ELSŐ KÖTET
ELSŐ KÖTET
Nemzetünk történelméhez adni kalauzt, mely a szerepelt személyek eredetével, családi összeköttetéseivel ismertet meg, – főczélja e gyüjteménynek.
Kényes és nehéz munka.
De a hitelesség tekintélye előtt, melyet elvül tüztem ki, háttérbe kellett szorulni minden magánérdeknek. És ez okozá azt is, hogy az egyes családok ismertetésében hiányok, hézagok vannak, melyekkel mindenütt találkozandik az olvasó, hol biztos kútfő ezek kitöltésére nem szolgálhatott alapúl. Mind e mellett azonban ha néhol mégis hibák és tévedések is fordulnak elé, onnan van, mert hibásak a kútfők is, honnan azok meritettek.
Nehéznek vallom e munkát azért, mert hazai irodalmunk e téren alig mutathat fel valamit. A mult század végén Lehoczky latinul irt Stemmatographiája nagyon kevés családot tárgyal, és azokat is sürü és roppant tévedései miatt csak ovatossággal használhatni. Wagner Collectanea Geneal. Historica Ill. H. Familiarum czimü müve összesen a négy részben (Decas) csak negyven kihalt családról értekezett. Ennyi az egész Magyarországra nézve*. Erdélyt tekintve Mikola rövid Historia Geneal. Transylvanicáján kivül Kővárytól dicséretes munkát birunk 1854-ből; de ez is csak a nevezetesebb családok leszármazásaira vonatkozik. Kézirati gyüjteményeink tagadhatlanul szép számmal vannak, de ezek is pusztán történeti – sőt legtöbbször évjegyzetek nélküli családfákat tartalmaznak, nagy részben pörökből, de csak is a volt kir. Curia előtt folyt perekből szedegetve. Legtöbbször pedig e családfák leány-ágról rokon több családneveken folynak le, tehát egy egy családra igy is csonkán nyujtják az adatokat. Ide járul az is, hogy a perekben hitelesitett nemzékrendeket sem lehet mindég a történésznek elfogadnia. A biró csak az eléterjesztett okmányokból itél; a történésznek szélesebb tere van, az maga szerzi be az igazoló okmányokat, és juthat olyanokhoz, melyet a peres-fél a biróság előtt nem kivánt felmutatni. Igy azután gyakran a törvényszerüleg hiteles nemzékrend megdől a történész itélőszéke előtt.
Horvát Istvánnak a gyökeres nemzetségekről irt értekezését tartalma- és irányánál fogva ide nem érthetjük. Hasonlóan Budai Ferencz Lexicona más irányu, csak az 1600-dik évig terjed, és e század elején – tehát félszázad előtt jelent meg, – mióta történelmi forrásaink sokkal nagyobb mérvben bocsátattak napfényre, melyeket már Budai nem ismerhetett, nem használhatott.
Történelmi forrásainkból a legnagyobb fáradság mellett csak egyes izeket, – de folytonos nemzék-kapcsolatot nem – merithetünk. Oklevél-gyüjteményünk csak Mátyás koráig terjed; az sem teljes. A későbbi korból itt-ott elszórva nagyon kevés az, mi sajtót látott. A legtöbbet még most is köz- és magán-levéltárak rejtik el. A legkimeritőbb adatokat tehát csak egyes családok mindenképen elfogulatlan és hiteles közleményei nyujthatnák, ezt azonban egészben reményleni fajunk ismerete nem engedi.
Ugy hiszem ezek elég fogalmat nyujtanak e gyüjtemény fáradságos összeállitásáról.
Munkámnak oly széles kört szabtam, hogy az a magyar korona alatti országok összes nemes családait tartalmazza és azt hiszem, e részben legalább Magyarország nemes családaira nézve statistikai adatul szolgálhatand.
Hazánkban az 1848-ki törvény hatályba lépteig a nemzetet csak a nemes rend képezé.
És noha vannak e körön kivül is nem kevés családok, melyeknek tagjai akár a harcz, akár az irodalom vagy ipar mezején nem csekély horderejü szolgálatot tettek a közügynek, s kikre a hon büszkén tekinthet, – mégis a szereplő nagy tömeg a kiváltságosak sorából állott ki.
És ez nemcsak az előbbi állam-szerkezet természeténél, de annálfogva sem lehet felötlő állitás, mert a nemesi osztály minden gyakori kihalások daczára nem fogyott, sőt a még gyakoribb és folytonos királyi kegyelem által uj meg uj kiváltságositás folytán mindinkább szaporodott; szaporodhatott pedig annál is inkább, mert – az utóbbi századokban legalább – a czimer-szerzés kiválólag nehéz föltételekhez kötve nem volt.
Az ujabbi átalakulás azonban a czimereknek csak szellemi csillogásait hagyá meg, mi inkább mint valaha lehetővé tette, hogy a történelem e téren is megtehesse foglalásait. És azt hiszem, most inkább, mint valaha* alkalmas az idő arra, hogy ily mű – ugy mint azt a történeti igazság igényli – napfényre juthasson.
Értvén az ősiség eltörlését stb.
A nemzet egyes családokból áll. És alig van egyes család, melynek legalább egy tagja valamely tekintetben az emlitést ki nem érdemelné. Az ilyenre nézve is pedig érdekes ismerni azon fát, mely azt termette. Mindenesetre pedig legalább a család-alapitók neveit, – bármily közel korban éltek is azok, – a történelem számára föl kell tartanunk. Ezeknek kor-rendbeni összeállitásából kitünnék az is, melyik kor mily számmal termette a kitüntetésre méltókat stb.
Tervem volt e munkát egy terjedelmesb történeti értekezéssel nyitni meg, azonban több indok ezt az utolsó kötetre hagyatá. Szándokom ott a száz nyolcz ősnemzetségről, a családfejlésről és a mohácsi vész óta gyakorolt adomány- és czimeres nemeslevél-szerzésnek gyakorlatáról elmondanom nézeteimet, és ismertetést adnom a nálunk parlagon heverő czimertanról csupán a mienkre vonatkozva. Ott fogom az általam használt és ismeretlenebb kútfőket is elészámlálni.
A történelmi kalauzoláson kivül mennyi tanuság csatlakozik, mennyi érdek vonzhat ily munkához, azt elmondák már előttem elégszer mások, és – ugy hiszem – uj, ismeretlen fogalmat e részben már alig adhatnék. De hiszem azt is, miszerint e munka nem fog választó falakat rakni családaink közé, sőt ellenkezőleg – ugy vélem – az atyafias közérzületet elémozditandja, bizonyitékul, és tanuságul szolgálván arra, hogy a mint a haza egy, ugy ezer meg ezer vérségi és sógorsági összeköttetésekkel összefüzve a nemzet is egy család.
Végre csalatkoznék, ki hinné, hogy e munka teljes, tökéletes és hibátlan leend. Ezt nemcsak egy ember, de többen egyesülve sem érhetnék utól soha. Ily mű kimerithetlen. Ezred év története áll hátunk mögött, ezt mind át kellene buvárolnunk, és még akkor sem érnénk czélt. Tévedésbe visznek magok a források is. És hány család van, mely maga sem tudja nemzékrendét negyed izig sem? – Ily műben mindég lesz igazitni, pótolni való, és ez a munka végén adandó pótlék-kötet hivatása lesz; mire nézve az utbaigazitást, és egyéb adatok közlését mindég a legnagyobb köszönettel fogadandom.
Pesten, 1857. julius 20-kán.
Nagy Iván.
Békássy család. (Békási).
Bek család. (Bekkényi).
Beke család. (Bekeházi).
Beke család.
Beke család. (Péterfalvi).
Beke család.
Beke család. (Alma-melléki).
Beke család. (Velikei).
Bekefalusi családról
Bekényi család. (Bekényi).
Bekényi család. (Mikófalvi).
Bekess család.
Békesy család. (Kornyáti).
Békessy család.
Békessy család. (Gy. sz. királyi).
Bekk család.
Bekó család.
Bekő család.
Belády család.
Bélay Család.
Belánszky család.
Béldy család. (Úzoni, gróf és nemes).
Belényesy család.
Beleváry család.
Beleznay család. (Pilisi gróf és nemes).
Belgrády család.
Beliczay család.
Bély család.
Bellaagh család.
Bellán család.
Bellavicz család. (Bellaj).
Bellény család.
Belleskey család. (Thernyei).
Bellosicz család.
Belloschevich család.
Bellusi család.
Bels család. (Eperjesi).
Belt család. (Báró).
Béltheky család.
Béltheky család. (Kolosvári).
Belusics család.
Belye család. (Berkezi).
Bélyey család.
Benáczy család.
Benche család. (Nagy-Mihályi).
Bencsák család.
Bencsik család. (Györgyői és füzesmagyari).
Bencze család. (Péterfalvi).
Benczédy család. (Bikafalvi).
Bende család. (Máskép Hodosi).
Bendik család.
Bene család. (Nándori).
Bene család. (Sümegi).
Benee család.
Benedek család.
A kis-baczoni Benedek
A f. bold. aszonyfalvi
Benedicty család.
Benedikti család. (Benedekfalvi).
Benics család.
Beniczky család. (Beniczei és Micsinyei).
Benke család.
Benke család. (Laborfalvi).
Benkert család.
Benkey család.
Benko család.
Benko család.
Benkovich család.
Benkő család. (Árkosi).
Benkő család.
Beno család. (Lippai)
Benok család.
Bényey család.
Benyó család.
Benyovszky család. (Benyói és Urbanói, gróf és nemes)
Igazitások az I. kötetben.
