A DEMONSTRATIO FOGADTATÁSA

Teljes szövegű keresés

A DEMONSTRATIO FOGADTATÁSA
Kutatása eredményeinek koppenhágai fogadtatásáról Sajnovics egy 1770. február 10-én kelt levelében így számol be: „Magam is készítettem egy értekezést és ezt hasonlólag felolvastam e tudományos társulat körében, mely tagjai közé vett fel, még pedig három gyűlésen, a tagok nagy helyeslése és éljenzése közt” (Herman, Az északi madárhegyek tájáról 550). Ehhez még hozzátehetjük azt, hogy Hell és Sajnovics a dán akadémia első külföldi tagjai voltak. A koppenhágaihoz hasonló megtiszteltetés érte a trondheimi Tudós Társaság részéről is, amely szintén tagjai közé fogadta. Nem maradt el Hell és Sajnovics eredményeinek elismerése a bécsi udvar részéről sem, de aligha tévedünk, ha azt véljük, hogy ez nem annyira Sajnovicsnak, hanem inkább azon szerzetrendnek szólott, amelynek tudósunk is tagja volt. Maga Sajnovics mindenesetre kiemeli (Dem. 127.), hogy Mária Teréziát a Demonstratio megjelenése örömmel töltötte el, mert – úgymond – azt hitte, hogy ebből országára új tisztesség fog háramlani, s ezért meghagyta, hogy minden újabb felfedezést, amely a magyarok rokoni kapcsolataira vonatkozik, mihamarabb tegyenek közzé. Ez azonban csak kuriózum. Sokkal lényegesebb az, hogy hogyan reagáltak a Demontratióban meghirdetett tanításokra a hazai és a külföldi tudományos körök.
Honfitársai közül Sajnovics eredményeit elsőnek Decsi Sámuel (1742–1816) orvos és polihisztor, a bécsi Magyar Kurir szerkesztője méltatta Pannóniai Féniksz avagy hamvából feltámadott magyar nyelv (Bécs, 1790) című könyvében. Az a tudósunk, aki a finnugor népek rokoni kapcsolatának a gondolatát végül is bevitte a magyar tudományos köztudatba, nem más volt, mint maga Pray György, a magyar történetírás megalapítója. Eleinte ő is tagadó állásponton volt e feltevéssel szemben, de nagyon érthető okokból: Johannes Georgius Eccard (16471730) és Martinus Fogelius (1634–1675) német tudósok még nem tudták e rokonság gondolatát kellő mennyiségű nyelvi anyagon igazolni. Miután azonban Pray megismerkedett a Demonstratióval, valamint a svéd Johan Ihre (17071780), ifj. Olof Rudbeck (1660–1740) és Strahlenberg (1676–1747) meg a német Johann Fischer (1697–1771) műveivel, megváltoztatta felfogását, és Dissertationes histosicocriticae in Annales veteres Hunnorum, Avarorum et Hungarorum Vindobonae című munkájában (1774) már azt a nézetet vallotta, hogy a magyarság északi rokonságát nem lehet kétségbe vonni; mert azt erős érvek támogatják, s kimondja, hogy a magyarok, a „finnek” (azaz: a finnugor népek), az avarok és a hunok azonos eredetűek. A magyar nyelvészek közül Gyarmathi Sámuel (1751–1830) tette magáévá a Demonstratióban alkalmazott összehasonlító nyelvészeti módszert. Affinitas című. művében (1799) Sajnovics nyomán ő is egybeveti a magyar nyelv finnugor voltának bizonyítása céljából e nyelvek nyelvtani elemeit is – anélkül azonban, hogy Sajnovicsra mint mintájára hivatkoznék. Gyarmathi már nagymértékben bővítette nyelvünk finnugor rokonságának körét: az osztjákon kívül valamennyi finnugor nyelv összetartozását bizonyította, Sajnovics módszerét azonban jelentősen valójában csak Budenz József (1836–1892) fejlesztette tovább, azaz azon nyelvészeink egyike, akiknek érdeméből a modern magyar összehasonlító nyelvészet kivirágzott.
Érdekes tény, hogy Sajnovics Demonstratiója nem csupán a tudományok terén hatott gyümölcsözően, hanem hatása a XVIII. század végén és a XIX. század első felében kiterjedt a magyar szépirodalomra is. Ebben különösen két tényezőnek volt szerepe: egyrészt Sajnovics – Hell nyomán – Demonstratiója nagyszombati kiadásában Karjalát tette meg a magyarok őshazájának, s így a távol északi Karjalához romantikus történelmi képzetek kapcsolódtak, másrészt a Demonstratio szerzője a magyar és a lappnyelv rokonítása útján a magyar és a lapp népet egy hajdan hatalmas, közös ősnép leszármazottainak igyekezett feltűntetni, amelynek a hazája valaha Ázsiáig kiterjedt, s ez az áltörténeti beállítás szintén alkalmas volt a költői fantázia felcsigázására.
Azon íróink közül, akikre termékenyítőleg hatott a Demonstratióban meghirdetett magyar–lapp nyelvrokonság, elsőnek Dugonics Andrást kell megemlítenünk. Dugonics (1740–1818) 1774-től egy ideig a nagyszombati egyetemen tanárkodott, s mivel így Sajnovicsról bőven volt alkalma hallani, érthető, hogy műve iránt is felébredt benne az érdeklődés. Etelka című regénye 1788-ban jelent meg, s a honfoglaló magyarság korát eleveníti meg. Sajnovics ugyanis – Hell nyomán – Karjéliának (azaz Karéliának vagy Karjalának) a nevét egy feltett kar + jel magyar összetett szóból magyarázza, mely szerinte a jeles karú hősök hazája lett volna. Dugonics a hős magyarokat és a „jeles karú” karjeliaiakat egymással közeli rokonságban álló népeknek mutatja be, akik egymás országában mint rokoni földön járnak-kelnek. Minthogy az Etelka nagy sikert aratott, Dugonics kedvvel fordult egy-két további művében is a karjalai témához. Jolánka című regényében Etelka leányának történetét beszéli el, még nagyobb mértékben tükrözve Sajnovics hatását, mint az Etelkában. E témakörben mozog Dugonics Etelka Karjelben című színdarabja is. Dugonics hatalmas területeket népesít be a magyarokkal, s valósággal új történelmet költ népe őseiről. Noha Dugonics műveinek írói értéke nem nagy, olvasottságuknál és népszerűségüknél fogva nem jelentéktelen mértékben hozzájárultak a maguk idejében hazánkban általános lapp-, illetőleg finnugor-ellenesség ellensúlyozásához.
A másik író, akit a Demonstratio ihletett költői alkotásra, Peretsenyi Nagy László (1771–1827) volt. Szakadár esthonnyai magyar fejedelem bujdosása című eposza 1802-ben jelent meg. Szerzője még Dugonicsnál is lelkesebb híve Sajnovicsnak. Kusza históriájával végső soron a magyar és a lapp nyelv azonosságának hitét akarta terjeszteni. Művének irodalmi értéke nincs. Ezt is figyelembe véve, a Demonstratio hazai hatásáról összegezve azt kell mondanunk, hogy az a maga korában nem volt valami jelentékeny, s hogy Sajnovics tanítását a magyar–lapp nyelvrokonságról a közvélemény még sokáig nem fogadta el. Annál nagyobb figyelmet keltett a Demonstratio külföldön!

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages