Kazinczy család. (Kazinczi.)
Kazinczy család. (Kazinczi.)
A felföld régi, előkelő, birtokos családainak egyike, melynek nevére Ferencz, irodalmunk nagy reformátora, örök fényt derite. A család jószágai Abauj, Zemplény, Ung, Szabolcs, Bihar, Heves és Nógrád megyékben voltak elszórva.
Nem birva a család eredetének és régiebb történeteinek adatait, itt a leágazás kimutatását csak a XVII. század közepéről kell kezdenünk. Ekkor élt a családból már az V. Péter, 1662–1676. Zemplény vármegyének *, ezenkivül egyszersmind Bereg megyének is jegyzője; az 1662-ki pozsonyi, 1667-ki beszterczei országgyülésre Zemplén vármegye követe *; többször egyéb küldöttségi megbizásokkal is megtiszteltetve, igy 1665-ben a sérelmek tárgyában Pethö Zsigmond kir. biztoshoz, és gr. Rottal tábornokhoz *, ugyanez évben Wesselény nádorhoz Kassára, 1666-ban Zrinyi Ilonának és Rákóczy Ferencznek lakadalmára *, 1668-ban gr. Csáky Ferencz kassai tábornagy beiktatására volt megyéje által kiküldve *. 1667-ben érdemei jutalmául lakó házát Ujhelyben Zemplény vármegye épiteté fel *. 1670-ben ő szólitá fel Rákóczy Ferenczet a fegyverletételre; egyébiránt mint maga is Rákóczy híve, Báthori Zsófia meg P. Kis Imre közbenvetésére életét pénzbirsággal, és hitváltoztatással menté meg, és még ugyanez évben ő viszi meg a megye hódolatát Bécsbe *. 1676-ban már a kir. tábla birája is, és még ez évben jun. 28-án országbirói itélőmesterré neveztetett ki, azonban közbejött halála miatt már nem hivatalkodhaték *. Ennek daczára halála után, mint a Wesselényféle összeesküvésben részesnek, javai a kamara által lezároltattak *. Tőle kezdve a család napjainkig következőleg sarjadzott le:
Szirmay A. C. Zemplin not. hist. 194. 226. 250. – Szirmay szerint még 1678-ban is jegyző, sőt arról ekkor köszönt le; holott – mint alább látjuk – már 1676-ban szintén a zemplénymegyei Protocol. tom. LXXXV. nyomán róla ez iratik: „Petrus Kazinczy de eadem, Tabulae Reg. Assessor (I. Lipót kir. diplom. 1676. jun. 28. a család levéltárában) in Magistrum Protonotarium Judicis Curiae R. resolutus sed praemortuus.“ L. Toldy Ferencz, Kazinczy Ferencz és kora. Pest, 1859. 3. l. és Jegyzések közt V. lapon.
Szirmay A. C. Zemplin not. hist. 194. 207.
Szirmay A. C. Zemplin not. hist. 205.
Szirmay A. C. Zemplin not. hist. 206.
Szirmay A. C. Zemplin not. hist. 211.
Szirmay A. C. Zemplin not. hist. 208.
Szirmay A. C. Zemplin not. hist. 221.
Toldy Fer. Kazinczy Ferencz és kora, Pest 1859. V. lapon.
Toldy Fer. Kazinczy Ferencz és kora, Pest 1859. V. lapon.
V. Péter itélőmester 1676.; IX. András 1680. Ung v. alispán (Eödönffy Erzse); Dániel † 1750. (Szirmay Teréz); József szül. 1732. † 1774. (Bossányi Zsuzsa); X. András sz. 1738. † 1804. Zemplény v. követe; VI. Péter szül. 1747. Zemplényi alisp. (Ragályi l.); István szül. 1774. (1. b. Hellenbach Eszter 2. Józsa Mária 3. Boronkay Rózsa); Teréz (Bernáth János); Zsófia (gr. Vay Ábrahám); András Zemplin v. alisp. 1843–1849.; Ottilia (Lónyay Gábor); Gábor az iró, s követ szül. 1818. (Fáy Emmi); Piroska (Kovách Illés.); Arthur.; Ferencz az iró sz. 1759. † 1831. (gr. Török Zsófi); Dénes sz. 1761. † 1824. kir. tan.; Julianna sz. 1762. (Dercsényi Ján.); László sz. 1763. † 1807. ezredes (Lukács Franciska) †; Klára sz. 1766. (Krajnik József); Zsuzsa sz. 1768. (Péchy Sándor); Teréz sz. 1770. † 1772.; József sz. 1772. † 1856. Abauj v. főszbiró (Ragályi Mária); Miklós iró sz. 1774. † 1844. (Beőthy Victoria); József.; Amália.; László; Gusztav-Adolf.; Sándor.; Victor.; Titus (Beöthy Paulina); Ifigenia sz. 1805. † 1806.; Eugenia sz. 1807. (Krajnik Imre); Thalia sz. 1809. (1. Varga kapit. 2. Hrabovszky).; Emil sz. 1811. nyug. huszár őrnagy.; Antonin sz. 1813.; Bálint (Homoky Mathild); Ifigenia sz. 1817. (Becskénő); Lajos sz. 1820. forr. tábornok kivég. 1849.
A családfa élén álló V. Péternek fia IX. András a költő *, a nagyszombati egyetemből sógora által haza lopatván, atyái helv. ref. vallására visszatért *. Már 1680-ban Ung vármegye alispánja volt *. 1682-ben Zemplény megyében hadi élelmezési főbiztossá választatik *. II. Rákóczy Ferencz alatt a zemplény és ungmegyei fölkelt nemesség főkapitánya, s e megyének a széchényi és ónodi gyülésekre követe volt. Felesége Eödönffy Erzsébet után a vinnai várat és birtokokat csatlotta ősi vagyonához. Ennek fia volt
Verseit kiadta unokája Ferencz az iró, az Orpheus II. k. 143. l.
Toldy Fer. Kazinczy Ferencz és kora, Pest 1859. 3. l.
Lehoczky Stemmat. I. 217.
Szirmay C. Zemplin not. hist. p. 273.
Dániel, ki Szirmay Andrásnak királyfalvai Róth Juliannától született leányát, Szirmay Terézt birta hitves társul. Meghalt 1750-ben. Utánna három fia által három ágra oszlott a család. Fiai ezek: József, X. András és VI. Péter, kik atyjok halála után megosztozván, Józsefnek az alsóregmeczi, a két utóbbinak pedig a vinnai és lasztóczi jószágok jutottak osztályrészül *.
Ez s az ez után következő adatok a következő czimü nyomtatványból meritvék: „Özvegy Kazinczy Józsefné született Bossányi Susánna emlékezete. Irta első szülöttje Kazinczy Ferencz. Rokonainak s barátjainak Gyászlevél helyébe; maradékainak a dolgok tudása végett. S.-Patakon 1813.“
József szül. Vinnán 1732. febr. 9-én. Hivatalt nem viselvén, 1758. jun. 19-én jegyzé el nagybossányi Bossányi Ferencz Bihar egykori főszolgabirájának, főjegyzőjének s követének kóji Comáromy Juliannától 1740. máj. 18-án Ér-Semlyénben született leányát Bossányi Zsuzsánnát; kivel nászát ugyancsak Ér Semlyénben 1758. sept. 29-én ünnepelte. Házasságok – mint gyermekeik névsora mutatja – termékeny vala; azonban a boldog együttlét rövid vala. Józsefet 1774. mart. 20-án egy roszul gyógyitott inhideg Regmeczen kora 42 évében kitörlé az élők sorából, s a 34 éves nő mintegy tizenhat évi házasság után, nyolcz neveletlen gyermekkel, – kik közűl az utolsó atyja halála után öt hónap mulva született, – megterhelve maradt özvegyen, mígnem lassú szélütés okozta három évi sinlődés után férjét ő is a jobblétre követte; meghalt 1812. nov. 14. Ér-Semlényben. Mennyi jótékony befolyással volt a jeles pár gyermekeiknek, – de főleg Ferencznek irodalmunk eme legujabban ünnepelt ujjá-teremtőjének – növelésére és jövendő elért nagysága kifejlesztésére, azt az emlitettnek életirása bőven tanusitja. Gyermekeik ezek:
1) Ferencz, az iró, született Ér-Semlyénben 1759. october 27-én. Tanulságos és irodalom-történelmi becsü életét *, melyet korának története nélkül alig rajzolhatni, – ismeri minden értelmes hazafi, s különben is annak egész terjedelmében közölhetése e szűkebb körü vállalat körét meghaladja. Ez okból életének csak főbb mozzanatait kell röviden megemlitenem. K. Ferencz kilencz éves korában Késmarkra küldetett a német nyelv megtanulása végett, és onnan év multával S.-Patakra, hol kezdé a franczia nyelvet is tanulni, és hol anyja buzditására legelső kinyomott zsengéjét „Magyarország földi állapotjának lerajzolása“ (Kassa 1775.) irta. – 1777-ben Bécsben járt, hol főleg a cs. képtár kapá meg figyelmét, s volt műérzékére hatással. 1779. jul. 15-én iskoláit elvégezvén, Kassán, majd Eperjesen, s végre Pesten a törvényt gyakorlá. 1784-ben Abauj megye aljegyzőjévé választatott, és midőn ugyanazon év nov. 1. napjától József császár parancsára minden hivatalos irománynak németül kelle fogalmaztatnia, a főjegyző épen nem, az első aljegyző pedig németül keveset tuda, ő vitte pontosan a fontos hivatalt. Innen 1786-ban gr. Török Lajosnak, – kivel 1784. nov. 2-án Tállyán ismerkedett meg, – ajánlatára a kassai kerület nemzeti iskoláinak felügyelőjévé neveztetett. És ez alatt, – mint már előbb is – folytatá irodalmi munkásságát is; melyre még több időt nyert, midőn II. Leopold alatt minden többi nem kath. hivatalnokokkal együtt a kath. iskolákból elbocsáttatott. Ezenközben a Pesten összeállott magyar szinész-társaság rendezése is igazgatása körűl gr. Ráday Gedeonnal, a szintén költővel, nagy erélyt fejte ki, s a repertoriumot forditott művekkel gazdagitá. Szorgalmát nem törte meg ama szerencsétlenség sem, mely a Martinovicsféle dolgokba elegyedés gyanúja miatt rá 1794-ben nehezedék. Brünnben, Kuffsteinban és Munkácson hét hosszu évet kelle töltenie szomoru fogságban. És itt az irodalmi foglalkozás volt rideg magányának enyhitője. Kiszabadulása harmadik évében (1804.) nőül vette emlitett gr. Török Lajosnak gróf Roggendorff Alojziától született leányát, gróf Török Zsófiát, kivel boldog házassági életét széphalmi birtokán élte. 1828-ban munkás részt vett a tudós társasági alaprajz kidolgozására megbizott tanácskozmányban, és 1830. nov. 17-én az igazgató tanács által a történeti osztályban vidéki első rendes taggá neveztetett. Munkáit elészámlálják életrajzai. Gyüjteményes kiadásokban, forditott műveinek nagyobb részét „Kazinczy Ferencz munkái“ czim alatt maga adá ki 18141816-ban 9 kötetben. „Eredeti munkái“, kiadva Bajza J. és Schedel (Toldy) Ferencz által Pesten 1836–45. 5 kötetben, eredeti műveinek, és jeles leveleinek szintén csak egy részét tartalmazza. Összes munkáinak szerzőjükhöz méltó kiadását még most várja a haza unokájától Kazinczy Gábortól. Meghalt Kazinczy Ferencz Széphalmon 1831. aug. 22-én kora 72, irói pályája 56. évében. És a nagy férfiunak, ki nemzeti irodalmunkra akkora befolyással volt, mint előtte senki más, – születése százados emlékét tavaly (1859-ben) megünnepelte a nemzet az ország számtalan helyén. Gyermekei következők: a) Ifigenia szül. 1805. aug. 8-án. Meghalt 1806-ban. b) Eugenia szül. 1807. dec. 4-én. Neje lön Krajnik Imrének. – c) Thalia szül. 1809. oct. 15-én. Első férje Varga kapitány, a második Hrabovszky. – d) Mark-Emil, szül. 1811. jun. 18-án, jelenleg mint huszárőrnagy, nyugalmazva él. – e) Antonin szül. 1813. máj. 30-án. – f) Bálint, kinek neje Homoky Mathild. – g) Ifigenia szül. 1817. máj. 6-án Becskéné. – h) Lajos szül. 1820. octob. 20-án. A forradalomban mint tábornok vévén részt, 1849-ben Aradon kivégeztetett.
L. Toldy Fer. többször emlitett müvét: „Kazinczy Ferencz és kora“ életrajzi emlék születésének százados ünnepére. Kiadta a m. tud. Akademia. Pest 1859. 4r.
2) Dienes szül. 1761. febr. 22-én Regmeczen. Bihar megyének 1784-től al-, majd főjegyzője, 1803–1811-ig másod alispánja; 1808-ban országgyülési követe; s legvégül cs. kir. tanácsos. Meghalt 1824-ben nőtlenül.
3) Julianna szül. 1762. máj. 13-án. Férjhez ment Dercsényi János beregmegyei táblabiróhoz.
4) László szül. 1763. jun. 19-én. Hadi pályára lépvén, a Davidovics nevet viselt magyar gyalog sorezred Ezredese volt. 1806-ban nősült, elvévén biharmegyei táblabiró Lukács Miklós egyetlen leányát Lukács Franciskát; de gyermeke nem maradt. Meghalt hosszas betegeskedés után Bécsben 1807. jul. 16-án.
5) Klára szül. 1766. dec. 12-én. Férjhez ment 1788-ban abauj-megyei táblabiró Krajnik Józsefhez.
6) Zsuzsánna szül. 1768. octob. 4-én, ki 1788-tól péchujfalusi Péchy Sándornak volt neje, utóbb özvegye.
7) Terézia szül. 1770. jun. 19-én. Meghalt 1772. oct. 30-án.
8) József szül. 1772. jun. 4-én. Abauj megyében volt táblabiró és szolgabiró, nőül vette Ragályi József borsodmegyei alispánnak és kir. tanácsosnak Szemere Katalintól született leányát Ragályi Máriát; kitől gyermekei József, Amália és László.
9) Miklós szül. 1774. jun. 4-én. Bihar megyének volt táblabirája; és egyszersmind iró. Meghalt 1844-ben. Első neje volt 1797-től kezdve bessenyői Beöthy János biharmegyei alispán és kir. tanácsosnak baranyai Baranyai Borbálától született leánya Beöthy Victoria. Gyermekei maradtak Gusztav-Adolf, Sándor-Victor és Titusz.
Most vissza kell térnünk a másik ágazathoz, mely Dánielnek másik fiától X. Andrástól ered.
X. András szül. Ujhelyen 1738. april. 11-én. 1790–92-ben Zemplin megyének országgyülési követe volt. Meghalt Berettőn 1804. nov. 8-án. Egy fia maradt
István, ki 1774-ben született. Neje három volt. 1. b. Hellenbach Eszter, 2. Józsa Mária, 3. Boronkay Rózsa. Ezektől gyermekei a) András, ki 1843–1748-ig Zemplin vármegye alispánja volt. b) Ottilia, Lónyai Gáborné. c) Gábor a jeles szónok és iró, sz. 1818. jul. 18-án Berettőn. Hét éves korában már S.-Patakra ment tanulás végett, és korán a történelmi tanulmányok iránt mutata ragaszkodást. Már 1834-ben az irói pályára lépett; később azonban a megyei élet terén a közügyek foglalák el, és kitünő szónoki tehetsége csak hamar országhirűvé lön. 1848-ban a nemzeti gyülésen képviselő volt, és mind a politikai, mind journalistikai téren fontos szerepet vitt. Jelenleg borsodmegyei Bánfalván magányában jeles nagybátyja Ferencz összes műveinek rendezésével és történelmi tanulmányokkal foglalkozik. Nejétől Fáy Emmitől fia Arthur. – d) Piroska, kovásznai Kovách Illés neje Péczelen.
A harmadik ágazat Dániel legifjabb fiától VI. Pétertől ered, ez azonban csak hamar leány-ágra ment által. Ugyanis
VI. Péter, ki 1747-ben jun. 16-án született, és már 1798-ban Zemplin megye alispánja volt; a Ragályi családból származott nejétől csak két leányt hagya maga után; ugymint Terézt, Bernáth Jánosnét, és Zsófiát, gróf Vay Ábrahámnét.
A család czimere – mint följebb a metszvény mutatja, – a paizs kék mezejében fészkén ülő s fiait melle vérével tápláló pellikán. A paizsfölötti sisak koronájából oroszlán emelkedik ki, első jobb lábával három nyilat tartva. A sisakról a paizs mindkét oldalára szokásos foszladék hullámzik le *.
Kazinczy Klára Horváth Ádám 3-dik hitvese és más most élő Kazinczy-ik más családnak ivadékai.
