BEVEZETÉS
BEVEZETÉS
„Aki népzenegyűjtéssel, vagy népzenetudománnyal foglalkozik, néha úgy érzi magát, mint a mélytengeri kutató, aki teljesen ismeretlen világba jutott… Zenében különösen nehéz ezt a világot visszatükrözni, hangjegyekbe foglalni.”
(1962)
(1962)
Lajtha László a századunk első felében kibontakozott magyar népzenetudomány klasszikus korszakának kutatója volt. Bartók és Kodály nemzedékéhez tartozott, tíz évvel volt fiatalabb náluk. Ő is, miként azok, népzenei hagyományunk tudományos feltárását s ezzel egyidejűleg a magyar zeneművészet népzenei alapon való megújítását tekintette életcéljának.
Munkássága, csakúgy mint Bartóké és Kodályé, több munkaterületre terjedt ki. Zeneszerzőként az új magyar zene kibontakozásán fáradozott, népzenekutatóként a nemzeti zenei hagyományok felkutatásáért és tudományos feldolgozásáért küzdött, zenepedagógusként nemzedékek teljesebb zenei műveltségének érdekében munkálkodott. Hivatásul választott hármas programját nemcsak átmeneti időszak távlatában, hanem életre szóló küldetésként teljesítette.
Századunk első évtizedeiben a gyors pusztulás fenyegette népzenénk feltárása, a gyűjtőmunka volt a legsürgetőbb feladat. Kellő eredményt csak a feladatok összehangolásával lehetett elérni.
Lajtha 1910-ben kapcsolódott be a gyűjtők körébe, kutatását kezdettől fogva munkatársainak – elsősorban Bartóknak és Kodálynak – tevékenységéhez igazodva, a kiegészítés szándékával végezte. Mégis, a Bartókkal és Kodállyal összehangolt együttműködés ellenére Lajtha munkássága alapvetően önálló, egyéni jellegű volt.
Elkülönülését segítette az a körülmény is, hogy munkáját közintézmény keretében folytatta. Bartókkal és Kodállyal ellentétben Lajtha 1913–1950-ig a Nemzeti Múzeum Néprajzi Tára, a későbbi Néprajzi Múzeum történeti értékű népzenei gyűjteményének őre, vezetője volt. Az egyedülálló nemzeti gyűjtemény gyarapításáért, megőrzéséért és tudományos feldolgozásáért folytatott tevékenységének következtében már az első évtizedektől kezdve szükségképpen érdeklődésének előterébe kerültek a kutatásmódszertani kérdések. Ugyancsak a gyűjteménnyel kapcsolatos tevékenységéből következett, hogy Lajtha már a harmincas évek során a tudományszervezés terén is igen jelentős szerepet vállalt. Így vett részt a népzenei hanglemezfelvételek megszervezéséért és folytatásáért vitt küzdelmekben, és mint a magyar népzenei közgyűjtemény vezetője kapcsolódott be a népzenekutatás nemzetközi együttműködését szorgalmazó nemzetközi szervezetek munkájába.
Mint a magyar népzenekutatás hőskorának szakkutatója, munkáját a történetileg legsürgetőbb feladatoknak szentelte. Gyűjtőként egész életén át hivatásként szolgálta a népzenei hagyományok feltárásának ügyét.
A második világháborút megelőző időszakban – Bartókot és Kodályt követően – a legjelentékenyebb történeti értékű dallamanyaggal és a legtetemesebb felvétellel gyarapította a magyar gyűjteményt. A tízes évektől a második világháborúig mintegy másfél ezer dallamot tárt fel, olyan területekről, ahonnan a későbbiekben már lehetetlen vagy csak kis hányadában lett volna e hagyomány felkutatható. Gyűjtőterületeit a történeti adottságok erősen befolyásolták. Míg tehette, a legősibb zenei hagyományokat kutatta Erdélyben, de később, a megváltozott kutatási lehetőségek között is tévedhetetlenül felismerte a halaszthatatlan teendőket.
Lejegyzői munkája egyike volt azon munkaterületeinek, amelyen máig felülmúlhatatlant teremtett. Igényessége e téren csak Bartókéhoz hasonlítható. A teljességet megközelítő néprajzi igazságot kísérelte meg pontosságával megközelíteni. Szenvedélyes meggyőződéséből még akkor sem engedett, amikor „hamisan” játszó falusi cigánybandák játékának partitúraszerű hű lejegyzésére törekedett.
S míg egyik oldalról a legapróbb részjelenségek maradéktalan feltárása és vizsgálata vonzotta, másfelől a legszélesebb körű tudományos szemlélet megvalósítására törekedett. Szakkutatásait a társtudományokkal való szoros összefüggésben végezte.
Tudományos szemléletének perspektíváját sokban gazdagította az a lehetőség is, hogy állandó együttműködésben volt az európai népzenekutatás kiemelkedő képviselőivel.
Lajtha László több mint két évtizede halott. Az eltelt években sem zeneszerzői, sem tudományos munkásságának feltárására még nem került sor. E kettős tartozásból munkánk csak az egyik feladat törlesztésére vállalkozott, a tudós pályájának ismertetését adja.
A Lajthával foglalkozó írások legtöbbike visszaemlékezés. Tudományos publikációinak összeállított jegyzékén kívül a róla szóló cikkek, tanulmányok munkásságának egy-egy részletkérdését érintették csupán. Népzenekutatói szemléletének folyamatos kibontakozása feltáratlan maradt, hiszen a húszas évektől közzétett írásai a nehezen hozzáférhető magyar és idegen nyelvű folyóiratokban még a kutatók körében sem váltak ismertté. E hiányosságon összegyűjtött írásainak közzététele segíthet majdan. Ám addig is, míg az előkészületben levő írásgyűjtemény megjelenik, Lajtha kutatói tevékenységéről jelen munkánk az alapvetés szintjén tájékoztatást nyújthat.
Munkánkhoz alapvető forrásként támaszkodtunk Lajtha tudományos publikációira, kézirataira és levelezésére. Mindezek kiegészítéséül feltártuk volt munkahelyének irattári dokumentumait, továbbá a Zeneművészek Szövetségének vonatkozó jegyzőkönyveit. Másodrendű forrásul szolgáltak továbbá azok a szíves szóbeli tájékoztatások, melyeket felesége, barátai és kollegái körében kaptunk. Ezekért ezúton fejezem ki köszönetemet.
Alapvető forrásul használtam a Néprajzi Múzeum Adattárának és Népzenei Osztályának idevágó dokumentumait és a Lajtha László otthonában őrzött hagyatékot.
Értékes információkat kaptam szóbeli tájékoztatások során, melyekért ezúton szeretnék köszönetet mondani. Elsősorban Lajtha László özvegyének, valamint Avasi Bélának, Henry Barraud-nak, Dálnok Lajosnak, Domanovszky Györgynek, Erdélyi Zsuzsannának, Fél Editnek, Gáborján Alicenak, Katanics Máriának, Lajtha Ildikónak, Claude Leduc-nek, Martin Györgynek, Molnár Antalnak, Olsvai Imrének, Rácz Ilonának, Rajeczky Benjáminnak, Sárosi Bálintnak, Széll Jenőnek, Tóth Margitnak, Ujfalussy Józsefnek, Vargyas Lajosnak, Veress Sándornak és Volly Istvánnak.
