NAGY IDŐK
NAGY IDŐK
Az 1848/49 forradalmi eseményei, a szabadságharc és az azt követő megtorlás nehéz időket hoztak. A márciusi napokban fellelkesült egyetemi ifjúság – érthetően – a tantermeket messze elkerülte, egyetemi reformokat, egyes tanárok eltávolítását, mások beállítását, szabad tanárválasztást követeltek s az oktatásügyi kormányzat igyekezett a lehetőségekhez képest kívánságuknak eleget tenni.
Jedlik, aki akkor dékán volt, a tanítás zavartalanságát fenn akarta tartani, és ezért átmenetileg népszerűtlenné vált. Ekkor egy Gelenczey nevű minisztériumi tisztviselőt is megbíztak a fizika előadásával, s az ifjak tetszésére bízták, kihez akarnak járni. Ugyanakkor a vizsgadíjakat is eltörölték, aminek az lett a következménye, hogy a jelöltek akárhányszor megjelenhettek, vesztenivalójuk nem volt. Ugyanezek a bohém fiatalemberek azonban hamarosan szuronnyal verték szét a haza földjére betolakodó ellenséget.
A vizsgadíj eltörlése Jedliket nem bántotta, hiszen addig is legtöbb hallgatójának elengedte, de Gelenczey jelenléte bosszantotta, noha sokat nem tartott tőle, mert – mint írta – „…igen számos kísérletekkel összekapcsolt természettani előadásai által a tőle elpártolt hallgatóinak kedélyére sikerült annyira hatni, hogy nemsokára a vele ellentétbe helyezett ideiglenes tanárt kevesek kivételével odahagyva, az ő előadásaira jártak. (1849. augusztus 31-én beadott Igazolási Nyilatkozata.)
A szigorlatra jelentkezők közül 65 a szigorúbb és alaposabban feleltető Jedlikhez, míg 20 a népszerűséget kereső Gelenczeyhez iratkozott fel.
A nagy napokban, hogy az ifjúságnak példát mutasson, népfelkelőnek jelentkezett. Hazafias felbuzdulásból előbb a Pest körül létesített tábori erődítéseken dolgozott – ásott –, majd egyenruhát, fegyvert, lőszert vásárolt és őrszolgálatot látott el. Jellasics csapatai szeptember 11-én törtek be a határon és Fehérvár felé vonultak: az előnyomuló ellenség felderítő és biztosító járőreinek feltartóztatására szervezték meg az egyáltalán nem veszélytelen őrszolgálatot. Biztos, hogy az ötvenedik éve felé közeledő Jedlik professzort – dékánt – senki sem kötelezte sáncmunkára vagy fegyveres szolgálatra, ő azonban kötelességének tekintette, a szolgálatától csak akkor vált meg, amikor már reguláris hadsereg állt szembe az ellenséggel.
Előbb Pozsonyba, majd Bécsbe utazott, hogy szertára részére különféle anyagokat, eszközöket vásároljon, de az október 6-án megkezdődött bécsi forradalmi események miatt hamarosan visszatért Pestre. A város lövetésekor – minthogy Gelenczey neki a szertár kulcsát át nem adta – álkulccsal behatolt a fizikumba és az eszközöket a pincébe hordta. A gellérthegyi csillagda lerombolása után annak könyvtárát, megmentett műszereit ugyancsak az egyetem pincéibe hordatta. A megmaradt műszerek mint értékes tudománytörténeti emlékek múzeumi elhelyezésre várnak.
A vihar elmúltával Jedliket is megalázó igazolási eljárásnak vetették alá. Őt igazolták, de unokatestvérét, Czuczor Gergelyt, a Riadó szerzőjét 6 évi várfogságra ítélték és Kufsteinbe szállították.
Jedlik az igazolást 1850. április 27-én kapta kézhez; az átvételi okmány hátára ezt írta: „reánk nehezültek e szomorú idők, midőn inkább a vaksors, mint az érdem látszik kormányozni a dolgok folyását.”
Ekkor ötven éves.
