A GYŐRI ALKONYAT
A GYŐRI ALKONYAT
„…miután a győri főgymnasiumban 1, a benczés rend főapátsági lyceumában 4 és fél, a pozsonyi akadémián 10, a tudományegyetemen 37 és fél és így összesen 53 évig a tanári pályán működtem, a legmélyebb tisztelettel… kegyes nyugdíjaztatásomért folyamodva azon mellékes kérelemmel, miszerint a nyugalmaztatásom idejét jövő október hó végére, méltóztatnék… elhatározni… hogy… a természettani műszertárt október hó vége felé kellően berendezve átaladhassam…„
Az 1878. október 19-én kelt miniszteri elhatározással Jedlik pályája véget ért, nyugalomba vonult.
78 éves.
Nem térhettünk ki Jedlik életének minden mozzanatára, de az egyetemen eltöltött éveiről kell néhány szót szólni.
Két ízben volt dékán és 1863/64-ben ő lett a Rector Magnificus. Az ő ideje alatt hozták rendbe az egyetemi könyvtárat, szerelték fel Than Károly kémiai intézetét, rendezték be az Egyetemi Füvészkertet. Igaz, messzetekintő oktatási és nevelési, fejlesztési terveket nem készített, de a lehetőségek talaján mindent megtett, amit az egyetemi oktatás érdekében megtehetett.
Utolsó éveiben több külföldi egyetemet meglátogatott, elsősorban a természettudományok oktatására szolgáló intézmények, főleg a szívéhez oly közel álló fizikai szertárak kötötték le figyelmét,
Több megtisztelő címet és kitüntetést kapott.
1868. január 30-án Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter levélben értesítette, hogy „…ő császári és apostoli királyi Felség… az irodalom és tudományos művelődés terén szerzett érdemei elismeréseül a királyi tanácsosi címmel… felruházni méltóztatott…”
1872-ben, doktorrá avatása 50-ik évfordulóján doktori díszoklevelet kapott. Köszönő levelében ezeket írta bevezetőként:
„Tacitis senescere annis” – Öregedni az évek csendjében.
A telefon 1876-ban kezdte a világot meghódítani. Magyarországon Gothárd Jenő herényi magáncsillagvizsgálójában szerelték fel az első – kísérleti jellegű – telefont. Jedlik régi tanítványa, Kuncz Adolf, a szenvedélyes kísérletező, professzorának Merényben mutatta be az új találmányt, majd a szombathelyi székesegyházban Foucoult ingakísérletét mutatta be népes hallgatóság előtt. Jedlik örömmel rándult Merénybe, ahol Gothárd és Kuncz társaságában igen jól érezte magát, kedvére vitatkozhatott a fizika legújabb eredményeiről.
Elsősorban fizikus volt, de nem feledkezett meg arról sem, hogy a tanárképzés fontos, nemzeti ügy. Hogy, milyen jól ellátta ezt a tisztségét is, mutatja Kautz Gyula rektornak a levele, amely 1873. október 8-i kelettel értesíti, hogy „…a Nagyméltóságú m. kir. vallás- és közoktatási ministerium f. é. october 6-án… kelt rendeletével meghagyta, miszerint a gymnasiumi tanárképzésben eddig teljesített buzgó közreműködéséért elismerését és köszönetét jelentsem ki”.
A külföldi egyetemeken tanult, világhírű professzoroknál doktorált fiatal Eötvös Loránd lett az utóda, akinek rajongva szeretett szertárát átadta. Amikor leltár szerint sorbavették a készülékeket s Jedlik leolvasta a leltári számot, amit Eötvös egyeztetett a feljegyzésekkel, megsimogatta a műszereket, eszébe jutottak az éjszakába nyúló kísérletezések, töprengések, a sok tanulás, munka, olvasás és tervezés, ami azonban Neki nem fáradtságot, örömet jelentett.
1876 őszén konflissal kiment a budai hegyekben levő Eötvös villába és ezúttal a hivatalos formaságok mellőzésével, két jóbarát búcsúzott egymástól. Nehéz lehetett a megöregedett professzor szíve.
1878. október 25-én szeles, hideg késő őszi reggelen búcsúzott az életpálya színterétől, a világvárossá növekedett Pesttől, hogy Győrbe utazzék, ahol a bencések évszázados, szép, barokk stílusú rendházában kívánta élete hátralevő szakaszát eltölteni. Elfoglalta a kiválasztott – ma emléktáblával jelölt – kétszobás lakását, kicsomagolta óriási ládákban megérkezett könyveit, műszereit, szerszámait, és rajzait. Elhelyezték szép empire bútorait, zongoráját, virágait és ő – a kor szokásának megfelelően – tisztelgő látogatásokra indult a városi és megyei notabilitásokhoz, mint aki visszatért oda, ahonnét oly régen elindult.
1879-ben a király Vaskoronarenddel tüntette ki, amelyet meleg ünneplés közben a főapát tűzött a mellére. Jedlik az őt ünneplő rendtársaknak a következő megható szavakkal válaszolt:
„Midőn a pozsonyi akadémiából az egyetemre távoztam, kértem az ott levő rendtársaimat. hogy őrizzék meg részemre a tőlük tapasztalt rendtársi szeretetet azon esetre is, midőn visszatérendek. A visszatérésem íme megtörtént, de azok közül, kikhez kérésemet intéztem, már egy sincs életben… kénytelen vagyok tehát hasonló kéréssel az újabb nemzedékből álló rendtársakhoz fordulni és magamat szeretetükbe ajánlani..,.”
1886-ban a Természettudományi Társulat mint legrégibb – alapító – tagját tiszteletbeli taggá választotta.
1891-ben az Eötvös Loránd által alapított Mathematikai és Physikai Társulat a szokásos tiszteletbeli tagság helyett, mint „első tag”-ot választotta meg.
Jedlik Győrött, szép lakásában tovább dolgozgatott, be-bejárt a gimnázium szertárába, megnézegette az új készülékeket. Wolf Gyula régi győri könyvkereskedő mondta el a szerzőnek, hogy a 90-es évek elején, tanulókorában sok könyvet vitt fel az öregúrnak megtekintésre, aki szorgalmasan vásárolt, bár néha keserűen megjegyezte, bárcsak időt is küldésének mindegyikkel.
Jótékonyságát köszönőlevelek és megmaradt postautalvány-vevények tömege mutatja. Érdemesnek, érdemtelennek küldött összegek apasztották pénztárcáját, holott nyugdíján kívül más jövedelemre nem számíthatott.
Győri éveiben folytatta a nyugvó elektromosság tanulmányozósát. Nagy Holtz-féle gépet készített, melynek darabjai halála után a rendház tetőzetének javításakor hányódtak szét. Eredeti elgondolósa volt egy olyan áramfejlesztő tervezése és készítése, amely egyen- és váltóáramot adott volna, külső és belső gerjesztéssel is működött volna, de nem készült el, csupán egyes alkatrészei maradtak meg. Hivatalos kérésre összeállította könyvtára katalógusát. Ebből megtudjuk, hogy az akkor nagynak számító magánkönyvtár 1585 könyvet és 939 füzetet számlált, amiből 732 német, 5 francia, 3 olasz, 5 görög és sok latin könyv volt. Szépirodalmi műveket nem vásárolt.
Tömérdek kézirata rendezését megkezdte, de már nem fejezhette be.
Naponta olvasta és összegyűjtötte a Pesti Napló számait. Ahogy az idők múltak és változtak, úgy gazdagodott a magyar nyelv, sok idegen szó meghonosodott s ezekről nem tudta megállapítani, hogy mit jelenthetnek. Feljegyezte például, hogy „a szlöjd… Budapesti Hírlap. 1893. dec. 21-i számában olvashatni, de belőle ki nem vehetni, mi értetik alatta. Talán valamiféle betegség, mert az állíttatik róla, hogy a Szlöjd mihamar elterjed az egész hazában…”
Egy herényi látogatás alkalméval Gothárd Jenő, a kiváló magyar amatőrcsillagász, aki gazdagon felszerelt obszervatóriumot mondhatott magáénak – bemutatta az új csodát, a beszélőgépet, fonográfot. A vendégek hangját viaszhengerre vették és nagy derültség közepette visszajátszották. Jedlik hangját is felvették. Milyen érdekes lenne, ha ez a henger valaha előkerülne. Így suhantak az évek és elkövetkezett az 1895-ik esztendő.
Jedlik 95 éves.
