GYERMEKKORA
GYERMEKKORA
A magyar ásványtan világviszonylatban is ismert legnagyobb kutatója Krenner József volt, akinek a tudományos munkásságát már életében, nemcsak az európai, hanem a többi kontinens kultúrnemzetei is elismerték, és a ásványtan tudományának nagyjai közt tisztelték. Vizsgálati eredményeit a legmegbízhatóbbaknak fogadták el, azok – egyéb kutatási eredményeivel együtt – mint alapértékek bekerültek a nemzetközi szakirodalom kézi- és tankönyveibe.
Krenner József Budán, a Várban született. Születésének pontos idejét nem ismerjük, mert az az egyházi anyakönyvben nincsen feltüntetve, csupán a keresztelés időpontja: 1839. március 3.
A budavári Koronázó Főtemplomban keresztelték, keresztanyja gróf Buttler Katalin volt. Atyja ugyancsak Krenner József, templomi aranyozómester üveg-, műtárgy- és festménykereskedéssel foglalkozott. A família a régi budai német patrícius családok közé számított. Édesanyja, Steinhauser Anna fiatalon özvegységre jutott és újból férjhez ment. Első férje Jacob József szintén budai üvegkereskedő, aki több gyermek hátrahagyásával egészen korán, 30 éves korában, a budai kolerajárvány idején halt meg.
Krenner József szülei igen tehetős vagyoni helyzetben voltak, számos házuk, üzletük, raktáruk és műhelyük volt a Várban, a Vizivárosban és a Tabánban.
Krenner Józsefnek is két háza volt a Várban az Úri utcában, egy pedig lent a vízivárosi Iskola utcában. Mindhárom ház a mai napig jó állapotban fennáll.
Ezeken kívül a családnak kiterjedt szőlőik voltak a Sas-hegyen és a Rózsadombon.
A szülők egybekelésekor az asszonynak még előző házasságából négy leánygyermeke volt. Három év múlva, 1835-ben megszületett Krenner Katalin, József egyetlen édestestvére. A kislány gyenge alkatú, törékeny gyermek volt, 1845-ben lezuhant a hintáról, összetörte magát és egy év múlva 1846-ban, 11 éves korában meghalt.
Krenner József gyermekkoráról kevés adat maradt vissza, három érdekes képről kell említést tennem. Két- vagy hároméves korában József nádor udvari festője (Liebe vagy Schrotzberg) készített róla egy bájos biedermeier életnagyságú képet, ezen Katinka nővérkéjével együtt látható, amint spárgán egy cinegét tart a jobb kezében és a nővérkéje a feje fölé hajolva átöleli őt. (1. kép)
Körülbelül a szabadságharc idején készülhetett a másik kép, talán dagerrotípia, amelyen egyik mostohanővérével (Jacob Eufrozinával) és ennek férjével (Haucke Ferenccel) látható. A kis Krenner Józsefen ezen a képen magyar atilla feszül, nővére pedig gazdagon hímzett, rácvárosi török női ruhába öltözött.
Az 1851–53-as évekre tehető az a következő dagerrotípia, mely a fiatal Krennert 11–13 éves korában hegedűjével a kezében ábrázolja, melyről későbbi átfényképezés után részben kézzel színezett másolatok maradtak fenn. (2. kép)
Krenner József korán megtanult hegedülni és mire felnőtt, szinte művésze lett e hangszernek. Olyan jól játszott, hogy már gimnazista korában hegedűszólókat adott elő a budai templomokban, misék alkalmával és zenekaroknak is prímhegedűs tagja volt. Felnőtt korában az Opera zenekarában is számos alkalommal játszott, ha valaki az első hegedűsök közül megbetegedett és üzentek érte, hogy „ugorfék be”. Ez abban az időben többször megtörtént, amikor Krenner József már mint az Ásvány- és Őslénytár vezetője a Nemzeti Múzeum épületében lakott, és az operaelőadásokat is az ehhez egészen közeli Kerepesi úti (mai Rákóczi út) és a Múzeum körút sarkán lévő régi Nemzeti Színház épületében tartották.
Amilyen korán kifejlődött Krennerben a hegedűjáték iránti hajlam, ugyanolyan korán kitűnt rajzkészségével is. Gyermekkori rajzaiból sajnos semmi sem maradt fenn, de ép állapotban vészelte túl az időket az a leheletfinom tustollal rajzolt díszítő keret, melyet 16 éves korában – atyjának 74 éves korában történt elhalálozási évében – 1855-ben Tübingenben egy 24 x 17 cm méretű, merített papírra írt emlékvers köré rajzolt. A fiatal Krenner ugyanis ez évben Tübingenbe utazott minden bizonnyal az ott élő Krenner rokonság meglátogatására és ott meleg barátságot kötött egy H. V. Neimburg nevű észak-németországi jogászhallgatóval, aki emlékül egy nyolcsoros verset dedikált az ifjú Krennernek.
A szülők – minthogy a vasútvonal ez időben még nem volt – évente kétszer felutaztak Bécsbe gőzhajóval, hogy üzletük számára műtárgyakat és festményeket vásároljanak. A szülők összeházasodásakor ugyanis az addig külön-külön vezetett Krenner- és Jacob-féle üzleteket. és műhelyeket egyesítették. A műtárgyak és festmények igen nagy kelendőségnek örvendtek, nemcsak a budai polgárok, hanem a Várban lakó arisztokrácia, valamint a vidékről felutazgató mágnások körében is. Ezúton jutott kapcsolatba a Krenner család báró Eötvös Józseffel. Krenner már mint felsőbb osztályos gimnazista képességeivel és tudásával különösen kitüntette magát. Midőn Eötvös József a fia, Loránd mellé eminens nevelőt keresett, választása Krenner Józsefre esett; Eötvös előbb a szülőket, majd a fiatal Krennert kérte fel, hogy vállalja el az ifjú nevelését. Eötvös József a fiából művészt vagy tudóst szándékozott neveltetni, de természetesen tekintetbe kívánta venni a még gyermek Loránd később kibontakozandó hajlamait is
