Báthori család. (Ecsedi és somlyói).

Teljes szövegű keresés

Báthori család. (Ecsedi és somlyói).
Kihalt családaink egyik legnevezetesbike, a mely tudniillik századokon keresztül történelmi szerepet vitt. Származásáról sokfélekép vélekedtek a történetirók. Eredezteték a sz. István alatt bejött Venczellintől; a Salamon király alatt élt hires bátor Opostól. Lengyel irók lengyel eredetünek álliták stb.
Legbizonyosabb az, hogy Guthkeled svéd származatu nemből veszik eredetüket. A Guthkeled nemzetség tagjai a Németországba futott Péter király segélyére mentek Stoph várából*, és vele jöttek hazánkba. Salamon, László és Gejza királyok idejében emelkedtek föl. A Guthkeled nemzetségből idővel azután a több ágra oszlott Báthoriákon kivül szakadt a Zeleméri, Szokoli és Butkai család is.
Turóczy Chronic. XVI. fej.
Salamon király idejében élt a Guthkeled nemzetségből Wyda fondorságáról ismeretes tanácsos, ki 1055-ben Bács megyei főispán volt, némelyek szerint nádor is. Elesett a Salamon és Gejza közötti harczban 1074-ben. – Ezen Vidről mesélik hagyományképen, hogy egy az ecsédi lápban tartózkodó sárkánynyal harczra kelt, és azt meg ölte. Erre vonatkozónak állitatik a czimerben a farkát szájában tartó, kört képező sárkány, és három sárkányfog*, mit azonban némelyek farkasfognak irnak. Ez volt czimere a Guthkeled nemzetségből származott Butkay, Szokoly és Zeleméri családoknak is.
Buday Fer. épen annyira megy (lex. III. 751.) hogy az ecsedi sárkány megölőjeül egy másik sz. István idejében élő Vid-et emleget. Ezt tartja a család törzsének. Hibásnak állitja Guthkeledtőli lesármaztatást, és ama Vid-et e szerint nem a Báthori család őseiből valónak. Szabolcs megyei Vid pusztát is azon szent István kori Vid nevéről hiszi nevezettnek, tán azért, mert ez a mese nála: „szájról szájra, – mint irja, – és könyvről könyvre általadott hagyomány.“ Hogy e tan hibás, és a Báthoriak a Guthkeled nemből erednek, meg fogjuk látni a következőkből.
Itt a család czimere Báthory István nádornak pecsétéről közöltetik. A sárkány miatt körded alakuvá képzett vért fölött szárnyas nemtő látszik, mint több azon időbeli (p. Szapolyai) czimereinken.
A család szakadatlan leszármaztatása Andrásnál kezdődik, kitől igy támad a családfa*:
A Báthoriak e családfája, mely itt és a következőkben közöltetik, fölülmul minden eddigi (p. Lehoczky, Kőváry, Buday által stb.) leirt vagy kiadottat, sőt Wagner (dec. I.) közleményét is terjedelemre nézve; – hitelessége pedig merően okmányokra van alapitva, mint azt Wagner Mss. LXX. tom. 1. s. köv. lapjain kidolgozá. Az igazoló okmányok nagy része a leleszi Conventben van.
I. tábla.
I. András (de Rakomáz).; I. Bereczk 1310.; I. Miklós; Ágnes. Bora.; I. János 1325.; I. László; Ettől ered a somlyói ág. Lásd a II. táblán.; II. György; II. János (Drugeth Marg.) 1375.; III. György † 1426.; Mihály; Katalin.; László †; I. István.; II. András, váradi püsp. † 1345.; Lökös 1325.; II. Benedek. I. Péter; az ecsedi ág törzse.; Klára (Batizné).; I. Benedek; Rakamazi Poth. 1355.; I. György; Sutenchi János. † 1355.; Sutenchi Mihály †.;
I. Andrásnak, ki magát Rakamázról irta, – mint látjuk, – három gyermeke volt. Bereczk, I. Benedek és I. György. Ezek közül a két utóbbinak ága kihal. Hanem Bereczk ágát és családát tovább terjeszti.
Bereczk (Briccius) évszám nélkül okmányban* hű szolgálatiért IV. László királytól adományba kapja Abram, Bátur és Kis-Baka helységét, és elvetvén előbbi nevét (de Rakomaz), magát Báthorról (Batur) kezdé neveztetni. Igy támadt a családnév.
Az eredeti oklevél az Aspermont családi levéltárban. IV. László királykodását tekintve, kelt 1272–1290-ig. L. Wagner C. Mss. tom. LXX. 3. – Ez okmányban világosan iratik: Briccio filio Andreae de Rakamaz de genere Guthkeled. Hasonlóan ennek 1325-ben I. Károly által megerősitett átiratában is de genere Guthkeled áll. Nem lehet tehát kétség, a családnak honnan származásáról, és igy nem mások, de Budai tévedett az id. helyen, midőn a Guthkeled fajú Videt a Báthoriakkal rokonnak nem ismeré. (Lex. III. 751.)
Bereczknek gyermekei közül I. Miklósnak csak két leánya, Ágnes és Borbála voltak, kik 1369-ben fiusitattak*. Másik fia II. András előbb budai prépost, majd nagyváradi püspök 1329-től egész 1345-ig*. Harmadik fia Bereczknek János, a negyedik Lökös (Leukus-Lukács). Ezeket I. Károly király 1325-ben megerősité az atyjok Bereczk által nyert javakban, ezenfölül ugyan ez évben ők kapták Ecsed helységét is, azon engedélylyel, hogy ott várat épithessenek, és azt hűség-nek nevezzék. Ezenkivül egy Klára leánya volt Bereczknek, ki Ungi Jakónak fiához Batizhoz ment nőül, és ki 1336-ban Ecsed felét János testvérének 25 márkáért vallotta be*.
I. Lajos kir. beleegyező levele a kihalt Butkay család levéltárában.
1325-ben még mint budai prépost fordul elé az okmányokban; azután lőn püspök. L. Pray: Hierarchia II. 172. – Gánóczy: Eppi Varad. I. 171.
A leleszi Conv. előtt. – Wagner Coll. gen. dec. I. 28. Bereczknek Lőrincz nevü fiát is emlit.
Bereczknek emlitett gyermekei közül I. János és Lökös lettek törzsei a két főágra szakadt Báthori családnak. Tudniillik megosztozván gyermekeik birtokaikon, Lökös fiának I. Péternek jutott Ecsed, honnan ezen Péter az ecsedi ágat alkotá. Az ecsedi ágat alább külön fejezet tárgyalandja.
I. Jánosnak (Lökös testvérének) ki 1343-ban Bihar megyei főispánságot viselt, három gyermeke volt, I. István kihalt. II. György (1364) unokáiban, és kis unoka leányában Katalinban végzi be ágazatát. A harmadik fiu I. László Szabolcs megye főispánja 1351-ben, neje a Pok nemzetségből eredt Medgyesallyi Móricznak leánya Anna volt*, ki testvérétől Simontól leány negyed fejében Kraszna megyében Somlyót kapta*; ennek birtokában több pörpatvar után I. László gyermekei megerősödvén, a Báthori család ez ága Somlyói előnevet vett föl. Igy lőn I. László a Somlyói ág alapitója, melynek leszármazása igy következik:
„Anna filia Mauritii de Medgyes-Allya de genere Puk vel Pok.“
A gyulafejérvári káptalan levéltárában az 1357-ki okmány.
II. tábla.
I. László (Medgyesallyi Anna) mint az I. táblán.; Erzse. (Debreczeni György) özvegye 1439.; Staniszló. Ennek két unokája Báthori Staniszlófi nevet vett föl.; III. János 1415.; Orsolya. (Gyulaffi Istvánné).; II. László. 1438.; II. István (1. Turóczi Orsolya). (2. Dorottya); III. László (Potentiana); Margit. Krisztina. 1465.; VI. György; Antal. 1484.; II. Péter. Máté. II. Miklós (1. Borbála). (2. L. Bánffy Zsófia).; Lásd ezt a III. táblán.; Anna, Agárdi László özv. 1460. Veronka, Zokoli Miklós özv. 1495. II. Domokos jászói prép. 1498. Pelbart vagy Gerhard. Potentiana (Kallói Lökös Lőr.) Adviga (Kenderes László özv. 1490.). Margit (Semsey Lászlóné). Borbála.; IV. János. 1464. (Neje Zokoli Bora). III. István. Ez és János testvére megtarták a Staniszlófi nevet.; Lásd e két testvér ivadékát a IV. és V. táblán.; V. György; Kata. (Zeleméry Bened.); IV. György 1379.; János. † Antal 1418. (Anna). Barnabás.; László. 1455. †;
E II. táblán jő le tovább a család. I. Lászlónak két figyermeke közül IV. György unokájában Lászlóban kihal 1455 után* Szaniszló terjeszti tovább az ágat. Ez Somlyóért a Pok nemzetséggel sokat pörölvén, végre megnyerte azt 1390-ben Bebek Imre országbiró előtt*. Tőle gyermekei magukat báthori Staniszlófiaknak nevezék, sőt II. István fiátóli két unokája e nevet megtartva, a családtól külön szakadt, és a Staniszlófi családot alkotá. Ezek ivadéka Staniszlófi ág czim alatt itt külön fejezetben lesz tárgyalva.
Hihetőleg ez volt a remete sz. Pálos szerzetes, a Biblia magyaritója.
Wagner. dec. I. 43.
Mint a táblázat mutatja, Staniszlónak négy gyermeke volt. III. János Orsolya nevü leányában hal ki. II. László maradékot nem hagyott. II. István, 1422-ben erdélyi al-vajda, 1458-ban pedig kir. asztalnok, két nejétől, ugymint tót-prónai Turóczi Benedek Orsolya nevü leányától, és Dorottyától számos gyermekét a táblázat mutatja. Ezek közül III. László 1462-ben királyi asztalnokmester Potentiana nevü nejétől, ki utóbb Kusali Jaksh Péterné lőn, csak leányokat nemzett. – IV. György fiában Antalban hal el. II. Péter és Máté, ki Máttyusnak is iratik, semmi örököst nem hagytak. – Domokos kettő volt, egyik gyermekkorában halt, a másik premontrei rendü jászói prépost lőn. A két legutól látható János és István nagyatyjokról a Staniszlófi névnél maradván, külön nevü családot alapitottak, rólok külön fejezet szóland. Törzsnek egyedül maradt tehát II. Miklós, ennek két nejétől, ugymint Borbála Kazmérnak leányától, és losonczi Bánffy István leányától Zsófiától nemzett gyermekeit és utódait mutatandja a következő
III. tábla.
II. Miklós (1. Borbála. 2. Bánffy Zsófia) mint a II. táblán.; Bertalan. (Jakchy Kl.); IV. István, erdélyi vajda (Telegdy Kata.); Móricz †.; Erzse. (1. Kisvárdai Mih. 2. N. Mihályi Bánffy Gy.); Kata. (Sarmasághi László).; Borbála. (Almosdi Chyre Andr.); Erzse. (1. Pekry Lajos. 2. Kerecsényi László); III. Miklós †.; III. András. (Majláth Margit).; Kristóf fejd. (Bocskay Erzs.); V. István l. király. (Jagello Anna).; Zsigmond fejed. (Krisztierna).; Griseldis (Zamoisky Ján.) Miklós †; VI. István (1. Bebek Zsuzs. 2. Kostka Zsófia).; Boldizsár (Kendy Mária).; IV. András, bibornok.; Erzse. (1. Hagymássy Kris.) (2. Dobó Fer.); Gábor fejd. † 1613.; V. András (Zakreska Anna).; Hedvig (Luptovszkyné) azután apácza.; Zsófia (Rákóczy Györgyné).; Zsófia. (1. Csaky Dem. 2. Drágfi Gásp.) (3. Báthory Gy. 4. Dóczi Kel.);
E táblázat mutatja föl a somlyói ágon a legnagyobb Báthoriakat, egyszersmind azokat, kikben ez ágazat elenyészett.
IV. István (II. Miklósnak fia) 1523-ban erdélyi alvajda, 1529-ben Szapolyay tette Erdély vajdájává, és ennek pártján maradt holtig hűségesen. Ő hajtá a Ferdinandhoz pártolt szászokat vissza Szapolyay hűségére, Torda városát pedig felégeté 1531-ben, mivel Ferdinand részére hódolt. Meghalt 1534-ben, kora 57-dik évében. Nejétől Telegdy Katalintól, (ki 1547-ben kora 55-dik évében követé a sirba férjét), több gyermeke maradt, ezek közül
III. Miklós (IV. Istvánnak fia) korán elhalt
III. András (IV. István fia) Isabella hive. Ő foglalta vissza 1556-ban Husztot Isabella részére Korlát Mihálytól. A szathmári várnak parancsnoka volt. Meghalt 1563-ban, jan. 7-kén. Nejétől Majláth Margittól, fogarasi Majláth István leányától három figyermeke közül kettő szerencsétlen volt. Boldizsár nagybátyjának a lengyel királynak udvarában nevelkedett András testvérével együtt, azután utazásokat tett Europa csaknem minden tartományaiban. Nagybátyja halála után unokatestvére Zsigmond erdélyi fejedelem udvarába ment, és Géczi János kormányzó leléptével Zsigmondra elhatározó befolyást kezde gyakorolni, és Erdélyt Zsigmond nevében saját önkénye szerint igazgatni. Mind ezzel, mind pedig kivált hatalmaskodásaival a rendeket maga ellen izgatta, és Zsigmonddal is viszálkodásba keveredett, ugy, hogy ez tanácsosaitól módot kért tőle szabadulhatni. Azok részint kibékülést, részint számüzetést, sőt halált tanácsoltak. Boldizsár ezt megtudva, Gyulai Pált abafalvi jószágán megrohantatva, fölkonczoltatá. Gálfi Jánost elfogatván, kivégezteté Zsigmondnak beleegyeztével, ki azonban utóbb – de már későn – visszavonta a kivégzési parancsot. Azonban nem sokáig vitte Boldizsár is. A tordai országgyülés után, honnan még ő is a tisztelgők sorában volt Zsigmondhoz, nemsokára Zsigmond többeket elfogatván, Boldizsárt is lefejeztette* Szamosujvárott 1594-ben. Boldizsárnak Kendy Máriától gyermeke nem maradt.
Wolf. Bethlen IV. 472.
IV. András (III. Andrásnak fia) Boldizsár testvére, szintén Lengyelországban király nagybátyjánál nevekedett, és papságra szentelvén magát varmi püspök, és 1583-ban bibornok lőn. 1599-ben unokaöcscse a fejedelemséget neki adta át, mit nagy vonakodások után fogadott el. A ravasz Mihály oláh vajda tört be reá Erdélybe, kivel Szebennél megütközvén, csatát vesztett, és futásban keresett menekülést. Tévelygése közben egy erdőben Csik mellett körülvétetvén, megöletett*. Gyilkosa Ördög Tamás volt, ki a magát vitézül ótalmazó bibornokfejedelmet baltájával bal szeme fölött homlokon sujtá agyon 1599-ben, oct. 31-kén, kora 33-dik évében.
Wolf. Bethlen IV. 454.
VI. István (III. András fia), midőn Zsigmond fejedelem Erdélyben Boldizsárt és többeket elfogatott és lefejeztetett, IV. István futással menté meg magát. Jeles katona volt, és király nagybátyjának az oroszok elleni hadjáratában kisérője. Első neje pelsőczi Bebek Zsuzsanna*; a második Kostka Zsófia, némelyek szerint a lengyel szent Szaniszló nővére. Az elsővel nemzé
Wagner dec. I. 54. Zsófiát irt. Kézirata LXX. kötetében, Zsuzsannát tett.
Gábort, az ugynevezett utolsó Báthorit, ki 1608-tól 1613-ig Erdély fejedelme volt. Hiu, kéjvágyó, szeszélyes, és némelyek szerint nagy testi ereje daczára is gyáva férfiu. Erkölcseit – mint irják – Imrefi tanácsnoka vesztegeté meg. Erdélynek nem annyira fejedelme, mint basája volt. Végre Bethlen Gábor föllépése buktatá meg. Ez elől futott Nagyváradra, hol 1613-ban Szilassy János és Nadányi Gergely kikocsizás alkalmával megtámadván, megölték*. Ő volt a somlyói ág utolsó férfi sarjadéka. Gábornak testvére
Szalárdy: Siralm. kronik. 27. 28.
V. András (VI. István fia) a politikai mozgalmaktól elvonulva élt. Lengyel származásu nejétől Zakreska Annától csak két leánya gyermeke lőn. Az egyik Hedvig előbb Lupstovszky lengyel neje, ennek halálával apácza lett, és a Stanguskai zárdában halt meg 1681 után. A másik Zsófia Rákóczy II. György neje lőn 1643-ban. Napa Lorántffy Zsuzsanna halála után katholizált. I. Leopold királynál nagy kegyben állott. A Jesuitáknak nagy pártfogónéjok volt, 1662-ben számokra S.-Patakon residentiát alapit. Meghalt Munkács várában 1680-ban, junius 14-kén. Eltemettetett Kassán a Jesuiták templomában*.
Spángár M. krónika: 304. lap. – Cserey Mih. 27. 28. lap.
Hátra van még a somlyói ágból IV. Istvánnak két legjelesb fiáról, és azok utódairól szólanom.
V. István (IV. István fia) született 1533-ban Kozma és Demény napján Somlyón. Honn kezdett tanulni, Olaszországban folytatta. Egy ideig I. Ferdinand udvarában is tartózkodott, azután Szapolyay János özvegye Isabella udvarához jött. Ennek több hasznos szolgálatokat tett, terhes követségeket végzett. Hadi pályán először 1557-ben Szathmár alatt tünteté ki magát. Mint váradi kapitány egyszersmind Bihar megye főispánja volt. Az ifju Szapolyay halála után 1571-ben erdélyi fejedelemmé lőn. Fejedelemsége korában vágytársát Békesit 1572-ben meggyőzte és kiüzte. Két év mulva 1574-ben lengyel királylyá választatott. Meghalt Grodnóban 1586-dik évi dec. 12-kén. Ő volt a somlyói ág fénypontja, kiben a legszebb tulajdonok egyesültek*. Nejétől Jagello Anna lengyel király leánytól gyermekei nem maradtak. Nevezték nagylábú Báthorinak is. Testvére
Jellemzését adtam a Losonczi Phönix II. kötetében, valamint az egész családét.
Kristóf (IV. István fia) 1530-ban született. István öcscsét követte a váradi kapitányságban, bihari főispánságban és erdélyi vajdaságban. Fiatal korában járt Angol-, Spanyol-, Franczia-, Német- és Olaszországban; és egyéb nyelveken kivül francziául, olaszul és spanyolul is beszélt. 1557-ben Isabella részéről követségben járt a franczia királynál. 1566-ban az ifju Szapolyay egyik fővezérévé nevezte. 1576-ban lett erdélyi fejedelemmé. 1581-ben fiát Zsigmondot választatá meg fejedelmül. Meghalt 1581-dik évi május 27-kén. Eltemettetett Gyulafejérvárott*. Már előbb elhalt nejétől Bocskay Erzsébettől született gyermekei közül Miklós mint gyermek kilencz éves korában 1576-ki január 30-kán halt meg. Szintén a fejérvári sirboltba temettetvén.
Wagner dec. I. 47. hol sirirata, valamint fiáé Miklósé is közöltetik.
Griseldis (Kristóf leánya) ugy látszik atyja halála után két évvel (1583-ban) Zamoisky János lengyelországi kanczellárhoz ment férjhez, kivel nagybátyja István lengyel király udvarában ismerkedett meg. Férjével latinul levelezett, és levelei a Zamoiski levéltárban most is megvannak*.
Lehoczky Stemm. I. 62.
Zsigmond (Kristóf fia) véres kezekkel jött a világra, mint a krónikák irják. Nagybátyja a király arczképét látva, semmi vonást nem ismert föl rajta a Báthoriakból. Változó, szeszélyes ingatag jellem. Atyja után az erdélyi fejedelmi székbe ülvén, arról kétszer is leköszön, elcseréli az oppelni herczegségért. Nejét Mária Krisztiernát hazaküldi meg visszakivánja. Boldizsár testvéreit és többeket kivégeztetett. Végre bibornokság után sovárog. Prágában, hová legutoljára vonta magát, halt meg «»1602-ben, kora 41-dik évében. Ott temettetett is el a Zsigmond király kápolnájában.
Ezek voltak a Báthori család somlyói ágának tagjai, kiket a történetirók rendesen somlyói előnévvel neveztek, de kik magokat gyakran báthori Báthoryaknak (azaz de eadem) is irták. Mint emlitetett, ez ágból vált el egy másik, mely a Staniszlófi Báthori név mellett maradt.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages