Borászat
Borászat
A víztechnológia szenvedélyes művelése sem akadályozta meg Warthát abban, hogy a bort, ahogy diákkorunkban mondtuk, legalább annyira ne szeresse, mint a vizet. Ha lehet valakit a magyar bor becsületlovagjának nevezni, az Wartha Vince, aki szinte hősiesen védte a borhamisítók ellen a magyar bort. Kilenc cikke jelent meg erről csak a borok mesterBéges festése dolgában.
Már 1871-ben ír A festett veres bor megkülönböztetéséről a T. K.ben, majd 1880-ban jelenik meg egy írása a vörösborok hamisításáról (uo. 12), mellyel egész hadjáratot indít a borok megrontói ellen. A B. d. ch. G. ugyanez évben hozza egy borelemzési cikkét a rosanilin-vegyületek megállapításáról a borban, ugyancsak a színezés leküzdésére. A rosanilint (más néven fukszint) akkor ugyanis nagyban használták ilyen célokra. Ugyancsak 1888-ban jelent meg egy cikke A bor és egyéb szeszes italok festésére és kezelésére használt anyagokról -a T: K. 12-ben, majd a következő évben A rosalinvegyületekről a vörösborban címmel jelent meg még egy írása a Z. a. Ch.-ben, A küzdelem azonban folytatódott, 1887-ben a T. K.-ben ismét írt A műbor és a borhamisítás kérdéséről, és két évvel rá (1889) uo. A bor hamisítására használt idegen anyagokról. 1894-ben – „Schlag auf Schlag” mint Goethe mondja – újra írt uo. A bor festéséről campesch-fával, s 1896-ban mégegyszer cikkez A borfestésről (T. K., 28). Úgy látszik, hogy ezek után érezhetően csökkent a borfestés divatja. Viszont a szőlőcukrot édesítésre tovább használták, ami ellen 7 év múltán Wartha mégegyszer harcra kelt Bor édesítése szőlőcukorral tilos című írásával a T. K. 1903. évi kötetében.
Behatóan foglalkozott a bor cukortartalmával s a cukrozással előbb is. Annak meghatározása optikai úton volt első idevágó cikke, amely az MTA Értesítőjében jelent meg 1872-ben, s 1873ban a J. p. Ch.-ben. 1875-ben a B. d. ch. G.-ban Neubauer tanulmányához a szőlőcukorral elegyített borokról publikál megjegyzéseket, s 1876-ban a cukortartalom és az erjedés összefüggését tárgyalja a T. K.-ben.
Külön tanulmányt érdemelne munkássága olyan témakörben, amit a bor higiéniájának és patológiájának lehetne nevezni. A bor számos „betegségének” megelőzésével ui. Wartha éppúgy foglalkozott, mint azok gyógyításával. Cikkeket írt a hordókénezésből származó kéndioxidtartalomról, kezdve annak meghatározásán (Z. a. Ch. 1881; B. d. ch. G. 1883; Z. a. Ch. 1885) s folytatva a hordók szagtalanításával (T. K. 1903), Gondja volt a borhoz használandó söröshordókra is (uo. 1889), valamint A borkivonat meghatározására az alkoholmentes bor fajsúlyából (uo. 1882), és ír A megvirágosodott borról un. 1896-ban. Számos cikke foglalkozik azonban a borbetegségekkel és azok kezelésével: a Záptojásszagú borról 1882-ben ír a T. K.ben, Vastartalmú bor megtöréséről uo. 1886-ban, A rajzokról a vörösboros palackokban uo. 1894-ben.
A borba jutott ecetsavról és annak eltávolításáról uo. 1899-ben, A feketetörés megjavításáról uo: 1900-ban, A borkő eltávolításáról a dongákról 1901-ben, A must és a bor védéséről a vas káros hatásától s a védekezésről a pincepenész ellen uo., A palackokba fejtésre éretlen borról 1902-ben uo., újra a feketetörésről uo., végül 1904-ben a Borderítő por össze tételéről uo.
Megemlítendők még bortechnológiai tanulmányai a Pasteur féle borjavításról (T. K. 1870), Az alkoholos erjedésről (Ch. Z. Bl. és N. A. Ph. N., 1874, majd J: F. Ch., 1876), a Borecetkészítésről a T. K.-ben, 1899, A steril must erjedésének megindításáról uo. 1901-ben, s az Áfonyabor készítéséről (uo. 1900).
Egy cikke szól még a hevített bor egy meglepő robbanásáról (B. d. ch. G. 1880), ugyanott beszámol egy új alkohol meghatározási módszerről is, és 1884-ben a Z. a. Ch. közli A borvizsgálat módszereiről írt tanulmányát. De annak bizonyítására, hogy Wartha kiállása a magyar borokért kritikai méltatásban is megnyilvánult, befejezésül meg kell említeni egy írását A magyar borról is (T. K. 1881), amit aztán 1894-ben németül szintén publikált a Z. N.-ban.
