Kabos család. (Magyar-gyerő-monostori).

Teljes szövegű keresés

Kabos család. (Magyar-gyerő-monostori).
Erdély egyik legtörzsökösebb nemes családa, mely a Gyerőffy, Kemény, Radó stb. családdal közös törzsből ered, és azokkal közös czimert visel, t. i. a paizs kék mezejében királyi koronából kinyuló szarvast, fölötte félhold, és csillaggal.
Mint ágaznak ki a közös törzsből a nevezett családok, az már e munka IV. kötet 466. lapján a Gyerőffy családnál közölve van. Ott látjuk a Kabosnak nevezett Istvánt (dictum Kabos), kitől kezdve a családot következőleg származtatják le *.
Hodor Károly szives közlése szerint a család adataiból meritve
I. tábla.
I. István dictus Kabos 1390.; Rádó a Rádó cs. törzse.; I. Péter; I. László; II. István; I. György; Tamás 1478. (Pósa Ilona); Franciska (keresztúri Recze Tamás) 1468–1478; II. Péter Kemény Vitéz.; Jakab; I. János 1490.; I. Mihály (Dienesi Anna); Zsigmond; II. Ferencz (1. Kemény Anna, 2. Gyerőffy Anna); Osvát 1510. (1. Gyerőffy Márta, 2. Kemény Kata) Folyt. II. táblán.; Lőrincz 1496.; I. Farkas nótázt. 1575. (Kecseti Anna); II. Kristóf (Bánk Margit); Mihály †; Zsófia (némai Vajda Mihály) 1588.; Fruzsina (Gyerőffy János); Ilona (Valkai István); I. Pál; II. László 1572. (Cserényi Erzse); I. Kristóf 1500. nótáz. (Valkai Anna); I. Imre 1534. (Valkai Fruzsina); Ferencz; Bálint; Gábor 1571–1595. (némai Vajda Erzse); Kata (Némai István); János; Sára 1586. (Gyerőffy Ferencz); Sándor † 1580. (1. Mikola Fruzsina, 2. Vajda Erzse); II. Mihály (mezgédi Vajda Erzse); Kata (Ebeni István).; István jesuita lefejezt. 1599. nov. 8.
II. tábla.
Osvát, ki az I. táblán. 1496–1510. (1.Gyerőffy Márta 2. Kemény Kata); III. János. (Borzási Ágnes); Simon. 1530.; I. Gáspár (idősb) 1580. 1590. (Várfalvi Judit); II. Pál 1599.; Zsófi; II. Gáspár (ifj.) 1651. (néhol idősb Gábor); II. Gábor 1647–1685. (Ebeni Anna); IV. János. †; III. Gáspár; IV. Mihály idősb 1685. 1702.; IV. István nótázt. †; II. Sándor oszt. 1694.; III. Pál. 1700.; III. Ferencz. †; Judit (Pekri Gábor); III. Kristóf. †; IV. Gábor 1716.; III. Gábor 1685. (bélteki Kovács Erzse); IV. Mihály ifj. (Köv Bóér Rebeka); III. László 1762. (Bük Judit) utóbb Gyárfás István neje); IV. Ferencz (1. borsai Nagy Bora, 2. Szodoray Anna) Folyt. III. tábl.; Zsófia (Csató Mihály); V. László (Keczeli Krisztina); VI. László. †; IV. Pál. (Fosztó Julia); Mária (Harsányi János); Krisztina (Sombory Farkas); Judit (Salánky Farkas); Anna. †; Julianna † 1828. mart. 21. (Almády Zsigm.); III. Farkas (Váró Bora); I. Sámuel (1. Gálfalvi Anna 2. Homoród-sz.-mártoni Biró Róza); Póli † 1856. (Zámbó Sándor); Zsuzsanna (Gálfalvi Farkas); 1-től Teréz (Farkas Elek); Karolina.; Anna.; 2-tól Gergely Kolos v. szbiró 1848. el. (1. Konya Ágnes, 2. Lészay Ilka); 2-tól Ernő.; Isabella sz. 1857. oct. 7.
Ferencz, ki a II. táblán. (1. Borsai Nagy Bora, 2. Szodorai Anna); 1-től V. Ferencz sz. 1723. † 1767. (Katona Éva) Folyt. IV. tábl.; II. Farkas 1764. 1791. (Szénás Ágnes); IV. László sz. 1724. † 1784. (Katona Mária); III. Sándor (Sombori Druzsa); Klára † 1790. (Szucsáki Fer.); VI. Mihály (Rettegi Anna); 2-tól Sára (Cserényi Farkas); VI. Ferencz; Kata; Klára sz. 1762. † 1784.; VII. László sz. 1766. † 1784.; II. György. †; Bora (Zámbó Antal); III. Farkas (Csukás Petrona); III. Péter. †; IV. István 1791. (Túri Kata); József krasznai főisp. 1848. (Peley Anna); II. Samu (Laskay I.); Róza (1. Ilosvay 2. Rettegi György); I. Endre (Barcsai Julia); Elek.; Lajos.; VIII. László (1. Barcsai Luiza 2. Gidofalvi Sabina); II. Endre †; Teréz † 1853.; V. István.; VII. Mihály (Füleki Eszter) † 1834. t.; Ágnes (Alsó Fer.); Dániel legf. törvsz. üln. Bécsben (b. Kemény Kata); VIII. Mihály (1. Fleischmann Bora, 2. Thalinger Jozefa); VII. Ferencz. † 1834.; Karolina (Korda György); Eszter.; Minka.; Giza.; 1-től V. Gábor.; Kálmán.; 2-tól Ilka.; Béla.; II. Imre.; V. Farkas.; Ödön.; Zsófi (Kovács Lőrincz); Mária (Baranyai Fer.); Tinka (b. Diószegi Árpád).
IV. tábla.
IV. Ferencz, ki a III. táblán. sz. 1723. † 1787. (Katona Éva); IV. Sándor (Füleki Póli); V. János (Gál Anna); VI. János Kolos v. szbiró (1. Sombori Julia, 2. N. N.); Zsuzsa (Sombori Endre); Miklós Kolos v. szbiró (b. Kemény Eszter); Anna (Lészai Lajos); Zoltán.; Orbán.; Dezső.; Ilka.; 1-től Károly.; Luiza.; VII. János (Biró Róza); Póli (Tolvajné); V. Sándor (Zámbó Judit); Róza (Gracza György); 2-tól Lajos; N. N.; Anna.; II. Dezső.; Sándor.; Ilka.
I. Kristóf, kalota-sz.-királyi Ispány Pállal együtt, mert II. Ulászlónak Berentzali kereskedő jobbágyait kirablák, 1500-ban hűtlenség bélyegén marasztatott, mely szerint M.-Gy.-Monostor, Derithe, Gyerőfalva (tán a mai Erdőfalva?), Oláhfalva, Oláh-Bikal, Oláh-Bedecs, Oláh-Berend, Szent-Király és Magyaró-Kerék egész falvakat elvesztik. E falvakat a király még azon évben Geréb László erdélyi püspöknek adományozta. Hihető – irja Hodor – mindezen falvak 1556-ban a secularizatio következtében előbbi volt birtokosaikra visszaszállottak.
I. Farkas Békes Gáspár zászlója alatt Báthori István fejedelem ellen harczolván, 1575-ben nótáztatott, és Fejér, Görgény és Illye uradalmait veszté. 1603-ban Székely Mózsessel esett el *.
Bethlen Wolph. Hist. V. p. 408.
II. János 1599-ik körül, hihető politikai elv-elleneitől halált szenved.
III. István Báthori Zsigmond kegyencze, jezsuita. Báthori Zsigmond 1598-dik év vége felé őt küldé Báthori Endre bibornok bátyjához Lengyelországba két rendbeli levéllel legmélyebb titokban *, hogy a bibornokot a fejedelemséggel megkinálja. 1599-ki oct. 8-én Schellenbergnél a bitorló Mihály vajdával megütközött, azonban elfogatott, és Mihály vajda parancsára nov. 8-án Fejérvár mezején lefejeztetett. Fejét ebek marczangolák szét, hullája egy veremben lelte sirját. Bethlen „Nobilissimus et militaris vir“ czimmel tiszteli meg.
Bethlen Wolph. Hist. IV. p. 180.
I. Gábor, a XVI. század végén a b. Szolnok vármegyei birtokos nemesek „armi lustrumaban“ mint némai birtokos emlittetik. Birt pedig ott neje némai Vajda Erzsébet jogán.
IV. István m.-gyerő-monostori ősi részjószágát Apaffy fejedelem alatt hűtlenségi bélyegen, (valószinűleg ellene tervelt ármány következtében) veszté. És e jószágot a nagy kegyben állott „m.-gyerő-monostori“ előnevet viselt Ebeni István, Kolos vármegye főispánja, és Szamos-Ujvár s Kolosvár városok főparancsnoka (kapitány) nyerte el 1664-ik év körül adomány utján. Ugy látszik Ebeni Istvánnak Anna leányával, az István atyja testvérének II. Gábornak feleségével e jószág vissza szállott a családra.
III. Gábor, mint I. Apaffy Mihály fejedelemnek Fejérvárt 1676-ik évi sept. 26-káról kelt igtató parancsában áll, 1661–1676-iki időközben Daczó György és Kabos Gábor a portánál folyvásti követek (continuus orator) voltak. És e szolgálatának jutalmául nyeré II. Gábor, neje Ebeni Anna jogán a gyulatelki (Doboka várm.) részjószágot adományban Cserényi Mihály magvaszakadtán. Napája Vajda Borbála, Ebeni Zsigmondné jogán b. szolnokmegyei némai birtokos. 1685-ben a hazában benn nyert alkalmazást, a török hadsereg mellé biztosul neveztetvén ki. – 1686-ban országtanácsossá neveztetett a kir. főkormányszéket képviselt országkormányi bizottmányban. Mint a gyulatelki unitaria eklézsia pártfogójáról emlékezik az Erdélyi unitaria egyházi történelem (828. lap.) A mit igazol unokája Pekry Ferencz fölött (a ki fia volt Pekry Gábornak Kabos Judit ezen Kabos Gábor leánya nejével) Darkó Pál nagy-ajtai unitar. pap által mondott halotti beszéd. – 1702-ben Doboka vármegyében Csepegő és Szent-Miklós vagy is Hosszumacskás akkor két falut birá só-jövedelemmel együtt.
I. Sándor Doboka vármegyének 1701–1704-ig főbirája; ugy látszik – Rákóczy Ferencz pártján viselte hivatalát. Mint ilyen a felső kerületi megyei nemességet, kik az „ingyen“, u. n. „nemesi sóra“ jogositottak voltak, – összeirja.
III. Pál 1702-ben a „nemesi só“-ban részesülendők közt mint gyulatelki birtokos emlittetik.
IV. Mihály és III. Gábor testvérek 1702-ben martiusban Doboka vármegye részéről a Szamostól Zilahig, hihető a császári katonaság mellé főbiztosokul valának rendelve.
IV. János elesett Kolosvár ostrománál II. Rákóczy Ferencz zászlója alatt 1704-ben. A táblázaton láthatólag nőtlen.
V. Mihály a mult század második felében lakott és birt M.-Gyerő-Monostoron, a hol lakházában éjnek idején puskával orozva agyon lövetett, a hagyomány szerint Bedecs faluból való saját jobbágya által.
III. László törzse az Ördög leányágon Doboka vármegyében öt nemzedéken át birtokosképen virágzott családnak.
V. László, Gyárfás Zsófia, – akkor még hajadon, utóbb Varsányinő – mostoha nővérével az Eördög-keresztúri, Sólyomkövi, Kovácsi, m.-Ujfalvi, és Ugróczi rész u. n. „Bik-rész“ jószágban megosztozik 1711-iki november 10-én „Doboka vármegyének Feö-birája Ujhelyi Ferencz, és edgyik Vice Ispánnya Csernátoni János“ osztoztatók előtt.
VI. László 1753. körűl élt, birt és lakott Ördög-Keresztúrott; és összes nemzetségének történelmi ismertetésére több adatot gyüjtött össze.
IV. László a magyar-nádasi temetőben 1784-ki jul. 23-án emelt siremlék szerint hadnagyságot viselt a katonai pályán, és sok esztendeig ült a kalota-széki (nem szegi?) és kolosi reform. megyében curátori széken.
II. Farkas a Szilágyságba szakadt ágnak törzse, 1771-ben Kolos vármegye ülnöke az 1790/1-ki országgyülésen királyi hivatalos.
III. Sándor 1796-ban Kolos vármegye szolgabirája.
V. János 1790-ki mart. 11-ke előtt, de közelebbről a nemes testőrző sereghez Erdély részéről felküldetett.
V. Ferencz 1771-ben Kolos vármegye számfölötti törvényszéki ülnöke. A m.-nádasi temetőben leoninus sirversei Gyöngyösi Jánostól 1790. mart. 11-ikről:
Véreivel sorban ide tért le Kabos pora porba:
Hol külön e nevezet ága Ferenczre vezet stb.
VI. Ferencz 1796-ban kolos vármegyei alispán.
III. Farkas II. József cs. alatt 1784–1790-ig, és utóbb is 1796–1800-ig szolgabiró Doboka vármegyében.
I. Endre 1827-ben adórovó Kolos vármegyében.
VI. János és testvére Miklós, amaz huzamosbban, ez rövidebb ideig szolgabiróságot viseltek Kolos vármegyében három évtized alatt.
Dániel mint polyáni (aranyosszéki) birtokos, e székely székben mint főjegyző lépett hivatali pályára. Kevés év lefolytával főkormányszéki valóságos titkár, 1846-ban pedig országgyülésileg választott itélőmester.
József előbb al- később főispán Kraszna vármegyében.
VIII. László 1848. előtt főkormányszéki fogalmazó.
VII. Ferencz, az erdélyi kanczellariánál kisebb hivatalt viselt. Meghalt kora virágjában 1834-ben.
Gergely 1848. előtt Kolos vármegyei B.-Hunyadi járásban szolgabiró.
Az irott kútfőket, melyekből főleg e család ismertetése meritetett, érdekes lesz itt elésorolni, ezek következők:
1. Fata et vicissitudines nonnullorum illustrium virorum ex Inclyta et pervetusta prosapia Kabos de M.-Gyerő-Monostor ortum ducentium, e fide dignis literalibus instrumentis et MSS. Historiis per Jos. Dobó de Alba-Julia collectae et ad perpetuam memoriam ejusdem Familiae posteritatum relictae et editae.
2. Regestrum nobilium in I. Comitatu Szolnok interiori olim repertorum, pagisque dispersim residentium, ex originali apud Gubernialem Cancellistam D. Josephum Váró existens, exinde descriptum per Josephum Dobó de Alba Julia. (E regestrum csak azon töredékirat hátára van irva, melynek rubruma igy szól. Ab anno 1574. Regestrum nobilium tempore Principatus Gabrielis Bethlen et Georgii Rákóczi senioris ad expilationem Polon. usque in Possessione Néma habit. translat. ex consignatione ejusdem temporis seu Armilustr.
A 3-iknak külfelirata ez: Haec genealogica deductio ex literis authenticis in Regia Tabula productis et per regiam tabulam ventillatis et tandem judicialiter approbata anno 1753. die 2-da mensis Aprilis in facie Judicaria perlecta et publicata per magistrum Protonotarium Adamum Nemes. Per quam omnes aliae deductiones Familiarum harum tolluntur, et annihilantur, quoniam aliquae illarum sine ullo fundamento sunt descriptae.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT