87. MK – KÁLLAY ALBERTNEK [Budapest, 1881 eleje]
87.
MK – KÁLLAY ALBERTNEK
[Budapest, 1881 eleje]
MK – KÁLLAY ALBERTNEK
[Budapest, 1881 eleje]
Tisztelt uram!
Meg vagyok elégedve működésével. Már-már meg voltam ijedve (olvasva a szegedi lapokat), hogy az Enyvári Sarolta felülkerekedik a »csicsergő pacsirtán«. – De nem! Meg lett a nagy diadal, s én is dúskáltam benne szívemmel, s felösmertem az ön metternichi kezét ebben a dologban. Nem is lehet kérem[?] méltóbb ambíció egy szegedi ember számára.
Múltkor már írtam is egy levelet, de közben Végh Auréllal találkozván összetéptem, hogy úgyis elmondom neki a mondandókat élőszóval – hanem később aztán nem találkoztunk.
Horváth Gyulát mindössze egyszer láttam még csak. Roppant szelíd ember lett. Vészes örökségét, az anisette-ivást magam folytatom esténkint a Kammonban,
Lakom pedig jelenleg Képíró utca 9. sz. alatt. Amit azért írok meg, mert levelét elvárom. Hiszen csak egyedül csupán Ön képes nekem elmondani, hogy mi minden történt azóta?
Mit csinálnak az ön alakjai, a derék Pollák, a tiszteletreméltó Marci, a szép Marjolainé[?], az új Kádárné, (…Megint egy diadal emléke!!…) az érdekes Reinitz s a kis Holló, a Krausz gouvernant?
És mit csinálnak az én alakjaim, a »hitvány« a megállapíthatatlan tulajdonjog tárgya, Olayné, mit gyászoló özvegyem, Lukácsné?
Eresztik-e most már a színházba? Hát a »Béla« gyerek látszik [?] e már nagyon? És Zsótér Mariska? Mintha azt hallottam volna, hogy beteg.
Azután ott vannak a kevésbé érdekes közös tárgyak, a Pepikék, a Lulu[?], a Jusztin, Borcsa, Ilka sat?
Én örömest írnék az ön itteni ismerőseiről, de nem tudom, kicsodák.
Néhány nap előtt Komjáthyval találkoztam a Szikszayban. Egy egész társaságot tartott ott esetlen viccel. A társaságban sűrűn emlegették Önt is: Komjáthy bemutatta nekem azokat az urakat, de nem tartottam meg eszembe neveiket.
Egyik rokonával, Kállay Jánossal különben gyakran találkozom.
Igazán szívemből megörültem a múltkor az »Egyetértés« hazug entrefilet-jének, melyben az önök feloszlását helyezi kilátásba. Gondoltam, hogy visszakapom. Most azonban ehhez egy csöpp reményem sincs.
A kétségbeesés és rideg lemondás zordonságával fejezem hát be e sorokat.
Bálba[n] már voltam vagy háromba[n], de ezek az örökösen új meg új pofák idegessé tesznek.
Most már nem járok sehova. Egyedüli szórakozásom este a Kammon, délutáni feketém pedig Síposnál, kinek szép növendékei vannak. Ha feljön: válogatunk köztük.
Amikor látom, akkor látom, hanem az az egy bizonyos, hogy az akármikor lesz is, nagy örömet fog okozni.
Igaz tisztelője
Mikszáth Kálmán
Mikszáth Kálmán
Egész életemben rendetlen ember voltam: most veszem észre, hogy a levelet a két belső oldalra írtam.
Adja át kérem őszinte tiszteletemet az elnök úrnak és a tanácsos uraknak.
