Kapy család. (Kapivári.)
Sáros vármegye régi nemes családa, elterjedve több megyébe, sőt Erdélybe is.
Előbbi nevük Tétényi volt. Tétényi Imrének a budai alvárnagynak fia Péter, és Tétényi Miklósnak fia András a Haraszthi rokon-családdal együtt 1405-ben Zsigmond királytól nyerik czimerüket hűséges érdemeikért *.
Wagner Diplomat Sáros. p. 354. – Fejér Codex Diplom. tom. X. vol. II. p. 372.
Czimerük a paizs arany mezejében, melyet két fekete csíkolat vizirányosan fut által, daru áll féllábon; a paizsfölötti sisakból ugyanolyan daru emelkedik ki. Foszladék arany-fekete.
Nevezett Tétényi András utóbb tétényi birtokát Zsigmond királylyal sárosmegyei Kapi helységgel és várral cserélé el, mely a kihalt kapi Poháros Oszvald után a koronára szállott; és innen a Tétényi nevet a Kapy névvel cserélvén, ez a család neve lön. Ezen András 1410-ben már sókamarás (Comes lucri Camerae) volt, és Zsigmond királytól királyi engedélyt nyert, hogy a régi, megrongált Kapivárat ujra fölépithesse *. Ugyanezen évben a pápától maga és neje részére azt nyerte, hogy őket gyóntató papjuk halálos órájukban minden büneiktől feloldozhassa *. 1411-ben azon parancsolatot vette Zsigmond királytól, hogy a mely kétezer forint áru sót adott az eperjesieknek a város falainak felépitésére segélyül, azt azon városiak szabadon használhassák, és abban őket ne háborgassa. Hogy Kapy András a só-kamarásság mellett szépen szerzett, onnan kitünik, hogy 1413-ban szent Mihály nap utáni szombaton Zsigmond király tőle vett kölcsön nyolczezer forintot, oly feltétellel, hogy ha ez összeget neki azon évi karácsonra meg nem fizetné, akkor Kapy András a tállyai várhoz tartozó minden jószágokat, sőt mind azt, mi a hűtlenségbe esett Debrő Istvánról a királyra szállt, elfoglalhatja, és mindaddig birtokolhatja, míg Zsigmondtól a nyolczezer forintot készpénzül meg nem kapja *.
Wagner Dipl. Sáros 59.
Wagner Dipl. Sáros 362.
Wagner Dipl. Sáros 369.
A család leszármazása következő:
I. tábla.
N.; Imre de Tétén budai alvárnagy; I. Miklós de Tétén; I. András de Kapy 1405–1413. sókamarás (Anna); Péter 1405.; I. János (1. Soós Erzse. 2. Csuzi Perpetua); Kata (Tarczay); I. Sándor 1477. (Semsey Zsófia); István egri megyei pap 1455.; II. András 1464. (Színi N.); I. Menyhért 1505. (Szamaróczi Bora); Kata (Páthi Károly); Zsófia (Lengeldi Balás); I. László † 1526. Mohácsnál. (1. Semsey Anna. 1. Lipcsey Anna); II. Miklós 1524. (Lipcsei Kata); I. György (Barczay Klára); III. Miklós 1536.; II. János (1. Kükemezey Zsófia) 2. Parlaghy Anna) 1551.; II. György 1537. Sáros v. alisp. 1552. Lásd III. táblán.; I. Ferencz 1554. Folyt. II. táblán.; III. Miklós.; II. Ferencz.; Menyhért.; III. János.; Ilona (Berzeviczi György); Borbála; Anna (Raszlaviczay Lénárd)
II. tábla.
I. Ferencz, 1554. ki az I. táblán.; III. Ferencz † 1596. (Ormandy Ilona); Kata.; Klára 1578. (Darholczy Pál); Sára.; István.; I. Gábor 1601. (Hoffman Krisztina); II. László 1610. (Mednyánszky Judit); III. János † 1605. (gyalui Vas Ilona); I. Zsigmond 1610.; Zsigmond.; Sándor.; Éva apácza.; Judit.; Ferencz.; János.; Sára; II. Gábor (Gergellaki Éva); Klára (1. Pethő 2. Klobusiczky Ferencz. 3. Sz.-Iványi László); Éva (Usz Bálint); Judit (Soós László); III. Gábor 1730. alnádor (Kampion Anasztasia); Zsófia (Márjassy István); III. Zsigmond egri kanonok cz. püsp. 1728.; Krisztina (Berzeviczi László); III. Ferencz (1. Kalmanczai Erzse. 2. Kende Krisztina); Antal. kapit. †; I. József 1750–70. ker. táblai ülnök (Radvánszky Teréz); IV. Gábor (Semsey l.); V. Gábor; László 1787. kamarai ülnök (Meskó N.); József kir. tanácsos 1811. (Szent-Iványi Anna-Maria); Anna-Maria (Almássy Pál); Teréz (Zichy); Klára; Jozefa; Amália 1828. (Gyürky Pálné)
III. tábla.
Az erdélyi ág. II. György, ki az I. táblán. 1537.; III. András 1575. Kolos v. főisp. (Sulyok Kata); Sándor 1619. (Melith Kata); András 1614. Kolos v. főisp. (1. Erdélyi Bora. 2. Gyulaffy Bora); III. György.; Anna 1632. (1. Pethe László. 2. Serényi Imre); Miklós 1600.; Kata (Forgách Istv.); IV. György 1635–1670. Hunyad v. főisp. (Bánffy Ágnes); Éva (Andrásy Mátyás); Gábor 1664–1688. (Mindszenty); Kata (Osztrosith Miklós); Mária (Gulay Fer.); Anna (Macskásy Bold.); Bora (Toroczkai István); V. György (Bethlen Krisztina); Erzse (1. Bethlen Elek. 2. Toldalaghy János. 3. Jabróczky Ádám. 4. Szőllősy János); János 1680. (Vitéz Klára); Krisztina (Pethő István utóbb apácza); VI. György; Éva (Toldalaghy György); Gábor jezsuita; László (bér. Bóér Ágnes); Teréz (Apor Lázár); János 1760. (Ányos Zsófia); «»Éva sz. 1740. † 1807. (Diószeghy Zsigm.)
I. Györgynek fiai II. János és II. György Szapolyay pártján állottak, miért őket Szapolyay 1537-ben N.-Váradon kelt levele által biztositá, hogy ha javaikban netalán kárt szenvednének Ferdinand részéről, ezt nekik kárpótolandja *. És csak ugyan ekkor már Kapi várát elfoglalá Vels, a Ferdinand tábornoka. II. György Szapolyay halála után – legalább egy ideig – Ferdinand részén állott, mert 1545-ben ő volt Sáros vármegye egyik követe a nagyszombati gyülésre. 1552-ben Sáros megye alispánja *. Később 1575-ben N. Kálló vár kapitánya, majd a megyei katonaság kapitánya volt *. Azonban fia III. András Erdélybe szakadt, hol családot alapitott, mint a III. táblán láthatjuk, s arról alább szólandunk.
Wagner Dipl. Sáros p. 402.
Lehoczky Stemm. I. p. 205.
Tudományos gyüjtemény 1830-ki XII. k. 20. 26. l.
Az I. táblázaton III. Miklósnak fia Menyhért 1524-ben, II. Ferencz 1521-ben Sáros vármegye alispánja *.
Lehoczky Stemmat. I. p. 205.
II. Ferencznek fiai II. László és I. Zsigmond 1610-ben éltek, midőn őket Simon zágrábi püspök magyar levelében arra kéri meg, hogy neki Eperjesen a törvényszékhez közel alkalmas szállást szerezzen *.
Lehoczky Stemmat. I. p. 24. l.
II. Lászlóra nézve az 1618-ki 40. törv. cz. rendeli, hogy a hátramaradt pénzt Révay Péter grófnak adja át. 1625-ben a határvizsgáló küldöttség tagjául neveztetett *.
1625-ki 23. törv. cz.
I. Zsigmond 1604-ben neveztetett a határvizsgáló választmány tagjául *.
1604-ki 15. törv. cz.
III. Gábor az 1681-ki országgyülésen az adó-rovások vizsgálására, és ugyanakkor, valamint 1723-ban a határjárási választmány tagjául neveztetett *. 1730-ban országbirói itélőmester, utóbb alnádor volt. Testvére
1687-ki 16. és 23. és 1723-ki törv. cz.
III. Zsigmond egri kanonok 1725–1728-ig, egyszersmind czimzetes püspök.
III. Ferencznek fiai közűl I. József 1760–1770-ben az eperjesi kerületi tábla ülnöke volt. Radvánszky Teréztől egyik fia László 1787-ben kassai kamarai ülnök. Másik fia József 1810-ben az eperjesi táblán ülnök, utóbb kir. tanácsos. Nejétől Szent-Iványi Anna-Máriától leánya Amália 1828-ban losonczi Gyürky Pálnak második neje volt.
Nem lévén e családfa teljes, nem találjuk azon Kapy Klárát, ki 1646-ban bedeghi Nyáry István özvegye volt, és ki 1659-ben szatmármegyei Csenger, és Győrtelek helységben részt kapott kir. adományban *. Ugyancsak 1659-ben Kapy Anna részbirtokot nyert királyi adományban szatmármegyei Parasznya, Nyir-Medgyes, Kocsord, Gebe helységben *.
Szirmay Szatmár várm. II. 117. 120.
Szirmay Szatmár várm. 81. 104. 106. l.
Ugyan e hézagosság miatt a családfán kivül kell megemlitenünk az ujabb időből ugyan ez ágazatból valókat. Ilyenek:
Kapy István 1838-ban Sáros vármegye másod-alispánja.
Kapy Edvard 1846-ban Sáros vármegyei főszolgabiró; 1849. után pestmegyei, jelenleg nógrádmegyei cs. k. főnök.
Kapy Gábor az esztergami érsekmegyében Varbón plebános 1859-ben stb.
Az erdélyi ág – mint mondók – III. Andrással kezdődik, ki 1575-ben Kolos vármegye főispánja volt. Gyermekei közűl Miklós a Radul elleni hadjáratban esett el *. Másik fia I. András kolosi főispán volt. Báthori Gábortól gyanúba esvén, hogy Bethlen Gáborhoz szít, becsukatá *. Ennek Gyulafi Borbálától fia György legnagyobb történeti nevezetességre emelkedett. I. Apaffy Mihály alatt 1670-ben Hunyad megye főispánja volt, mit róla Cserey hosszasan, azt Kővári * röviden következőleg irja le: „Kapi György gazdag kényúr. S máig fenn van a rege, mikép a megyei kérelmesek lovát, szekerét, előbb megdolgoztatta, s csak azután adata választ. Egykor székely tutajosok eveznek a Maroson; leányai aranyi kastélának ablakából lenéztek. A könnyű vérü székelyek a leányokat látva, nyerítének. A dölyfös Kapi fölkelté falvát, megyéjét, a székelyeket a Marosról a szárazra húzatá; s mint lovakat megvasaltatá stb.“ Jószág-zsarlását igen jól festi azon eset, mely közte és Balassa közt folya le. Kapi ugyan is Balassa jószágait haszonbérben tartá. Balassa azonban Magyarhonban bajba jő, Erdélybe fut; itt Kapi Apafival elhiteté, hogy mint kém jöve be, Balassával pedig azt, hogy a fejedelem elakarja fogatni: s mikor Balassa megakar szökni, elfogatá, s jószágait magának tartá, nemsokat törődött vele, hogy a nyomorult Balassa koldus-tarisznyával mendegéle a fejedelemhez jószágait követelni.“
Bojthi, Engelnél 292.
Bojthi, Engelnél 319.
Kővári Erdély nev. családai 142. l.
„Apafira is fenyegetődzött. Miért a fejedelem őt elfogatá, Déva várába vetteté. Mint ott ülne, két hű cselédje kötél-létrán elakará szöktetni; de a kötél elszakadt, Kapi a szirtre zuhant, meghalt. A két cseléd az utra készitett aranynyal elillant, s két tehetős családot alkota. Igy beszéli a hagyomány. Cserei Kapinak kincs- és becsszomját élesen rajzolva, elzáratása okát nem mondja, de hogy börtönben hal el, s jószágaira az állam kezét reá tevé, azt elég bőven beszéli. “ *
Cserei Mih. Hist. 63. 114. l.
György mellett Gábor nevü testvérétől meg lejebb jött a család. Fiai és leányai voltak. Leánya Erzsébet ismét különös jellem. Előbb Bethlen Elekné, azután Toldalagi Jánosné; mindkettőtől elválik; azután Jabróczky Ádámhoz, egy értelmes szabóhoz megy férjhez, kivel a Jabróczki család erdélyi ágát alkotja: végül Szőllősihez megy Magyarországon, ki előbb szürke barát volt; ezt a Mezőségen fekvő Sz.-Miklóson Czente mellett megölette *.
Kővári Erdély nev. családai 142. l.
Rémes emlékezetet hagyva fenn, hunytak el a mult században. Fészkök várromja – irja Kővári – rémület a népnek.
