8. MK – TERSZTYÁNSZKY MIHÁLYNAK [Szklabonya, 1870. február vége]
8.
MK – TERSZTYÁNSZKY MIHÁLYNAK
[Szklabonya, 1870. február vége]
MK – TERSZTYÁNSZKY MIHÁLYNAK
[Szklabonya, 1870. február vége]
Arendorffer levelei Csiky Sanyihoz [I]
Kedvesh Sanyi barátomkám!
Nadjon phorcsa dolog az, hodj minket lefőzte fatum aval a Benda Jula féle historiával. Vie gevaltige malőr! Tutsz-e mit? Ne hagyjuk úgy dolgot, míg van nekünk szusz. Csag cshopán egyedől az a kérdizs, hodj hodjan csinályunk exordium. Én nem vadjom diplomat, csak csopán te vadj diplomat és a Frigyeczki, amin megvót ojdonat új frakk bálban, akit csinálta neki hitelbe az én sogorom a Geschait. És merd te vadj diplomat, te ki gondolj valami okost.
Vadj richtig! Megvan nekem egyj ismerőzs okozs oraság, a tekintetőzs Paday Están ór. Nádjon bölcs kapitalizs ediniség, amelnek van csopán csag edjedől edj hiba, hodj szereti edj kicsit inni. (Notabene: sokat innyi még joban szeretyi!) Hát ez a gevaltige oraság monta nekem, hodj est modus in rebus, amit lefordítotam dictionariumból és ami jelenti, hodj divatban van a rebus. Hát – aszongya – csináljunk neki iten rebuszt, már todni ilik a Bendá Julának.
Vie hajszt? Rébosz?
Micshoda phorcsa álat az – montam az oraságnak, amire ő monta, hodj az olan külömös költői figura, amibe megvan poskapor.
Juj figora! iszen ha csopán csag edjedül figura kell, ottand van a Benda Jula, elégnagy figura az maga is – de hát puskapor!
Oh, vaj mir! Oh, Gott! Én fílek a poskaportól, én sohasem nem szoktam olan retenetes port praescribalnyi, én csak szoktam Seiliczport, amitől kapja az ember olan purgationt, hodj elmegy kedve házaságtól.
A bölcs oraság mosologta, és megsimogata engem, és monta:
– Nem értelsz maga engem barátomkám: nem fogónk lőnyi, hanem olan kunst féle dolgot csinályunk, edj kicsit háborúsagot.
Hodj hodj? – montam én okozs abrazatomot csinalodva.
Kedvesch Sanyi barátomkam, fox cshodálni azt a nagy talentom, amit a ritka ferfiónak van. Jaj ha az a talentom enyim meg volna, sohase nem tranchéroznam töbé embert, hanem csag csupán edjedől libákat, az se döglött libakat, hanem eleven libakat, olanokat, minő a Paday oraságnak van,, amit údj hinak, hodj Marka.
De hat el se megmontam, hodj mit tanácholta a gevaltige hazaphi; hat azt tanácsolt:
– Menjen el maga baratomkám Pestre, hol meg van nekem városi törvinsziknél kenerezs puszi pajtás, a Djürki Miklózs, ami megteszi magának ázt a dolgot, hodj fogalmaza azt a hamizs hírt az »A Hon« Zejtungba, hodj:
»Edj terezvároschi fiatal anya panaszt emelte ma törvinszéknél, hodj edj bizomos B…. Gy… nevezető Nókrádi fiatal ember, aki ot jokászkotta Pesten, őtet elcsabitota - s most megvan gyerek –, s az apa, phene tugya hol van - pedig csinalta ígéretet, hodj veszi gemálinnak. A tekintetezs törvinszek bizonosan utána fog járnyi rosz fránya gavellernak«……
Ez volna a hír, amit beküldene a Djürke. Az »A Hont« asztán elküldenénk incognito Esztergályra; megjedezve fatalizs sorokat.
Pap olvazsná, és támadná szíviben gyanú, Papné olvasná, és mondana: Majner zél, ez bizon phorcsa: Milka olvasna, és mondana, hodj neki nem kel ilen gyüvöt gyűrő, es dobna a trágya dombra. Trágya dombon volna csókamadar, és elvinné jegygyűröt csőribe fára, feszkibe. A Jula keresne jűröt, keresne embert, ki megcsinalta Honba hamizs újsagot, denem megtalálhatná, mert iszen nem írták ki nevit, csak csopan edjedől B. Gy. literákat, olan literákra megvan sog ember; aztán az ő igazi literai az »I. A.« – Az egisz valami ártatlan tevedizs, amijért nem érdemes szót vesztegetnyi.
Ez az a »est modus in rebus«; amit a jeles oraság megmagyarázot. Isten éltezsse!
Megígértem neki, hodj ha szüksege lesz, ingyen, vagom neki eret, es a halála utan ingyen boncolom fel őtet, mit a bölcsch oraság háladatosan megköszönte. Edjebiránt leb vol kedvesch baratomkám!
Vadjok a te
Gyorgy Arendorffer
Nókrád medjei arcz
Nókrád medjei arcz
U. I. Te Sanyi! (De már azt igazán hallgasd meg)
Szerdán meglátogatlak, de azon reménben, hodj elmegyünk valahova, mert nadj kóborlási kedv szállott meg: hanem azt előre kikötöm, hodj lutheranus emberhez menjünk, mert másutt nem eszünk húst, hát menjünk példának okáért… Laucsikhoz.
A régi Vasárnapi Ojságot küld el.
Az Etelka kisasszonynak néz meg pulsusát és mondjál meg neki, hodj zsírosat ne egyen, melegtől hidegtől ovakodja, mert tegnap nadjon fajt a feje, ami retenetes nagy baj, mert tutomra csopan csak edjedől edj feje van; hanem a Paday oraságnak, annak volt kettő, edjik üres, másik tele, de azt az üreset neked kölcsönözte.
Én bizom az mondom, hodj kár attul procentet fizetni, nem ér semmi.
Ezen levél viteléért fizettem két garast fránya fiúnak, aki viszi, azt nekem küld vissza.
A te
György
György
Nadj kár, hodj nincs több placz a papíruson,
le akarnám neked valamit rajzolnyi
