Kanisay család. (Kihalt.)

Teljes szövegű keresés

Kanisay család. (Kihalt.)
E családot Lazius Farkas a Lavandi és Sponhaymi grófoktól származtatja, kik állitólag a Rajnától Karanthánba innen Magyarországba telepedtek *; azonban – mint már Wagner is észrevette – ezen származtatás igen alaptalan *. S én hozzá tehetem, hogy Lazius igen összezavarja a családok eredetét, mint például ezt, midőn Kaboldvára, Nagy-Márton (Martinsdorf, Martersdorf), Rechnitz (régi okleveleinkben Ruchtukeur?) stb. birtokok tulajdonosait a Kanisaiak őseiül adja ki, mert ama birtokok tulajdonosai bár idegen (de spanyol származatu tulajdonosai nem a Kanisai, hanem szintén kihalt Nagy-Martoni családot alapiták *. Lásd Nagy-Martoni család.
Lazius De migratione gentium Libror. VI. p. 236. et seq. Wagner szerint.
Wagner Dec. I. pag. 91.
Fejér Cod. Dipl. munkájában e családról olvasható több oklevél hiteles leszármazását tünteti föl a Nagy-Martoni családnak, mint erről maga helyén. Laziust pedig a tévedésre valószinűleg a két családnál ugyan egykorban előforduló keresztnevek hasonlósága vihette.
A Kanisay család oklevelek alapján Wagner állitása szerint minden kétségen kivül magyar származatu, és eredetét a száznyolcz nemzetség egyikéből az Osl vagy Osth (Ozsol?) nemből (genus) vette *.
Wagner Dec. I. p. 91–111. Wagner-t csak leforditá Budai Fer. Hist. lex. II. kötetében. Irt Wagner előtt a családról Lehoczky is Stemmat. II. de szokása szerint zagyván, Laziust követve. – Wagner után lásd a nemzékrendet Geneal. auth. II. kötetében is. Látható a családfa Wagner kéziratai között is Mss. tom. LXX. p. 152., mely után a kiadottat dolgozá. Ugyan ez utóbbi kéziratban a leszármazás egy rosz váriansa is megvan Kupinszky gyüjtőtől.
Első ismert törzsük Imre volt, ki Béla király alatt harminczezer embert vezetett Ausztria és herczege Ottokar ellen. Ezen Imrétől a család leszármazása következő:
Imre; Belud 1290.; László. 1305.; Iván; Henrik (Imre) 1305; Lőrincz mester 1324. kapja Kanizsát. (Haselau Margit?); I. János 1359. (de Heflán); I. István 1356. zágrábi püspök.
I. János 1359. (de Heflán); Miklós tárnokmester 1397. (Szentgyörgyi N.); II. János esztergami érsek. 1387–1418.; II. Lőrincz †; II. István főajtónálló 1386–1420.; I. György 1405.; II. László soproni főisp. 1432.; III. János erd. vajda; III. László erd. vajda főlovászmest. 1459–1466. (Hedervári Kata); II. Imre. 1452.; II. Miklós 1450.; III. Miklós.; III. János 1515.; II. György főpohárnok horv. orsz. bán 1493. 1508. (1. Bánffi Erzse 2. Rozgonyi Klára); IV. László horv. bán 1493.; IV. János.; III. István 1498. főpohárnokm.; V. László 1525. vasi főisp. orsz. biró (Dragffy Anna-Kata); Ferencz. † 1532.; Orsolya (Nádasdy Tamás).
Imrének a törzsnek fiai Robert-Károly király korában vittek szerepet, és nem kevés nyugtalanságokat okoztak. Hasonlóan cselekedtek az esztergami egyház irányában is, miért Ivan (Iban) és Henrik 1305-ben Tamás primás által az egyházból kirekesztettek. Henrik (ki Hemericus, Henricus és Imrének is iratik) Wagner szerint 1309-ben de Chorna neveztetett. Fia Lőrincz mester lett tulajdonképen a család alapitója, miután ő kapta 1324-ben Kanisa várát adományban, honnan a család vezetékneve eredett. Érdemet tett főleg az által Robert-Károly korában, hogy Miklós soproni főispán, utóbb szlavoniai bánnak, az ellenség ellen segélyére volt; és azon ütközetben sebet is kapott. Wagner szerint – ha Laziusnak hitelt adhatnók – birta Martont, Fraknót és Kőszeget, és neje lett volna Haselau Margit, kitől fiai maradtak I. István és I. János.
I. István budai prépost, 1356-ban zágrábi püspök lett és e méltóságot 19 évig viselte. Időközben 1363-ban helytartó, következő évben pedig egész Szlavonia helyettes kormányzója lön. Testvére
I. János, testvérével Istvánnal együtt részt vett 1350-ben a nápolyi hadban, és ott érdemeket szerze magának. Élt 1459-ben is. Fia öt maradt; ugymint
1) György, ki Héflán-ról irá magát, és 1405-ben Zala megyében az erményesi pálosok részére zárdát épittete.
2) II. János esztergami prépost egri püspök (1385–1387) és végre esztergami érsek (1387–1418) volt. Több hadban vett részt Zsigmond korában a moldvai oláhok ellen 1390-ben és 1395-ben, mely évben Hedvig lengyel királyné bejövetelének is ellent állt. Részt vett 1396-ban a nikápolyi csatában, és ott a király oldala mellett hiven harczolt. 1403-ban azonban egyenetlenségbe esett Zsigmond királylyal, és annak elleneihez szegődött. Utóbb azonban köztök az egyetértés helyre állott. 1412-ben munkás részt vett a Zsigmond és László lengyel király közt kötött békében. Idejében adatott át a 16 szepesi város a lengyeleknek, és János érsek volt megbizva a zálogpénz fölvételével. 1417-ben jelen volt egy ideig a kosztniczi egyetemes egyházi zsinaton is. Ő volt az első magyar primás, ki 1394-ben Zsigmond király közbenjárására „az apostoli sz. szék született követe“ Bonifacius pápától czimet utódainak is részére nyerte. A család czimere – melyet 1413-ki (és István testvére is 1407-ki) pecséten viselt *; egy szétterjesztett sasszárny, a sasnak egy lábával, melynek körmei szétterjesztvék, a mint ezt itt a metszvény is mutatja. Meghalt János érsek 1418-ki május 30-án.
Wagner Dec. I. és Péterfi Concil.
3) Lőrincz ifju korában halt el.
4) II. István 1386-ban Mária és Erzsébet királyné utitársa, midőn azokkal együtt Diakovárnál ő is elfogatott. Kiszabadulása után 1387-ben Győr megyében Barát nevü helységet nyerte adományba, melybe a győri káptalan által be is iktattatott *. A moldvai oláhok elleni hadban jeles érdemeket szerze, és azokat meghódoltatá. 1390-ben székelyek ispánja volt. Már előbb királyi fő-ajtónálló, és Somogy, utóbb pedig Sopron vármegye főispánja. 1395-ben részt vett és hathatós segélyül volt Dobor vára visszavételében, és a következő évben részt vett a nikápolyi ütközetben, mely után a menekülő királyt kiséré, élt még 1420-ban is. Fia II. László 1432-ben Sopron vármegye főispánja volt, midőn Zsigmond őt hadsereg küldésére szólitá fel. 1452-ben ő is a bécsiekkel Frigyes császár ellen szövetkezett. Gyermekei nem maradván, mag nélkül halt el.
Czeh János Tud. gyüjtem. 1829-ki folyt. XII.
5) I. Miklós Zala, Vas és Sopron vármegyék főispánja Zsigmond király korában. Testvéreivel együtt 1382-ben Zala megyében a Kanisa vize mellett Uj-udvar nevü falut vett Palisna János auraniai perjeltől zálogba négy ezer arany forintért. 1389-ben részt vett a ráczok elleni hadban. 1391-ben már tárnokmester volt, midőn Kőszeg város határainak megujitására hivta fel őt Zsigmond király. 1395-ben Franczia- és Olaszországban járt a törökök elleni segély végett. 1396-ban Nikápolynál csatázott, és a szerencsétlen csata után Gara Jánost és őt küldé a király az ország kormányzására. Nejétől Szentgyörgyi Tamás leányától fia IV. János erdélyi vajdaságot viselt, és ennek fiai voltak III. László, II. Imre és II. Miklós.
III. László 1456-ban Belgrádnál harczolt. A Hunyadi háznak híve és barátja, Mátyással ő is elzáratott, de megszökött; és V. László király halála után ő is Mátyás trónra emeltetésén működött. 1459-ben ő is Frigyes császár részére pártol Mátyástól, de csak hamar ismét Mátyás híve lön *. 1459-ben már erdélyi vajda és 1466-ban fő-lovászmester volt. Hedervári Katalintól fiai: IV. László 1486-ban Német-Ujhely megvételében részes. Mátyás halála után egyideig Miksa császár pártosa testvéreivel, később II. Ulászló híve, ki által 1493-ban Horvát, Tót és Dalmátország bánjává neveztetett. Élt még 1515-ben is. Gyermekei nem maradtak. – IV. János elhalt. – III. István 1498-ban főpohárnokmester volt. Mindhárman magnélkül haltak el.
Kaprinai Dipl. II. 294.
II. Imrének, ki 1452-ben élt, fia volt III. Miklós, ki szintén gyermektelenűl halt el.
II. Miklósnak két fia volt III. János és II. György. Amaz Miksa király hive, ki által, mert Székesfejérvár megvételekor magát vitézül viselte, 1515-ben római sz. birodalmi gróffá (in Neuburg ad Oenum) tétetett, de mag nélkül halt el. György 1493-ban főpohárnok mester, 1498-ban Horvát és Tótország bánja, 1502-ben belgrádi bán, és 1508-ban ismét horvátországi bán lett. 1506-ban jelen volt a rákosi országgyülésen *. Két neje volt, az első Bánffy Erzsébet, kinek halálával előbbi nejének nővérétől Bánffy Dorottyától, Rozgony Jánosnétól való leányát Rozgony Klárát vette nőül, miért hűtlenségi bélyeggel sujtatott. Ez utóbbitól született fia
Jászay P. A ml nemzet napjai a mohácsi vész után 156.
V. László, ki 1525-ben Vasvármegye főispánja, utóbb országbiró volt. Nejétől Drágffy Anna-Katalintól születtek gyermekei Ferencz, ki 1532-ben magnélkül halt el, s fiágon a családot sirba vitte; Orsolya pedig Nádasdy Tamás neje lön, ki után a Nádasdyak a Kanisayféle uradalmakat öröklék.
A Kanisay családból való, de kinek leánya? – bizonytalan, azon Kanisay Dorottya, ki előbb Geréb Péter, utóbb Perényi Imre nádor neje volt, és 1526-ban a Mohácsnál elesetteket saját költségén eltemetteté *.
Jászay P. A m. nemzet napjai a mohácsi vész után 156.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages