Koháry család. (Csábrághi és Szitnyai †.)
Koháry család. (Csábrághi és Szitnyai †.)
Kihalt mágnás család, mely vitéz hadfiakat mutatott fel, s melynek ivadékát főleg az uralkodó házhozi tántorithatlan hűség tünteté ki.
Egyik irónk * már 1470-ből emliti Koháry Györgyöt, mint Mátyás király egyik udvarnokát; azonban a családot csak a XVI. század végén Hont megyében látjuk föltünni, hol Koháry Imre, ki 1560-ban Hont megyében neje ráhói Jákóffy Kata által szép birtokhoz jutott *; fia pedig Péter a család emelkedésének alapját megveté.
Lehoczky Stemmat. II. 217.
Bel, Notitia nova IV. 761.
Imrétől kezdve a családfa következőleg * sarjadzott el:
Geneal. auth. tom. I. – Schönfeld Adels Lex. I. 13–16, hol azonban a születési és halálozási évek nagyon hibásak. – Lehoczky Stemmat. II. 217. – Wagner Mss. tom. LXX. p. 144. – Mocsáry Nógrád vármegye esmertetése III. köt. stb.
Imre 1560 (Jákóffy Kata); báró Péter 1593–1629. kir. személynök és hadvezér (Kazy Bora); I. István Honti főisp. Füleki főkapitány † 1664. (1. Balassa Judit. 2. b. Ujfalussy Éva); Magdolna (Baranyai Tamás); Kata.; II. István a hű 1714. országbiró és költő. † 1731.; Farkas gróf sz. 1685 † 1704. (gr. Rechberg Maria-Luiza); Gábor ferenczes barát.; I. János sz. 1657. † 1696. (Jakussith Polixena); Imre 1685.; György sz. 1788. † 1716. eles. Péterváradnál.; II. János sz. 1689. † 1717. eles. Belgrádnál.; András sz. 1694. † 1757. honti főis. lov táborn. (b. Thavonath Mária); I. Ignácz † 1719. mint tanuló.; Bora (gr. Keglevich Károly); Eva (gr. Esterházy Antal); Judit (Barkóczy György); Zsófia (Berényi Ádám); Miklós sz. 1721. † 1769. tábornok honti főis.; II. Ignácz sz. 1726. † 1777. honti főisp. (gr. Cavriani M.-Gabriela); Antal. † 1758.; Mária-Pol. (gr. Erdődy Károly); Mária-Ter. †; Karolina (gr. Mitrovszky József); III. János sz. 1733. † 1800. (b. Pinelli Mária); II. Miklós sz. 1764. alezredes (gr. Kinsky Mária); Jozefa sz. 1767. † 1803. (gr. Riesch János); Mária sz. 1769. (gr. Forgách Ignácz); Ferencz sz. 1760. † 1826. kanczellár herczeg (gr. Waldstein M.-Antonia); M.-Antonia szül. 1793. (hzg. Coburg Ferd.); M.-Teréz sz. 1761. † 1815. (gr. Haller József); Jozefa sz. 1764. † 1815. (b. Laurencin d Armont Ferd.); M.-Anna sz. 1765. (b. Gudenus János);
Imrének fia Péter előbb mint hontmegyei jegyző, tollal kezdé a hazát szolgálni; azonban nem kevésbé birt hadi tehetséggel is, és e téren is már 1593-ban mint alvezér Fülek ostrománál kezdé magát kitüntetni *. A következő évben Esztergam alatt vitézkedett *. Az 1606-ki bécsi békekötésnél mint királyi biztos vévén részt, e szerződés aláirói közt az ő nevét is találjuk. 1608-ban ő is egyik küldött volt Mátyás főherczegtől Prágába a korona elhozatala végett, és II. Mátyás megkoronázása után Érsekujvár alkapitányává neveztetett. 1613-ban febr. 11-én Báthori Gábor erdélyi fejedelemhez küldetett követségben, melynek bevégzése után hű és sikeres szolgálatiért 1616. febr. 15-én báróságra emeltetett *. 1618-ban Komáromba a törökkeli békekötésre egyik biztosul klüdetett. 1619-ben mint Érsekujvár alkapitánya vitézül védte e várat Bethlen serege által, de őrsége által feladatván, maga is fogságba esett *. E fogságból két év mulva szabadulván ki 1621-ben, királyi engedélyt nyert, hogy testőrségül 60 lovast és 40 gyalogot tarthasson személye körűl *. 1623-ban ismét az ujvári térségen harczolt a török és az erdélyiek ellen, kiken győzelmet aratott. Ez időben már Ersekujvár főkapitánya volt. 1627-ben a meghalt Cziráky Mózses helyére kir. személynöknek nevezé őt II. Ferdinand király, azonban e hivatalt csak igen rövid ideig viselé *. Még ugyan ez évben Bethlen Gáborral kötendő békére nézve Komáromba küldetett. Sept. 22-én pedig több magyar főurral fontos tanácskozásra hivatott meg. 1629-ben már birta a csábrághi és szitnyai várat és uradalmat, melyre ez évben kir. adományt nyert *. Ez után nem sokára letűnt az élet szinpadáról, mert vele többé a történelem lapjain nem találkozunk. Neje Kazy Borbála volt *. Egy fia és két leánya maradt.
Istvánffy 1685-ki kiadás.
Istvánffy 1685-ki kiadás.
Mocsáry Antal Nógrád várm. esm. III. 46.
Pethő Gergely Krónika 185. – Feszler Geschichte VIII. 516.
Mocsáry Nógrád várm. III. 47.
Mert Cziráky Mózses 1627. sept. 4-ke előtt halt meg, és már azon évi octob. 29-én Patachich István volt a kir. személynök.
Liber Regius anni 1622. fol. 122.
Schönfeld: Adels Lex. II. 16. – Ellenben Lehoczkynál, és más származati táblákon nejeűl Balassa Borbálát találjuk, azonban ez igne kétseges, mert a Balassa család származati fáján Borbála elő nem fordúl, hanem Judit, Balassa Imrének leánya, ki Koháry Péter fiának I. Istvánnak volt neje. És ezen Balassa Judit volt előbb kaszaházi Ioó János személynöknek özvegye, utóbb harmadszor férjhez ment Gregoróczy Péterhez. Itt egyszersmind alkalmilag ki kell e munka V. köt. 349. lapján álló hibát igazitnunk, mert ott is Balassa Borbála roszúl áll Judit helyett.
I. István 1647-ben sept. 23-án Szécsény vár főkapitányává, 1657-ben pedig egyszersmind Fülek vár örökös főkapitányává, a következő 1658-ban Hont megye főispányává neveztetett. 1664-ki april. 10-én fővezérül rendeltetett, s ámbár szabadkozott ez állomás elfoglalásától jul. 9-én irt levelében, tán rosz sejtelmektől intve, de I. Leopold ujabbi rendelete folytán azt elfogadá; és csakugyan jul. 19-én a lévai térségen a török ellen vítt harczon elesett. Elestének helyét a lévai határban egy kápolna jelöli. Tetemei pedig a sz.-benedeki nemzetségi sirboltba takaritattak. Neje, Balassa Imrének Bosnyák Judittól született leánya: Balassa Judit volt, és ez után öröklé Bosnyák jogon a Koháry család egy részben a kecskeméti birtokot. Második nejéül Ujfalussy Éva iratik *. Gyermeke négy maradt:
Schönfeld id. h. 16.
Gábor ferenczes barát volt.
II. István még atyjának életében 1661-ki mart. 22-én Hont megye főispánjává, 1664. jul. 25-ik napján pedig Fülek vár főkapitánjává neveztetett. 1671-ben már a férfiui kort elérvén, először a hadi tanácshoz Fülek vár megerősitésének szükségét terjeszté fel, melyre a kamara 1672-ben ezerötszáz forintot utalványozott *. 1678-ban többször igyekezett őt Tököly Imre pártjára vonni, de ő tántorithatlanul megmaradt az uralkodó iránti hűségében, miről I. Leopold értesülvén, őt 1678. dec. 13-án irt levele mellett aranylánczon függő saját arczképével ajándékozá meg. 1682-ben Tököly a törökkel ostromlá Füleket, és bár Koháry keményen tartá magát, de a hosszú ostrom alatt őrsége a vitéz főkapitány ellenére is feladá a várat. Tököly ekkor is megkinálá őt barátságával, ha vele tart, de Koháry tántorithatlan volt, ennélfogva fogollyá lön, és előbb sept. 11-én Regéczre hurczoltatott, hol némely hű társai eszközlésére megszabadúl ugyan, de észrevétetvén, rögtön elfogatott, és elzáratott. 1683. jul. 18-án Ungvárra, onnan Sárospatakra, s végre jul. 20-án Munkácsra vitetett; majd ismét Sárospatakra visszahurczoltatott. E keserves rabságban nyomorgott mind addig, míg 1685-ben nov. 6-án a császári seregek S.-patakot ostrom alá vévén, a fővezér Caprara a föld alá sötét börtönbe elzárt rabot szerencsésen kiásatá *.
Mocsáry id. h. 53.
Bel. not. nov. IV. 85.
Még a börtönben szenvedt, midőn Farkas, János és Imre testvéreivel együtt I. Leopold király által 1685-ki jul. 15-én grófi rangra emeltetett *. 1687-ben jun. 2-án határszéli országos főkapitánynyá neveztetett. Ugyan ez évben Eger vára ostromára küldetvén, jobb kezén oly sebet kapott, hogy azt többé nem használhatá, ez okból saját keze irásának másolatát bélyegre vésetve, ezt használá neve aláirásánál *. 1702-ben nov. 16-án a nádor által a Nógrád megye által állított gyalog katonaság átvételével és rendbeszedésével bizatott meg. 1703-ki jul. 2-án hatezer forintot adott a Rákóczy elleni hadsereg segélyezésére. 1704-ben ő is részt vett az udvar részéről a Rákóczyakkal Selmeczen tartott egyezkedésekben. De főleg pénzzel és kölcsönnel segité a kormányt ama forradalom elnyomására, mint ezt I. József királynak 1706. jul. 23-án kelt levele tanusitja. 1711-ki jan. 2-án Hont megye örökös főispánjává neveztetett ki, úgy hogy azt a Koháry családnak mindég legidősb tagja viselje. E hivatalába dec. 14-én be is iktattatott. 1712-ki dec. 27-én III. Károly király nevében a hadi tanács által negyvennyolcz évi hű szolgálataiért, szenvedéseiért és áldozataiért főtábornoki egész fizetésével haláláig megajándékoztatott. 1714-ki octob. 15-én országbiróvá, oct. 18-án pedig belső titkos tanácsosságra emeltetett. Számtalanszor viselt különféle ügyekben királyi biztosságot. 1729-ki dec. 28-án a honti örökös főispánságról szóló adománylevelet III. Károly király is megerősité. Meghalt csábrághi várában 1731-ki mart. 29-én, kora 82. évében, utódok nélkül, mert nőtlen állapotban élt *. Tetemei réz koporsóba tétetvén, családja sz.-benedeki sirboltjába takaritattak. Mint költő szintén megemlitendő. Költeményei egy részét fogságában irá *. Emlékét több egyház, zárda és kórház s egyéb alapitványok örökiték, és ily czélokra többet kiadott 713,800 ftnál. Testvére.
Mocsáry id. h. 68.
1715-ki 29. art.
Mocsáry id. h. leirta életrajzát Bajza is az 1832. Aurorában.
L. Tudományos gyüjtem. 1821. II. köt. – Megjelentek tőle versek ily czim alatt is: „Hol egyszer, hol másszor kifaragott és összeszedett rongyából leirt fűzfa versek.“
I. János 1657-ben jun. 13-án született. 1682-ben Tököly ellen harczolt, de szerencsétlenül, mert elfogatván, hadi fogságba vitetett előbb Kassára, onnan Ungvárra rablánczokon; innen kiszabadulván jelen volt a budai ütközetben. Meghalt 1696-ban kora 39-ik évében, és eltemettetett szintén Sz.-Benedeken. Nejétől orbovai Jakussith Polexinától gyermekei nem maradtak. Testvére
Farkas cs. kir. kamarás 1683-ban részt vett Bécs védelmében, 1686-ban Buda ostromára a nógrád- és hontmegyei nemességet vezérlé. 1704-ben a horvátországi zavarok lecsendesitésére rendeltetvén, oda ment családostól, hol azonban 1704-ben Dubrava nevü városban meghalt. Ő birta már Murány várát és uradalmát is. Nejétől gr. Rechberg Mária-Ludovikától nyolcz gyermeke maradt, mint a táblázat mutatja. Ezek közűl:
György szül. 1688-ki april. 13-án. Dicséretesen elvégezvén 1708-ban Olmuczban iskoláit, katonává, és 1711-ki aug. 10-én gr. Stahremberg ezredében kapitányá lett; de 1716-ki aug. 5-én a péterváradi ütközetben 16 sebet kapván, és mind két kezét elvesztvén, életét dicsően bevégzé; és ugyanott el is temettetett.
II. János szül. 1689-ki sept. 20-án Csábrágon, és iskoláit szintén Olmuczban végezé. Hasonlóan a hadi pályára lépvén, a Lobkovicz vasas ezredben kapitány lett, de 1717-ben Belgrádnál kora 28. évében elesett.
I. Ignácz még mint tanuló ifju korában N.-szombatban halt el 1719-ben *.
Fölötte halotti beszédet tartott Splény Gábor, mely „Speculum Academiae “ czim alatt 1720-ban nyomatott ki.
A negyedik férfi-testvér András 1694-ki nov. 30-án született Csábrágon. 1715-ben katonává lett. 1717-ben Belgrád alatt sebet kapott, melyből kigyógyulván, 1730-ki aug. 11-én ezredessé lett; 1731-ki mart. 10-én pedig nemes Hont vármegyei örökös főispánságába iktattatott. 1739-ben vezér-őrnagy, 1741-ben altábornagy lett, és ezen évben Temesvár és Belgrád alatt több sebet nyert; 1748. nov. 17-én lovassági tábornagygyá neveztetett. 1733-ban egy egész ezredet állitott, és arra 161,120 for. 48 krt költött; a M.-Terézia által állitott kórházra 2000 frtot; – 1744. jan. 1-én a bécsi kórházban ismét négy beteg ágyra 4000 frtot; és 1748. máj. 5-én ugyanott egy beteg ágyra 1000 frtot alapitványozott. – 1736-ki sept. 3-án urodalmaira pallósjogot nyert. Meghalt Szent-Antalon 1757-ki dec. 21-én, és Selmeczen temettetett el *. Ő birta már a csábrági, szitnyai vár és uradalmakon kivül, továbbá a murányi, balogvári, füleki, gömöri, derencséni, sz.-antali, rimaszécsi uradalmakon kivül Alsó-Ausztriában az ebenthali és walterskircheni urodalmakat is. Nejétől báró Thavonat Mária-Teréziától, báró Thavonat Lajosnak, és Jakusith Polixena Jozefának leányától hat gyermeke, ezek közt három fia született. Legidősb fia
Mocsáry id. h. 77. 78.
Miklós szül. Szent-Antalon 1721-ki jul. 6-án. Már gyermek korában 1733. novemb. 6-án atyja ezredében kapitányságra neveztetett *. Utóbb 1754. aug. 28-án ezredessé, 1758. jan. 2-án Hont megye főispánjává neveztetett, és abba 26-án beiktattatott. Május 15-én vezér-őrnagygyá, 1757. mart. 5-én pedig dandár-tábornokká lön. Meghalt Balogon 1769. jul. 3-án. Eltemettetett Selmeczen.
1734-ben még mint tanuló latin verseket ajánlott atyjának ily czim alatt: Primiliae Poeticae ex filiali reverentia devotae honoribus J. C. D. Andreae Koháry etc.
Testvére Antal mielőtt férfi kort érhetett, halt el.
III. János cs. kir. kamarás meghalt 1800. nov. 12-én. 1779-ki mart. 14-én vette nőűl báró Pinelli Mária-Teréziát, kitől két leánya és egy fia II. Miklós maradt. Ez utóbbi született 1764. jul. 12-én. Cs. k. kamarás és szluini határőr ezredben alezredes volt. Nejétől gr. Kinsky Mária-Borbálától gyermekei nem maradtak.
Andrásnak második fia II. Ignácz 1726-ki dec. 2-án született. 1744-ben a porosz háboruban vett részt, és mint kapitány a hadi tudományokban magát kitünteté. 1745-ben a fölkelt nemesség őrnagya volt. 1769. aug. 23-án bátyja halálával Hont megye főispánja lett. Meghalt 1777-ben oct. 10-én, kora 73. évében. Nejétől gróf Cavriani Maria-Gabrielától, kivel 1758. jan. 15-én kelt egybe, egy fia, és három leánya maradt. Fia
«»Antal szül. 1760. sept. 4-én. Hivatalos pályára lépvén, fokonként a legmagasabb polczra vitte. Ő cs. kir. kamarás, hont vármegye örökös és valóságos főispánja, arany gyapjas rend vitéze, cs. k. valós. belső titkos tanácsos, Magyarország fő pohárnok mestere, és főkanczellára volt. És 1815-ben herczegségre emeltetett. Meghalt 1826-ki jun. 27-én figyermek utód nélkül. Nejétől herczeg Waldstein Wartenberg Mária-Antoniától, kivel 1792-ki febr. 13-án kelt egybe, egyetlen leánya Mária-Antonia szül. 1793-ki jul. 2-án, és 1816-ki jan. 2-án egybekelt Szász Coburg Ferdinand György herczeggel (Lásd Coburg család), kire e házasság által a Koháry uradalmak szállottak.
A kihalt Koháry család czimere a paizs kék udvarában zöld téren álló kettős farkú koronás oroszlán, első jobb lábával kivont kardot tartva. A paizsfölötti sisak koronájából szintén a leirt oroszlán emelkedik ki. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.
