A KÖZGAZDASÁGI SZEMLE SZERKESZTŐJE (1925–1949)
A KÖZGAZDASÁGI SZEMLE SZERKESZTŐJE (1925–1949)
„Öröklött nagy varázs,
holtak idézője,
messze nemzedékek egymáshoz fűzője.”
holtak idézője,
messze nemzedékek egymáshoz fűzője.”
| (Babits Mihály) |
A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából és támogatásával 1925 és 1949 között szerkesztette Heller professzor a Közgazdasági Szemlét. Az ostrom alatt a nyomdát telitalálat érte, ezért a folyóirat 1945-ben szünetelt, majd ezt követően 1946 és 1949 között csak öt összevont számot bocsátott ki. A nagymúltú folyóirat első száma 1895-ben jelent meg. Megalapítását elősegítette az, hogy 1894-ben megalakult a Magyar Közgazdasági Társaság, amely vállalta a Közgazdasági Szemle kiadását. A Közgazdasági Szemle a következő folyóiratokat tekinthette bizonyos mértékben elődjének: Statisztikai Közlemények (kiadta az MTA Statisztikai Bizottmánya) 1861 és 1864 között; Statisztikai és Nemzetgazdasági Közlemények 1865 és 1871 között; Nemzetgazdasági Szemle 1874-ben; Nemzetgazdasági Szemle Új folyam 1877 és 1892 között; a Közgazdasági és Közigazgatási Szemle 1893 és 1894 között. 1895-ben lett a lap neve Közgazdasági Szemle. Az évfolyamokat 1877-től 1949-ig folyamatosan számították. A Közgazdasági Szemle tehát 1877-től kezdve különböző elnevezésekkel, de folyamatosan működött, így Európa egyik legrégibb közgazdasági folyóirata, hiszen a nagymúltú The Economic Journalt csak 1890-ben alapították.
Érdemes megemlékezni a Heller Farkast megelőző szerkesztőkről, mivel olyan kiemelkedő statisztikus-közgazdászok voltak köztük, mint Keleti Károly és Buday László. A szerkesztők így követték egymást: Hunfalvy János (1861–1868), Keleti Károly (1869–1871), Halász Imre (1874), György Endre (1877–1886), Heltai Ferenc (1887–1888), Jekelfalussy József (1889.), Hegedűs Lóránt és Mandelló Gyula (1900–1909), Mandelló Gyula (1910–1918), Bud János (1919–1921), Bud János és Buday László (1922), Buday László (1923–1924). Buday László váratlan halála (1925. március 7.) után lett a Közgazdasági Szemle szerkesztője Heller Farkas, aki szeretettel emlékezett meg elődjéről. (Heller Farkas: Buday László. Közgazdasági Szemle 1925. 1–2. Ezt a számot még Buday László készítette elő.) Laky Dezső Dr. Buday László élete és munkássága c. tanulmányában (Közgazdasági Szemle 1925. 387–448.) részletesen méltatta a nagy előd tudományos munkásságát.
Heller Farkas A szerkesztő előszava c. írásában a Közgazdasági Szemle 1925. évi második számában fogalmazta meg célkitűzéseit. A szerkesztő előszavából most az alábbi fontosabb gondolatokat idézzük:
„Oly folyóiratnál, mely, mint a Közgazdasági Szemle, a jövő évben lép félszázados fordulójába, a szerkesztő tervei nem állhatnak irányváltoztatásban, csak az eddigi irány elmélyítésében és további kidolgozásában. Hiszen egy fél század hagyományt jelent, mit Szemlénknél még növel az a körülmény, hogy egy tudós társaság áll a háta mögött, mely maga is negyedszázados múltra tekint vissza, mely idő alatt kialakította alapszabályszerű hivatását. Így tehát csakis a meglevő keretek szélesbítésére és elmélyítésére irányulhatnak terveim.” „…a tudományosan dolgozni vágyóknak is segítségére kell e Szemlének sietnie, mert fontos nemzeti érdek, hogy a szükséges anyag kutatóink rendelkezésére álljon. Elsősorban a közgazdasági krónika felújításával vélem e célt támogathatónak.” „A tudományos kutatás második kelléke az irodalom ismerete, a megfelelő könyvismertetések. Soha ennek oly fontossága nem volt, mint ma, midőn kivált a külföld hihetetlen mértékben termeli az értékesnél értékesebb anyagot, de a mi pénzforrásaink nem engedik e munkáknak régi keretek közt való beszerzését. Ezért a könyvismertetésekre különös gondot vélek fordítandónak.” „Befejezésül csak azt szeretném kiemelni, hogy a gazdasági élet konkrét eseményei mellett Szemlénknek, ha hagyományaihoz hű akar maradni, nem szabad megfeledkeznie az elmélet ápolásáról sem. Téved az, aki az elméletet azzal tolja félre, hogy az úgyis csak elmélet és nincsen gyakorlati jelentősége. Az elmélet gyakorlati haszna nem mindig kézenfekvő, mert a mélységekbe világít be, de csak a komoly elméleti elmélyedés képesít a sekélyes és önállótlan ítéletek helyett az élet jelenségeinek komoly és alapos megítélésére. Ezért, ha súlyossá akarjuk tenni szavunkat, az elmélet mélységeitől nem szabad visszariadnunk és lehető tág teret kell az elméleti kutatásnak adnunk.”
A Közgazdasági Szemle az alábbi fontosabb rovatokat tartalmazta Heller Farkas szerkesztői működése alatt: Tanulmányok (1925–1949), Közlemények (1925–1949), Közgazdasági Krónika (1925–1931), Könyvismertetés (1925–1949), Külföldi Folyóiratok Szemléje (1926–1949), Magyar Közgazdasági Társaság (1925–1949) . A rovatok egy részét átvette, másrészt új rovatokat is létrehozott. A szerkesztésben Heller Farkast először Kisléghi-Nagy Dénes segédszerkesztő (1925–1942), majd Kádas Kálmán segédszerkesztő segítette. Kisléghi Nagy Dénes már korábban – 1919-ben Bud János szerkesztő támogatásával – segédszerkesztőként (szerkesztőségi titkárként) a Közgazdasági Szemléhez került, ugyanakkor a Magyar Közgazdasági Társaság titkára is lett. Mindkét feladatkört teljes huszonhárom éven át látta el. Hosszú időn keresztül így közvetlen munkatársa volt Heller Farkasnak, akiről 1979-ben így emlékezett meg: „Hellert pihenni nem tudó, az alkotni vágyás démonától megszállott emberként jellemezhetem; fegyelmezetten, szakadatlanul dolgozott, üdülést csak a zene jelentett számára, művészi színvonalon zongorázott. ... Nem volt egyszerű feladat vele a szükséges megbeszéléseket lefolytatni, ha belemerült a munkájába, akkor hiába csengetett bárki a műegyetemen levő tanári szobája ajtaján. ... Gyors és határozott ítélőképessége folytán ritkán volt szükség hosszú tárgyalásokra. Elreferáltam a beküldött cikkeket és a legközelebbi szám tervezetét, nem sok, kisebb nagyobb változtatást kívánt. Új rovatként megindult a »Közgazdasági Krónika«, amelyet mindvégig a kitűnően képzett Varga István látott el.” (Dr. Kisléghi-Nagy Dénes: Életpályám emlékei. Janus Pannonius Tudományegyetem. 1979. 71.) Meg kell említeni még azt, hogy Kisléghi-Nagy Dénes a Tanácsköztársaság megalakulása után a Közélelmezési Minisztérium gazdaságpolitikai osztályának vezetője volt. Ezért később fegyelmi eljárás indult el ellene, állását elvesztette, nyugdíjaztatását kellett kérnie. Bud János, Buday László és főképpen Heller Farkas segítségével sikerült a Közgazdasági Szemle segédszerkesztői állását megszereznie. Heller Éber Antal támogatásával a Közgazdasági Szemle anyagi helyzetét helyrehozta, és így biztosítani tudta Kisléghi-Nagy Dénes megélhetését. (Uo. 65–74.)
Heller 1900 és 1949 között a Közgazdasági Szemlében 16 jelentős tanulmányt publikált. A következőkben röviden az általa szerkesztett Közgazdasági Szemlék maradandó értékeivel foglalkozunk.
Öt-hat éves szívós munkára volt szüksége ahhoz, hogy a Közgazdasági Szemlét nemzetközileg elismert, ma is időt álló folyóirattá fejlessze. A folyóirat az 1930-as évtizedben érte el fénykorát. A leíró statisztikai elemzéseket például felváltotta a korszerűbb, matematikai, statisztikai módszereket (idősorkutatás, korreláció- és regresszióanalízis) felhasználó kutatás. A Közgazdasági Szemlében közölt tanulmányokat például Abay (Neubauer) Gyula, Andreich Jenő, Balás Károly, Balogh Tamás, ifj. Boér Elek, Bud János, Buday Kálmán, Csikós-Nagy Béla, Czettler Jenő, Domány Gyula, Éber Antal, Éber Ernő, Földes Béla, Fellner Frigyes, Fülei-Szántó Endre, Gaal Jenő, Guothfalvy Dorner Zoltán, Hantos Elemér, Ihrig Károly, Judik József, Kádas Kálmán, Káldor György, Kisléghi-Nagy Dénes, Klár János, Konkoly-Thege Gyula, Laky Dezső, Mórotz Kálmán, Navratil Ákos, Nemény Vilmos, Nötel Rudolf, Passuth László, Rácz Jenő, Wilhelm Röpke (svájci professzor, aki Der dritter Weg című művével világhírre tett szert), Schmidt Ádám, Serban Iván, Sipos Sándor, Surányi-Unger Tivadar, Szádeczky-Kardoss Tibor, Szívós István, Takaróné Gáll Beatrix, Theiss Ede, Thirring Gusztáv, Tóth Jenő, Vágó József, Varga István, Varga Jenő, Vargha Gyula és Zelovich László.
Áttekintve az 1945 utáni időszakot, összefoglalóan a következőt mondhatjuk. 1947 és 1954 között Magyar–Szovjet Közgazdasági Szemle néven működött egy közgazdasági folyóirat. 1954 október hóban újraindult a Közgazdasági Szemle, mely újrakezdte az évfolyam számozását. Sajnálatos tény, hogy 1949 után közgazdasági területeken tudományos múltunkat – sok vonatkozásban – megtagadtuk, csak azt hangsúlyoztuk, hogy mi választ el bennünket a múlttól, és nem vizsgáltuk azt, hogy mi köt össze apáink, nagyapáink nemzedékével. A Közgazdasági Szemle még 1984-ben is, amikor megújult formában jelent meg, ezzel ünnepelve 30 éves jubileumát, elhatárolta magát a történelmi előzményektől. A szerkesztőség Megújult formában c. előszavában (1984. 1. sz. i.) megemlékezett ugyan hiányosan az 1861 és 1954 között megjelenő folyóiratokról (csak a Statisztikai Közleményeket [1861–1864] és a Közgazdasági Szemlét [1895–1949] említve meg), de mereven elhatárolta magát a tudományos előzményektől. Idézzük: „Mi mégis a szocialista társadalmi-gazdasági rend kialakulását megalapozó közgazdaságtudományra és ennek három évtizedes fejlődésére fordítjuk a figyelmet. Nemcsak abból a körülményből kiindulva, hogy a korábbi folyóiratok nem jogelődjei a mai Közgazdasági Szemlének, hanem azért, mert a társadalomtudományok jellegéből következően inkább szolgálja a mát az utóbbi három évtized, mintsem az 1861-től eltelt több mint egy évszázad tapasztalatainak elemzése.”
Érdemes felidézni az 1954. október hóban újra megjelent Közgazdasági Szemle „első évfolyama első száma” szerkesztőségi előszavának néhány gondolatát is. A közgazdaságtudomány fellendítésének szolgálatában (1954. 1. sz. 1–5.) c. előszó megemlékezik az 1877 óta működő közgazdasági lapokról, és indokolja a Közgazdasági Szemle megindítását. Idézzük: „A Tudományos Akadémia ezévi nagygyűlésének megnyitásakor Nagy Imre elvtárs, a Minisztertanács elnöke bejelentette beszédében a kormánynak azt az elhatározását, hogy a közgazdaságtudomány hazai elmaradottságának megszüntetése céljából – egyéb intézkedések közt – népgazdaságunk kérdéseinek széleskörű marxista elméleti feldolgozására hivatott tudományos közgazdasági folyóiratot indít.” Szorgalmazza ezért az elméleti kutatásokat, mivel „gazdasági vezető szerveink munkája elméletileg többé-kevésbé megalapozatlan, s nem áll minden tekintetben biztos, szilárd elvi talajon” (uo. 3.). Bírálja a tudományos viták skolasztikus irányba való eltolódását, és szorgalmazza a valós problémák kutatását, illetve a gyakorlati alkalmazhatóság biztosítását. E célkitűzés helyességét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 40 év elteltével sem ismerjük a szocializmus objektív törvényeit. Harcot hirdet az ellenséges közgazdasági elméletek, a gazdasági fejlődésünket gátló helytelen nézetek, illetve az átkos múlt, a tőkés közgazdasági eszmék maradványai ellen, de ezt megelőzően a magyar hagyományok tiszteletben tartását hangsúlyozza. Idézzük: „Lapunk feladatának tekinti a társadalmi haladás kiváló magyar személyiségei és nemzeti függetlenségünk nagy harcosai (Kossuth, Széchenyi, Berzeviczy, Tessedik és mások) közgazdasági nézeteinek megismertetését, a közgazdaságtudomány és a gazdaságtörténet hazai haladó hagyományainak feltárását.” Ezt bizonyítja Mátyás Antal két tanulmánya is Kossuth közgazdasági nézetei (1954. 1. sz. 50–63.), és Egy magyar közgazdász a XVII. századból (Skerletz Miklós közgazdasági nézetei) (1955–2. sz. 162–173.). Sajnos, ezek a helyes törekvések később – politikai okokból – háttérbe szorultak és csak az 1980-as évtized elején kerültek újra fokozatosan előtérbe. A Közgazdasági Szemle 1949 előtti szerkesztőinek tevékenysége sok vonatkozásban kapcsolódott a Központi Statisztikai Hivatal munkájához. A KSH eddig is sokat tett munkásságuk újbóli elismeréséért. Néhány munkára hívjuk fel a figyelmet: Gyulay Ferenc: Megemlékezés Hunfalvy Jánosról (1820–1888), Statisztikai Szemle 1966. 11. sz. 1129–1138. t.; Szabó József: Hunfalvy János. A múlt magyar tudósai. Akadémiai Kiadó, Bp., 1980. 196 1.; Válogatás Keleti Károly műveiből születésének 150. évfordulója alkalmából. Előszót írt Nyitrai Ferencné dr., a KSH elnöke. Bp., KSH, 1983. 308 l. Sok még a tennivaló, mivel az ismertetett korszak neves közgazdászai időálló munkáinak újrakiadását csak nemrég kezdték meg, életművük reális értékelése még nem történt meg. Értékes számunkra mondanivalójuk, hiszen Babits szavaival ezek messze nemzedékeket egymáshoz fűznek, sok esetben jelen törekvéseink megfogalmazói.
