EÖTVÖS LORÁND

Teljes szövegű keresés

EÖTVÖS LORÁND
M. ZEMPLÉN JOLÁN–EGYED LÁSZLÓ, 1970
Eötvös Loránd, báró (Buda, 1848. júl. 27. – Bp., 1919. ápr. 8.): fizikus, egyetemi tanár, miniszter, az MTA tagja (l. 1873, r. 1883, ig. 1906). Eötvös József fia. A gravitációs tér kutatója, a rendszeres kísérleti és elméleti fizikai kutatások első hazai nagy művelője, a berlini Ak. kültagja. Egy.-i tanulmányai folyamán Heidelbergben Kirchhoff, Bunsen és Helmholtz növendéke volt. Doktorátusát is itt szerezte 1870-ben. 1871-ben a pesti egy.-en a fizika magántanára, majd az elméleti fizika helyettes tanára, 1872-től r. tanára. 1878-ban Jedlik Ányos nyugalomba vonulása után a kísérleti fizikai tanszéket vette át. Berendezte a kísérleti fizikai intézetet. 1891–92-ben az egy. rektora, 1889–1905 között az MTA elnöke volt. A 70-es évek elejétől két évtizedig a kapillaritás jelenségével foglalkozott. A felületi feszültségmérésre új módszert dolgozott ki (Eötvös-féle reflexiós módszer). Elméleti úton felismerte a folyadékok különböző hőmérsékleten mért felületi feszültsége és molekulasúlya közötti összefüggést. Ez Eötvös-féle törvényként ismeretes. A gravitáció felé a 80-as évek végén fordult érdeklődése. A gravitációs tér térbeli változásának mérésére megszerkesztette világhírűvé vált ingáját. 1891-ben kezdeményezésére alakult meg az. Eötvös Loránd Fizikai Társ. elődje, a Mathematikai és Physikai Társulat, melynek elnöke lett. 1894. jún. 10-től 1895. jan. 15-ig vallás- és közoktatásügyi miniszter. 1895-ben létrehozta az édesapjáról elnevezett Eötvös-kollégiumot, amelynek első kurátora volt. Első Eötvös-ingás méréseit 1901-ben végezte a Balaton jegén. 1908-ban Pekár Dezsővel és Fekete Jenővel együtt igazolta, hogy a gravitációs erő 2 × 10–8 pontossággal független a tömeg anyagi minőségétől. E mérésével elnyerte a göttingeni egy. Benecke-díját. A tehetetlen és a súlyos tömeg arányosságának ez az igazolása az általános relativitáselmélet kísérleti alapköve. Vizsgálatait a földmágnességre is kiterjesztette, s a mérésekhez műszereket szerkesztett. Felhívta a figyelmet a Coriolis-erő felléptére, majd ki is mutatta s ezzel a Föld forgásának újabb bizonyítékát adta. Vizsgálatok a gravitatio és a mágnesség köréből (Math. Term. tud. Ért., 1888) c. munkájával az MTA nagyjutalmát nyerte el (1890–96). A Tanácsköztársaság mint a dolgozó társadalom nagy halottját temette el. Nevét viseli 1949-től a bp.-i tudományegy. A torziós ingás mérésekben használatos egységet róla nevezték el. A hazai turistamozgalomba is bekapcsolódott. Nyolc éven át elnöke volt az akkor alakult Magyar Turista Egyesületnek. – M. Roland Eötvös Gesammelte Arbeiten (Bp., 1953); E. L. A tudós és művelődéspolitikus írásaiból (Sajtó alá rendezte Környei Elek, Bp., 1964). – Irod. Fekete Jenő-Mikola Sándor: E. L. élete és munkássága (Bp., 1918); E.-emlékkönyv (szerk. Fröhlich Izidor, Bp., 1930); Rybár István: E. L. egyénisége és munkássága (Akad. Ért. 1948); Hatvany József: E. L. (Bp., 1951); Selényi Pál: E. L., a tudós és az ember (Bp., 1954); Novobátzky Károly: A fizikai megismerés úttörői (Bp., 1959); E. L. (Fizikai Szle, 1964. 1. sz.). – Szi. Kozma Andor: E. L. (vers); Horváth Árpád: A varázsinga. E. L. élete (ifj. regény, Bp., 1954).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT