralkodó fenségnek ajánlott *. Nejétől aranyos-maróti Paluska Juliannától * több leánya és két fia maradt: az egyik fia ismét Ferencz Xav. 1762–1765-ig kir. személynök, egyszersmind Bars vármegye főispánja, utóbb val. belső titkos tanácsos, és sz. István rend közép keresztese, első nejével egy gyermeket nemzett, ki még kiskorában kimult, második neje Rosenberg herczegnő magtalan volt; ekkép gyermek hiányában nagybátyjának Koller János-József udvari tanácsosnak fiát Jánost akará örökbe fogadni, azonban ez gyermekétől elválni nem akart, és igy azután nővére fiát báró Malonyay nep. Jánost királyi beleegyezéssel fiául és örököseül fogadá, mely szerint női-ágra ment át a nagy-mányai jószág is, hol diszes templomot épitetett, és ott el is temettetett. Benne a bárói ág kihalt. Testvére Ignácz 1762–1773-ig veszprémi püspök volt. Ő épiteté fel a püspöki lakot, igazitattá a templomot, alapitá az árvaházat, és épitette a nagyszerű viz-vezetéket. Ennek halálával a nagy-mányai ág elenyészett.
Czime: „Historia Regni Hungariae ab anno secundo decimi septimi, primi, ab an. ejusdem seculi, trigesimi septim. Augustiss. Invictissimo maximo Imperatori Carolo VI. hum. consecrata a Perill. Domino Emerico Francisco Xav. Koller de Nagy-Mánya ungaro Posoniensi ex Comitatu eodem AA. LL. et Philos. Magistro.“
Mindketten Bécsben a sz. István templomában vannak eltemetve, sirköveik ott a szószék baloldalán a falban láthatók.
A nemességi ágból * Antal 1760-ban a dunántúli kerületi tábla ülnöke, mint nyug. udv. tanácsos halt meg. Fia kettő maradt: József a tudós pécsi nagyprépost, ki mint ötvenhét éves kanonok, kora 87. évében halt meg 1832-ben Pécsett. Több tudós társ. tagja volt és tizenkét nemes tanuló ifjúra ösztöndijjat alapitott, minden vagyonát szent czélokra hagyományozván. Testvér öcscse János a magyar testőrségnél szolgált, azonban korán szemevilágát vesztvén, mint kapitány halt meg pozsonymegyei Szomolányban.
Családi közlés után Szontagh D.
Antalnak testvére János-József (1760–1770-ben) magyar kir. udv. kincstári tanácsos, egyszersmind a magyar-óvári császári családi jószág igazgatója, és Pöstyén mellett fekvő Drahóczi birtok tulajdonosa, M.-Terézia király-asszonynál különös kegyben állott, annyira, hogy ez által betegségében és vakságában Pozsonyban saját házában személyesen is meglátogattatott. Mint királyi biztos 22-szer működött, meghalt 1781-ben Pozsonyban és a kapuczinus barátoknál eltemettetett. Fia kettő maradt: János és Antal; az előbbi tizenkilencz megye táblabirája 1842-ben halt meg Nagyszombatban örökösök nélkül. A második: Antal, a nagyszombati ker. tábla ülnöke meghalt 1824–ben. Ennek fia Imre Pozsonyban mint cs. kir. fő törvényszéki iktató 1853-ban mult ki, és Szomolányban a családi sirboltban eltakaritatott. Ennek gyermekei: Gyula jelenleg (1860.) a Trencsin megyei cs. k. törvényszéknél tanácsos, és Izabella, vaszójai Schercz József pozsonyi cs. kir. járás főbiró neje.
A nagy-mányai Koller család nemesi czimere * – mint itt a metszvény ábrázolja – egy jobbra dőlt paizs, négyfelé osztva, az 1-ső osztály kék udvarában zöld téren egy fekete ló ágaskodik, a 2-ik osztály vörös mezejében kettős farkú arany oroszlán ágaskodik, első jobb lábával kivont pallóst tartva; a 3-ik osztály ezüst udvarában három kinyílott piros rózsafej látszik; a 4-ik osztály kék udvarában balról jobbra húzott két arany csíkolat látható. A paizs baloldali szögletén álló sisak koronáján fekete ló nyargal, kétfelől két elefánt-ormány között, melyekből a jobboldali vizirányosan félig ezüst, félig vörüs, a másoldali félig arany, félig kék, a jobboldaliból egymás alatt párhuzamosan kék, arany, kék, a baloldaliból vöröskék, vörös strucztoll nyúlik ki. A paizs sisakjáról a takaró jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.
Burgstaller Coll. Insign. – Adami Scuta gentil. tom. V. Koller Ignácz veszprémi püspök pecséte stb.
A bárói czimer megbővitetvén, következő: a paizs, mely arany négyszegű gombokkal kirakott fekete rámában áll, öt részre oszlik, úgy hogy az alsó közepső udvar gúla gyanánt ékeli magát a másik kettő közé; ezenkivül a paizs közepét egy kisebb paizs foglalja el, a család ősi czimerével, mely arany mezőben egy fekete ágaskodó lovat mutat. A czimerpaizs 1. osztályának vörös udvarában hármas zöld halom tetejéből koronából kinyuló ezüst kettőskereszt emelkedik ki; a 2. osztály kék mezejében kettős farkú oroszlán ágaskodik, első jobb lábával kivont kardot tartva; a 3-ik osztály kék udvarának közepén fehér folyam hullámzik, és alatta s fölötte fehér sziklahegyek emelkednek; a 4-ik osztály arany udvarában jobbról balra rézsutosan két kék csíkolat látható; az 5-ik gúla alakú legalsó osztály ezüst mezejében három piros rózsafej piroslik. A paizst bárói korona födi, és azon három koronás sisak áll, a jobboldaliból a leirt oroszlán nyúlik ki, kardot tartva, a baloldaliból fekete sas-szárny emelkedik ki, és azon a 4-ik osztály csíkolatai látszanak; a közepső sisak koronájából a fekete ló ágaskodik, két elefánt-ormány között, melyek a nemesi czimeren levőtől csak annyiban különböznek szinre nézve, hogy a mi ott kék, itt fekete szint mutat; hasonlóan itt a sisaktakaró bal oldala is arany-fekete, a jobb oldali ezüst-vörös. A paizst jobbról oroszlán, balról tigris tartja telamonok gyanánt.
